Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-23 / 223. szám
PÉNTEK, 1994. SZEPT. 23. A VÁROS És A MEGYE 5 Közegek M ég az átkosban történt velem: gyalog téptem át a piroson, a Boszorkánytól srégen a trolimegálló felé, amikor az éjjeli semmiből két rendőr varázsolta magát éppen az orrom elé. Miután felszólításra kiugrottam a zsebemből, hosszasan feddlek, s ez idegesített, mert az utolsó járatot nem szerettem volna lekésni. Megnyugtattak, az még nem ment el. Nekik lett igazuk. Nevelő tevékenységüknek még a közepén sem tartottak, amikor be- s kicsikorgott az utolsó garázsmenet. Mint megbeszélt jelre, a troli távozása után befejezték személyi igazolványom elmélyült tanulmányozását. A minap is piroson közlekedtem - gyalog, mert nekem nem csökkent az életszínvonalam - a Mars téren. A rendőr a másik oldalról jött - időközben zöldre váltott a lámpa -, ezért csak futólag volt ideje kioktatni. Megjegyzem, aki csak egyszer is átkelt a vas-müszaki bolt előtti kétsávoson, az tudja, a zöld életveszélyes, a piros azonban némileg biztonságos. Szemtanú is voltam (csak még nem találtak rám), persze nem komoly ügyben: tegnap délelőtt az erélyes tiszthelyettes egy malteros nadrágú biciklistát szállított le jármüvéről a Kárász utcában. A malteros nadrágot azért említem, mert az illető, ha nem is a szocializmust építette, feltehetőleg dolgos ember. De nincs pardon, ha valaki vét a szabályok elen. Ne is legyünk cinikusak. Anno, a Széchenyi téren lehet, hogy fegyelmezetlen viselkedésemmel valóban én voltam a legfőbb veszély. Nem hihették ugyanis, hogy harminc kilogramm trotillal a nadrágomban a közeli munkásőr székház és fegyverraktár ellen igyekszem. De ki lehetett, aki malteros nadrágú biciklistának, egyben munkásembernek álcázta magát? Mert nagyot változott ám a közeg. (Mármint a Kárász ivitii iiugyui vuiio^uu urn u nu^eg. yiviuri utca, meg a Mars tér.) Csak a közegek nem. Ó. I. • Szegedi színhelyű és ihletésű regény bemutatóját tartották tegnap délután a Móra Fefenc könyvesboltban. Az Üvölts a farkasokkal című kötet Svájcban élő szerzője, Vezényi Pál Makón született, az ötvenes években a szegedi egyetem bölcsész szakos hallgatója volt, 1956-ban kényszerült elhagyni az országot. Mint utószavában írja, nem akart szemérmes és tapintatos lenni, szándékosan ragaszkodott helyszínként az ötvenes évek szegedi tudományegyeteméhez, s a regényt a valóság elemeiből kovácsolta össze történetté. A könyvről a szerzőt kérdeztük. - Az emlékeim még elég élénkek voltak, amikor ezt az ifjúkori regényem írtam, hiszen 1959-ben készült. Eredetileg úgy gondoltam trilógiát írok a szegedi egyetemen történtekből, melynek a befejező kötete 1956-tal foglalkozott volna. 56-ban én voltam, aki a bölcsészkaron a mefesz-t megszervezte, ezért is kellett elmennem. Kicsit szarkasztikusan kell megemlítenem, hogy az akkori Délmagyarország az 1957. tavaszi számaiba hosszú szerkesztőségi cikksorozatot írt Ellenforradalom a szegedi egyetemen címmel, ahol engem • Regény az 50-es évek szegedi egyeteméiül „Vannak, akik magukra ismerlek w és három társamat jelölt meg, mint az „első magyarországi titkos ellenforradalmi szervezkedés vezéralakjait". Eszerint egy természetjáró kört használtunk fel arra, hogy titkos szervezkedést végezzünk a népköztársaság megdöntésére. Ez persze abszolút marhaság volt. • Bizonyára olvasta Moldova György regényeit. Talál hasonlóságot? - Én nem akarom a kommunistákat tisztára mosni, hogy voltak jó és rossz kommunisták. Lehet, hogy voltak jóhiszemű emberek köztük, de egyet mondhatok: ezt 56-ig állíthatta valaki, utána már