Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-25 / 250. szám

KEDD, 1994. OKT. 25. A zene nem ismer határokat KAPCSOLATOK 11 Sok mindenre mondták már, hogy „nem ismer határokat". Az biztos, hogy így van ez a zene tekintetében, hiszen erről a Király-König Péter Zeneiskola ifjú zenészei személyesen győződhettek meg, amikor abban a megtiszteltetésben és szerencsében részesültek, hogy hangszereikkel - a tubától a csellóig - egy hetet eltölthettek a németországi Stuttgart egyik legszebb kerületének zeneiskolájában. A két iskola között immár második éve folyamatosan épülő és bővülő kapcsolat amely német részről igen sokat köszönhet a bad cannstatti zeneiskola zongoratanárnőjének, Gabriella Schaffernek - nyújtott lehetőséget a szeptember végi kirándulásra, melynek során a németek nemcsak vendégszeretetükről, hanem szervezőkészségükről is bizonyságot tettek. A hétvégi német-magyar közös koncertre való készülés mellett mindig tudtunk időt szakítani különleges programokra: betekinthettünk a stuttgarti városi színház kulisszái mögé, voltunk születésnapi partin, korcsolyatudásunkat a jég-diszkóban tehettük próbára, a városnézés során csatangolhattunk a történelmi Stuttgartban, a favázas házak árnyékában megkóstolhattuk a Cannstatter Wurstot, s elmondhatjuk magunkról, hogy vettünk egy Mercit a MecedesBenz Múzeumban - igaz, csak 16 márka értékben. Ottlétünk egybeesett az egyik legnagyobb német fesztivál, a Stuttgarter Volksfest időpontjával, ahol a sörsátrak mellett különféle .játékokkal" találkozhattunk, illetve ismerkedhettünk - ki-ki gyomra szerint - a 60 méter magas óriáskeréktől kezdve, az embert a feje tetejére állító kínzógépen át, a négyszer átforduló hullámvasútig. Az egyhetes német-magyar kamarazenei hét a „SzegedSzentlőrinc-Stuttgart" nevet viselte, hiszen Magyarországról nem csak Szegedről, hanem Szentlőrincről is érkeztek diákok, akikkel szintén nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépítenünk. Október elsején, a zenei világnapon került megrendezésre a hét fénypontját jelentő közös koncert, melynek fináléja egy Joplin- ragtime volt, melyet két és fél nap alatt hangszereltünk, tanultunk meg és zártunk a szívünkbe. A lelkiismeretes készülés eredménye nem maradt el: a vastaps kellemesen borzongató élményére sokáig emlékezni fogunk még. A napot teljessé a koncertet követő fogadás tette. A záróprogram egy egész napos kirándulás volt Tübingenbe és a Hohenzollern-kastélyba, ahol az ódon falak között a német-magyar barátság még szorosabbra fűződött. Elutazásunk reggelén viszsza, és vissza nem tartott könnyek közepette cseréltünk címeket és ígértük meg egymásnak, hogy írunk. Megköszöntük fogadócsaládjainknak a szíves vendéglátátást, kezet ráztunk pótpapáinkkal, megöleltük pótmamáinkat és testvéreinket. A becsukódó buszajtó és az eleredő eső egy fantasztikus hétvégét jelentették. Utunkat a szegedi Ifjúsági Televízió stábja is elkísérte kamerájával, s a mintegy ötórányi elkészült anyag igen szép emlékeket idéz azóta számunkra. Nagyon jó volt együtt zenélni, reméljük, hogy még ugyanezt Magyarországon is megismételhetjük. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Köszönetnyilvánítás A Területi Gondozási Intézmény hálával mond köszönetet mindazoknak, akik az idősek napi ünnepségünkön részvételükkel, előadásaikkal és virágaikkal feledhetetlen délutánt szereztek a város idős gondozottainak. Köszönjük a majorettcsoportnak (felkészítőik: Lázár György, Dancsik Tünde), a dzsesszbalettes fiataloknak, a III. sz. Tarjáni Általános Iskola tanulóinak (felkészítő tanárok Lázár Mária és Dancsik Tünde), a BIT-es fiatalok zenés műsorát, az Újhejyi Istvánnak, a Tápéi Hagyományőrző Népiegyüttesnek és citerazenekarának, vezetőjüknek, Patyi Zoltánnak és Török Józsefnek, az Algyői Nyugdíjasklub népdalkörének és vezetőjüknek, Eke Józsefnek a közreműködést. Dr. Ványai Éva alpolgármesternőnek is köszönetet mondunk, aki meleg szavakkal köszöntötte az idős résztvevőket, külön virágcsokorral kedveskedve a legidősebbnek. Boros Istvánná Bözsi néninek. Az intézmény dolgozói a szőregi virágtermelők, Zsupka János, Darázs Róbert és felesége, Zsuzsika, valamint Simon József és Nikodemusz József jóvoltából virággal kedveskedhettek az időseknek. Támogatónk volt még a Kerek Perec Kft., Lőwy Tibor és Lőwy András, a Rétes Rozi üzlet finom pogácsáival, s nem utolsósorban a Tarján Bisztró Étterem vezetője, Ződi Antal és személyzete, akik figyelmes kiszolgálással, mindenféle finomsággal szereztek örömet az időseknek. Ezúton kívánunk támogatóinknak ez évben is sok sikert és jó egészséget! Papp! a Területi Gondozási Intézmény igazgatója A finn költészet napja Szegeden Király-König Péter Zeneiskola Szeged Október 5-én a JATE Klub zsúfolásig megtelt termében két finn költő, Jyrki Kiiskinen és Lauri Otonkoski részvételével a Finn-ugor Tanszék szervezésében ünnepelhették a finn irodalom barátai a költészet napját. A rendezvényen a Finn Nagykövetséget a kulturális titkár, Outi Hassi képviselte. Neki és a szegedi finn lektornak, Jaana Nyákennek köszönhető az est létrejötte. A rendezvényt fémjelezte a Szegedi Finn Klub által immár hagyományos műfordítói pályázat eredményhirdetése. A pályázatban kiírt prózák és versek között a vendégek költeményei is szerepeltek. Hagyományaink Halottak napja Vannak, akik minden héten kimennek a temetőbe, hogy a sírokra ültetett virágokat meglocsolják, kiszedegessék a gazokat: aztán nézelődnek, beszélgetnek. Mások megelégszenek azzal, hogy halottak napján elhelyezik a koszorút, gyertyát égetnek, és hazamennek. Persze, ezek között az egyszer kijárok között különbségeket kell tennünk. Ugyanis, aki időközben messzire került szülőhelyétől, annak nemigen van módjában - ilyen utazási árak mellett - arra, hogy sűrűn hazanézzen. Ők általában betonlapot helyeztetnek el a hozzátartozók sírján, mentesítve ezzel magukat attól, hogy netán megszólják őket a gondozatlan sírok miatt. De szép számmal vannak olyanok is, akik helyben laknak, mégse mennek ki a temetőbe, csak halottak napján. Akkor egy esztendőre elintézettnek vélik a kegyelet dolgait. Viszont vannak olyanok is, akik betegség és egyéb - nem kimagyarázkodós okok — miatt nem jutnak ki sűsűn, ám ők naponta felidézik elhalt szeretteiket, nem kevesen imádkozva emlékeznek rájuk. Legfőképpen születésnapjuk, illetve névnapjuk táján, mivel, amíg éltek, ilyenkor virággal köszöntötték. Most meg emlékezettel és imával. És bizony nagyon sokan vannak, akik hiába vésették a sírkeresztre: „Emléked szívünkben örökké él", csupán a szokás miatt vésették a kőre. Sok sír annak ellenére is gondozatlan, hogy alig pár éve nyugszik alatta valaki, és ilyenkor se néz ki másképpen. Ismerek — nem tápai! családot, ahol példás szeretetben éltek - messziről nézvést legalábbis úgy tetszett és amikor a mama elhalt, csak azt követően árulkodott a síija, hogy valami mégsem úgy ment a családon belül, ahogyan én láttam. Módos, mondhatni meglehetősen tehetős családról van szó, s mert a mama életében, a jussosztásnál különbséget tett gyermekei között, ezért a békesség-látszat mögött parázs izzott: amely most lobog, s amely éppen a mama sírján (és emlékének tiprásán) fejeződik ki: dacból egyikük sem látogatja. Hála Istennek, ilyen kifejezetten anyagias központú család kevés van. Sőt, a