Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-19 / 219. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1994. SZEPT. 19. • Az első szegedi kulturális piac -Kultúrát vegyenek! Üde színfolt: a KEP-SZIN-HAZ Alapítvány varázsképci. (Fotó: Schmidt Andrea) Idő m z elmúlt szombat este, ahogy fiam mellém kucorodott MM az ágyon, megdöbbentő dologra lettem figyelmes: vala­mi rejtélyes oknál fogva összementem! Hihetetlen... Ho­gyan tud egyik napról a másikra csak úgy összezsugorodni az ember. Tegnap még a két tenyeremen elfért volna, most meg majdnem olyan kicsi lettem, mint ő. Alaposabban végigmér­tem. Már az kezdett gyanússá válni, hogy nem cumizik, habár arca illata ugyanaz a babaillat volt. Mivel minden csak viszonyítás kérdése, a tenyeremet kezdtem vizsgálni. Nincs semmi kétség. A múltkor még egy kispárnára fektettem és úgy vettem fel, hogy érezzem, amit a kezemben tartok. Most, bizony, ezt már nehezen tudnám megtenni. De a legjobban talán akkor döbbentem meg, amikor megszólalt. Nem..., nem gőgicsélt..., nem is gurgulázott. Egyszerűen értelmes szavakat kiejtve, emberi hangon szólt hozzám. Elképesztő! Mindig is különösnek találtam ezt a négy dimenzióval magába fogadó világot, s bár a térben, mint mondottam, minden viszonyítás kérdése, most mégis a negyedik dimenzióra, az időre kezdtem el gyanakodni. Ismételten végiggondoltam a dolgot, s egyre biztosabb lettem abban, hogy egy időutazás részese vagyok. Az idő­alagútban eltöltött időre, igaz, nem emlékezem... Már megint ez az idő! Vizsgáljuk meg higgadtan a történteket. Magamon semmi változást nem érzek, tehát egyértelmű, hogy én uta­zok, és csakis, és kizárólag a jövőbe. Minden rendben. így már minden érthető. Újra végignéztem őt. Az ismeretlen­ből érkezettek kíváncsiságával próbáltam meg rögzíteni az emlékezetemben. Ha majd tényleg eljön az idő, vajon felis­merem-e? És hirtelen, ahogy tiszta tekintetében, szemének tükré­ben megláttam magam, csalódottság fogott el. Az idő! Már megint megtréfált. Akkor fiamat magamhoz öleltem - s bár nem volt cumi, nem volt pelenka, nem volt pólya - úgy éreztem, ő mégis ugyanaz, aki volt. Katona Zsolt GSM 900 PIK - PAK KFT. Nokia, Motorola, Ericsson, Siemens mobiltelefonok, tartozékok, antennák, bőrtokok Szeged, Roosevelt tér 5. Telefon: 62/319-849. Kósa Ferenc esperes szabadtéri miset celebrált. (Fotó: Somogyi Károlyné) • Tisztelgés Hubertusnak Korongra és pörköltre vadászlak A kultúra „kofái" vették bir­tokukba a hétvégén a szegedi Dugonics teret, ahol az Első Szegedi Kulturális Piac kere­tében kínálták árujukat. Mond­hatni változó sikerrel, hiszen a szombat délelőtti jó kezdés után délután erős visszaesés következett a heves zápornak köszönhetően: elnéptelenedett a tér, lebontották a színpadot és a sátrakat. Vasárnap a nap­sütéses, bár hűvös időben azonban már újra élénk piac fogadta a tudósítót. A központnak számító, szö­kőkút előtti színpadon a külön­böző intézmények csoportjai váltották egymást, maguk az intézmények pedig a környező pavilonokban mutatkoztak be írásos anyagaikkal. A művelődé­si házak szorgalmasan hirdették kis papírjaikon különböző prog­ramjaikat, mtg a jelenlévő köny­vesboltok egyedi kínálatukkal kívánlak hódítani. A Dél magyar Gregor József jubileumi ária­estjének vasárnap délelőtti pró­báján ámulva hallgattam Rost Andreát. Tudtam, hogy a fiatal szopráncnckesnő - aki az utóbbi években üstökösként tűnt fel a nemzetközi operacletben - cso­dálatos hang birtokosa, de azt nem hittem, hogy ilyen kápráza­tos bel canto éncktcchnikával és tökéletes művészi érettséggel tudja a legnehezebb Donizetti-, Rossini- és Verdi-áriákat meg­szólaltatni. Amikor ezeket a so­rokat irom. még nem hallottam a koncertet. Mégis biztos vagyok benne, sokáig fogja majd a kö­zönség elragadtatva emlegetni. A kedves, közvetlen és bájos Rost Andreával a próba szünetében beszélgettem. • Kevés nagy énekesnek sike­rül a pályái és a családi életet összeegyeztetni Megszületett a kél gyermeke, s csak utána indult he igazából a karrierje. Tudatosan tervezte így? - Nein tudatosan terveztem, de boldog vagyok, hogy fgy ala kult az életem. Még főiskolás voltam, amikor az első gyerme­künk született, amikor pedig a kisfiamat vártam, akkor már túl voltam Gounod Romcö és Júliá­ján. Később már nehéz megolda­ni, hogy nc csak megszülje egy énekesnő a gyerekét, hanem ki­csit vele is legyen. Anyukám szerencsére elég fiatal, Igy nyu­godtan rá merem hízni a gyer­mekeimet. ami óriási segítség. • Magyarországon nem is lehet Ont hallani, igazán nagy dolog, hogy most Szege­den fellép... - Nagyon nagy örömmel jöt­tem Szegedre. Gregor Jóskával többször énekeltem, először Budapesten a Don Pasqiialéban, majd tavaly Amerikában. Balti­more-ban A szerelmi hájitalhan. Nagyon megszerettem és fan­tasztikusan jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Amikor megkere­sett, gondolkodás nélkül rögtön igent mondtam. Eredetileg április­ra tervezték ezt a koncertet, de meri akkor nem tudtam volna jönni. Jóska olyan kedves volt. hogy a kedvemért áqptte szeptemberre. • A Milánói Scalát nemrég hódította meg, milyen fela­datai lesznek a következő évadban? - Legközelebb a november ötödiki premiertől december negyedikéig Párizsban, a Bastille Operában a Figaro házassága Susanne-ját énekelem 15 előadásban. Utána karácsonykor Bécsben ugyanezt a szerepet alakltom. januárban pedig Bcl­ország sárga sátrában Gyencs Kálmán. Nagy László, Révész Róbert és Schmidt Andrea fotókiállítását tekintették meg sokan, a Százszorszép Gyermek­ház standja pedig a gyermek­megőrző szerepét töltötte be. Igazin eredeti volt a KÉP-SZÍN­HAZ Alapítvány bemutatkozása: vizuális játszóházuk, kineo­graphjuk és eredeti „camera obseutájuk" egyfolytában von­zotta a közönségei. A kulturális piacot a Tan­tusz Művelődési Ház, a SZITI és a MASZK Egyesülettel kar­öltve szervezte. Egyik célkitű­zésük. hogy a piacon Szeged lakossága a lehető legátfogóbb képet láthassa a város kultu­rális életéről. Többek egybe­hangzó véleménye szerint — a piac alapján - nem túl gazdag ez a bizonyos kulturális élet. De lehet, hogy csak a tükör csalóka? Hogy valójában meny­nyire átfogó ez. a kép, arról Fá­lini A puritánok cfmű operájának női főszerepét, Elvirát éneklem, majd megyek Milánóba, ahol a Scalában újra Gilát éneklem a Kigolcttóban. Azután vissza Bécsbe, ahol a régi szerepeimet, Susanne (. Adinát. Rosinát és Zeriinát énekelem. Jövő nyáron hatalmas feladat vár rám Salz­burgban, ahol Riccardo Muti felkérésére Verdi Traviatájában Violettát énekelem. Ez. egy bor­zasztó nagy lehetőség, hiszen óriási szerep, s a Salzburgi Ün­nepi