Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-30 / 229. szám
PÉNTEK, 1994. SZEPT. 30. AJÁNLÓ 15 Megjeleni a HDS & Délmadár legfrissebb száma! Egy színes, hétvégi lap a szegedi és a Csongrád megyei családoknak, bűnügyi sztorikkal, hihetetlen történetekkel és soksok sporttal! A tartalomból: • Ütésálló fiúk Moszkvából • A tenyérjóslás és a gép ördöge • Hogy kötötték be Kormos fejét? • Rácz „Rica" a sört (is) szereti • Ki tegezheti Cseri Tarhonyát? • Wukovics népszerűbb Punlnál • Mit csinált Nyári Izraelben? • Csütörtök délelőtt. Szeged, Rókusi Altalános Iskola. Jura doktor rendel. A tanoda vezetőivel előzetesen egyeztették, hogy szívesen megvizsgálná a gyerekeket. No, nem pontos orvosi diagnózisról van szó (bár képzettsége megengedné!), csupán előszűrést végez. Úgy fogalmaz, hogy a gyerekek mozgásszervi problémáinak kimutatását rekinti feladatának. Ebbe az iskolába nyolcszáz nebuló jár. Megnézi őket és tapasztalatai alapján javaslatokat tesz. Mégpedig arra, hogy az általa problémásnak ítélt esetekben milyen gyógymódot látna célszerűnek. Kijew nem volt vevő (- Már Kijevben, az orvosegyetemen feltűnt nekem, milyen sok ember küzd gerinctáji problémákkal. Ez elszomorított, mert a felnőtt emberek gerincferdülését lehet ugyan valamelyest gyógyítani, de meggyógyítani aligha. Az ilyen bajok zömét el lehetne kerülni, ha még ifjú korban elvégezzük a szűrővizsgálatokat. A felnőtt emberek gerince ugyanis már becsontosodik, a gyerekeké viszont még rugalmas. Kijev Jurij Petrov Magyarországon még szokatlan cselekedetére - miszerint ingyen is rendel - a magyarázat talán annyi lehet: a páciensek gyerekek. Értük pedig mindent - vallja a Szegeden másfél esztendeje dolgozó természetgyógyász Tulajdonképpen elképesztő, amit ez a Jura doktor csinál. Ma még legalábbis fura. Hetente két napot gyógyít - ingyen. Ilyet, passzióból, milliomos feleségek, vagy vén bölcsek tesznek általában. Jurij Petrov viszont fizetésből él, és 35 éves. A gyerekgerinc és a csodadoki nem volt „vevő" erre a gondolatomra. Nem tiltották az elképzeléseimet, csak egyszerűen nem volt módom a gyógyításra. A tanárok azt kérdezték az iskolákban: ki fog a gerincferdüléses gyerekekkel foglalkozni? Talán kevés a saját munkád? Az iskolaorvosok pedig úgy vélték, hogy elég feladatot jelent számukra a védőoltás). A rókusi iskolában nyoma sincs a tanári kar ellenérzésének. Tudják a pedagógusok is, hogy Jura doktor nem ellenükre cselekszik. És semmi esetre sem a szülők kikerülésével. Vizsgálatai eredményét először az osztályfőnök elé tálja, majd észrevételeivel megismerkedhetnek a szülők is. Közülük, Nézzük csak, milyen ez a gerinc! aki akarja, konzultálhat a gyógymódról. De ez, persze, nem kötelező. (- Magyarországon eleinte nem volt módom arra, hogy segítsek a gyerekeken. Véletlenül ismerkedtem meg Budapesten dr. Csapó Balázzsal, aki Szegedre hívott. Mivel ő is szívén viseli az ifjúság egészségi állapotát, elfogadtam az invitálást. Megteremtette azokat a körülményeket, amelyek között nyugodtan dolgozhatok. Az ő alkalmazottjaként azt is megtehetem, hogy csütörtökönként járom az iskolákat, szombati napokon pedig a klinikámon fogadom a kicsinyeket. Természetesen ezért a munkámért nem fogadok el pénzt.) A hetedikes fiúk nem félnek a fehér köpenyes doktortól. Természetes jókedvük néha nevetésbe csap át, amikor valamelyik osztálytársuknak uü me m Gyere nolnvic rentiéio uü me m Gyere ycluícb UaUUajd keknek ingyen • Saiát vámsában npm sippípíp 1 ai pmlur • vfljdl wai uoauaii iicm imrhi u cuivci emelgetnie kell a lábát. Egyikőjük kissé túlsúlyos, és a lába sem úgy hajlik, ahogy kellene. lura doktor a kemény ágy híve - Nála kialakulóban van a gerincferdülés - mondja Jura, s ujját végighúzva a gyerek hátán, mutatja is az elváltozás kezdődő jeleit. - Erre fel kell majd híviWfnk a szülők figyelmét. Ha igénylik, azt is el fogom mondani, milyen gyakorlatokat lenne célszerű végezni otthon a baj elkerülésére. Persze, komolyabb probléma észlelése esetén javasolni szoktam: mielőbb vigyék a gyereket szakorvoshoz. A 13 éves Istvánnál is talál vizsgálni valót, ezt is bemutatja. A fiatalember roppant izgul és persze szégyenlős is ennyi ember előtt alsónadrágban. Jön is még aznap orvos-édesanyja felháborodott telefonja, hogy mit képzelnek! Személyiségi jogokra hivatkozva letiltja a sértőnek talált televíziós felvételt. Jura doktor erre széttárja a kezét és kicsit szomorú. Tudomásul veszi, hogy eggyel kevesebb módja van a segítésre. (- Nem .lep meg ez a fajta reagálás. Már Kijevben is tapasztaltam, hogy aki kezdeményez, azt megbüntetik. Aki kiválik a hagyományos gyógyítást végző orvosok köréből, azt támadják. Számomra is állandó etikai kérdés: a természetgyógyásznak van-e joga ilyennel foglalkozni? Én csupán felhívom a figyelmet a kezdődő bajra, mert gyerekkdorban van még lehetőség a gyógyításra. Kezelésem alatt nem történik .csoda, de ez a fajta előszűrés csodálatos eredményt hozhat. A gyerek már csak akkor szól, ha komoly fájdalmai vannak a nagy eltérés miatt. Egyszerűbb egy tabletta? - Ezért fontosak azok az ősi keleti módszerek, amelyek segítenek megelőzni a bajt - ha a család is akaija. Sok szülő számára viszont egyszerűbb megoldás egy tabletta, mint például a gyerek ágyának kicserélése. Nem a család hibáiról szólnak észrevételeim, hanem a megelőzésről. Annyi beteg embert láttam már orvosi gyakorlatomban, hogy a gyerekkori megelőzést tartom az igazi megoldásnak. Fontos, hogy a fiatalokra fordított heti két napomon teljesen ingyen rendelek.) Az iskolai rendelés végeztével Jura doktor megköszöni a srácoknak az együttműködést. A csibészes válasz rájuk jellemzően tömör. -Oké! (- A múlt héten séta köüzben a kislányom eldobott egy kis papírt az utcán. Elsőre nem értette, hogy miért vetetem föl vele, hiszen Kijevben nem ezt a viselkedést szokta meg. Pedig egyszerű a magyarázat: saját városában nem szemetel az ember.) • Autózni kell! Gyalog a jövőbe? Joggal választották a rómaiak politikai jelszavukká: hajózni keii! A Római Birodalom és civilizációja nem virágozhatott volna, ha nem uralják a tengert, ha nem biztosítják a városok és a hadsereg gabonaellátást Észak-Afrikából. Az Egyesült Államok annak köszönheti gazdasági fölényét, hogy felismerte: autózni kell! A jelenkor emberének mobilitása az egyik legfontosabb feltétele mind a társdalmi, mind a gazdasági fejlődésnek. Ady Endre már 1909-ben azt írja a Pesti Naplóban közölt párizsi levelében, hogy a személyautó megjelenése át fogja formálni a világot. Ezt, mint annyi mindent mást, éppen azok értették meg még száz év után is a legkevésbé, akik materialistáknak vallották magukat, vagy legalábbis buzgó híveiként indultak. Most azért időszerű beszélni róla. mert a kormányprogram az üzemanyagárak további megadóztatását tervezi. Az ötlet természetes, hiszen semmi sem hoz olyan nagy és könnyen beszedhető állami bevételt, mint az az adó, amit a benzinkutaknál kell fizetni. • De nem minden jó, ami egyszerű. Kezdem azzal, hogy már ma is nálunk van a keresetekhez képest legdrágább benzin. Az átlagos órabér körülbelül meg fog egyezni a benzin árával. Ezzel szemben az egy órai bérért 7-15 liter benzint vásárolhat a nyugat-európai dolgozó. Ezt azért hangsúlyozom, mert nálunk a rendszerváltozás sem változtatott azon, hogy az illetékesek mindig csak a világpiaci árarányokra hivatkoznak. Nálunk márkában még mindig nem drága a benzin. Mondják. De arról nem beszélnek, hogy a benzinárakban kifejezve, nálunk nevetségesek a bérek. Ahogy nem szabad csak az egyik összevetési módszert alkalmazni, nem volna szabad a másikat sem. Az árarányok összevetése csak ott engedhető meg, ahol a bérek színvonala nagyjából azonos. Mi ettől messze vagyunk, és a kormányprogram teljesülése esetében a következő évek során ettől egyre messzebb kerülünk. Harminc évvel ezelőtt sértegetésnek számított, ha valaki politikai céljának tekintette, hogy a szocializmusban is legyen minden háztartásban hűtőszekrény. Ezek a rendszerellenségek voltak a frizsider-szocialisták. Akik a védelmükre keltek, azokat ostobáknak, földhöz ragadottaknak minősítették. Nem ártana, ha néhány ma is tekintélyes közgazdász és politikus visszaidézné a „Gorenjék" behozatala miatti tíz évvel ezelőtti botránkozását. Szerencsére a lakosság nagy többsége akkor sem a politikusokra és a közgazdászokra hallgatott. Ma már az öreg jégszekrényeket kirakják a szemétre. A falusi házak között nem ritkaság, ahol nemcsak egy, de akár több mélyhűtő is üzemel. Üzemel, mert igazi haszna csak később derült ki. Mindig van friss hűs, zöldség és gyümölcs. Nemcsak olcsóbb és kevesebb házi munkával, de sokkal egészségesebb életvitelt hoztak. így vált fokozatosan teljesen elfogadottá az, ami felett az illetékesek a közelmúltban még botránkoztak. Most a hivataloknál az az általános nézet, hogy a gépkocsi használata fényűzés akkor, amikor nagy a költségvetési hiány. Ezért indokolt a gépkocsizás megdrágítása. Nem látják a napi problémák számai mögött azt, hogy a jövőt egyre kevésbé lehet gyalogjárva felépíteni. Ma már történelmi tény, hogy Észak-Amerika akkor került a világ élére előbb mobilitásban, individualizmusban, aztán a gazdaságban is, amikor a gépkocsi a tömegek fogyasztási cikkévé vált. A Ford által futószalagon gyártott T-modell a század egyik nagy úttörő terméke lett. Ezt nem érti meg a sok racionálisan gondolkodni akaró politikus. Ennek a racionális politikusi logikának egyik klasszikus illusztrációja volt, amikor Hruscsov Eisenhauernél vendégeskedett. Látva az autópályán hétvégi kirándulásra özönlő autókat, kifejezte botránkozását: milyen pocsékolás az, hogy mindenki családi alapon megy vidékre, ahelyett, hogy a szakszervezetek kirándulókat szállító irányvonatokat szerveznének meg. Akkor tizednyi energiafogyasztás jutna csak egy utasra. Ez az érvelés csak ott téved, hogy az ilyen takarékoskodás mellett szükségszerű a nemzetközi versenyképtelenség, az elszegényedés. Ha egy modern társadalomban luxus lesz a gépkocsizás, végül a cipő is azzá válik. Aki takarékossági okokból kénytelen gyalog járni, előbb-utóbb mezítlábos lesz. A gépkocsihasználat sokkal többet javít az emberek szemléletén, mobilitásán, mint amennyit meg lehet takarítani azzal, hogy irányvonatokra ültetik őket. De a gépkocsi nemcsak szemléletet alakít, hanem óriási gazdasági haszna is van. Nemcsak ott nagy a haszna, ahol az idő nagyon drága, de ott is, ahol takarékoskodni kell. Csak két képet idézek: - Egy dunántúli falu határában a munka után. este vagy harminc gépkocsival jöttek ki a kombájnok után böngészni a burgonyaföldet. Becslésem szerint a szegényeknek elegendő burgonyát takarítottak be, vittek haza. Az értéke több volt, mint a falunak juttatott szociális segély éves összege. Gépkocsi nélkül nem jutottak volna ki sötétedés előtt és főleg nem tudták volna hazavinni a krumplit. Ilyen példák tucatjait ismeri az, akinek minden lehetőséget meg kell ragadnia, illetve az, aki ezzel gyakrabban találkozik. - A napokban Szegedről jöttünk fel. Az úton láthatta, aki akarta, hogy a zöldségellátás biztosításához nemcsak az emberek szorgalma, de a sok magánkocsi és kis teherautó is nélkülözhetetlen. Ha már nem lehet az illetékeseket lebeszélni az üzemanyagok újabb adóztatásáról, volna egy kompromisszumos javaslatom: engedjék el az adót a négy évnél öregebb és 1,5 liternél kisebb gépkocsik után. Ilyen kocsikat már ma sem volna szabad luxusként adóztatni. Azt meg majdcsak kivárjuk, amikor az illetékesek is belátják, autózni kell. Kopátsy Sándor