Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-05 / 207. szám

HÉTFŐ, 1994. SZEPT. 5. Gólyanász a betonon S zeged sok különlegességgel dicsekedhet. Van például egy madárcsapat, amely évről évre feltűnik a város­ban, elárasztja az. utcákat, a tereket, a leghajmeresz.tőbb mu­tatványokkal szórakoztatja vagy éppen ingerli a közönségét, egyszóval egyszerűen nem lehet őket nem észrevenni. Mint minden évben, idén is egy teljes hétig élvezhette a kis JATE-gólyák népes csapata Szeged vendégszeretetét és a városlakók türelmét. Ez alatt az idő alatt sok polgár le­vonhatta a tanulságot: gólyának lenni nem könnyű dolog, de gólyák különcségeit mosolyogva tudomásul venni, nos ez már-már a művészet határait súrolja. Mert bizony a legtöb­bünk szemöldöke igencsak felszalad, ha valaki a négyes vil­lamoson arról érdeklődik, hányadik megálló a Gellérthegy. Az.után az sem egészen mindennapos látvány, amikor egy üvöltő, magából kivetkőzött fógólyacsapat Lenin-dalokat harsogva a Dugonics téri szökőkútba veti magát. Az meg már ezek után fel sem tűnik senkinek, hogy más valakik épp a homokba próbálják meg minél mélyebbre temetni a tár­sukat, vagy éjnek idején a temetőben másolnak sírfelirato­kat, esetleg fényes nappal - gyanútlan járókelőket használ­va fedezékül - a városközpontban számháborúznak. Ezen a ponton egy őslakos szegedi lép oda az egyik számháborút vívó gólyához, és mikor a mellére tűzött feliratot meglátja, csodálkozva pillant rá: Gólyatábor? Csak nem madárlesen vannak, fiatalember? De még mennyire, hogy madárlesen! És az igazi mada­rak itt maguk a gólyák, akik tényleg mindent megtesznek, hogy a főgólyáik képtelennél képtelenebb ötleteit teljesítve, elsajátíthassák az egyetemi létforma minden csínját-bínját. Ha kell, erotikus táncot lejtenek egy banán körül, hátrakö­tött kézzel gyűrnek le egy dinnyét, tojásokat zúznak szét a fejükön, lábszépségversenyre neveznek, színdarabot és rek­lámszöveget kreálnak, zöld Trabantok után rohangálnak, csókokkal borítják el a kiválasztott testét, tányérból kana­lazzák a sört, és tekintve, hogy a vetélkedőn pluszpontot je­lent, közösen az utolsó ruhadarabjaiktól is jókedvűen meg­válnak. Mondhatnánk, az egyetemi lét nemcsak ennyiből áll. Tudják ezt a főgólyák is, akik épp ezért gondoskodnak róla, hogy minden gólya megismeije a JATE-klub előnyeit, meg­tanulja a matrózfröccs és a nagyfröccs közti különbséget, és soha többé ne felejtse el: mikor indul a kolesz felé az első villamos. És ha a gólyacsapat már összerázódott, ha már mindenki úgy érzi, mindent megtanult, és kiváló egyetemis­ta válik majd belőle, nos kegyetlenség lenne ennél hama­rabb elmondani, hogy az egyetemen van még egy igazán el­hanyagolható, jelentéktelen tényező. Hiszen ez szeptemberben úgyis kiderül. Kruzslicz Dávid © KÖZÉLETI NAPLÓ MA A MUNKÁSPÁRT 14 és 17 óra között ügyeletet tart a Csap utca 62. szám alatti pártház­ban. A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Tisza L. krt. 2-4. I. em. 123-as szoba) dr. Bálint János ingyenes jogi tanács­adást tart az érdeklődőknek, 15-16 óra között. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ Földváry utca 3. szám alatti irodájában, 16-17 óráig. Tartja: dr. Pesti Gábor. HOLNAP A KKDSZ MEGYEI IRO­DÁJÁBAN (Szeged, Vörös­marty u. 3., magasföldszint) 17 órától dr. Óvári Judit tart mun­kajogi tanácsadást. GALIBA FERENC, a 19-es választókerület képviselője fo­gadóórát tart a Gedói Általános Iskolában, 17 órától. Fotó: Révész Róbert • Történetének százhuszon­egyedik tanévét nyitotta meg szombaton a Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola. A Belváro­si Moziban ünnepi beszédet dr. Varga István, a JGYTF jú­niusban választott új főigazga­tója mondott, majd átadták a főiskola tanácsa által odaítélt Magister Emeritus kitüntetése­ket. A kitüntető címeket idén a nemrég elhunyt dr. Benda Kálmán akadémikus (poszthu­musz), dr. Kardos Alajos nyu­galmazott tanszékvezető főis­kolai tanár és dr. Szjalai István nyugalmazott egyetemi tanár, a biológia tudomány doktora ve­hették át. Az elsőéves hallgatók ünne­pélyes fogadalomtétele után a • Magisler Emeritus cím és díszoklevelek Tanévet nyitott a tanárképző JGYTF nyugdíjas oktatóit és pedagógusait köszöntötték. A főiskolán régi hagyomány, hogy azoknak a nyugdíjas pe­dagógusoknak, akik tanári ok­levelüket 50, 60, 65, illetve 70 éve szerezték meg, arany-, gyé­mánt-, vas-, illetve rubinokle­velet adományoznak. Idén ok­levele megszerzésének 70. év­fordulóján rubinoklevelet ka­pott Csont Ilona tanárnő. Vas­oklevelet Fehér István és Re­gőczi Anna. gyémántoklevelet Angyal Sándorné, Fehér Ist­vánné, Kovács Dezsőné, Tor­nay Istvánné és Zemlényi Zol­tán, aranyoklevelet pedig An­gyalossy Józsefné, dr. Barta Ernőné, Bodrossy Félixné, dr. Chinorai Mária, Csillay Gyu­láné. Deák Lajos, dr. Ertsei Péterné, Gazdag Irén, Hódi Pálné, Kadocsa Dezső, Kere­csényi Erzsébet, dr. Király László, dr. Király Lászlóné, dr. Komlósi Sándorné, dr. Koska Árpád, dr. Koska Arpádné, Ko­szorús Istvánné, dr. Kövesdi Pál, Lőkös Béla, dr. Pásztor Györgyné, Pázmány Andrásné, dr. Péntek Józsefné, Pethő Ist­vánné, Schuk Lajos, Soltész Jó­zsef. Soós Anna Jolán, Szentir­mai Lászlóné, Tasnádi Irma Mária, Tibor Istvánné, Tóth Istvánné, dr. Urhancsek János és dr. Vaszócsik Lászlóné ka­pott. Az okleveleket dr. Varga István főigazgató adta át. Ilia Mihály tiszteletére Megjelent a születésnapi Forrás-szám Ki ne tudná Ilia tanár úr ta­nítványainak. tisztelőinek népes táborából: a szegedi (bocsánat: tápéi) irodalomtörténész, egye­temi tanár, városunk díszpolgá­ra e hónap 29-én lesz hatvan­éves. Nemrég számoltunk be róla, hogy a Forrás születésnapi tiszteletszámmal készül az év­fordulóra. Huszonhat szerző, írók, költők, irodalomtörténé­szek írásai kaptak helyet az alighanem irodalomtörténeti jelentőségű szeptemberi Forrás­számban, amelynek monografi­kus, Ilia Mihály pályaívét vázo­ló fő tanulmányát Lengyel And­rás írta. Tőle származik e kife­jező jellemzés is, mely Ilia ta­nár úr irodalomszervező pályá­járól szól s - ez kevés ember­nek adatik meg - összecseng a kortársak véleményével is: „In­formális organizátorként szinte személyében őrzött meg egy fontos értelmiségi magatartást, s tanárként ezt tanárnemzedé­kek sorának adta át. A magyar „Én azon kevés ember közé tartozom, aki nem volt ta­nítványa Ilia Mihálynak. De azért, ha azt hallom, hogy az Ilia-tanitványok át- meg átszövik az országot, akkor