Játékokon még sohasem énekelte senki. • Az utóbbi hónapokban so­kan leírták már: furcsa, hogy a Magyar Állami Operaház vezetése nem tesz semmit azért, hogy a magyar közön­ség is láthassa Ont. Történt már valami előrelépés? - Továbbra sincs semmilyen kapcsolatom az Operaházzal. • Hogyan éli ezt meg? Szá­mít valamit, amikor a világ legnagyobb operaházai ver­sengenek Önért? - Szokták mondani a kollé­gáim: Mit törődsz te Magyaror­szággal, ha a világban ennyi jó szerep vár rád? Az igazság az, hogy honvágyam van, ha külföl­dön vagyok. Ha nem is egész év­ben, de néhányszor szeretném magam megmutatni az itthoni közönségnek is. Szeretnék az embereknek itthon is egy-egy jó estét szerezni. A mostani példa is mutatja, ha hívnak, akkor szíve­sen jövök. Sohasem gondolkod­tam úgy: kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci. Egy jó művész-, nek ott kell jónak lenni, ahol épp énekel. • Az énekes pályáján na­gyon fontos, hogy a megfe­lelő pillanatban megfelelő lemezfelvételeket készítsen... - Idén júniusáig én voltam a „Die Frau ohnc Schallplatte". De Milánóban a Sony felvette Ri­golettót, s rövidesen megjelenik CD-n, sőt a RAI tévéfilmet is készít belőle. Nagyon megdo­bogtatta a szívemet, amikor azt mondták a milánóiak, hogy húsz éve nem volt ilyen siker premi­eren a Scalában. Egy zenei pró­bán Riccardo Muti megállított, s csak ennyit mondott: Évtizedek­kel ezelőtt Toscanini semmit sem tudott hozzáfűzni Maria Callas énekléséhez, csak annyh mondoit neki: parole. beszéljen, meséljen. Muti is csak ennyit tudott mondani nekem... (A tegnap esti jubileumi koncertről keddi lapunkban számolunk he olvasóinknak.) bián Zsolt, a MASZK el­nöke beszélt: - A na­gyobb szege­di intézmé­nyek közül a Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Ifjú­sági Ház hi­ányzik a pi­acról, illetve az ún. képző­in ű v é s ze I i élet, a galériák, a Szög-Art és a Szépmíves Céh. Mi egyébként mindenkit meghívtunk... - Milyennek értékeli az első piacot? - Valójában elégedett va­gyok, hiszen létrejött végre az a fórum, ahol találkozhatnak a szegedi kulturális élet résztve­vői. A péntek esti műsoros állófogadáson azonban kiderült • „A Muhi csatából menekülő IV. Béla királyi és vitézeit 1241-ben itt érték ulol az üldöző tatárok. Itt volt az utolsó ütközet, amelyből sikere­sen megmenekülve jutott el az uralkodó a bélapátfalvi kolostor­ba". Ez a felirat áll a mintegy 20 (onna súlyú, hatalmas mészkőszik­lából állított emlékmű acéltábláján, amelyei vasárnap katonai tisztelet­adással avattak fel a Bükk hegység egyik legnagyobb és legszebb tisz­• A misén Kósa Ferenc espe­res a több mint egy évezrede szentté avatott Hubertus püs­pökről elmondta, hogy az sokat vadászott, s a grófi családokra jellemző kicsapongó életet élt. A mellettem álló úr halkan megjegyezte: szóval vadász volt. A fordulatot és a megté­rést az hozta életébe, hogy egyszer az erdőt járva szarvas agancs között egy fénylő ke­resztet látott. Remeteségbe vo­nult, s a természetben, a vadak között lelte meg lelki békéjét. Közben sok pogányt megtérí­tett. A vadászok védőszentjé­hez ma sem haszontalan a fo­hászkodás, siker esetén a hála­adás. A több helyszínen pergő programok az egyik fővadász szerint közel kétezer embert vonzottak ide, melynek fele lehetett a látványosságot kere­ső