Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-03 / 206. szám

ŐN KINCSKERESŐ SZOMBAT, 1994. SZEPT. 3. A szeptemberi IRODALMI FOLYOIRAT TIZ-TIZENNEGY EVESEKNEK vs*f £ A diákszívek kora őszi, iskolakezdés körüli méla­búját vérbő humorral igyekszik eloszlatni a Kincskereső szeptemberi száma. Egy vidám vers (T. S. Eliot: A ladiklaki kandúr), egy különlege­sen játékos robotfickó (Gépzengúz) története, no meg a korábban fran­ciául közölt La Fontaine­mese (A róka és a holló) kacagtató Romhányi-va­riációi - a remek illuszt­rációkkal párosulva - bi­zonyára meg is felelnek erre a célra. S a termé­szetben való szabad nyári vágtatást is vissza­idézhetik az iskolapad­ban a gyerekek, elnézve a hátsó borító gyönyörű lovait; ezúttal ugyanis fu­tó ló-fotók díszítik a már hagyományos képesla­pokat. A címlapról is egy szép és okos szemű ló tekint az olvasóra, körül­véve a természet őszi pompájától. Igen... az ősz; ennek sugárzó tar­kaságáról, bíbor ragyo­gásáról, szelíden búcsúz­kodó lángjairól az egyik legszebb magyar verset Tóth Árpád írta - ezért szerepel nyitóversként az első lapon. A SZÜLŐFÖLDEM SZÉP HATÁRA sorozat Petőfi Kiskunságára ka­lauzol, mellette Illyés írá­sát olvashatjuk a költőről: „Lelke itt született meg..." címmel. A költészet játszi kedvét, az alkonyi, esti, éji táj poézisét három rin­Turi Tímea gató ritmusú vers képvi­seli egymás mellett (szer­zőik: Weöres Sándor, Kovács András Ferenc, Szauer Ágoston). S ahogy jelen van a termé­szet ezekben a versek­ben, éppúgy jelen van a költészet Félix Salten megkapó őz-regényé­ben, melynek első részét - pazarul illusztrálva - ol­vashatjuk a szeptemberi számban. Ugyancsak a természet a témája a KINCSES TEÁTRUM­nak: Fekete István Ba­goly című írását színpad­ra átdolgozta Tölgyessy Árpádné, a Fekete István iskola magyartanáa (elő is adták a névadó ünnep­ségen tavasszal az isko­la színjátszói). A család évéhez is több szállal kapcsolódik az új szám. Á MIÉRT SZÉP? rovat Arany Csa­ládi körének érdekes és értékes elemzését adja (egyúttal be is mutatva a Móra „99 híres magyar vers" c. kiadványát). A papám meg én című no­vella hőse csak vasár­naponként találkozik az apjával, minthogy szülei elváltak. A Somogyi­könyvtár és a Kincske­reső közös pályázatának nyertes alkotásai olvas­hatók az ÍGY ÍRUNK Ml rovatban. Különösen megragadó a makói kis­iskolás tehetség, Turi Tí­mea: Egy családot ál­modtam című, mély tar­talmakat hordozó nyolc­soros verse. Egy családot álmodtam Egy családot álmodtam Apu nem volt részeg Mama nem volt beteg Te voltál ott anya Én voltam ott Apu volt ott Körbeálltunk És apu fogta mama kezét Egy róka és egy bak együtt mentek egy úton, és mikor mindketten igen megszomjúhoztak, találtak az út mel­lett egy kutat. És belétekintvén, a bak így szólt: - Róka bátyám, bizony jó volna eb­ből inni, de hitvány pórok laknak itt e vidéken, hogy sem horgot, sem vedret nem tettek melléje. Mit tegyünk? - Bizony, meghalunk szomjan, ha bele nem mászunk - mondta a róka. - Nem mély, ahogy látom. Gyere, másszunk bele. És alászökellt a bak a kútba. A róka is utána ugrott. S mikor kívánságuk szerint eleget ittak, körültekintett a bak, és mondta a rókának: - Itt benn vagyunk ugyan, eleget is ittunk, de hogyan mehetünk ki innét? - Könnyű dolog ez, ágaskodjál fel szép egyenesen a fal mellett, s én fel­mászom a válladra, onnét a fejedre, és arról azután kiszökellek. És aztán a kezemet alányújtom, és tégedet is fel­húzlak. - Bizony, jó lesz - egyezett bele a bak, és nekitámaszkodott a falnak. Egy rókáról és egy bakról A róka pedig felmászott a baknak a szarvaira, és azokról kiugrott a kútból. És mondta a baknak: - Ha nem bánod, gyere utánam. - Nyújtsd a kezed - kérte a bak. - Majd kezemet nyújtom egy büdös zsiványnak?! Jó helyen vagy, légy csak ott! - Jól adták rád a nevet, hogy ravasznak neveztek. Egy cselszövő és fondorlatos marcona latorka vagy! - Te pedig egy bolond szamár vagy, kár, hogy olyan szép ősz szakállad va­gyon! Hogy nem gondoltad meg előre, hogyha beszöknél a kútba, miképpen jöhetnél ki belőle? Légy csak ott! Jó hűvös helyen vagy! És otthagyta szegény bakot a kút­ban. Képeslappályázat A turistajelzés mindig útba igazít! Ha már kirándultál erdő­ben, tudhatod, milyen nagy szükség van a turistajelek­re. E jelek hiányában köny­nyen eltévedhetsz, ha isme­retlen helyen jársz. A rajzot Libor Zsófia (8 éves) készí­tette és küldte el hozzánk. Köszönjük. Továbbra is várjuk képes­lapjaitokat, melyek közül szeptember végén a leg­szebbek jutalmat kapnak. A lovakra jellemző alakjuk szépsége, arány­lag erős végtagjaik és csontos, megnyúlt fejük nagy élénk szemmel, kö­zepes nagyságú, hegyes, mozgékony füllel, s tág orrlyukkal. Nyakuk erős, izmos. Testük hengeres, húsos. Szőrzetük rövid és lágy, sűrűn a testre fekvő, s a tarkójukon és a farkukon sörényt alkot. Lábuk egyetlen, hasítat­lan patája önmagában oly jellegzetes, hogy a lo­vakat minden más pa­tástól megkülönbözteti. (A pata az állat lábának végét illetve ujjait borító, vastag szaruképződ­mény.) A lovak mozgása gyö­nyörű. A szabadon élő fajok szokásos járása Tudod-e? A lovakról sebes ügetés; futásuk könnyed vágta. Érzékei közül legfej­lettebb a szaglás és a hallás. A ló csak az orrán át tud lélegezni, a száján keresztül nem. A lónak igen jó az emlékezete. Az utat sokkal jobban ismeri a gazdájánál. Régi gazdáját sok év elteltével is rögtön felismeri. A lovak leggyakoribb színe: vörös-barna-sárga, pej (barna törzs, fekete végtagok), fakó fekete és deres (szürke). Tudod-e, hogy az egyetlen még ma is élő ősvadló Belső-Ázsia északi részének siva­tagos táján, Dzsungá­riában él. Alakja rövid és vastag. Sörényének nin­csen üstöke, s a farka sem igazi lófarok. A lábai sötétek, s az orra világos. Merre tart a hajó? A kép közepén egy hajót láthatsz. Hogy merre tart, neked kell kitalálnod! A hajó körül sajnos teljesen össze­keveredtek annak a vá­rosnak a betűi, amelyet megfejtésként kell bekülde­ned címünkre. (6740 Sze­ged, Stefánia 10.). A levele­zőlapra ne felejtsd el ráírni: Gyermekrejtvény! A megfej­tést szeptember 7-éig jut­tasd el hozzánk! Kellemes fejtörést! Megfejtések Nem volt könnyű dolga annak, aki múlt heti rejtvé­nyünk megfejtésén törte a fejét. Már csak azért sem, mert a két bohóc közül az egyik fejjel lefelé állt. Aki. igazán szemfüles volt, az a bohócokon 15 eltérést ve­hetett észre. A helyes megfejtést be­küldők közül Vajda Edit, Szeged, Budapesti krt. 17/A, IV/2.; Török Alexandra és Evelin, Szeged, Kisteleki u. 6.; Mangó Anita, Gábor és Gergő, Szeged, Felső-Ti­sza part 30. nyert. Gratulá­lunk! A nyereményt postán küldjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom