Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-27 / 226. szám

KEDD, 1994. SZEPT. 27. KAPCSOLATOK 11 Tildy Zoltán és a vicc után, ismét börtönre (télt a kommunista vérbíróság - egy tálból cseresznyézve, közös célt szolgáltak volna. Az igazság ezzel szemben, hogy amíg Rákosi Mátyás moszkvai importcikként az ország alapvető érdekeit árulta el, addig Tildy Zoltán fogolyként töltötte napjait, amelyből a második börtönbüntetés, a korára való tekintettel, halálos ítéletnek felelt meg. Abban a reményben, hogy lapjuk a nagy elődök hagyományait követve, írásomat a véleményszabadság értelmében, mint olvasólevelet közölni fogják. Ezzel talán jóvá tudják tenni azt a kegyeletsértést, melyet Tildy Zoltán emlékévei szemben elkövettek. Szívélyes üdvözlettel: Mivel Ausztriában élek, így némi késéssel jutott el hozzám a Délmagyarország ez év augusztus 17-i száma. A lap 16. oldalán meglepetéssel olvastam Horváth Dezső tollából „A mi Tiszánk" című bevezető sorait. Ugyanis az Önök munkatársa, a folyóval kapcsolatban felmerülő problémákat kihasználva, erkölcsileg eléggé elítélendő politikai csúsztatással igyekszik Tildy Zoltán emlékét mocskolni. Ezekben a sorokban olyan látszatot igyekszik kelteni, hogy — Rákosi Mátyás, aki a megszállók jóvoltában az ország függetlenségét és demokratikus jogait igyekezett sárba tiporni, és Tildy Zoltán, akit először 8 évig tartottak házi őrizetben, majd az 1956-os szabadságharc vérbefojtása „Veretes" viccet idéztem említett tárcámban - többszöri verést kaphatott, aki tovább adta annakidején -, de nem gondoltam, hogy ennyi év után én is verést kapok érte, a másik oldalról. Ausztriában élő kedves kollégámnak azt tudom csak mondani, meglehet, nagyobb szent előttünk Tildy Zoltán, a háborút követő időszak köztársasági elnöke, mint gondolná, de ezt bizonygatni fölöslegesnek tartom. A magyar folklórnak sajátsága - a régi viccek is egyértelműen ide tartoznak hogy nem egy időben élő történelmi személyiségeket is képes összekapcsolni, ahogy például Algyőn egy hintóba ültette Dózsát, Rákóczit és Kossuthot, az egy korszakban tevékenykedőkkel még könnyebben előfordulhat hasonló „csúsztatás". Azzal, hogy a valóban meglévő viccet fölidéztük, semmiképpen nem akartuk Tildy emlékét gyalázni. Fia, sőt unokája iránti tiszteletünk is akadályozna ebben, bár alkalmi védőjének se szerettünk volna ürügyet szolgáltatni a félreértésre. Fölhívjuk azonban kedves kollégánk figyelmét, a későbbi szerencsétlen időszak történéseinek időben való visszavetftése súlyos történelmi tévedésekhez vezethet. Levele vége későbbi tények visszavetftéséről árulkodik. Üdvözlettel: Hrabal, Szeged „Azzal sem vagyok egészen tisztában, mikor járt Hrabal legutóbb Szegeden, s hogy járt-e már egyáltalán valaha?" - kérdezi Hollósvölgyi Iván a Délmagyarország 10-i számában. A voltaképpen szellemes írás némi kétkedéssel és értetlenséggel idézi Hrabal egyik közelmúltbeli nyilatkozatát, mely szerint az író egy lehetséges emigráció színhelyéül Szegedet választaná. „...Legjobban mégis a Szegedet átszelő Tisza folyó bűvölt el. Örök időkig ott szeretnék élni. Ott ülsz valahol a parton, halat eszel és bort iszogatsz... Halat eszegetnék, s a cigányok pedig játszanának nekem." Hrabal Szegedet idéző szép mondataihoz - hasonlókat máskor is elejtett - szeretném felidézni azt a felejthetetlen emléket, amikor 1985 májusában a Móra Kollégium vendégeként itt járt városunkban, Magyarországon először, író találkozón. OLVASÓSZOLGÁLAT Levélcímünk: Délmagyarország Szerkesztősége, Szeged, Sajtóház, PF.: 153. 