bámészkodó, a többi a vadá­szattal legalább rokoni kapcso­lat alapján elkötelezett. Hölgyeket is láthattunk uni­formisba öltözötten. Kotsis Andrásné már negyed százada űzi e nemes sportot a földeáki vadásztársaságban. Annak ide­jén férje mellett kísérőként kezdte, s ma is aktív. Egyéb­ként az alkalmi miseabrosz hímzése az ő keze munkáját di­cséri. Büszkén jegyezte meg, a lánya is eljegyezte magát a va­dászattal. Huszonegy vadásztársaság­ból tizenhét az őzpörkölt főző­versenyre is benevezett. A ne­mes vetélkedést a földeáki Bo­dócsi János nyerte. Révész András a szentesiek színeiben lett második, s Antal Lajos ré­vén a zákányszéki társaság is dobogós lett. A többiek sem voltak híján az elismerésnek, hisz a bográcsok tartalma gyorsan és dicséretek közepet­te fogyott el. A társaságon kívüliek sem maradtak hoppon, ha nem ké­sőn álltak az igen méltányosan, 200 forintért mért porciókért sorba. A mórahalmi Pótkocsi Csárda profi lakodalmi pör­költfőzőinek - Szabó István, Födi András és Csiszár Imre ­kilencszáz adag őz- és pacal­pörköltjét már fél kettőre ki­mérték. A kitelepült Harmónia va­dászboltban a reklámár meg­tette a magáét. Elsősorban a sajnos, hogy a szponzorok sze­mében a kultúra támogatása még mindig a reklámmal azo­nos. Jövőre természetesen sze­retnénk ismét megrendezni a kulturális piacot, reményeink szerint akkor már a Dóm téren, ez a helyszín ráadásul újabb le­hetőségeket jelentene. T. ¥. WKMMMMHMMHMMMHMMMMMMHMMHMMHMMMMMMHMHMMMMMMHHMMHMMMi Emlékmű H. Bélának tásán. a Bükkszcntkerészt melletti Lófőtisztáson. A 753 évvel ezelőtti szomorú események emlékművét Erdős László ezredes, a Honvédelmi Mi­nisztérium Honvéd Hagyományőrző Irodájának vezetője avatta fel, fel­idézve 3 tatárdúlás eseményeit. töltény fogyott, meg az ajándéknak is megfelelő va­dászkellékek. De lehetett itt kapni 3 ezer 600 forintért gye­rekeknek való festéklövó pisz­tolyt, s a bemutatott engedé­lyért s 60 ezer forintért vadász­puskát is. A vadászkutya bemutatón a kotorék ebektől a magyar vizs­láig számtalan jószág megmu­tatta, mit tud. A sok hasznos tudnivalóból az ragadt meg bennem, hogy a vizsla a vízen is érzi a vadkacsa szagát. A most vadászmadár bemutató­nak keresztelt solymászat a házigazda, Fröhlich András szerint két okból maradt el. A tucatnyinál is több rendező és támogató pénzéből már nem futotta e drágán kínált műsor­számra. Ugyanakkor a termé­szetvédők sem támogatták az általuk kegyetlennek bélyeg­zett attrakciót. Azért nem lehetett panasz a programok választékára. A lát­ványos lovasbemutató, trófea-, képzőművészeti és szakmai kiállítás is sok nézőt vonzott. A legkisebbek természetfilm vetítésen pihenhették ki az órákig tartó lótás-futást. A na­gyobbacskák közül több mint százan légpuskával próbálták ki lövész tehetségüket. A frap­vagy korong lövészet a profi va­dászok közötti megmérettetést szolgálta. Huszonnégy csapat 72 versenyzője durrogtatott még a délutáni órákban is. Kifele jövet vettem észre a bejáratnál elhelyezett táblát: „Óvjuk az Intézet tisztaságát!" S valóban, ekkora tömeghez képest nem a majálisokra jellemző szemétkupacok csúfí­tották a park sétányait, tereit. Hubertus segített. Tóth Szeles István ff Itthon is szeretném magam megmutatni" - msr.djs Sast Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom