Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-14 / 215. szám

Műemlék templom: a táblán átüt a buszmegálló képe. H

ol is van Óföldeák? Akár szégyen, akár nem, kinevezése pillanatában Búzás János se tudta, bár Vásárhelytől nem esik messze. Biciklire ült barátjával, úgy kerekezett ide 1959-ben. Jól megáztak, és az eső mindig sárral jár, a falu szélén mosták meg a biciklit, csak utána jelentkeztek szolgálattételre. • Kinyílt fölöttetek az ég, vagy rátok borult inkább? - Nem egyformán, de mindketten a kinyílást éreztük. Amikor érettségi után ráfejeltem a bizonyítványra másfél éves vasúti krampácsolást, és végül tanítóképzőbe jelentkeztünk, mindjárt megmondták, tanyára vagy kicsi iskolára számíthatunk csak. Barátom azonban már egy év múlva emelkedni kezdett politikai oldalszelek szárnyán. Én maradtam tanító, és megmaradtam Óföldeákon. • A faluban érdeklődtünk utánad, és azt mondták, meglehet, már nem is laksz kint. Az évnyitón sem voltál ott. - Fájt volna a szívem, ha elmegyek. Hetenként legalább egyszer hazajártam eddig is Vásárhelyre, most megesik, hogy a hét felét is otthon töltöm, de aztán mégis jövök haza. • Hazulról, haza? - Akármilyen furcsán hangzik is, így van. Harmincöt Másnak csöngetnek Óföldeákon SZERDA, 1994. SZEPT. 14. RIPORT, INTERJÚ 7 rünk. Az irodalmi színpadunk olyan fényes sikerekkel büszkélkedhetett, hogy odafigyelt ránk az egész megye. A mostani polgármester az egyik legjobb irodalmiszínpados volt. Radnóti egyik versét adta elő hatalmas sikerrel. Nem győztem a szellemi vetélkedők kérdéseit összeállítani. Valósággal követelték a vetélkedőket. Mindezek helyett lett a kocsma. • Némely értelmiségi panasza: kicsi a falu, mindent tud, és mindenbe beleszól. - Semmit nem vett el tőlem, amit sajnálnom illene. Hetenként jártunk be a szegedi színházba! Azt adta, azt engedte csinálnom, amit mindig szerettem. És mindig volt segítőm hozzá. • Hallottam, hívogattak Szegedre is. - Két helyre is, de nem bántam meg, hogy maradtam. Itt se fizettek agyon, de bent még kevesebb lett volna a fizetésem, és az albérletet is állnom kellett volna, mert lakásra nem volt kilátás. A gyerekek kárpótoltak mindenért. És a kollégáim. Amikor például egész napos iskola lettünk, alig volt olyan nap, amikor nem jöttek kíváncsi vendégek. Aztán végül csak ketten maradtunk a „tantestület". Amikor például Janecskó Pálnénak eltörött a lába, és nem jöhetett tanítani, a férjével üzent, melyik osztály menjen a lakására. Otthon tartotta meg az órákat, hogy kevesebb teher háruljon rám. Elindultunk a faluba, hogy a nevezetesebb helyeken fényképezhessük le. Legjobban az iskola előtt tiltakozott. - Ha lehet, itt ne! Először fordul elő, hogy nem nekem szól a csöngő. Hogy ne lássa a kicsi falu népe, mennyire tud elérzékenyülni. (Bocsánat érte: csellel mégis lefényképezte kollégám ott is.) Horváth Dezső évem ide köt, mondhatom tehát hazámnak ezt is. • Tanító vagy, bár a telefonkönyv tanárnak tr. - Pedig nem nagyzolok, elhiheted. Vannak, akik valóban kicsinek érzik a tanítóságot, szívesebben mondják pedagógusnak magukat, mert abba minden belefér, én azonban büszkén vállalom. A nyiladozó értelmű gyereket elindítani a tudás útján, legalább akkora föladat, mint betetőzni ezt a munkát. Egy ideig azonban tanítottam fölső tagozatban is, és ott a tanár bácsi járja, elkezdtek engem is így szólítgatni. Nem tudom, melyik ördög műve, de a rossz nagyon sokszor agyonveri a jót, így maradhattam tanár. Tanítványaim helyett kell bocsánatot kérnem érte. • Mi volt, és mi lett Óföldeák a harmincöt év alatt? - Ha győzöd, írhatod: 137 tanulónk volt akkor, most 13 van. Igaz, legalább húsz fölsős bejár Földeákra, de akkor is százon fölül van a különbség. Gencshátról akkor két teherautó hordta be a gyerekeket. A faluban 937 ember élt, amikor ide jöttünk, most - a legutóbbi népszámlálás adatait tudom mondani - 537 lakik itt, de ebbe benne van az a százon fölüli is, aki a szociális otthon lakója. • Ez tehát csupa hanyatlás. - Időközben a falu minden utcája aszfaltos lett, nem kell tehát sárba lépnie annak, aki nem akar. Vezetékes gáz van, vezetékes vfz van, és telefonból is nyolcvanhat csörög, ha hívják. A crossbart ugyan minden év végéig ígérik, de még nem ért ide. • Jól tudom? A művelődési háznak is igazgatója voltál. - Huszonkét évig, 1990-ig. Itt a legnagyobb a hanyatlás: kocsma lett belőle. A hivatalos megfogalmazás szerint nincsen igény a kultúrára. • Régen azt mondtuk, ott kezdődik a népművelés, hogy fölkeltse az igényeket. - Most a befejezés lett: nincsen rá igény. Színjátszó csoportunk volt, irodalmi színpadunk és kézimunka szakköAz egyetemi fejlesztések elkerülhetetlenek - állítja út. Csirík János, a felsőoktatás új helyettes államtitkára • Dr. Csirik Jánost, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felsőoktatásért felelős új helyettes államtitkárát Szegeden nem kell bemutatni. A József Attila Tudományegyetem volt rektora alig több mint egy hete foglalta el nem kevés munkával járó új tisztségét, de azért arra időt szakított, hogy a hét végén hazajöjjön a JATE tanévnyitójára. A helyettes államtitkár lapunknak adott interjúját azzal kezdte, hogy számban vette az elkövetkezendő feladatait és elismerte: nem a legszerencsésebb gazdasági környezetben vette át azt a tisztséget, amelytől a felsőoktatás érdekének képviseletét várják a kormányzati munkában. - Hogy melyek a legfontosabb feladatok, az eddig is világos volt, hiszen a felsőoktatási fejlesztési koncepció, a fejlesztési törvény már korábban is a legfontosabb feladatok közé tartozott. Ugyanígy a normatív finanszírozás bevezetése felé való elmozdulás és a felsőoktatási törvény bizonyos szükséges módosítása is. A fejlesztési törvényt egyébként az év végéig kell elkészíteni. Ez a munka a korábbi, 2000-ig szóló felsőoktatás-fejlesztési tanulmányon nyugszik: a rektori konferencia, a főigazgatói konferencia, tárcaközi bizottságok végezték, tehát kiindulási alapanyag nagy mennyiségben áll rendelkezésre. Most olyan munkafázisnak kell következnie, amelynek végén egységes koncepció születhet. • Az előző kormány alatt a felsőoktatási fejlesztésekre egyszeri támogatásként szóba került egy nagyobb összeg, 60-70 milliárd forint is. Mi lesz ezzel a pénzzel? - Úgy tudom, ilyen határozott ígéret az előző kormány részéről nem hangzott el, legalábbis leírt formában nem szerepel. A tárcaközi vegyesbizottság tagjai tették a javaslatot - kpztük pénzügyminisztériumi és más kormányképviselők is voltak. A szám tehát tanulmányokban szerepelt, de semmiféle kormányzati garancia nem volt rá. Én elkerülhetetlennek tartom a fejlesztéseket és most számok nélkül beszélve egyelőre azt remélem, hogy pótlólagos források rendelkezésre fognak állni hozzá. • Optimista abban, hogy ez a közeljövőben megtörténhet? - Abban vagyok optimista, hogy elkezdődhet. • Azért kérdem, hogy optimista-e, mert még a fejlesztési-kutatási alap, az OTKA költségvetési beolvasztásának tervéről is hallani. - Ilyen fölvetésekről én is hallottam, de ez csak egy olyan általános stratégia része lenne, amelyben a Pénzügyminisztérium jobban szeretné áttekinteni az alapok és a különböző kutatási-fejlesztési támogatások célszerűségét, illetve párhuzamosságát. Én azt remélem, hogy az OTKA-t semmiféle veszély nem fogja fenyegetni. • Az utóbbi években az oktatásban dolgozóknak az volt a panaszuk, hogy a pénzügyi tárca a kultusztárca ellenében mindig keresztülvitte az akaratát. Nem tart ettől? - Kétségtelen, hogy a költségvetési tárgyalásoknál a Pénzügyminisztérium van a legerősebb helyzetben, de azt hiszem, hogy ezt nehezen is lehetne kifogásolni. Remélem, hogy a tárca és a felsőoktatás nagyon pontosan fel tudja sorakoztatni azokat az érveket, amelyekkel a pénzügyi szakembereket is meg tudja győzni a terület kiemelt kezeléséről és az így felhalmozható szellemi tőke hosszú távú fontosságáról. • Ön rektorként tapasztalhatta, mennyire rendezetlen az universitasok belső jogi helyzete. Várható-e ennek tisztázása a közeljövőben? - Azt remélem, hogy a felsőoktatási törvény feltétlen szükséges módosításai közé be fog kerülni az is, hogy az universitasok részére tisztább jogi helyzetet kell teremteni. Ez nagyon sokoldalúan megfogalmazott igény. • Legtöbbször az úgynevezett elnöki rendszerről hallani. Támogatni fogja ezt a formát? - Az elnöki rendszer egészen biztosan egy lehetséges működési forma, de azt hiszem, hogy az universitasok potenciális helyein különböző működési formák fognakrórvényesülni, főképpen az átmeneti időszakban. A kritikus pontnak azt tartom, hogy az universitasban résztvevő intézmények a saját autonómiájukból mekkora arányt hajlandók az universitas részére átadni. A jövőbeni módosítás legfontosabb elemének is annak kell lennie, hogy - attól függően, mennyi autonómia kerül át a nagy-universitashoz - különböző módok létezzenek. Ahol pedig hajlandóság van arra, hogy az intézmények az autonómiáikról lemondjanak, ott ténylegesen lehetőség legyen egy új egyetem kialakítására. • A fejlesztési koncepció várhatólag az universitasegyesüléseket részesíti majd előnyben a finanszírozásnál. Előfordulhat, hogy a tagintézmények ne tudjanak megegyezni a támogatás felosztásáról? - Akik nem tudnak megegyezni, rosszabb helyzetbe fognak kerülni. • Sok helyütt a főiskolák panaszkodnak, hogy „elfuserált egyetemeknek" nézik őket. Hol látja az ő helyüket az universitasokon belül? - A főiskolákat több részre osztanám. A tanárképző főiskolák kétségtelenül nem pontosan definiált helyzetben vannak, hiszen az egységes tanárképzésről szóló elképzelések már hosszú ideje terjengenek, de döntés még nem született. Ezért bizonyosfajta létbizonytalanságuk is érthető. Nyilván a helyük attól fog függeni, hogy az egységes tanárképzésre vonatkozó döntés mikor és milyen végeredménnyel születik meg. A többi típusú főiskolánál egy kicsivel egyszerűbb a helyzet, hiszen náluk az universitasokhoz való csatlakozás egyértelműen több előnnyel jár, mint a távolmaradás. Erre jó példák vannak. Pécsett például a Pollack Mihály Főiskola már kérte csatlakozását a JPTE-hez és Debrecenben is az Ybl Miklós Főiskola ottani kihelyezett tagozata ugyanezt megtette a KLTE vonatkozásában. • A 2000-ig szóló fejlesztési tanulmány egyik fő eleme a hallgatói létszám növelése. Megvalósul-e, ami a tanulmányban szerepel? - A létszámemelkedés nagyon dinamikusan elkezdődött a fejlesztési törvénytől függetlenül, illetve azzal párhuzamosan is. Az elmúlt három évben a hallgatói létszám több mint egyharmaddal növekedett, elsősorban az alsóbb évfolyamokon. Ha ez tovább fgy halad, akkor a további egyharmados növekedés már a mostani elsős hallgatói létszámban is benne van, ami majdnem azt jelenti, hogy a tanulmányban leírt növekedés meg fog valósulni. Hogy a feltételek hogyan teremthetőek meg, az nyilván egy másik kérdés. • Ön szerint befolyásolja-e majd a növekedést a tandíj bevezetése? - Ahhoz, hogy a tandíj 1995 szeptember elsején bevezetődjön, a következő két-három hónapban le kell zárni az idevágó tárgyalásokat. Ha ezalatt nem sikerül döntésre jutni, az azt is jelentheti, hogy 95-re nem lesz tandíj. A bevezetés kritikus része egy több lábon álló kompenzációs rendszer kidolgozása: nagyon határozott véleményem, hogy a tandfj miatt senkinek sem szabad kimaradnia a felsőoktatásból. A tandíj semmiképpen nem lehet a felsőoktatási növekedés akadálya. • Sokan várják már azt az időt, amikor nem kell majd felvételi vizsgát tenni az egyetemekre. Mi az a gátja jelenleg ennek? - A gát a megfelelő kapacitás hiánya. A felsőoktatás nem tudna pillanatnyilag annyi hallgatóval érdemben foglalkozni, amennyi jelentkező van. A kiélezett helyzethez hozzájárul a demográfiai hullám is. Tavaly és idén a 18-19 éves korosztály aránya a legmagasabb volt az előző 20 évhez képest. Ez a korosztály a következő négy-öt évben mintegy harmadával csökken, tehát a mostani 180-190 ezer potenciális felvételizőből négy-öt év múlva 130-140 ezer lehet. Ez természetesen az egész létszámot érinti s nem az érettségizetteket, de az ő arányuk is majdnem ilyen ütemben csökken. Idén rekordlétszámban 83-84 ezren jelentkeztek, és ezeknek csak mintegy fele volt olyan, aki idén érettségizett. A többiek az előző évekből áthúzódó jelentkezők voltak. Az idei felvettek száma 32 ezer körül van, tehát az áthúzódás a következő években még növekedni fog. A kérdés az, hogy ezt az áthúzódó hatást hogyan lehet majd feldolgozni, ami természetesen szakonként változó lehet. • Ön hosszú szegedi évek után vállalt kormányzati tisztséget. Kikerülhetetlen a kérdés: számíthat-e valamilyen előnyre egykori munkahelye? - Csak azt tudom válaszolni, amit ezzel kapcsolatban eddig is nyilatkoztam. Nem leszek rossz hagyományok folytatója. Panek József