Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-15 / 216. szám

• >"l CSÜTÖRTÖK, 1994. SZEPT. 15. AJANLO 9 Megjelent a HDS & Délmadár Igfrissebb száma! „Nem csak a pénzt hajtom, hanem néhány, létfontosságú eszközt is igyekszem beszerezni. Őszintén szólva, már akkor is boldog lennék, ha valaki megkínálna bennünket egy önálló telefonvonallal • Július derekáig senki sem iüuto, .h°ev m' 'esz vele. Egyesek borítékolták, uO^ "úSyis marad", mások meg határozottan állították: lejárt a szerződése, így „mennie kell". Nem mondja, de érzem, hogy már az előző idény végén jólesett volna neki a biztatás. Ha úgy tetszik, a megerősítés. Persze, ő is hallotta, hogy néhányan az erélytelenségével(?) magyarázták az SZVE dobogós álmainak elillanását, de mégis... A magyar OB I-ben a hatodik helyet sem kell szégyellni. - Természetesen nem bántam volna, ha már a nyár legelején megállapodunk a szegedi vezetőkkel - kezdi Pozsgay Zsolt -, ám legbelül megértem, hogy ők is tájékozódni akartak egy kicsit a pólópiacon. Egy edző életében különben is mindig benne van a váltás lehetősége. Ha a következő egy év nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk, lehet, hogy nekem kell majd lépnem. Számomra a trénerkedés egy kétoldalú dolog, amely megfelelő munka és produkció esetén anyagi és erkölcsi biztonságot hoz. • Őszintén: milyen új élményt remélsz még Szegedtől, azaz a csapatodtól? - Izgat a feladat, hogy a változó körülmények között ott tudom-e tartani az SZVE-t a mezőny elsó felében. • A nemes cél érdekében kértél-e valamit, illetve valakit a vezérkartól? - Csupán az volt a kívánságom, hogy maradjon együtt a társaság, és hogy lehetőleg szerezzünk egy balkezes játékost. • Lihotzkyra gondoltál? - Igen, annak örültem volna leginkább, ha Karesz visszajön Szegedre. Az idő rövidsége miatt azonban nem tudtuk őt hazacsábítani. • Ha már a csábításnál tartunk: Fodort szinte folyamatosan bombázták ajánlataikkal a pesti egyesületek. - Azt hiszem, Rajmund sorsa már eldőlt. Információim szerint augusztus utolsó napjaiban minden lényeges kérdést tisztázott a vezetőkkel, így a jövőben is nálunk szerepel. Hála istennek Scsegyerkin is visszatért Moszkvából, tehát kapusgondjaink sem lesznek az új szezonban. Persze, én mindig egy komplett gárdában, és nem egy-két kulcsfigurában gondolkodom. Talán ennek Hol lehet Fodor Rajmi? (Fotó: Gyenes Kálmán) • Fodor nem provokátor! • Menedzser (is) lett a vezető edzőből • Megfricskázzák-e a pestieket? Pozsgay már egy telefonnak ís örülne köszönhető, hogy, hogy bár '93-ban elment innen a két leggólerősebb vízilabdás, Szabó és Lihotzky, a tavalyi bajnokságban nélkülük is ugyanannyi pontot gyűjtöttünk, mint egy esztendővel korábban. Ápolja a kacsolatokat • Az „uszodai rádió" nemrégen azt jelentette, hogy Pozsgayból menedzser (is) lett. - Tény, hogy felajánlottam az elnöknek, dr. Török Bélának a szabad, eszmei kapacitásom egy részét, és megállapodásunk értelmében ezentúl nem csupán vezetőedzőként, hanem afféle menedzserként is segítem majd a klubot. Ápolom a kapcsolatokat a szövetséggel, a szponzorokkal, és természetesen próbálok újabb támogatókat találni. A dolog lényege, hogy a vezetés velem bővítette azt a kört, amelyikbe a döntéshozók tartoznak. A menedzsernek is sok a gondja Inkább nézné őt az ember ritkán kapkodó biológiatanárnak, vagy megfontoltan kommunikáló idegenvezetőnek, semmint játékosmúlttal is rendelkező vízilabdaedzőnek. Pozsgay Zsolt ugyanis az idők során „elfelejtett" bikanyakat, asztalnyi hátat és szárazföldön is dagadó izomkötegeket növeszteni. Szóval, első pillantásra a Mester abszolút hétköznapi figura. Az eredményei viszont messze nem átlagosak. Hiszen nyert ő már a szegedi pólósokkal bajnoki bronzérmet, az utóbbi két esztendőben bejutott velük a rájátszásba, sőt a LEN Kupában is clkormányozta a fiúkat a római végállomásig. • Tárgyaltál már valakivel? - Én úgy fogalmaznék, hogy több irányba is megtettem az első lépéseket. Nem csak a pénzt „hajtom", hanem néhány, létfontosságú eszközt is igyekszem beszerezni. Őszintén szólva, már akkor is boldog lennék, ha valaki „megkínálna" minket egy önálló telefonvonallal... • Térjünk vissza az eredeti szakmádhoz: miért kellett neked egy nyári kudarcMegjelent a Egy hétvégi lap a szegedi és a Csongrád megyei családoknak, hihetetlen történetekkel, bűnügyi sztorikkal és sok-sok sporttal! A tartalomZÓ!: • Elég, ha megcsal a feleséged • Heti teszt: Hogyan vág az esze? • Akik állatokkal szeretkeznek • Mi történt a HLC stadionjában? i • Pelé utódját úgy hívják: Ronaldo • Ottlakán: Szegeden sok a kiskirály • Mi baja van Pungornak Kővárival? — Keresse a boltokban és az újságárusoknál!— élmény, a szentpétervári Goodwill Games-en elért utolsó hely? - A magyar Universiade-válogatott nem játszott alárendelt szerepet ezen a tornán! A jövő évi főiskolai vb-re koncentráló csapatunknak Oroszországban az volt az elsődleges célja, hogy tehermentesítse a római világbajnokságra készülő Horkai-féle együttest. Ezt meg is tettük, ráadásul szinte kivétel nélkül megszorongattuk a szuper módon menedzselt ellenfeleket. Nem véletlen, hogy a németek gratuláltak is a teljesítményünkhöz. Nem történt tragédia • Máshogy kérdezem: miért fontos számodra az Universiade-keret rendszeres gyötrése? - Leginkább azért, mert szövetségi edzőként „favorizálhatom" egy kicsit a Szegedi VEben játszó egyetemistákat és főiskolásokat. • Mi a véleményed a magyar válogatott római szerepléséről? - Az ötödik helyből semmiképpen sem kell tragédiát csinálni. Horkai Gyuri gárdája szerintem változatlanul a világ három legkiválóbb együttese közé tartozik, akár a játéktudást, akár a morális egységet nézzük. Most egyszerűen nem jött ki az a társaságból, ami benne volt. • Erről ki tehet? - Tökéletes választ, azt hiszem, csak hosszabb elemzés után adhatnék. Ami biztos: a srácok idén komoly terhelést kaptak, és a fiatalok idegileg nem bírták el az esélyesség „tömegét". A monotónia a lehető legrosszabbkor csapódott ki a csapatból. Talán ha már a spanyolországi torna előtt lazítottak volna pár napot Daláék... • Szóval, ne legyünk csalódottak? - Fogjuk fel ezt a vb-t egy megtorpanásnak, és gondoljunk arra, hogy a magyar válogatott elsősorban az atlantai olimpiára összpontosít. Amerikában bármire képes lehet ez a garnitúra! Álmok és vágyak • Mit szóltál Fodor Rajmund eltiltásához? - Rajmund ezen a világbajnokságon vált felnőtté. Tudom, hogy ő nem provokátor, és hogy az olaszok elleni meccs nem miatta végződött botránynyal. El kell hinni neki azt, amit a HDS-ben nyilatkozott, vagyis hogy csupán segíteni akart Benedek Tibinek. Meggyőződésem, hogy a középdöntőben nagyon hiányzott a csapatnak, magyarul az ő „elmeszelése" is hozzájárult a viszonylagos sikertelenséghez. • Alig egy hónap múlva kezdődik a bajnokság... - Soroljam az. álmaimat és a vágyaimat? Legyen... Azt szeretném, ha továbbra is az OB I. egyik meghatározó együtteseként tartanának számon bennünket, és azt sem bánnám, ha megfricskáznánk párszor a négy pesti sztárcsapatot. No és az sem mellékes számomra, hogy hogyan „muzsikálnak" a szegedi legények a különböző válogatottakban. Réthi I. Attila • Innen kezdve gyorsan szalad az idő. Mintha bárki is baloldali elhajlóvá akart volna átigazítani, tudok aludni a bal oldalamon is. Legalább tizennégy éve nem tudtam. Minden szűrővizsgálaton fölhfvtam rá a belgyógyászok figyelmét, valami bajnak lennie kell, de soha nem foglalkoztak vele. A szívemet biztosan nem nyomja semmi, mert a bordák kosara védi, idegszál meg annyi van, mint égen a csillag, hagyjuk! Most „magától" megoldódott ez is? Lehet, hogy ennyi ideje birizgálta már valami azt az idegszálat? Nagy keresztrejtvény az ember, nehéz megfejteni. Mondogattam már sokszor, a boldog jövőben, amikor már a világmindenség legtávolabbi pontján található legapróbb porszemről is mindent tud az emberiség, saját bajai előtt még mindig bekötött szemekkel áll. Másnap jön hozzám valaki. Sok évvel ezelőtt kínozta már valami a deréktáji idegét, nem győztem biztatni, hogy ide jöjjön. Csontkovácstól ki, természetgyógyászhoz be, csak ide nem. Most panaszkodva mondja, nem akarják megoperálni. Közeli kapcsolat fűz A második huzat hozzá, megkérem tehát vizsgáló orvosát, a szintén kitűnő idegsebészt, kísérje fokozott figyelemmel, és figyelmébe ajánlom a professzor úrnak is, de a vége csak ez lett: már késő, nem lehet segíteni. Elhalt az ideg! - Akkor miért fáj neki? - Bonyolult az ember. Jönnek olyanok is, akik kétháromhetenként szurkáltatják magukat akupunktúrással. Egyiküket az a doktor küldi „tökgyalura", aki szurkálta. Röntgen-orvos volt azelőtt, tudja tehát, mi veszély fenyegethet. És itt vannak azok is, akik régen körbejárták már az országot, enyhülést remélve, és 8. A kutyák is elfutnak a végén mégis kés alatt kötöttek ki. „Plébánosurasan" járnak, kényesen fordulnak. Itt van a derék növésű pék is, meg a gumigyári személyiség is. Sorbalátogatják az osztályt, naponta többször is, győztes operáitként, és nem értik, nekem miért elöl vágták meg a nyakamat, amikor nekik hátulról nyitották ki a derekukat. A bajban sem vagyunk egyformák? Legföljebb a hálában közelítünk egymáshoz. A tíz évvel ezelőtti „stáb" minden meglévő tagja meglátogat, kedves csevegéssel igyekeznek elterelni a Figyelmemet arról, ami egyáltalán nem fáj már. Egyikük fölítja receptre a puha gallért is, amelyet jó lenne még hat hétig viselnem. Nem állandóan, csak akkor, ha hirtelen fejmozdulat fenyeget. Hazafelé menet ki is váltjuk a Zászló utcában. Nagyot néz a sofőr, amikor visszatérünk: az előbb még nem volt gallér, most meg van? - Megyünk leváltani a miniszterelnököt? - Hagyjuk! Ez az első, amit azóta meglátnak rajtam. Közeli a másik példa, azt kérdezik először: talán baleseted volt? Egyik barátom, akit tanársegédként ismertem meg még az antivilágban, és időközben professzorságig vitte, azt mondta, ő még nem is hallotta, hogy valakinek a nyakán legyen porckorongsérve. Igaz, ő csak köldökön alul operálta az embereket, hatalmas tapasztalatokat szerezve ezekről a tájakról, de nem is hiszi el, hogy ez az volt. Összekerülvén a két professzor, tisztázódik a dolog: Szegeden korábban valóban nem végeztek ilyen műtéteket, de Pécsen, ahonnan tíz évvel ezelőtt jött, már művelték. - És Szegeden mi lett a betegekkel? - Úgy jártak, mint az az ember, akinek kavics megy a cipőjébe, de nem tudja kivenni belőle. Állandóan nyomta az ideget a ki- vagy beboltosodó porckorong, aztán vagy enyhült a fájdalma, vagy megbénult az egyik karja. Szép jövő várt volna rám, ha nem jövök ide megint. Lehet, hogy közben nekem is szerződést ajánlott volna föl az egyik szegedi természetgyógyász, hogy százezerért meggyógyít. Hogy miből adja vissza, miután bebizonyosodik, hogy nem sikerült? Esetleg a bíróság is belekeveredik a dologba, és ha szerencsém van, a másik szerencsétlen ember befizetett pénzéből. De a bénaság felé meneteltem volna akkor is. Járok-kelek, az egyirányú utcába nagyon jól be tudok nézni, de kereszteződésekben teljes testtel fordulok jobbra is, balra is. Most ugyan nem kaptam tanácsként, hogy a villamosra vigyázzak, mert az az erősebb, mint tíz évvel ezelőtt, de az akkori intelem tart most is. A másfél hetes kényszerű lófrálásból továbbra is őrzök annyit, hogy gyalog megyek, ahová csak lehet. Azelőtt is elgyalogoltam bérlettel a zsebemben Fölsővárosról Alsóvárosra is, mert öt percet se volt türelmem várni a buszra, egyelőre ez a szokásom is megmaradt. A biciklitől pár napig még tartózkodnom kell. Seregestül történnek velem aranyos dolgok. Nagy csapat vad és idegen kölök játszik előttem. Meglátnak, elnémulnak, föláll valamennyi és - köszön! Ilyen azelőtt elő nem fordult! Arrébb megyek, a szituáció ugyanaz, és a köszönés is. A másik: hatalmas vehemenciával futnak neki a kerítésnek a kutyák, akárcsak előtte. Szétrágnák a vasat is, hogy rámijesszenek. Fölnéznek, és úgy elkotródnak, mintha ott se lettek volna! Nem szeretik, ha más is nyakörvet visel? (Vége.) Horváth I