Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-01 / 230. szám

SZOMBAT, 1994. OKT. 1. Kovács Zoltán ' Elmenőben Él de élni hagyják túlserkentik létezését túléiesztik hogy élni tudjék mikor a serkentő már rég nincsen is. Éli mit épp élni tud élesztőbe túl keserű beleéli aztán hagyja megdagadni magba fordul. Beiéi. De kívülről is pengét görbít macskaélnek ércszerűen élcel éltet élboncol. Éli éli lama sabakhtani sakkjátszmába fullasztani valahány beleélt lélegzetet elképzelt végeket ahogy elvet. Elarat. Bichas Gólya Bor szomja hátam mögött, árnyékod kedvesen átölel s lassan nyílt a száj. Kiengedi a büdös időt ahol lakik, a történelem szaga. Ki bátor, az meri a vért, ez honol a dicsőségben. És Te. Mint hagytad magad vinni és hinni az igazságot öregkorodra; Ezért megvetlek, de nem az embert hanem amit vitt S az idő megszépít. JAMBUS 13 - Vadász jó kutya nélkül nem is vadász - gondolt kora reggel ekkora nagyot a vadász. Komótosan letörölgette bajszáról a rántotta zsírját, és bánatosan nézegette a nyitott ajtón át a patakot, mely házától alig pár méterre csörgedezett végső soron a tenger felé. - Elmék kutyáér - szaporította gondolatait szaporán még eggyel jó fertályóra múlva. Fejébe nyomta fényes kalapját, vállára vetette puskáját, tarisznyáját, és tényleg elment kutyáért. A faluban több házra is ki volt írva, hogy „Kutya eladó", ezekkel nem foglalkozott a vadász. Kizárólag azok érdekelték, melyekre az volt kiírva: „Jó kutya eladó." (Ebből az apró momentumból kitűnik, hogy működnek némely reklámok, tehát tessék odafigyelni és nem bedőlni mindennek.) A vadász, mert arrafelé így illik, beszólt az első házba: - Van-e jó kutya eladó? - Költözz el inkább, vadász - válaszolták bentről. Bányász J. István Inkább vadász meg a kutya - No - mondta a vadász, de elment beszólni a második házba: - Van-e jó kutya eladó? - Toldd arrébb a házad inkább, vadász - válaszolták bentről. - Nono - mondta a vadász, de elment beszólni a harmadik házba: - Van-e jó kutya eladó? - Ássál új medret a pataknak inkább, vadász válaszolták bentről. - Hanemdeaztánmostmármégiscsakazért! bosszankodott a vadász, de elment beszólni a negyedik házba: - Van-e jó kutya eladó, affenébe?! - Van, vadász, ha nem unod még - válaszolták neki navégre. Nem unta még, de fentebb tolta homlokán a kalapját, és alaposan körbemustrálta a kutyát, hogy igazán jó-e. Jó volt, fizetett, hazaindultak. Útközben kikerülték a tocsogókat, de mert unatkozott a vadász, egy maga farigcsálta verset szavalt el a kutyának. így szólt: Lasponya, berkenye / zöld vackor, reketye / pitymalat, recece / kisbojtár, hehehe. A kutyának nagyon tetszett, azután hazaértek. - Itt vónánk - közölte a vadász a kutyával, és elengedte. Az rögtön ismerkedni kezdett az udvarral. Körbejárta, megszagolt mindent, benézett ide, benézett oda. Majd, hűen a jól bevált ősi technológiához, nekilátott, hogy vizeletével kijelölje birtokának határait, melynek vonalán belül ő a kizárólagos főnök. Jól haladt, hulltak a cseppek, s minden pontot gondosan ellenőrzött. A terület adottságai azonban úgy hozták, hogy az egyik határpont s az oda szánt jelölő adag éppen a patakba esett. A kutya pedig csak kutya, tehát annak a jelölő pontnak ott volt a helye, nem máshol, így a kutya újabb és újabb adagot füttyentett a vízbe, de mire odafordult, addigra a szag mindig eltűnt. Füttyögetett a kutya szorgalmasan, és csóválta a fejét, hogy miféle hülyeség ez az egész. Be is golyózott volna, ha a tizenvalahanyadik próbálkozásnál orra el nem kap egy szagfoszlányt. Annyira megörült neki, hogy utánaszaladt, el ne veszítse. A szag ment a víz fölött, a kutya követte a parton, meg nem álltak, ma a kutya valahol a tengernél jár, elődei útján. A vadász meg mérgében földhöz vágott kalapot, puskát, tarisznyát és elkeseredve fakadt ki: - A ménkűbe, hónap má megin mehetek kutyáér! Eddig életemben örökké bonyolult szavakat mormoltam, vagy történeteket meséltem magamnak, ha fölidegesítettek a körülöttem zajló események. A legutóbbi történet akkor született meg az agyamban, amikor az egyik barátom nevetve elmondta azt a trágár mondókát, melyet az elsős főiskolás lányok és fiúk ismételgetnek, ha részegek. Nagyon föl voltam háborodva, az ablaküvegre néztem, mely néha átlátható, néha viszont inkább tükröz Bakos András A történet, amely eddig felvidított valamit: és magamat láttam. Hátamon szögletes, széles hátizsák, kezemben egy régi, azaz Automata Módosított Desszant géppisztoly. Lassan haladok a szülőfalum néptelen főutcáján. A templomtoronyból, a kémények mögül, a gólyafészekből egyfolytában lövöldöznek rám, én lassan, nyugodtan ballagok, rálépek a betonútra. Előttem egy fekete rövidnadrágos, sovány férfi megy, és egyfolytában fújja a tárogatót, kedvenc hangszeremet, néha nagyot ugrik, mert a lövedékek előtte és mögötte, vagyis előttem szaggatják a betont. Te vagy a legény, Tyukodi pajtás, mondom fakó hangon, a tárogató pedig máris ezt a dalt riogja. Lassan gyalogolunk, aztán az utca végén egymás után talpast ugrunk a lövészárokban. Ezt a történetet gondolom tehát mostanában, ha valaki kinevet; a gépkarabély és a lövészárkok sajátos nyugalma jut eszembe, ha észreveszem, hogy halkan nevetnek valamelyik írásomon. Gyakran gondolkodom el azon, mi történik, ha már megunom ezt a történetet: ki tudok-e találni valamit, vagy védtelenül ér és megváltoztat az emberek gúnyolódása. Pópity Richárd Három nap Sinkovics Ede: Bohóc vagy vacsora E

ste lett , de innen a dombról még mindig be lehet látni az egész mezőt . Majdnem szabályos félkör alakja van , csak a nyárfák tehetnek róla , hogy mégsem . így most nehezebb a dolgom , írhattam volna simán , hogy a dombról be lehet látni a szabályos félkör alakú mezőt , melyet a képzeletbeli körív kétharmadáig erdő vesz körül , az egyharmad rész pedig a folyópartra esik , fák és bokrok vannak ott is , de sokkal ritkábban , ki lehet látni a víztükörre . Szóval ha pontos akarok lenni, akkor meg kell említenem a nyárfákat , amik valójában nem tartoznak az erdőhöz , hanem pár bokor társaságában érdekes foltként nyúlnak be a mező területére . Talán egyszerűbb lenne , ha lerajzolnám , de igazából abban sem bízom , írni meg mindenképpen kell majd , legkésőbb akkor , mikor végre magamhoz érek , de nem bonyolítom . A szöveg után kellene most iderajzolnom , félek elrontanám , és muszáj lenne mindent újraírni , ami a lapon volt . Esetleg mesélhetnék még valamit , mondjuk a mező alkonyi fényviszonyairól vagy a madarakról mint kedvenc témáimról , egészen a lap aljáig , ott meg visszatérnék , hogy na de akkor visszatérve , most lerajzolom , hogyan is ez a domb az erdővel és a mezővel , no meg a folyóval . így a rajz már új lapra kerülhetne , nem kéne attól tartanom , hogy hibázok , tudom , elsőre sikerülne . De rövid is akarok lenni , meg úgy látom nem lesz elég a papírom , nem is rajzolhatok . Egyébként a domb úgy tíz méter magas , hosszúkás , a végei felé viszonylag kis szögben lejt , a kényelmes szögben lejt helyett írtam a viszonylag szót , megint meg kellett állnom , újra a rajz jutott eszembe . A lényeg mégis az , hogy kényelmesen fel lehet a tetejére sétálni , a másik két oldal viszont egészen meredek , még szánkózni sem lesz jó télen . A dombtól az erdősávig másfél kilométer a távolság , megfelel a félkör sugarának , és végeredményben nekem is , mert nem szeretek sokat gyalogolni , úgyhogy ha majd felkerekedek erdőt nézni , ez nem lesz akadály . A folyó nem túl széles , a túloldalán is fák vannak ; az erdőről egyébként nem lehet tudni, mekkora , innen nem látni a végét . A domb tetején áll egy tölgyfa , majd' kihagytam , talán mert itt ülök alatta , elkerülte a figyelmemet. * Tegnap este azzal a jóleső érzéssel aludtam el , hogy nem hagytam ki semmi lényegeset , jó így , egész jó . Ma viszont már több kellemetlen meglepetés ért reggel óta , azzal kezdődött , hogy csíptek a szúnyogok , felriadtam , de az igazi megdöbbenés ezután jött , pontosan akkor , amikor körbehordoztam a tekintetemet , ahogy szoktam , jobbról balra , az erdőtől a folyópart felé . A mező teljesen eldeformálódott , az alakját nem is próbálom meg eltalálni , sőt , nem