Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-21 / 221. szám

SZERDA, 1994. SZEPT. 21. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. / A

számok viszonylagosak. Különböző megközelítésekkel, csoportosításokkal furábbnál-furább módokon képesek alakulni, lehet belőlük érveket és ellenérveket kreálni. Legszomorúbb e dologtól akkor vagyok, ha ezt politikai csatározásokhoz teszik, ilyen-olyan érdekből akarván „megetetni a néppel". A dolog számomra emészthetetlen. Annál is inkább, mert mai életünk valós számháborúja is mindinkább azzá válik: inflációval, emelkedő árakkal, felfelé kúszó lakhatási, megélhetési költségekkel (stb.). Mostanában például az akadt meg belőle bennem, hogy egyre több a munka nélkül tébláboló fiatal. A Csongrád Megyei Munkaügyi Központ júliusban a munkanélküli pályakezdők számát 2678-al regisztrálta, augusztusban már 3022-vel, ^ az előrejelzés szerint a „gyarapodás" szeptemberben folytatódik. Megyénkben augusztusban 1241 szakmunkásképzőt végzett állástalan fiatalt tartottak nyilván, 584 szakközépiskolát befejezettet, 699 volt gimnazistát, s van 135 főiskolai diplomás is a listán. Szegeden 1373 pályakezdő nem kezdő, merthogy nincs neki pálya. Az" azhogy kezdő - a munkanélküli járandóságot felvevők között. Vagyis nem tudja mit kezdjen magával. S igazából ez a jelenség a veszélyes: a materiális dolgok (pl. a pénzkereset elmaradása) mögött-mellett meglapuló lélektani problémasor. Például a perspektívátlanságból kialakuló pesszimizmus, a kilátástalanság érzése, az elutasításokból lecsapódó kudarcélmény, a túl sok szabadidőből adódó unatkozás, a „bandázás"; mindezek miatt az italban, drogokban való vigaszkeresés, a svarcolás, a bűnözés felé való sodródás. És még sorolhatnám mi minden, ami a tengés-lengés szabadságát élvező (?) fiatalok jelentős részét kikezdi. A növekvő számok mögül nekem ez a vészcsengő szól. S felerősödik nagyon a hangja, ha a mostani háromezerhez hozzáteszem azt a sokezer fiatalt, aki már nem. regisztrált, nem kaphat járandóságot — „csak" évek óta munkanélküli. Szabó Magdolna Háromezer? J Szankciók A Budapesti Értéktőzsde Tanácsa az 1994. szeptember 13-án megtartott rendes ülésén foglalkozott a néhány kibocsátóval szemben alkalmazott szankciók ügyével is. Az éves jelentés késedelmes benyújtása miatt a Tőzsdetitkárság hat kibocsátóval szemben pénzbírság szankciót alkalmazott, amely ellen az érintett társaságok fellebbezést jelentettek be. A Tőzsdetanács megvizsgálta az előterjesztett jogorvoslati kérelmeket és meghallgatta az érintett kibocsátók képviselőit. • Ősz/ vázlat a VGV Igazgatójáról Köbméterek: szemét és tudás - A diplomám Százhalombattára vagy Algyőre szólt, a Veszprémi Vegyipari Egyetemen végeztem ugyanis, végül a Dél-Alföld mellett döntöttem. Egy évet húztam le az NKFV itteni gázüzemében, azért csak ennyit , mert nem szerettem a regulát, az akkori idők militáns munkastílusát. Három műszakban hajtottunk, az egyiket vezettem én. Visszamentem Veszprémbe, a Víz- és Csatornamű Vállalatnál a megye városainak szennyvíztisztító telepeit felügyeltem. Ez már környezetvédelmi feladat volt a javából, mert - noha eredeti végzettségem petrolkémiai technológus - egy kissé elborzasztott a nyersolaj- és földgáz-kitermelés környezetszennyezése. • Az új feladathoz is megfelelt a veszprémi diploma? - Továbbképeztem magam, az egyetem helyben volt, két év alatt szakirányú diplomát szereztem. Majd újra távoztam Veszprémből, meglehetősen prózai okból: nem volt saját lakásunk - időközben tudniillik megnősültem. Másodszor is Szegedet választottam, a Medikémia akkor még Cserepes sori telephelyén kaptam munkát. • Ismét olyat, amely — fogalmazzunk így - nem elsősorban a környezetvédelem ügyével foglalkozik. - Engem viszont már egyre komolyabban foglalkoztatott a környezetvédelem. Feltett szándékom volt, hogy előbbutóbb ezen a területen fogok elhelyezkedni. Jelentkeztem is egy környezetvédelmi szakmérnöki továbbképzésre, akkor - 1984-ben - ez volt az egyetSzabó Ferenc: szakmai presztízsünk alacsony. Fotó: Nagy László Szabó Ferenc a Városgazdálkodási Vállalatot igazgatja, szakmai pályafutása mindenképpen nagyívű: a leglátványosabb nagyipari tömegmunkától, a durván környezetszennyező nyersolaj-kitermeléstől jutott el a védekezés, a kezelés kevéssé becsült feladatáig. Mindezt felsőfokon. len lehetőség az ilyesfajta szakképzettség megszerzésére. 9 Újabb diploma, újabb munkahely? - Igen hosszú névvel: a Békés és Csongrád megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásán vállaltam munkát, mint környezetvédelmi mérnök, a keletkező használt vizek „eltüntetésével" foglalkoztam. Hogy ne folyóba, talajba kerüljenek. De a feladataim közé tartozott a veszélyes hulladékok kezelése is, a szennyezett területek feltárásától a rekultivációig. Jutott időm a tanulásra is: felsőfokú hidrotechnológiai szakképesítést szereztem. 1988-ban a veszélyes hulladékok káros hatásai elleni védelem szakterületére környezetvédelmi szakértői működési engedélyt kaptam a minisztériumtól. Ebben az időben mellékállásban az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal szaktanácsadója voltam, így alkalmam nyílt a környezetvédelem jogi és közgazdasági hátterének megismerésére. Tapasztalataim arról győztek meg, hogy a hulladékgazdálkodás köréből nem lehet kiemelni a veszélyes hulladék-problémát, mondván, számunkra csak ez a fenyegető. A hulladék ugyanis helyben marad, mennyisége elborzasztó mértékben növekedik. Kezelésére modellt dolgoztunk ki, de ez csak elmélet maradt: jogi, pénzügyi, technológiai feltételei nem voltak meg. • Mondhatni, kapóra jött a VGV igazgatói széke. - Igen. Elsődleges célom ma is az, hogy megvalósítsam a barátaim segítségével hat éve elkészített regionális hulladékgazdálkodási koncepciót. De rövid ideig még biztosan várnom kell: energiámat leköti a vállalat átalakulása. Szeptember 30-tól a VGV-ből kft. lesz. Egy sor tevékenység levált a cégtől: nem végzünk például asztalosmunkákat, rovarés rágcsálóirtást, portáltakarítást. Önálló lesz a virágkertészet után a temetkezés is. A VGV „csak" a közterületek fenntartásával és a hulladékgazdálkodással foglalkozik. A szakmai presztízsünk igen alacsony, tapasztaljuk ezt az önkormányzati vitákban és a lakosság körében is. Reméljük egyre többen lesznek, akik belátják, nemcsak egyszerű szemetesek vagyunk, munkánk magas színvonalú szakmai feladat: komoly felkészültséget és technológiát igényel. Ó.J. • Földtulajdon és földhasználat Új kisblrtokrendszer alakul A kijelölési viták és perek. Földéhség. (Fotó: Schmidt Andrea) A szövetkezetek - eleget téve a törvényi előírásoknak - földterületük nagy részét privatizálták. Nevesítették a részaránytulajdonokat, illetve a tagoknak, alkalmazottaknak juttatandó 30, illetve 20 aranykoronányi földterületeket. Lezárult a kárpótlás első, nagyobbik szakasza is, melynek során a szövetkezeti közös földalapból elkülönített földek kerültek árverezés útján magánszemélyek tulajdonába. A földkijelölési viták miatti perek, a tanyás térségekben akadozva haladó kárpótlási és részarány földalapcserék miatti lezáratlan licitek következtében az idén június végéig a kárpótlásra kijelölt szövetkezeti földek mintegy 80 százaléka talált gazdára. A kárpótlás előrehaladtával a „földéhség" egyre nőtt. Csaknem hiánytalanul elkeltek a városkörnyéki táblák, a liciteken résztvevők nagy száma miatt az árak olykor több tízezer forintra emelkedtek aranykoronánként. A kárpótlásra felajánlott mintegy 3700 hektár állami földterület árverezése még hátravan, a liciteket télen, jövő tavasszal tartják. A privatizáció következtében a földterület rendkívül elaprózódott. Földhivatali becslések szerint a 117 ezer hektáros részarány földalap közel 81 ezer tulajdonos között oszlott meg, ami nem egészen másfél hektárnyi parcellát jelent