nem. Aki Vezényi Pál a tegnapi dedikáláson. (Fotó: Révész Róbert) utána csatlakozott a párthoz, az nem lehetett jóhiszemű. • Az utószóban írja, hogy a szereplöknek álneveket adott. Mégis, gondolja, hogy lesz, aki magára ismerhet? - Már vannak is, akik magukra ismertek. Persze ez egy regény, s nem dokumentumkötet, ők csak modellként szerepeltek. Éppúgy, ahogy Boticelli ha madonnát festett, azt cselédlányokról mintázta. Ha valaki ismerte a cselédlányt, ráismert, de mások a madonnát látták a képben. • Még utalás sem szerepel valódi nevekre? - Valódi név sehol sem szerepel, utalásban sem. Esetleg néhány keresztnév egyezik. De ismétlem, nem kulcsregényt akartam frni. - Mit gondol, milyen a fogadtatása a regénynek szegedi egyetemi körökben? - Őszintén szólva nem tudom, de vannak még sokan évfolyamtársaim, egyetemistatársaim közül, akik Szegeden élnek. P. I. GSM 900 MO PIK PAK KFT. j Nokia, Motorola, Ericsson, Siemens mobiltelefonok, tartozékok, antennák, bőrtokok Szeged, Roosevelt tér 5. Telefon: 62/319-849. Megyei munkaerőpiac Már a papagáj is tudja, hogy telefonon várjuk /IS 1 ISI (Csak felárral és hirdetését! 7-19-ig: 1Ö1 -Zöl gyászlcöilemények) .,,,^318-999 Délmaqyarorszáo 7-lS-ig: DL U-^jy É KÖZÉLETI NAPLÓ ma PANCZA ISTVÁN országgyűlési képviselő (minden héten szerdán és pénteken) 10-12 óráig fogadóórát tart szám alatt, a Függetlenség Kisgazdapárt székházában. AZ MDF székházban (Római krt. 31.) 17 órától dr. Varga László jogi tanácsadást Szegeden, a Teleki utca 3. tart. Szűkebb pátriánkban - a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ helyzetképe szerint az elmúlt hetekben csökkent a regisztrált munkanélküliek száma: júliusban 22 510-en voltak, augusztus végén pedig 22 409-en. A nyilvántartásban szereplők közül 1 I 666-an részesültek munkanélküli járadékban. Egy fő egy napi bruttó járadéka 380 forint körül alakult. A járadékfolyósítási időt 764-en merítették ki. A munkaerőpiaci szervezet nyilvántartásából augusztusban 1 334-en kerültek ki. A munkaügyi központ kirendeltségein megyénkben 2 270 állásajánlatot adtak ki 1591 munkát kereső részére. Az. elhelyezkedettek száma azonban csak 375 volt. A nyilvántartásban szereplő munkanélkülieknek 45 százaléka (10 036 ember) 18 hónapnál hosszabb ideje állástalan. Megyénkben 12 870-en vannak a nyilvántartásban, akik egy évnél régebben nem helyezkedtek el. A pályakezdők közül augusztusban 344-en jelentkeztek, így a munkanélküli fiatalok regisztrált száma 3022 lett. Az elmúlt hónapban 1790 állást kínáltak a munkáltatók, így összesen 5574 bejelentett, betöltetlen álláshelyből választhattak a munkát keresők. A munkahelyek 70 százaléka fizikai tevékenységet ajánl. A megyei munkaügyi központ munkatársai augusztusban 131 ellenőrzést végeztek. Ezek következtében 1 029 CKK) forint értéknek a Foglalkoztatási Alap javára történő befizetésére tettek javaslatot a szabálytalanságok szankciójaként. Az ellátásból 21 főt zártak ki. Az elmúlt hónapban 145 külföldi állampolgár itteni foglalkoztatását engedélyezték, 342 kérelmet elutasítottak. Szabó Magdolna Pofozkodó gazdi • Kulcscsomó. Szerda délelőtt elhagytak egy gazdagon ékesített kulcscsomót a Kárász utca - Széchenyi tér - Klauzál tér környékén. A becsületes megtaláló hívja a 488-888-as telefonszámot. M Víz, víz, tiszta víz. Már egy hete sötétsárga színű, rossz minőségű víz folyik a csapokból a távfűtéses lakásokban - jelentette rókusi olvasónk a 489-850-ről. Az okokról Balogh László, a Szegedi Vízművek Kft. munkatársa nyilatkozott lapunknak. A szakember elképzelhetőnek tartja, hogy valamilyen belső javítást (mérőóra felszerelés stb.) végeznek a lakóépületben. Ilyenkor, ha megbontják a vezetéket, sárgaszínű víz folyik ki az első részletben a csapokon. Rókusról egyébként még nem kaptak erre vonatkozóan semmilyen konkrét jelzést. Balogh kéri olvasónkat, hogy nevezze meg a pontos helyet, mert csak így tudnak a problémáján segíteni. • Gazdátlan Opel? Sike Csaba másfél évvel ezelőtt adta el Opel Manta személygépkocsiját. Az üzletről, mint mondta, érvényes adásvételi szerződése van. CSÖRÖG A VVIESTEL Közérdekű problémáikat, észrevételeiket ezen a héten ügyeletes munkatársunkkal, Szabó C. Szilárddal oszthatják meg. Rádiótelefonunk száma: 06-60-327-784. Munkanapokon 8 és 10 óra között hívható. Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy Szegedről is valamennyi számot tárcsázni kell. Ha ötletük van Fekete pont rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. mégis a büntetéseket (gyorshajtás és más egyéb szabálytalanságok) azóta is neki címezi a rendőrség. Sike szerint az űj tulajdonos valószínűleg nem íratta át az autót a nevére. A rendőrségnek többször megírta, hogy már nem az övé az autó. (Csak mellékesen jegyezte meg, hogy postaköltsége már többszáz forintra rúg.) Ezidáig mindhiába. Reménykedik, hogy egyszer csak kinyomozzák az illetékesek, hogy kié az Opel. • Kóbor eb. Állatbarát olvasónk jelezte, hogy az Olajbányász téren már napok óta kóborol egy nagy méretű, kávébarna színű, pöttyös kutya. Az eb hátsó lábára sántít. Informátorunk szerint valószínűleg megverték a szerencsétlen állatot. • Ékszerek. Szabó Krisztinát, kinek jövő héten lesz az esküvője, súlyos csapás érte. Napokkal ezelőtt elhagyta a fehér kövekkel kirakott kísérőgyűrűjét a Csongor tér környékén. A becsületes megtaláló hívja a 488-588-as telefonszámon a búslakodó menyaszszonyt. Vanicsek Istvánná ellenben a szívének oly kedves cizellált arany karkötőjét hagyta el szombaton a Forrás Szállóban tartott lakodalmi vigasságban. Szomorú olvasónk felajánlotta, hogy jelenlegi forgalmi értékén kifizeti az ékszert a megtalálónak, ha azt visszaadja. Telefon: 485-044, illetve 384-018. • Lesz telefon. A gyálaréti orvosi rendelő ügyében tegnap ketten is felhívtak bennünket. Papp Zoltán, a terület önkormányzati- és Süli József, Gyálarét lakossági közösképviselője. Elmondták, hogy az orvosi rendelőnek egy-két héten belül lesz telefonja. A pénzt már öszszeszedték, a többi a Matávon múlik. • Köszönet. Ingyen adott padokat az Osztrovszky utcai Általános Iskolának a Városgazdálkodási Vállalat. Tölcséri Erzsébet az intézmény tanulóifjúsága és nevelőtestülete nevében mondott köszönetet a VGVnek. • Pestre kell ahhoz menni. Nyugdíjas olvasónk (név és telefonszám a szerkesztőségben) sírva mesélte el, hogy minap arról érdeklődött a Társadalombiztosítási Igazgatóságon, hogy a járadékosok miért nem kapják meg szeptember elsejétől a nyolc százalékos nyugdíjemelést. Ott közölték vele, hogy az ügyben forduljon a budapesti központhoz. Kerényi Károlyné osztályvezető lapunk érdeklődésére elmondta, hogy a rendszeres szociális járadékosok problémájával nem a TB, hanem a budapesti központú Nyugdíjfolyósítói Igazgatóság foglalkozik. (Folytatás az 1. oldalról.) Igaz, az ő esetében arról volt szó, hogy menyével és kisunokájával sétált a Csongor téren, amikor egy 25-30 év körüli fiatalember nagy kutyája a kislány felé rohant, s alaposan ráijesztett, úgy, hogy szegényke sírva fakadt. Erre a nagymama megkérte a gazdit, hogy kösse pórázra az állatot. Az első kérés nem használt, a másodikra viszont megjött a válasz: egy hatalmas pofon képében... M Pósz Jenő utca, békés, napsütéses őszi délelőtt. A láthatáron pillanatnyilag egyetlen kutya sincs, de vendéglátóm szerint e nyugodt, szinte idillikus kép megtévesztő. Vagy egy éve zajlik már a „háború" a Tarján széle-József Attila sugárút-Pósz Jenő utca által határolt területen kutyafuttatók és ott lakók között. A közeli játszótéren, parkban sétáltatják az ebeket, ami önmagában még nem is lenne baj - viszont a házigazda elbeszéléséből úgy tűnik, tűrhetetlenné mérgesedett a viszony a nyugalomra vágyó lakók, s az ablakok alatt zajongó (egy ott lakó megfogalmazásával: „randalírozó") kutyások között. • Pedig a házigazda is állatbarátnak vallja magát, bizonyítékul rámutat a szobába puhán beosonó, szépen gondozott, hófehér macskára. A kutyát is szereti, de fiainak nem engedte meg, hogy ebet hozzanak a lakásba: ott a kutya se érezné jól magát, s ő sem akar más bosszúságára állatot tartani. Egyik délután épp munkából tartott hazafelé, amikor a házuk közelében egy fekete boxer rohant felé, s nem lehetett tudni, mit is akar voltaképpen. A kutya gazdája - egy tizenéves leány, aki pórázt még mutatóba se hozott magával az utolsó pillanatban visszaparancsolta az állatot. Viszont amikor a hölgy szóvá tette, hogy talán megköthené az ebet, a leányzó imígyen válaszolt: „Ne pofázz, mert rád uszítom a kutyát!" Ez világos beszéd. • És még mindig a Pósz Jenő utcában vagyunk: egy első emeleti lakó szúnyoghálót barkácsolt a ház előtt (ez még tavasszal történt). Két nagy kutya rohant arra, neki egyenest a frissen keretre szögelt hálónak. A szúnyogháló tulajdonosa ijedtségében-dühében megütni merészelte az egyik ebet - erre az időközben helyszínre érkező fiatalember úgy összeverte, hogy a szemészeten kötött ki. A verekedős nagyfiú másnap motoros-kutyás barátaival megerősítve tért vissza a tett színhelyére, s hangos kiabálással adta tudtára mindenkinek, ki is az úr itten... Azóta is rendszeresen látogatják a környéket. • A beszélgetés közben megérkező hármester előbb megtörli vizes kezét (fölmosott éppen), majd - miután az addig elhangzottakat összefoglalásban meghallgatva egyetértését fejezte ki - maga is mesélni kezd. Hamar kiderül, tud újat mondani. A Pósz Jenő utcába járó kutyások között olyan is akad, aki macskafojtásra idomította be kedvencét. Egyszer a bokrok alól áradó búz vezetette nyomra a házmestert, máskor keresni sem kellett a kivégzett macskát: ott feküdt a játszótéren, ahová a környékbeli szülők már alig merik leengedni a gyerekeket. Eddig három megfojtott macskát találtak arrafelé. • A lakók a polgármesteri hivatalban is próbákoztak: levél, aláírásgyűjtés, telefon eredmény nélkül. A közterületfelügyelők azt mondják, nincs elég emberük. Még szerencse, hogy a rendőrök gyakran kijönnek. Ám a délutáneste itt megjelenő motoroskutyás fiatalok is ügyesek a rabló-pandúr játékban: ha meglátják az URH-kocsit, hirtelen szétspriccelnek, legföljebb az alkoholtól (ragasztótól?) fürgeségüket vesztett, kamaszkorú gyerekek adadnak horogra. • Az itt leírtak természetesn nem vonatkoznak azokra a kutyatartókra, akik állataikat szűkebb és tágabb lakókörnyezetük tiszteletben tartása mellett gondozzák és sétáltatják. Az ő magatartásuk szolgáljon példaként minden érintett számára. Írásunk célja nem az volt, hogy tovább szítsuk az egyébként is feszült „kutyás-nem kutyás" ellentétet. Csupán arra szerettünk volna rávilágítani, hogy egyesek elítélendő magatartása milyen kiszolgáltatott helyzetbe hozhat másokat. Ha a Pósz Jenő utcai történet szereplői a város más részein élő ebgazdákkal is hasonlóságot mutatnak, az kizárólag a véletlen műve. Ny. P.