6740. telefon: 481460 1994, a diófa éve Az 1987-ben indult növények éve sorozatban ezúttal játékos „varjúpotytyantotta" dióültetésre bíztatja a Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület Ifjúsági Szakosztálya az általános iskolásokat. Keressen minden gyerek egy-két gyönyörű, egészséges, érett diót! A környék legszebb diófájának legszebb dióját vegyétek fel, mely nem beteg, nem hibás, nem férges! Kutyakotorékféle kis gödörbe vatjú módjára pottyantsátok, szél módjára homokrétegekkel vagy kevés termőfölddel takaijátok! Váijátok türelemmel diófátok megszületését, magból való kikelését! A dió és az ültetés helyének kiválasztásánál is kérjétek ki szüleitek, tanáraitok tanácsát! Hideg, nagyon kötött, nedves talajok és árnyékos helyek nem valók diótermesztésre. A diófa 20 méter magasra és terebélyesre növekvő fa, mely 80-100 évig is élhet, így talán még dédunokáitok is élvezhetik termését, nyári forró napokon utánozhatatlanul hűsftó árnyékát és az emberi légutakat tisztító üde leheletét. Faanyaga értékes és keresett, héjából cserző-, pácoló-, festőanyagok készülnek, levele gyógyhatású főzetek alapanyaga. Nem árt még tudni, hogy szakemberek oltással szoktak az anyanövénnyel megegyező tulajdonságú fajtát előállítani, de dió vetőmegből is kaphatunk az anyafához hasonló, jó tulajdonságú utódot, vagyis könnyen törhető, nagyszemű, egészséges dióból mely bőtermű fán nevelődött - fát nevelni „bocsánatos bűn". Munkátokról szóló beszámolókat szívesen olvassuk és várjuk. Címünk: Csemete Ifjúsági Szakosztálya, 6725 Szeged, Boldogaszszony sgt. 6. Méné Füzesi Márta ifjúsági szakosztályvezető Az irodalmi délutánról, Hrabal szegedi fogadásáról többször írt igen részletesen a Délmagyarország az elmúlt kilenc év alatt. Itt legyen egyetlen adalék ami talán válasz lehet H. I. dilemmájára: milyen Tiszát láthatott akkor az (ró a mostani, elég szánalmasnak tűnő folyócska helyén, ami ilyen kedvesen túlzó vallomásra indította. Májusi alkonyat volt, kiszálltunk az autóból. A régi híd mellett, a Tisza-parton álldogálltunk, Juhász Gyula is arra nézett. Vártuk, majd csak utolérnek a barátok. Ott állt Hrabal és nézte a Tisza folyót. Őszintén szólva az egész városból nem is látott többet, hiszen minden időt vendéglátói körében múlatott kollégiumban, szerkesztőségben. Egy idő után beláttuk, felesleges minden próbálkozás: egyszerűen nem érdekli a városnézés. Nézte a folyót Hrabal és azt mondta: olyan ez a Tisza mint a regényemben Maryska szép szőke, hullámos haja. Fénylő hajfolyam. És nyitott, kicsit behajlított tenyérrel utánozta ezeket a végtelen hullámokat. Ezt mondta Hrabal, aztán beVálaszol a Videovox Tisztelt Antal Mihály úr! A Csörög a Westel rovatban szeptember 20-án közzétett levelében válaszunk a következő: A Takaréktár u. 5. sz. alatt található Videovox üzletünkben mindig az volt a célunk, hogy az árakat minél alacsonyabbra szorítsuk le, viszont a vásárlók igényeit maximálisan kielégítsük. A Videovox két éve működik Szegeden, vásárlóink üzleteinkből elégedetten távoztak és visszajelzésük kedvező volt. Sajnos, Ön pont azon a napon szeretett volna televíziót vásárolni, amikor áremelés történt. A műszaki cikkek árait nem mi döntjük el, hanem központunk. Aznap 11 órakor kaptunk egy faxot, melyen az új árak voltak feltüntetve és haladéktalanul át kellett áraznunk készletünket. Miután megtörtént az átárazás, délután visszajött Ön, és kifogásolta a kinézett készülék árát. Számítógépes árazásunk és számlakibocsátásunk olyan rendszerű, hogy percre pontosan jegyzi a vásárlás időpontját és ezért sem adhattuk oda régi áron a televíziót, mivel ez hiányként jelentkezett volna, bennünket pedig központunk ellenőriz. Ha Ön azóta már vásárolt televíziót másik üzletben, úgy reméljük, hogy sok örömét leli benne, kívánjuk, használja egészséggel. Bízunk abban, hogy következő vásárlásakor már nem lesz semmi félreértés közöttünk, továbbra is szeretettel vátjuk Önt és Kedves Családját vásárlóink között. Tisztelettel: Lakatos Gábor, Geiger Tibor Mit akar a Szegedi Nyugdíjasok Egyesülete Egyesületünk politikai pártoktól független, civil szervezet. Tagságunk a város és környéke üzemeiből toborzódott (többségükben fizikai munkások voltak). Egykori munkahelyük többnyire jogutód nélkül megszűnt, fgy nem áll mögöttük olyan szervezett gazdasági erő, amely akár csak erkölcsileg is támogathatná. A Nyugdíjas Egyesület sajátos eszközeivel, az Alapítvány fölhasználsával igyekszik segíteni az egyre növekvő taglétszám erkölcsi, anyagi gondjain. A 450 fős tagság döntő többsége a létminimum alatt él, és tőlünk reméli, ha esetenként, átmeneti időre is életminőségének, sorsának javulását. Fokozottan jelentkezik ez az igény karácsony előtt. A kialakult hagyományok szerint az egyesület tagdíjbevételéből (havi 20 forint) kedvezményesen vásárolt, vagy a szponzoroktól térítésmentesen kapott támogatásból, alapvetően élelmiszereket tartalmazó csomaggal leptük meg tagjainkat. Sajnos, a „központi" támogatások 1994-ben végleg elmaradnak. Ezért kérjük és reméljük a város és vonzáskörzetének megértő támogatását, hogy humanitárius programunkat közös erővel megvalósíthassuk - fogadunk árut, pénzt, illetve árengedményes támogatást. Aki segíteni szeretne, hívja a 62/486-000-os telefonszámot, ha szükséges, megbízott vezetőségi tagunk személyesen is felkeresi. Címünk és bankszámlaszámunk: Szegedi Nyugdíjasok Egyesülete Nyugdíjasokért Alapítvány, Szeged, Eszperantó utca 3-5. - Magyar Takarékbank: 289-98936. Szegedi Nyugdíjasok Egyesülete 190-79189 (A megjegyzés rovatban szíveskedjen feltüntetni, hogy a Nyugdíjasokért Alapítvány javára.) Közöljük, hogy az APEH engdélye alapján az adomány bruttó összege leírható az adóalapból, melynek hivatkozási számát az adományt visszaigazoló levelünkben közöljük. Végezetül, a szegedi elektronikus médiumok, elismervényünk ellenében, 5-10 százalékos kedvezményt adnak hirdetésükre, amennyiben támogatásuk bruttó összege eléri az ötezer forintot. Szíves segítségüket remélve, tisztelettel a tagság nevében: Marsi Mihályné, a nyugdíjas egyesület elnöke Önkormányzati garázsok - forgalmi értéken Számomra az a felháborító, hogy az értékesítéssel megbízott Limit Tanácsadó és Vagyonértékelő Kft. úgy határozta meg a fizetést, hogy „Ezen vételi ajánlatot 180 napig tartjuk fenn, ezt követően a forgalmi értéket felül kell vizsgálnunk." A Szeged Megyei Jogú város közgyűlési határozata (17/1994. IV. 26.) így íija eló. „...a helyiség forgalmi értékél a vevő egy összegben az adásvételi szerződés aláírásával egyidejűleg köteles megfizetni." Kérdezem, hogy a Limit Kft. milyen alapon határozta meg a 180 nap fizetési határidőt egy ingatlan megvásárlásánál? Méltánytalanul rövid időnek tartom a 180 napot, azt meg még bosszantóbbnak, hogy a 181. napon újra értékelik a garázsokat és ha akkor a forgalmi értéket akár 500 ezer forintban határozzák meg, a lakók úgysem tudják ezt az összeget kifizetni. A lakótelepen általában bérből és fizetésből élők laknak és azoknak is a szegényebbik rétege... A Limit Kft. közlésében még azt is ítja: „Amennyiben Ön a helyiségre az elővásárlási jogával nem él, úgy az önkormányzat a helyiséget harmadik szeméjy részére is elidegenítheti." így Ha valaki nem tudja kifizetni a kft. által meghatározott forgalmi értéket, természetesen nem él az elővásárlási jogával, és elindulhat az ingatlan-spekulátorok felvásárlási akciója, ami már el is kezdődött, hiszen az első ilyen vételi ajánlatokat már júliusban elkezdték kipostázni és a 30 napos elővásárlási igény bejelentéseket már meg kellett tenni. Információim szerint (garázstulajdonostól tudom) már keltek el így garázsok, és havi ötezer forintért adják ki bérbe, hiszen a vásárlónak nincs szüksége rá, csak tőkebefektetésnek vette meg. Kérem a garázsvásárlás előtt álló lakók segítségét - csak együttesen érhetünk el eredményt. Határozat kellene a 180 nap meghosszabbítására, vagy részletfizetési megoldásra, hiszen a kisebb pénzű embereknek is szükségük van garázsra kocsitárolás - és nem bérbeadás miatt. Név és cím a szerkesztőségben Rendünk őrei mentünk a közeli halas vendéglőbe hallevet enni, vörös bort iszogatni. Valamilyen zene is szólt... Mindent a Tiszának köszönhetünk, Uraim! E.Á. Történt a múltkoriban, hogy talpig öltönyben esküvőre sietvén nagy igyekezetemben végzetes hibát követtem el, és kerékpárommal a Kárász utcára merészkedtem. Nem jutottam messzire, mert két figyelmes „csontcsillagos" sprintbe csapva ugrott elém, hogy még időben lerántson, ha esetleg nem állnék meg. Igazat adtam nekik, mert valóban szabálytalanságot követtem el. Amikor viszont megkérdeztem tőlük, hogy a tőlünk húsz méterre Ladájuk gumiját csikorgató, nyolcavannal ralizó belvárosi vagányok nem érdemelnének-e több figyelmet nálam, rögtön kiosztottak, mekkora mázlim van, hogy nem fizetek, nem „állítanak elő", és nem kell a rendőrségen töltenem az éjszakát. Jóságuktól meghatódottan távozhattam csekély tíz percnyi, intenzív bűnbánat után. Az esküvőről természetesen elkéstem. De ugyan mi vagyok én a notórius törvényszegőkhöz képest? Két rendőr is kell hozzá, hogy reggelenként, az adófizetők pénzén, a McDonald's teraszán pihengetve, éberségük tetőfokán levadászhassák a reggel biciklivel iskolába igyekvőket, és a még náluk is nagyobb „gazembereket", a görkorcsolyázókat. A biciklik vázszámait természetesen már nem ellenőrzik ilyenkor. Ugyan a városban százával lopják a kerékpárokat, erre már „nem jut ember". A biciklilopást bejelentővel pedig közlik, hogy a megtalálási esély „nulla", erre nincs kapacitás, fontosabb dolgaik vannak. Még szerencse, hogy a tévéből megtudhatjuk, hogy demokratizálódó országunk polgárbarát rendőrsége miértünk van... Néhány évvel ezelőtt még a lakosságot veszélyeztető legádázabb bűntevőknek a biztonsági öv nélkül vezetők számítottak. Szemfüles fakabátok lesték a fa mögül az Aradi vértanúk terén az életveszélyes tizenöt kilométerrel száguldó, gyanútlan autósokat, hogy lecsaphassanak rájuk és kiróhassák a méltán megérdemelt büntetést. Azóta valószínűleg kiderült, hogy náluk csak a kerékpárosok veszélyesebbek. Ezt bizonyítja az eset is, amikor a 16 éves diáklányt, aki az éjféli gyalogos csúcsforgalomban kerekezni merészkedett a Kárász utcán, háromezer (!) forintra büntették, majd arról is felvilágosították, hogy legközelebb a büntetés mellé kap még egy akkora pofont is, hogy „leesik a feje". Nagy örömmel tölthet el bennünket, hogy rendünk őrei haláltmegvető bátorsággal mernek fellépni a legveszélyesebb bűnözőkkel szemben, még ha a skinheadekkel, valutázókkal, benzin- és kábítószercsempészekkel, autó- és kerékpártolvajokkal, behajtólegényekkel nem is ilyen határozottak. Ifj. Duda Ernő Az Intermédia üvegei A Délmagyarország szeptember 22-i számában, a „Fekete pont" című rovatban jelent meg észrevételük a Kálvin téri utasváró pavilon üvegének kitöréséval kapcsolatban. Az Önök és az újságolvasók tájékoztatása érdekében az alábbiakat tudjuk közölni: A Kálvin téri - és a városban többfelé található, őszesen 11 - utasváró pavilon az Intermédia Kft. tulajdonát képezi. A szegedi önkormányzat sajnos, nem támogatja a pavilonok felállítását, így az Intermédia Kft. magára vállalja az üveg cseréjét. Rusz Alajos ügyvezető Tartsák be az ebrendeletet! Örökös téma az „eb-szabályzat". Szeged Megyei Jogú Város közgyűlése 1992. április 8-án megalkotta az állatokról szóló 6/1992. (V. 6.) sz. rendeletet. De hiába a rendelet, ha a betartásáért, illetve betartatásáért felelős nincs. A szabálysértőket 10 ezer forintig büntethetik - hányat büntettek már eddig?! Azokat kellene megbüntetni, akik a rendeletet kiadják és nem intézkednek. A Vértó undorító bűzét több mint ezren szagolhatjuk. Ábrahám F. József