átlagban. További 31 ezer fő jutott egyenként egy hektárhoz a tagi-alkalmazotti földalapból. A legnagyobb birtokhoz a kárpótlás révén juthattak az érintettek, az árveréseken elkelt 143 ezer hektár 29 ezer tulajdonos között oszlik meg, ami közel 5 hektáros átlagterületet jelent. A nagyfokú birtokelaprózódás ténye nyilvánvaló, még ha számolunk is azzal, hogy az új földtulajdonosok egy részének sikerült több jogcímen szerzett tulajdonát egymás mellett kiméretni. « A tulajdonba adás ténye nem jelenti egyben a birtokbavételt is. Az új földtulajdonosok egy része megszerzett földjét az azt korábban is használó szövetkezetnél, gazdasági társaságnál hagyja hasznosításra, amiért bérleti díjat kap. Ugyanakkor nem kevés az olyan esetek száma, amikor az egyéni gazdálkodásba fogott termelő megszerzett birtokát különböző forrásból, vásárlás, vagy bérlet útján tovább gyarapítja. A kárpótlással, részarány-nevesítéssel elnyert földek csak mintegy 10 százalékának telekkönyvi átvezetése történt meg eddig, a hátralévő 90 százaléké még legalább két évet vesz igénybe. Ugyancsak lassan követi a földhivatali nyilvántartás a szervezeti változásokkal (a kiválásokkal, leválásokkal, az állami gazdaságok gaz- . dasági társaságokká alakulásával) járó tulajdonosváltásokat. A telekkönyvi nyilvántártások szerint a legutóbbi egy év során a megye gazdálkodóihoz, illetve természetes személyekhez tartozó összesen 440 ezer hektárnak (ebből 14 ezer más megyében található) mindössze 2,1 százaléka - valamivel több, mint 9 ezer hektár cserélt gazdát. (1992. január l-jétől kezdve két év alatt is csak összesen 16 ezer hektár forgott a főbb tulajdonoscsoportok között.) A föld tényleges használati viszonyairól, az abban bekövetkezett változásokról az előzőeknél pontosabb képet ad a terület mintegy 84 százaiékávai rendelkező gazdasági szervezetekből álló körtől származó információ. Eszerint az állami vállalatok és intézmények által használt földterület nagysága az utóbbi években folyamatosan, de számottevően csak 1994-ben csökkent. E gazdaságcsoport a telekkönyvekben szereplő földterületével nagyjából megegyező nagyságú földön gazdálkodott. Bár - a szervezeti átalakulásokkal összefüggésben - időnként egész jelentős földátadások történtek, de ezek 1993-ig csoporton belül bonyolódtak. A gazdasági társaságok eleinte csak minimális földterület felett diszponáltak. Tulajdonjoguk még elenyészőbb volt, többnyire az anyavállalatuktól átvett földterületen gazdálkodtak. Mára a társaságokká átszervezett állami vállalatok, valamint a társaságokban résztvevők magukkal hozott személyi tulajdonú földjei révén a szövetkezetek után a legnagyobb területtel rendelkező földhasználókká léptek elő. A szövetkezetek szerepe a területhasználatban a földprivatizáció előrehaladtával látványosan csökkent, de még mindig e gazdaságcsoport kezében koncentrálódik a legtöbb fold. A vállalatok, szövetkezetek földhasználatát nyomon követve, viszonylag pontos képet kapunk a földprivatizáció évenkénti alakulásáról is. Eszerint a gazdasági szervezetek földhivatali nyilvántartásában szereplő földterületéből 1994. május 31-ig 223 ezer hektár került a kistermelőkhöz, ennek túlnyomó többsége, 97 százaléka magántulajdonba ment át, aimaradékot a kistermelők bérbe vették. A föld egy része a személyi tulajdonba adás után azonnal megkötött bérleti szerződéssel továbbra is a gazdasági szervezet használatában maradt. Érdemes megemlíteni, hogy a kistermelők által fizetett átlagos bérleti díj jóval magasabb (6262 Ft/hektár), mint amennyit a gazdasági szervezetektől kapnak bérbe adott földjük után (3702 Ft/hektár). 1994 májusának végén a kistermelők által használt föld - a földhivatali adatok és a gazdasági szervezetek által közölt átadott-átvett területek adatai alapján - becsült nagysága közelíti a 200 ezer hektárt, amely a rendelkezésre álló összesen 440 ezer hektárnak 44 százaléka. Pálfalvy Zsoltné KSH