Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-11 / 238. szám

KEDD, 1994. OKT. 11. KULTÚRA 7 ÚR • * m V : IPR V /V 'FFJAFE iu A W AILÉP^CMK"' Ém NBF 1 'V ^ 1 Egri jános Lora Szafran • Szegedi Jazz Napok '94 Muzsika, ami jó a szívnek és a fülnek John Surman • Csütörtökön teljes teltház előtt két helyi együttes, a Hot Jazz Szeged és a Murányi Ákos (szaxofon) vezette Volvox Globátor lépett az Ifjúsági Ház színpadára. Előbbiek a main stream, utóbbiak pedig a keményebb, hangosabb latinos beütésű jazz-rock. fúziós zenét kultiválták. Pénteken a tradicionális jazz mfvelői szórakoztatták a publikumot. A Szekszárdi Jazz Quartet óraműszerű pontossággal és rendkívül laza, finom swinges lüktetéssel muzsikált együtt. Az együttes végig fegyelmezetten és mégis kellő jazz-inspirációval szólaltatta meg a szólamokat. „Szmokingos jazz" - röviden (gy jellemezhető a szekszárdi csapat muzsikája. A New Presentation (PL) zenekar, élén a kitűnő hangú lengyel jazz királynővel. Lora Szafrannal a hard bopra jellemző zaklatott, feszült, tempós zenét játszott. Lora profi scattelése mellett. Piotr Wojtasik (trombita) és Adam Buczek (dob) éles hangsúlyokkal megtűzdelt ritmusai nyújtottak élvezetet. A lengyelek igazi jazzhangulatot teremtettek, a közönség nem győzött tapsolni és füttyöngetni egy-egy szóló után. Ráadásként a jazz egyik legnépszerűbb modern standard-darabját, Thelonious Monk „Round About Midnight" című számát játszották. A DiLiddo-Ziawinski gitárduó (USA), nem csak az én véleményem szerint, az idei jazz napok leggyengébb csapata volt. A dél-floridai zenészek rendkívül haloványan muzsikáltak. Ziawinski basszusgitáros például inkább a show-ra, mint a zenére fektette a hangsúlyt. A szimpatikus, idősebb zenészekből álló pozsonyi T+R Band, Peter Lipa (énekes) vezetésével profi swing és dixieland muzsikával szórakoztatta a nagyérdeműt. A péntek éjféli JATE Klubbéli jam sessionon a Kőszegi Imre Trió által játszott sodró lendületű, hard bop stílusú muzsikálásba többen beszálltak a jazz napok résztvevői közül lengyelek, horvátok, finnek. A zenészek és a szép számú közönség hajnal 4 óráig lelte ötöméi a közös muzsikálásban. A szombat estét a modern main stream irányvonalát követő, fiatal és rendkívül tehetséges zenészekből álló csapat, az Oláh Kálmán Sextett nyitotta meg. Az együttes - melyből kiemelkedett virtuóz hangszertudásával a huszonnégy (!) éves zeneszerző-zongorista Oláh Kálmán és a nagybőgős Egri János - végig nagy tűzű, nagy erejű jazz-zenét játszott. A finn Niklas Winter Quartet szabadabb felfogású zenében „utazott". Bátor asszociációikban maximálisan támogatták egymást a muzsikusok. Tane Kannisto levegős szaxofonjátékával pedig olyat mutatott, amit hazai jazzrajongó ritkán hall koncerten. A horvátországi Nestorovic (szaxofon)Glodie (zongora) duó tiszta, pontos és kellemes kamaramuzsikája szinte elringatta a közönséget. A szomorúsággal-és fájdalommal átitatott muszlim. és szerb népdalfeldolgozásaik pedig könnyeket csaltak az ember szemébe. Veljko Glodic zseniális módon és technikával „hozta" bal kezével a basszust a zongorán, A német Christopher Dell Trió dinamikus! magával ragadó zenéje, és a névadó virtuóz vibrafonjátéka egyik ámulatból ejtette a másikba a szegedi közönséget. Christopher Dell úgy élt a színpadon, olyan elánnal hullámzott a hangszere felett, mint senki más ezen a fesztiválon. A fiatalokból álló, hattagú francia Black Markét nevű zenakar latinos beütésű, finom szaxofon és percussion-jellegű szólókkal tűzdelt jazz-rockkal szórakoztatta a publikumot. Vasárnap három világsztár Szakcsi Lakatos Béla, John Surman és Karin Krog - lépett az Ifjúsági Ház színpadára. Szakcsi ezen az estén nem csak a modern klasszikus zenét ötvözte zseniálisan a jazzel, népdalfeldolgozásai - a „Gólya, gólya, gilice" és a „A csi„Az élet maga is jazz-zene és ritpius, mert a szíved az egyforma négyet üti. Ha már nem egyformán üt, akkor beteg vagy" - mondta Paul Whiteman amerikai jazzmuzsikus. A Szegedi Jazz Napok '94 néhány résztvevőjétől megkérdeztük: • Önnek mit jelent a jazz? Oláh Kálmán (zongora): Nekem a jazz a munkám és a hobbim is egyben. Ha nem zenélek, akkor zenét hallgatok. A lényeg, hogy az ember intenzíven foglalkozzon a jazz-zel. Pasi Lyysaart (finn nagybőgős): Egyfajta gondolkodásmódot. Észrevettem magamon, hogy már úgy gondolkodom, ahogy játszom. Tane Kannisto (finn szatári hegyek alatt" ctmű népdalok - is élményszámba mentek. Szakcsi azt nyilatkozta egyszer. hogy „aki engem szeret, az érzelmekért szeret". Nos, vasárnap nagyon lehetett szeretni ezt a rendkívül szerény és szimpatikus jazzmuzsikust. Az angol-norvég Surman-Krog duó rendkívül sokszínű kamarzenéje megosztotta a közönséget. Nem mindenkinek tetszett ugyanis az egykor volt baritonszaxofonos free zenész mostani, visszafogott muzsikája. Műsorukban a skót és norvég népzenétől kezdve, a szinteti/.átoros népdal, illetve komolyzenei feldolgozáson át, a különböző jazztémákig és scattelésig minden szerepelt. „ Keresem a tiszta forrást" John Surmant pályája során kétszer választották a világ legjobb baritonszaxofonosának a Melody Maker olvasói. Játszott többek között Elvin Jonesszal. Paul Bleyjel. John McLaughlinnal. Mike Osborneval és Dave Hollanddel. Karin Krog többször elnyerte az elmúlt tizenöt évben „a világ legjobb jazz énekesnője" címet (Down Beat). John Surmannal a koncert után beszélgettünk az öltözőben. • Gazdag repertoárral érkeztek Szegedre. Volt a műsorukban skót és norvég népdal, népdalfeldolgozás, mejlitatív muzsika, jazztéma, ,Jjordos festői kép". Önök hogyan határoznák xofonos): Érzelmeket és energiát. Mindig keresem az életben az újabbnál újabb dolgokat. Szerintem a jazznek olyan természetes valaminek kell lennie, ami egyaránt jó a szívnek és a fülnek. Lora Szafran (lengyel énekesnő): Nem tudom, mi az a jazz! Annyian kérdezték már ezt tőlem, s nekik sem tudtam mit mondani. Én a jazzt egyszerűen szeretem és éneklem. Ennyi. Leif Nordanberg (finn dobos): Tudni kell, hogy van egy ezer négyzetméteres kis szigetem otthon. Nekem a tenger és a horgászat mellett meg, milyen műfajú zene az, amit játszottak? - Ez a kollektivizmus. Ezt egyébként ebben a pillanatban találtam ki. (Nevet.) Úgy gondolom, hogy most a világzene mindannyiunk számára nyitva áll, a határok többé nem fontosak. A zenei nyelven belül szabadon sétálhatunk ide-oda... akkor miért ne tennénk? • Mr. Surman, ön kulcsszerepet játszott az európai jazz hetvenes-nyolcvanas évekbeli robbanásszerű fejlődésében. Kitágította a Hagyományos jazz konzerválódott határait. Véleménye szerint, lesz-e a zenében valamilyen forradalmi változás a közeljövőben? Mondjuk az ezredvégig. - A határokat, a korlátokat nem egyedül törtem át. Ott volt például John Cage és John Coltrane is, és rajtuk kívül még sokan mások, akik már a hatvanas évek elején szélesre tárták a jazz kapuit. Sajnos, kezdeményezésük leült egy kicsit a hetvenes évek közepén. Néhány zenésztársammal visszanyúlva a gyökerekhez a hetvenes években kezdtem összeszedni azokat a dolgokat, amelyeket az előbb említett muzsikusok alkottak, s ami után kutattak. Ma ugyanezt csinálom: keresem a tiszta forrást, az ősi gyökereket. • Ha három jelzővel illethetném személyét és művészetét, akkor azok a következők lennének: erőteljes, találékony és újító szellemia jazz a legfontosabb az életemben. Sasa Nestorovic (horvát szaxofonos): A jazz elengedhetetlen része kreatív személyiségemnek. Veljko Glodic (horvát zongorista): Én ugyanúgy játszom klasszikus zenét, mint jazzt. Míg a komolyzenében alárendelem magam a zeneszerzőnek, addig a jazzban szabadon tudom kifejezni magam. Niklas Winter (finn gitáros): Nekem nem csak a jazz, de más zene is nagyon fontos. Bármilyen zenét szívesen meghallgatok, de csak a jazzség. Úgy érzem, hogy zenéjében mindent megvalósított, amit csak elgondolt. Nem ijeszti-e meg néha ez a szabadság? - Ez engem nemhogy megijeszt, inkább felszabadít! A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években sokkal inkább görcsösebb voltam. Akkor úgy éreztem ugyanis, hogy avantgardenak kell lennem. Mára ez elmúlt. Most már tudom, hogy nem avantgardenak kell lennem. hanem inkább kifejezni önmagamat, az érzéseimet. Jazz napi portré Egri János (nagybőgős) nyolc éves korától tanult hegedülni. Tizenhat évesen váltott hangszert. Magát rendhagyó esetnek tartja a jazz világában. Ennek oka: nem végzett ja/.zkonzervatóriumot. Szerinte Isten ajándéka, ha egy fiatalember egyszerre találja meg mind hangszerben, mind műfajban azt. ami rendkívüli módon érdekli és leköti. Nála ez a bőgő volt és a jazz. Olyan mesterei voltak, mint Boros József. Sellei Gyula. Berkes Balázs és Füsti Balogh Gábor. Olyan jazzmuzsikusokkal zenél együtt, mint Babos Gyula. Szakcsi Lakatos Béla, Kőszegi Imre vagy Binder Károly. Frank Zappat is kísérte, amikor az Budapesten járt. Erre nagyon büszke. Szerinte Magyarországon haldoklik a jazz-zene. Amikor a megszüntetett Merlin Jazz Klubról mesél, nagyon szomorú. Egri János még csak 28 éves. Óriási tehetség. A szöveget írta: Szabó C. Szilárd A fotókat készttette: Révész Róbert zel tudom kifejezni önmagam. Christopher Dell (német vibrafonos): Mindent! A jazz-zel nem csak önmagamat valósttom meg a színpadon, de a legbensőbb érzéseimet is csak ezzel tudom kifejezni. Egri János (nagybőgős): Az életem! Hulin István (zongorista; polgári foglalkozását tekintve traumatológus főorvos): A jazz olyan, mint egy krónikus betegség, ami csak a halállal ér véget. Ha az ember belekóstol ebbe a műfajba, akkor soha többé nem tudja abbahagyni. Nekem, aki délelőtt operálok, különösen nagy szükségem van a jazzre. Teljes ellazulást, kikapcsolódást jelent. Ha azt mondom: jazz - körkérdés -