szülők elhalálozása után még azok a gyerekek is keresik a békülést, akik korábban haragosok voltak. Ha másutt nem, a temetőben, illetve lakodalomban találkoznak, örülnek egymásnak. A hajdani falusi temetőkben egy-egy röghalmaz, és a belé helyezett fa-, később betonkereszt jelezte a sírt. Városi temetőjeben tégla, másutt betonkeretes, nemegyszer díszes kovácsoltvas kerítés keretezte a sírt, a sírokat. Gazdag családok kriptát emeltettek, ahova generációk temetkeztek, olykor századokon át. A mai temetők - ahogyan egy idős ember találóan mondta - elárulják a település, és a benne élők vagyoni helyzetét. Új temetőkben már csak betonsírokat - fél, vagy egész kriptákat készíttetnek, súlyos tíz-, nemegyszer százezrekért. Ezzel mintegy rideggé, fagyossá lettek a kegyeleti helyek, és mivel ezeket a kriptákat, vagy csak egyszerűen lebetonozott sírokat már nem lepheti gaz, sokan csak halottak napján mennek ki a sírhoz. Az újabban divatos betonépítmények között azonban sok teljesen, vagy félig nyitott tetejű sírt is láthatunk, amelyeknek virágozása, gondozása egyfajta közvetett, a teljes elbetonozásnál mégiscsak lágyabb és melegebb kapcsolatot tart fönn az elhalt és a túlélő családtagok között. A napokban (megint) kimentem a tápai temetőkbe, hogy enyéimnél gyertyáimat égessem. Láttam, milyen szép ilyenkor a temető: a sírokon inkább élővirág-koszorúk vannak, néhol - főként a kisgyerekek - már gyertyákat égettek. Hallottam, amint az édesanya elmondta gyermekeinek, hogy kik nyugosznak az általuk gondozott sírban, s láttam a gyerekek révedező arcát, amint a gyertyafény valami különös sugallattal megvilágította. Bennük már egészen biztos, hogy igazzá válik a dédikéhez, nagyikához kőbe vésett gyermeki ígéret: Emléked szívünkben örökké él. Ifj. Rendkívül érdekes volt hallgatni a finn költők sajátos eszmefuttatását a „költővé válásról", a finn irodalom, a költészet és a költők gondjairól, nehézségeiről, az úgynevezett „kritikáról", az egyikük által indított folyóiratról, mely korszerű szemléletével gyorsan népszerűvé vált, a posztmodemizmusról, a nyelvről, a nyelv szerepéről a költészetben, költészet és a zene kapcsolatáról. Ez utóbbi kérdés különösen nagy érdeklődést váltott ki, hiszen Lauri Otonkoski zenét tanult, zenész, de saját költeményeit nem zenésíti meg. Ellenben zeneszerző barátjának kész zenéje alá írt verset, ami meglepően újszerű a gyakorlattal szemben. A hallgatóságnak szerencséje volt, és végighallgathatta a verset és utána a zeneművet a szöveggel. Az est kiemelkedő élménye volt, amikor a költők verseiket felolvasták és a Finn-ugor Tanszék hallgatói a magyar fordítást utánuk mondták. így hangzott el a műfordítói pályázat egyik díjnyertesének fordítása is. A pályázat megosztott első díját Imre Zoltán és Győrbíró Péter kapta. Reméljük, hasonlóan színvonalas finn estekre a jövőben is elmehetnek Szegeden a finn kultúra barátai. Szabó Mihály (a Szegedi Finn Klub elnöke) • A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje dr. Kedvessy Györgynek A nyitott kapuk intézete A magas kitüntetés jó alkalom arra, hogy végigkísérjük a gyógyszertechnológia kiemelkedő képviselőjének. Szeged tudományos élete e jeles személyiségének szakmai működését. Dr. Kedvessy György egyetemi tanulmányait Budapesten végezte és a Pázmány Péter Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézetében kezdte meg oktatói és kutatói pályafutását. Rövidesen a szakma meghatározó egyéniségévé vált. Még nem volt 30 éves, amikor magántanári habilitációt szerzett. Pályafutásának nagyobb része Szegedhez köti. 1959ben kapott megbízást az akkor még Gyógyszerészeti Intézet tanszékvezető egyetemi