Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-08 / 236. szám

' / (ij u J ( f(( TÁRSASÁG • KULTÚRA • IFJÚSÁG • BŰNÜGY • SPORT > Yizslaiás Fortuna ismét Szegeden járt / A Ford és a szerencsés hattyasi nyertesek. (Fotó: Gyenes Kálmán) Sokan szerencseszámuknak mondják a 21-est, még akkor is, ha szívük mélyén igazán nem hiszik el azt. Talán a Hattyastelepen élő Tajti István és felesége gondolhatna joggal arra. hogy csak lehet valami abban, hogy Fortuna szereti ezt a számot. Ők ugyanis a Mozdony utcában éppen a 21. szám alatt laknak és túlzás nélkül állíthatjuk: nekik valóban érdemes kacérkodni a szerencsével, mert az többször hálás volt nekik ezért. Legutóbb például a fiatalasszony, aki a SZOTE-n segédlaboráns, egy Ford Festivát „kapart le" a horoszkópos sorsjegyről. Miután megtudtuk, hogy ez nem is az első alkalom, amikor nyertek, felkerestük őket, hátha kiderül, mi a trükkje Fortuna istennő „megkörnyékezésének". A szép ház mellett, az udvaron ott díszelgett a csodálatos nyeremény, amely körül vidám játékossággal szaladgált egy kicsi kutya. Ha mérete nem is, de hangja bizony nagy volt az idegenek közeledtére. Nem tudni, hogy az új autóra akarta-e felhívni a figyelmünket, vagy éppen azt óvandó, a gazdáit figyelmeztetni: látogatók érkeztek. Tajti István nem is győzte csitítani, miközben beinvitált minket a kapun, és megmutatta az új „családtagot", a szép fehér Fordot. Közben a felesége, Marika is kijött a házból. - Igazából csak hétfő óta hiszem el, hogy ilyen szerencse ért. A Scratch & Win Szerencsejáték Szervező Kft. központjában, Budapesten ugyanis akkor adták át a kocsi kulcsait. - Pedig azt hallottuk, hogy nem ez élete első nyereménye. - Valóban, de a legértékesebb. Nyertünk már kismalacot, többször 50, 100, 200, legutóbb pedig júliusban 10 ezer forintot a horoszkópos kaparós sorsjeggyel, az Ikrekkel. - Mi a története Fortuna mostani látogatásának? - Nem szeretek sok pénzzel elmenni hazulról, ezért előbb átmentem a Platán ABC-be bevásárolni. Miután fizettem, eszembe jutott, hogy venni kellene egy sorsjegyet. Mivel az Ikrek jegyében születtem, most is azt kértem. Ám csak százasom volt, így mondtam az engem kiszolgáló Horváth Gábornak, adjon egyet az oroszlános sorozatból is. Amíg kapargattam azokat, Gabi nagyon drukkolt nekem, mert júliusban a 10 ezret hozó sorsjegyet is nála vásároltam. Ám ez alkalommal az enyémmel csak 50 forintot, a férjemével - az Oroszlán jegyűvel - egyetlen fillért sem nyertem. Már majdnem eldobtam a papírt, amikor átvillant az agyamon, lekaparom az autót is, hátha... Be sem mertem fejezni a gondolatot, anynyira hihetetlennek tűnt, hogy esetleg így is autóhoz lehet jutni. Természetesen a szememnek sem hittem, amikor kiderült, hogy nyertem. - Kinek újságolta el először a rendkívüli hírt? - A férjem nem volt idehaza, dolgozott a vágóhídon, ahol garázsmester. Ezért gyorsan átszaladtam a szomszédasszonyomhoz, hogy elújságoljam, mi történt. A férjem és a család minden tagja először hitetlenkedve tekintett rám, sőt anyósomék, féltve az esetleges csalódástól, azt mondták, egyelőre ne is éljük bele túlságosan magunkat abba, hogy ilyen szerencse ért minket. De amikor a barátnőmékkel Budapest felé tartottunk, illetve ahogyan fogadott minket a kft. igazgatója, kezdtem hinni, hogy mégsem álmodom, és a tavaly vett használt Ladánkat valóban egy szép új kocsi váltja fel. - Ki vezeti majd az új autót? - Csak nekem van jogosítványom - vette át a szót a férj. - Évek óta vezetek, így nemcsak azért örülök a nyereménynek, mert 50 forintért 1 millió 300 ezer forintos kocsihoz jutottunk, hanem, mert az nagyon kényelmes, könynyen kezelhető és még magnósrádióval is fel van szerelve. - Ez a nyeremény növelie a játékos kedvüket, vagy úgy gondolják, Fortuna jósága is véges? - Bár mi igazán elégedettek vagyunk, de a szerencsének csak meg kell hagyni az esélyt. Ahogyan eddig, a jövőben szintén veszek sorsjegyet, hiszen nekem a horoszkópos, mint említettem ez idáig sokszor „bejött" - mondta befejezésül a boldog nyertes. N. Rácz Judit A hét fotója Arad, 1994. október 6. Milyen melltartóban legszebbek a nők? A 60-as évek női fogyókúrával sanyargatták magukat, hogy vonzónak találassanak. Tíz évvel később a harcos feministák száműzték a nők ruhatárából a melltartókat. A 80-as években pedig az androgin megjelenés - a női és férfi vonásokat egyaránt sejtető ruházat - volt a legfelkapottabb. A hullámzó női test vonalához igazodó melltartót nem most tervezték a divatkreátorok, hanem még 1964-ben. Annak idején azonban nem sok figyelemre méltatták a gyárak. Ma Kari Lagerfeld is másképp látja a nők fontos intim ruhadarabját: „A csodamelltartó nélkül még a legfantasztikusabb test is olyan, mint a krumpliszsák". Szinte hetek alatt több millió kelt el a különleges varrásokkal, párnácskákkal készült fehérneműből. Amióta a nők a mellük szépségét kiemelő, kerek vonalú melltartót hordanak, nem sok időnk van rá, hogy lábuk karcsúságát tanulmányozzák - mondják az urak szerte Európában is. (FEB) ^ i _ „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában..." (Fotó: Enyedi Zoltán) A hét híre Botcsinálté petkányvadászok Patkánytogásra adta a fejét két fiatalember a walesi Pentre településen, de a rágcsálók kiirtása helyett majdnem a falucskát robbantották fel. A 24 éves Richárd Morgan és Andy Thomas elhatározta, hogy kifüstöli a csatornából az ott elszaporodott patkányokat. Amikor azonban a csatornanyílásba dobtak egy benzinnel átitatott, égő rongyot, az ott felgyülemlett metangáz robbanasa az egész települést megrázta: ablaküvegek törtek be, a gyalogjárón aknafedelek repültek a levegőbe, az emberek pedig halálra rémülten rohantak fedezékbe. Nagy Bandó András Undok indokok A

Kávé Áremelések Országos Szövetsége (KÁOSZ) október elsejére hívta össze legfőbb vezetésének soros ülését, méghozzá azzal a nem titkolt szándékkal, hogy magyarázatot és indokokat találjanak a kávé árának legújabb emelésére. Az áremelések indoklása a különleges feladatok közé tartozott, hasonlóan a benzin, a cigaretta és a szeszes italok árának emeléséhez. Nos, a vezérkar pontban tíz órakor ülte körül a hatalmas tölgyfaasztalt, valamennyien kipróbált szakemberek, régi es jól bevált magyarázók, magyarázkodók es indokmondók, évek óta dolgoznak a szakmában, mondhatni a hivatásuknak tekintik a magyarázkodást és az indoklást. Heten voltak, mint a gonoszok. Az asztalfőn ülő főindokló nyitotta meg az ülést. Megnyitóbeszédében ismertette az elmúlt évek valamennyi kávéáremelését indokló magyarázatot. Emlékeztetőnek szánta, hogy ha lehetséges - kerülni tudják az elmúlt évek sablonjait. Szükség is volt a frissítésre, hiszen előfordult, hogy időhiány és gyors áremelések miatt az előző indoklást hozták nyilvánosságra, egyszer pedig tévedésből a két évvel azelőttit. Szerencsére a kutya se vette észre. Az első hozzászóló így kezdte: „Három ötletem van: 1. Indokoljuk azzal a kávé árának emelését, hogy a bosnyákok és a szerbek már megint megsértették a tűzszünetet. 2. Magyarázzuk azzal, hogy Törőcsik Mari lemondása megrengette az afrikai kávétermelő országok helyzetét. 3. Mondjuk azt, hogy Itt volt az ideje." Voltak, akik bólogattak, olyanok is, akik csak ingatták a fejüket, de máris előállt a második magyarázó: „Tanult kollégám jól fogta meg a kérdést, de ez ma már nem elegendő. Véleményem szerint egyetlen indokunk lehet a káve árának emelésére, nevezetesen, hogy drágult a csomagolási költség." A másik hat majdnem nevetésben tört ki, s egyikük hozzá is fűzte: „Drága barátom, te még mindig a múlt rendszerben élszl Mindenki tudja, hogy a kávé csomagolása filléres tétel, ki fognak röhögni minket. Szerintem azt kéne mondani, hogy kétszeresére emelkedett a kávé pörkölési költsége, ráadásul leváltották Csépi Lajost." „Nem rossz! - szólt a negyedik. - De ha valódi magyarázatot akarunk adni, nem felejthetjük ki, hogy 8 százalékkal leértékelték a forintot, miközben az angol font és az USA-dollár keresztárfolyama 0,635, a Tisza pedig Szegednél tetőzött, ami a paprika ólomtartalmában is megnyilvánult." Értetlenül néztek rá a többiek, senki sem értette, miért kell belekeverni a forint leértékelését, mikor az amúgy is magától értetődik. Olyan indokra van szükség, ami misztifikálja az egész áremelést. Az ötödik csak ennyit mondott: „Drága uraim, miért nem vesszük elő a régi, jól bevált szlogent, s intézzük el annyival, hogy ez nem áremelés, csak árrendezés?" „Ezt ma már nem veszik be! - tört ki a hatodik. - Ha nem vagyunk képes a megújulásra, akkor oszlassuk fel magunkat, de ne jöjjünk elő szakállas indoklásokkal. Mi nem habókra emelgetünk, hanem alapos indokkal és megfelelő magyarázattal. Ebben van a ml erőnk! De hogy konkrét legyek: Indokoljuk azzal, hogy az afrikai kávétermelő országokban bizonytalan a politikai helyzet, koleraveszély van a kávétermelő bantu négerek között és az Indiából szállított kávécserjékben pestisvírust találtak, így kénytelenek vagyunk Brazíliából venni a kávét, ahol pedig évek óta kiszámíthatatlan az időjárás, ráadásul manipulációk vannak az árutőzsdén és szó szerint fölverik az árakat a készleteket felhalmozó kereskedők, akik azt se tudják, mi fán terem a kávé." „Kicsit bonyolultan hangzik - szólt ismét a bevezetőt mondó tőindokló -, ráadásul annyira igaznak tűnik, hogy senki sem fogja elhinni nekünk. Valami egyszerűbb magyarázat kellene. Olyan, ami egy perc alatt elolvasható, s elolvasás után rögtön felfogható, ráadásul kétség nem férhet hozzá, hogy a lakosság nagyobb többségé el is fogadja, mint logikus magyarázatot. Gondolkodtam a dolgon. Mi lenne, ha csak annyit írnánk le a kiadott közleményben, hogy új technikával pörköljük, ízesítőket adagolunk hozzá, és nőttek a kávészemek?" A negyedik emelkedett magyarazkodásra: „Nekem tetszik. De ez kevés. Olyan kell, ami mindenkinek tetszene, de olyan meg nincs, én tehát passzolom." A harmadik kért szót: „Egyszerűsítsük a kérdést. Miről is van szó? Hogy ismét emelték a kávé árát. Nem bizonyos kávé féleségek árát, hanem úgy általában a kávé árát. Mért nem indokoljuk azzal, hogy a hazai kávéforgalmazóknak nőttek a kiadásai, csökkent a bevételük, s most rátettek egy kis méltányos hasznot." A második pattant föl: „Ne vicceljünk, uraim, hiszen naponta látják a polgárok a milliós értékű kávéreklámokat! És nem hülyék, hogy ezt bevegyék. Meg fogják kérdezni: akkor azt miből fedezik?" Az ötödik: „Akkor indokoljuk a reklámköltségek növekedésével!" Az első: „Nem jól... Nem érdekli őket a reklám." A hatodik a homlokára csapott: „Uraim! Indokoljuk azzal, hogy eddig nem volt profitja a kávéforgalmazóknak.'" A

z első: „Marhaság!... Ez azt jelentené, hogy pluszhasznot akarunk csinálni!" A hatodik: „Hát nem azt?" Az első: „De igen. Viszont ezt az egyet nem mondhatjuk ki!" A hatodik: „Akkor mi legyen?..." Az első: „Uraim, zárjuk le azzal, hogy nem adunk ki indoklást, egyszerűen csak felemeljük a kávé árát. Nyugodtabbak lesznek a polgárok is, mert nem kell boszszankodniuk a magyarázataink miatt. És ha megkérdeznek bennünket, hogy végtére is miért emelkedett a kávé ára, akkor azt mondjuk majd, hogy csak!..."