is nevezhetem már mezőnek , mert az egész egyetlen búzafölddé vált . Az erdőből itt - ott facsoportok maradtak , fasorok , a folyót meg töltés takarja el , látszanak mögötte a fák lombjai , a víz csak egyetlen helyen bukkan ki , semmi több . A töltés egy facsoport mögül érkezik és a folyó mellett futva a dombommal egyvonalban ér véget, számomra . Egész nap csak ültem , néztem mi van , néhány órája volt az , mikor lesétáltam a domb lábához a lankás oldalon . A búza miatt indultam el , de a biciklis eltérített . Az úton érkezett , azon , amelyik a töltésről kanyarodik ide , keresztül a búzatáblán . Amikor mellém ért , hirtelen befékezett , de közben a lába lecsúszott a pedálról és elveszítette az egyensúlyát . Fekete szandál volt a lábán , nem tudom azért csúszott - e le , levonhatnám a tanulságot , de előfordulhat, hogy csak egy kisebb gödörben ugrott meg a kerék , nem tudom . A lánc elkapta a szandált , ami rögtön elszakadt , a biciklis meg valahogy átrepült a kormányon és jókora porfelhőt kavarva begurult az első búzaszálak közé . Én a csörömpölő biciklivel voltam elfoglalva , figyeltem hogy a szandált teljesen ledarálja - e a fogaskerék , láttam , hogy nem , aztán mentem oda az emberhez , hogy lássam, komolyan megsérül - e vagy csak csel az egész esés és akar tőlem valamit . Kérdezgettem , de csak mosolyogni próbált , aztán mondott is valamit , nem értettem , nem baj , ismételte meg hangosabban , előfordulhat , hogy nem sikerül elsőre , akkor jobb azt mondani , hogy én mindent úgy. akartam , ahogy sikerült , de óvatosnak kell ám lenni , mikor lefekszik a kutya az ajtó elé , te meg éppen a kertben vagy , lefekszik és elalszik , álmában eszik , nagyon nagy szerencséd van , ha sokáig alszik megspórolsz egy csomó ennivalót , vagy legalábbis időt nyersz , ha meg úgy áll, hogy csak alma van bent is meg a kertben is , a kutya pedig rühelli az almát , akkor pláne ne ébreszd fel . Minden azon múlik merre nyílik az ajtó . De az ajtók , az ilyen bejárati ajtók mindig kifelé nyílnak ... és felébred , sajnos . Gondoltam nincs annál jobb, mint így estefelé felülni a biciklire és megnézni mi is van , eljönni a dombig , nem így , kicsit máshogy persze , feltekerni a tetejére és leülni a fa alá , onnan biztos látni a házainkat , hisz otthonról látom a dombot , akkor ... És mielőtt besötétedik , vissza ... Felugrottam és szaladtam fel a fához . Házak fehérlettek a töltés mellett , az utolsó facsoportnál , az úton pedig négy vagy öt biciklis közeledett . Jóval előttük egy hatalmas barna kutya nyargalt keresztül a búzatáblán , egyenesen errefelé . Este van hát megint . Jobbnak láttam felmászni ide a fára , bár a kutya úgy látszik megállhatott a gazdinál , mert sehol sem látom , nem mintha hiányozna , különösen így , hogy ideértek a biciklisek , öten . Most fejezték be a munkát az előbb , pakolják a szerszámokat . Felszereltek ide egy hintát a fa mellé . Holnap majd jövünk , mondták , hintázni . Az én emberem még mindig ott fekszik , hanem a fáról csak azt akarják látni , az kilóg az útra . Szóltam a többi biciklisnek , már csak azért is , mert kíváncsi voltam , miért nem álltak meg legalább , mikor eljöttek mellette . Hallgattak , aztán az egyik mégis válaszolt : Minek kezdett bele , ha egyszer nem volt mivel etetni azt a dögöt ? Most legalább jól tud lakni egy darabig , de vissza fog jönni a házakhoz , ha majd elfogy , ott ólálkodni , esetleg rátámad valakire ... A többiek nem szóltak , és utána már egymáshoz sem . Ettől megijedtem , olyan furcsák voltak gondolatban otthon már, kerítést építve . Nem tudom érdemes - e tovább írnom még , nem így terveztem . Most ülnek fel a biciklikre , talán velük kéne mennem , bár holnap jönnek , ha igaz , hozzák a nőket is a gyerekekkel . Szerintem ettől komorodtak el, hogy mostantól folyamatosan aggódni kell , ha végeznek a kutyával , akkor is , mert itt nem ez az egy kutya a lényeg . * Mindannyian eljöttek , nagyon sokan vannak . Reggel óta hintáznak , mindenki tíz percet , de van aki még nem került sorra . Ha elmennek majd én is kipróbálom .