tanári feladatainak ellátására. Az intézetvezetői feladatkört 1984-ig, nyugdíjba vonulásáig látta el, de kapcsolata az intézettel nem szakadt meg. Azóta is bejár az intézetbe, részt vesz a tanszék munkájában, tudományos tanácsadóként, majd emeritus professzorként. Segítségére, megfontolt szakmai tanácsaira mindig számíthatunk. Kedvessy professzor - röviddel az igazgatói megbízás után - az intézet nevét Gyógyszertechnológiai Intézetre változtatta. Ez nemcsak nevezékt tani, de tartalmi változás is volt. Az intézet igazgatójaként nagy energiával és céltudatos munkával fogott hozzá, hogy megteremtse a korszerű gyógyszertechnológiai oktatás tárgyi, személyi és szervezeti feltételeit. A gyógyszertechnológia e század közepéig tapasztalati megfigyelésen alapuló praktikus ismeretanyag volt. Az ötvenes-hatvanas években, főként német és svájci kutatók munkássága teremtette meg a gyógyszerkészítés, főként az ipari gyógyszergyártás elméleti alapjait. Mellettük és velük egy időben Magyarországon Kedvessy professzor munkássága révén vált a gyógyszertechnológia korszerű, elméletileg megalapozott tudománnyá. Az elméleti alapok kimunkálásához felhasználta a fizikai kémia, a kolloidkémia, az orvosi és műszaki tudományok alapvető összefüggéseit.A gyógyszerek szerkezetének és stabilitásának vizsgálatában elsőként használt fel olyan modern vizsgálati módszereket, mint az elektronmikroszkópia vagy a teológia. Korszerűsítette az elméleti és gyakorlati oktatás tematikáját. A tantermi előadások jelentékeny részét maga tartotta, de munkatársainak is biztosította az előadásokhoz szükséges rutin megszerzését. Hallgatói nemcsak korszerű, jól rendszerezett ismeretanyagot kaptak tőle, hanem a szakma műveléséhez nélkülözhetetlen szemléletet és logikus gondolkodásmódot is. Rendszeresen látogatta a gyakorlati foglalkozásokat is. 1963-ban jelent meg először a Gyógyszertechnológia című tankönyve - az első kiadást még további négy követte - melyet nemcsak a szigorlat és az államvizsga előtt álló hallgatók, de a gyógyszerészet bármely területén tevékenykedő szakemberek jó haszonnal forgattak. Kutatói, kutatásszervezői és témavezetői aktivitását nagyszámú dolgozat, hazai és külföldi kongresszuson tartott előadás, disszertáció fémjelzi. Munkatársai közül nyolcan szerezték meg a gyógyszerészeti tudomány kandidátusa, ketten a tudomány doktora fokozatot. Kedvessy professzor nagy részt vállalt országos szakmai feladatok megoldásából is. A gyógyszerészek szakmai továbbképzése, a szakgyógyszerészképzés megteremtése fontos része életművének. Szólni kell még széles körű nemzetközi és hazai tudományos kapcsolatairól. Fontosnak tartotta, hogy intézete tudományos eredményei közül minél többet hasznosítson a gyógyszeripar, ezért gyümölcsöző kapcsolatot épített ki számos hazai és több külföldi gyógyszergyárral. E felsorolás közel sem teljes. Nem esett szó az egyetem vezetésében végzett munkájáról: rektorhelyettesi, dékáni megbízatásairól, számos bizottsági tagságáról, a szakmai közéletben viselt funkció•iról és a különböző helyi, illetve országos testületekben végzett rendkívül sokoldalú munkájáról. Ha választanom kellene, hogy mit hangsúlyozzak legnagyobb nyomatékkal e gazdag életműből, akkor azt a tényt emelném ki, hogy Kedvessy professzor mindig szélesre tárta intézete ajtaját a tudományos kutatás iránt érdeklődd hallgatók előtt. Kiemelten fontos feladatnak tartotta a tudományos diákköri munkát, a kutatói utánpótlás nevelését. A tanítványok népes serege és a munkatársak nevében őszinte tisztelettel gratulálok Kedvessy professzor úrnak munkássága szép elismeréseként kapott kitüntetéséhez: Eiős István