szeretnék úgy gondolni magamra, mint aki szintén épp sző, átsző." - Esterházy Péter írja e mondatokat a Forrás szépirodalmi, szociográfiai, művészeti folyóirat szeptem­beri számában. kultúra egyszemélyes intézmé­nye lett, a folyamatokat közvet­ve alakító nagy közvetítő". Az erdélyi és határon túli irodalmi közvetítői szerepről árulkodik az, hogy a születésna­pi számban hét erdélyi szerzőtől olvashatunk írást. Kányádi Sán­dor, Lászlóffy Aladár, Kántor Lajos, Cs. Gyimesi Éva vala­mennyien egy olyan kornak az erdélyi irodalmárai és iroda­lomtudósai, amelyben csak ke­vesen vállalták fel itthonról a kapcsolattartás és közvetítés ügyét. „Nem írok le egyetlen egyet sem a több tucat szegedi diák neve közül, akik azóta jól ismert írók, szerkesztők vagy egyetemi tanárok lettek, mert hátha kifelejtek valakit: azok nevét, akik hátizsákban, éjsza­ka, lehetőleg elkerülve a vá­most és zsarut, Ilia tanár úr biz­tatására hozták a testi és lelki táplálékot, hogy legyen mit másnap gyermekeinknek és szüleinknek adni, megosztani barátainnak, s az élelmet, ha úgy adódott, román szomszéda­inkkal is. Ha rákérdeztek, hon­nan és miért, a válasz - legaláb­bis nálunk - ez volt: ajándék, amiből legalább egy részt, bár­honnan származik is, mindig to­vább kell adni" - (íja Cs. Gyi­mesi Éva, a kolozsvári egyetem irodalomtörténész tanára. A nemzedékeket oktató ta­nárról szóló visszaemlékezés is idevág, hiszen Ilia Mihálynak ­ellentétben az uralkodó koncep­cióval - „más elképzelése volt a nemzeti irodalom történetérő! és jelenéről, összefüggéseiről és lényegéről, mint a határon in­neni és onnani, s főként a hatá­rok határszerűségében, tehát vá­lasztóvonal jellegében gondol­kodó elméknek" (Thomka Beá­ta: Az első stáció). A most megjelent szeptem­beri Forrás-szám szerzői: Ká­nyádi Sándor, Esterházy Péter, Lászlóffy Aladár, Sándor Iván, Szepesi Attila, Baka István, Szász János, Zelei Miklós, Pintér la­jos, Jankovics József, Zalán Ti­bor, Géczi János, Kovács And­rás Ferenc, Gáli Emó, Borhán­di Gyula, Háy János, Kántor Lajos, Thomka Beáta, Lengyel András, Vekerdi lászló. Szekér Endre, Kovács Kristóf András, Cs. Gyimesi Éva, Juhász Erzsé­bet, Csuhai István és a főszei­kesztő: Fűzi László. P. I. Az Arányút árnyoldalai Szabadka - Szeged: Arány­út. Hozzák-viszik az árut. E nemesfém bármikor harcko­csira, aknavetőre, géppuskára, lőszerre, kemény valutára „cserélhető". A Délvidékkel ellentétben az aranyat bizton­ságosabban fel lehet dolgozni Szegeden és környékén. Itt jogbiztonság van... Számtalan aranyműves költözött át a határ túlsó oldaláról, miután meg­felelő „befogadókra" tettek szert. Manapság egy magára adó szegedi aranyműves nem dolgozik, inkább szervez. Kap­csolatokra tesz szert, utazik, utaztat, a távbeszélő mellett ücsörög, hívásokra várva. A délvidékiek tőkét is hoztak magukkal, így föl kellett tölte­ni a munkapadok melletti he­lyeket. Erre a legalkalmasab­bak az erdélyiek. Az erdélyi aranyműves zokszó nélkül le­húzza a napi tizenöt órát is, csakhogy eltűrjék az óhazában. Nagyváradon kitűnő mester­DM CSEMEGE képző ontja a szakembereket, az ott végzettek világjáró har­mada ma már Dél-Afrikában, Izraelben, Németországban vagy Hollandiában teremtett otthont magának. A gyermeke­ikre gondolok választják Ma­gyarországot. Nem bánják meg, korlátlan önkizsákmá­nyolásra adhatják fejüket. Va­lamit valamiért... Bankó hasznos (?) pengői Benkő László, a Magyar Labdarúgó Szövetség botrá­nyos körülmények között meg­választott elnöke nem tagadja hódmezővásárhelyi származá-. sát. A Honvédnál négy évig el­nökösködött, előtte végigjárta - civilként a sok egyenruhás között - a sportvezetői sza­márlétrát. Tehette, mivel olyan ,jó ismerősei" akadtak, mint Berecz János, Buda Ist­ván, Barabás János, Cserven­ka Ferencné. Tavaly magáncé­ge, a Benkő és Társai Kft. megvásárolta a Caola részvé­nyeinek többségét. Nagy Imre KISZ-veteránt nevezte ki ve­zérigazgatónak az új tulajdo­nos. Benkő úr szívfájdalma, hogy míg ő rengeteget áldozott magánvagyonából a labdarú­gásra, az őt ellenzők eddig tíz­milliókat vettek ki a fociból. Ezzel némileg ellentmond egy másik hír: a Caola többségi tulajdonosának tizennyolc éves fia - az örökös - egy évet So­ros-ösztöndíjasként az Egye­sült Államokban töltött. Akkor most ki áldoz kire, illetve mi­re? „Rejtélyes" Tényként híreljük: Matkó István újságírót Horn Gyula miniszterelnök szerződéses, személyes médiatanácsadójá­nak nevezte ki. A tizenegy tár­sadalmi tanácsadó (a névsort már közöltük) mellett négy személy a szerződéses: Hor­váth István - a kormányfő ál­landó teniszpartnere Popper Péter, Révész Tamás és a már említett Matkó István. Ez utóbbi két személyiséget ne­vezi a pesti sajtó „rejtélyes­nek". Matkó István a szegedi Sajtóházban egykoron otthono­san mozgott: a hatvanas évek­ben testvérlapunk, a Csongrád Megyei Hírlap munkatársa volt. Fölkerült Pestre, s a kor­mánylap, a Magyar Hírlap egyik rovatát vezette. Negy­venhat évesen, 1987-ben elvé­gezte Moszkvában az SZKP politikai főiskoláját. A rend­szerváltás előtti két évben a Minisztertanács Hivatalában főtanácsosként dolgozott, majd 1991-ben megalapította saját médiavállalkozását. Mi ebben a rejtélyes? P.S. CSÖRÖG A |((cq>»))))))) VÜESTEL Közérdekű problémáikat, észrevételeiket az elmúlt héten Kalocsai Katalinnal oszthatták meg. ízen a héten ügyeletes munkatársunk, Hollósi Zsolt várja hívásaikat, munkanapokon 8 és 10 óra között, vasárnap 14-től 15 óráig. Rádiótelefonunk száma: 06-60-327-784. Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy Szegedről is mindegyik számot tárcsázni kell. Ha ötletük van Fekete pont című rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. Örülünk, hogy az első őszi hétvége nyugodtan, problémamentesen telt el, hiszen — ilyen még e ro­vatunk történetében nem fordult elő — tegnap egyet­len telefonhívást sem kap­tunk. • Botrányba fulladt az első Európa-Japán Fesztivál üzleti kiállításának megnyitója szom­baton Győrött. A megnyitó ün­nepség elmaradt. A szervező budapesti Európa Fesztivál Alapítvány képviselői és a cse­kély számú látogató hiába vár­ta a polgármestert és a város más notabilitásait a sportcsar­nokba. A küzdőtéren több stand üres maradt, és az érdek­Kiállítási botrány telenség láttán egynémely kiál­lító percek alatt összecsoma­golt és távozott a bemutató helyszínéről, mivel nehezmé­nyezték a nagyfokú szervezet­lenséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom