Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-09 / 211. szám

PÉNTEK, 1994. SZEPT. 9. HORIZONT 13 Földadó „Az ijedt állat nem fotótéma" - mondja Kármán Balázs termászetiotás A tavalyi győztes szeretne ismételni. (Fotó: Schmidt Andrea) Tizenhét évvel ezelőtt vette a kezébe a fotóapparátot. Első képei iskolai kirándulásokon és családi körben ké­szültek. Aztán ahogyan nőtt-növekedett már csak a kirándulások, pontosabban a természet lágy öle, még pontosabban már csak a madarak érdekelték. Észre­vétlenül ieste mozdulataikat, étkezéseiket, násztáncukat - és közben exponált. 1993-ban elnyerte az „Év termé­szetfotósa" címet. Az idén a földadót megfizet­ni nem kell; az ez évi költség­vetési törvény szerint ugyanis az adóalany adókedvezmény­kénr visszatarthatja. Ennek ellenére az éves adóbevallás­ban mégis szerepeltetni kell majd - közölte az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal illetékese csütörtökön. Az adókedvezményként tör­ténő visszatartás tehát nem je­A miskolci rendőrkapitány­ság átiratban értesítette a ma­kói zsarukat, nézzenek utána, hátha a szökött fegyenc az ő körzetükben tartózkodik (Bo­tos utolsó ideiglenes lakcíme ugyanis Királyhegyes volt). A makói rendőrök öttagú beve­tési csapata Pőcze László szá­zados vezetésével ki is ment a helyszínre, de előző nap feltérképezték a terepet. Az akció szeptember 6-án hajnali 5 óra 20 perckor kezdődött. - Az utcai kaput nyitva ta­láltuk - meséli Pőcze László százados bementünk, a ker­tek alatt és a ház körül pedig biztosítottuk a terepet. A mel­léképületből elénk jött Filipkó István, aki kérdésünkre, hogy Botos nála van-e, nem adott egyértelmű választ. A főépület ajtaját zárva találtuk, kopogtat­tunk, és a törvény nevében felszólítottuk a bennlévőket, nyissák ki. Ekkor a kert alatt strázsáló rendőr beszólt, hogy valaki szökni próbál, de amint észrevette, hogy az épület be van kerítve, elállt szándékától és visszamenekült a házba. Újbóli határozott felszólítá­sunkra kinyílt az ajtó, és a jobb oldali belső szobában megta­láltuk Botos Lászlót, aki akkor is menekülni akart. Fegyver A nagylaki határátkelőhe­lyen támadt szerdai blokád után - amelyet a megszigo­rított román vámszabályok miatt vezettek be az elége­detlen utasok a határ túloldalán - Wentzel Ágostontól, a nagy­laki vámhivatal parancsnokától tegnap megtudtuk, mit is tartal­maz az új román vámtörvény. A román vámosok ezentúl katalógus, és nem a felmutatott számla alapján vámolják el a behozott gépjárműveket. Ha cég importál autókat, akkor 20 százalék a vám. ha magánsze­mély, akkor 30. Például egy ezer dollár értékű autó eseté­ben a magánszemélyeknek lej­ben kell megfizetniük a 300 dollárnak megfelelő vámot, majd az 1300 dollárhoz hozzá­• Végigkínlódván az utat a Balatontól hazáig, vasárnap es­te már itthon voltunk. Ugyanaz a fájdalom hétfőn reggel is. Fölhívtam a klinikát, mond­ja a világ talán legaranyosabb titkárnője, hogy a professzor úr szabadságon van. • Mikor jön vissza? - A jövő hétfőn. Rejtjeles üzenetként kihall­hatott valamit szavaimból, mert megkérdezte: - Valami baj van? • Azt hiszem, kés előtt ál­lok. - Akkor összehozom vala­melyik doktorral. Mondta azt a három nevet, aki a kánikula és a szabadsá­golás csúcspontján a betegek­kel bajlódott, kiválasztottam a harmadikat. Csak őt ismertem személyesen. - Sajnos, ő a műtőben van. • Nem sajnos, hanem jó! Biztos, hogy ott van rá a legnagyobb szükség. - Talán egy óra körül már ki tud jönni. • Fölhívnám előtte még. lent felmentést az éves beval­lási kötelezettség alól. A föld­adóra vonatkozó adatokat sze­repeltetni kell a személyi jövedelemadó bevallás mellék­letében, illetve az erre rendsze­resített külön nyomtatványon. •Ez utóbbi nyomtatványokon kell elszámolni a kedvezmény levonását. A földadót, amely­nek befizetését két részletben, augusztus 15-ig, illetve no­vember 15-ig kellene befizet­niük az adózóknak, csak az éves adóbevallásban kell szere­peltetniük mind a havi, mind az évközi bevallóknak. Csak rövid ideig él­vezhette a szabadságot Botos László 26 éves, többszörösen büntetett mezőcsáti lakos, aki, miután látványosan megszökött a miskolci fogdából, királyhegyesi rokonánál, Filipkó Ist­vánnál talált menedéket. nem volt nála. Megbilincse­ltük, majd a gépkocsiba tusz­koltuk, és elszállítottuk a ma­kói rendőrkapitányságra. Azóta a szökött fegyencet már vissza is vitték a miskolci fogdába. Botos László filmbe illó szökése élénken foglalkoztatta a miskolciakat, hiszen a fe­gyenc, aki lopás miatt került rács mögé, egy három méter hosszú kötél segítségével mászott fel a villámhárítóra, és úgy ugrott át a falon. Kilenc napig élvezhette a király­hegyesi rokon vendégszere­tetét. Botos azzal védekezett, hogy hagymát jött pucolni a faluba. Minden jel szerint most már Miskolcon folytathatja, esetleg a fogda konyháján, ha beválik... T. T. adják a 18 százalékos áfát, ami 234 dollárt tesz ki. Tehát, az 1000 dolláros gépjármű után összesen 534 dollárnak megfe­lelő lejt kell fizetniük a hasz­nált külföldi kocsikra vágyó román szomszédainknak. Cég esetében ugyanezt végigzongo­rázva, 416 dollár jön ki. Csak emlékeztetőül írjuk le: egy dol­ár hivatalosan 1707 lej. Szintén újdonságnak számít, hogy au­tók esetében megszűnt az eddi­gi évkorlátozás, tehát gépmatu­zsálemek is bevihetők az or­szágba. Román gyártmányú, külföl­dön vásárolt autókra, gépjár­művekre nem kell vámot fizet­ni. T. T. Föl is hívtam, kétszer. Még mindig a műtőben. • Szegény beteg, és sze­gény doktorok! Mondtam, régtől fogva se állni, se ülni, se feküdni nem tudok, eltántorognék addig a klinikáig, azzal is közelebb le­hetnénk a találkozáshoz. - Az lesz a legjobb. Talán ki is jön addigra. Majdnem egykor indultam, elég hamar oda is értem, és már fél ötkor az ismerős doktor elé is állhattam. Kemény volt a műtét és hosszú, ott vannak a • Kármán Balázs harminckét éves, nős, két gyönyöijí gyer­mek édesapja. Hét éve él a Tisza partján. Tagja a Magyar Természetfotósok Szövetsé­gének, a naturART-nak, mely­nek központja Szegeden van. Kármán Balázsnak és kollé­gáinak, dr. Molnár Gyulának, Takács András Attilának és Vadász Sándornak a hét elején nyílt kiállítása a Móra Ferenc Múzeumban. Ebből az alka­lomból beszélgettünk Kármán Balázzsal. • Mi indította el a pályán? Honnan és kitől kapta az első lökést? Ki volt a mes­tere? - Még gimnazistaként egyik alkalommal kicsavartam a pad­társam kezéből Tildy Zoltán a „Természet ébredése" című könyvét. Talán ez az olvas­mány volt az első nagy él­ményem. A sors fintora, hogy akinek kivettem a kezéből a könyvet, az készített velem egy interjút a díjkiosztón. Az illetőt Sarkadi Péternek hívják, és a Magyar Rádió Oxigén cfmű környezet- és természetvédel­mi műsorának a szerkesztője. Az első sikereimet egyébként egyetemista koromban értem el. A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen Kresz Albert fotóművész irányításával kezd­tem el komolyabban foglalkoz­ni a fotózással. Aztán hosszú ideig csendben voltam, sehová sem pályáztam a képeimmel. Tavaly megtört a jég. Vonzott, hogy a legnagyobb nevekkel, a legjobb szakemberekkel mér­hetem össze a tudásomat. • A próba sikerült. Nem is akárhogyan, ugyanis a fődíj, a kitüntető cím mel­lett még három kategóriá­ban aratott fényes' győzel­met. Melyek is voltak ezek? - A madarak akcióban, a va­don élő növények és a mak­rofelvételek kategóriájában lettem első. Utóbbiban az igen közeli felvételeket bírálták el. A pókhálós képeim, szakmai nyelven szólva, egykettes leké­pezések, illetve annál nagyobb nagyítások. • Publikál valamilyen ter­mészetudományi folyóirat­ban? - Jelennek meg fotóim pe­riodikákban, de sehol sem va­gyok állandó munkatárs. Ha kémek képeket, akkor adok, de - hozzáteszem - nem szívesen. Ugyanis a színbontás techno­lógiájából adódóan óhatatlanul is sérülések keletkezhetnek a képeken, amelyeket a későbbi­ekben már nem tudok kiállíá­son használni. Ha nem eredetit, hanem duplikátumot adok, ak­kor annak a minősége már rosszabb. Az ember vagy pub­halaszthatatlan klinikai kötele­zettségek is. Csodáltam, hogy szegénynek még emberi ábrá­zata van. - Mi a bajod? Mondtam néhány mondatot. - Váij, hozom a műszert. Gondoltam, odatalicskáz majd valami komputeres akár­mit, erre megjelenik egy olyan kicsike kalapáccsal, amelyik leginkább a kőkorszaki szaki kőbaltáját formázza, de a nye­lén biztosítótű fityeg. • Ez a műszer? -Ez. Megkalapálta mindkét karo­mat, aztán kigörbítette a biz­tosítótűt, és sorra megböködte mind a tíz ujjamat, kívül-belül, alul-fölül. Kérdezgette, mikor érzem a bökést erősebbnek, mikor gyöngébbnek. Amikor visszagörbítette eredeti állásá­likál, és akkor tönkreteszi a ké­peit, vagy megőrzi azokat, de akkor nem ismerik meg. • Sajtótémánál maradva, ön szerint miben külön­bözik a természetfotós a fotóriportertől? Milyen technikai, elméleti, gyakor­lati különbségeket lát a két szakmában? - Szerintem mind a két szakmának ugyanaz az alapja: a megfelelő időben és helyen kell lenni és a megfelelő pilla­natban exponálni. Roppant nehéz eldönteni mind a két szakmában, hogy mi a megfe­lelő hely és idő, és mikor kell megnyomni a gombot. A fotó­riporternek az eseményeket, míg a természetfotósnak a természeti jelenségeket kell belülről látni. • Itt azért álljunk meg egy pillanatra. Ön például a „Bepörögve" című díjnyer­tes alkotásáért, amelyen egy jégmadár rázza le a fe­jéről a vizet, hány óráig, hány napig ült a lessá­torban? - A téli jégmadár fényképe­zés nehéz dolog, mert a leg­alkalmasabb időpont az, ami­kor minden befagy, s kevés helyen mozog a víz. Ez álta­lában mínusz 10 fok alatt szo­kott megtörténni. Bizony akkor ba a tűt, és visszahúzta a kala­pács nyelére, ezeket mondta: - Neked, komám, a hatodik és a hetedik csigolya között porckorongsérved van. • Ezt mondta a tű? -Ezt. • Akkor azt a tűt be kéni aranyoztatnunk! Többet ér, mint az injekció, a hátizsák orvosság, meg a jégakku. Sajnos, ettől tartottam én is. - Kérek egy időpontot az MRI-től. (Mágnesrezonanciás tomográfot jelent.) Visszafelelnek lentről, hogy csütörtökön este 10-kor lenne a jó. Addig viszont megérné, ha röntgenen is jelentkeznék, mondjuk, holnap. • Érdemes ennyire hal­moznunk az élvezeteket? Kell a röntgen, amikor úgyis lesz MRI? napi 7-8 órát is ülök kint a lessátorban. Jobb szememmel a gépen, a ballal pedig egy résen nézek ki. Tavaly télen például a többórás les után a bal szemem teljesen opálos lett, kiszáradt és megfázott. • Milyen az igazán jó természetfotó? Melyik az a pillanat, amit ha elkap, csettint egyet a nyelvével, s azt mondja: ez jó, ebből lesz valami, ezért érdemes volt órákat csendben ülni és várni. - A lényeg, hogy a termé­szetfotós teljesen észrevétlenül fényképezzen le olyan rendkí­vüli jeleneteket, amit ember még nem látott. A mereven rád bámuló, ijedt állat nem fotó­téma. Igazán érdekes és meg­döbbentő képeket extra körül­mények között lehet készíteni - esőben, szélben, viharban, hóban, fagyban. Napsütésben, verőfényben például teljesen értelmetlen fotózni; a film­anyagok amúgy sem alkalma­sak arra, hogy nagy kontrasztot vigyenek át. • Hol szokott Kármán Ba­lázs Magyarországon „les­sátrat verni"? - Itthon nagyon furcsa helyzet van a természetfotózás terén, mert a törvényi szabá­lyozások szinte lehetetlenné - Persze. Az egyik a csont­szerkezetről ad tájékoztatást, a másik az idegrendszerről. • Spórolni akartam csak. - Jobb tisztán látni, mint értelmetlenül spórolni. Hálás köszönetek halmo­zásával távoztam, és másnap reggel ott voltam a csontszer­kezetről tájékoztatást adó rönt­genen. Ismerős doktornővel fu­tottam össze: - Baj van? • Egy szép, mosolygós képet szeretnék a nyakam­ról. Előkerült az asszisztensnő, aprólékos gondossággal körbe­fényképezett, és amikor az utolsó fölvételről is kiderült, hogy sikerült, azt mondta, el is mehetek. • Nagy gond lenne, ha be­teszik, hogy védett területeken fotózzunk. Majdhogynem a puszta jelenlétünket is tiltják. Éppen ezért védett területeken kívül fényképezünk, bár minél többet fotózunk ezeken kívül, annál inkább megismerik az emberek annak a területnek az élővilágát, ahol dolgozunk. Számos terület került már ezen az úton védettség alá. Ezzel gyakorlatilag önmagunkat zártuk ki onnan. Egyébként olyan objektumokat, marad­vány értékeket keresünk, ahol a természeti szépségek még érintetlen formában vannak jelen. Sajnos, egyre kevesebb ilyen van. Egyik kedvenc területemen, Kiskundorozsma határában például folyamato­san szemmel tudom követni, hogyan számolnak fel egy gyurgyalag fészkelő-telepet kommunális hulladékkal. Az emberek tudják, hogy az ille­gális szemétlerakó, de azért odahordják a szemetet. Ettől függetlenül azt mondom, hogy Csongrád megye, illetve Sze­ged környéke mozaikos terüle­teivel a természetfotózás Mek­kája. • Milyen tervei, elképzelé­sei vannak a jövőt illetően? - Ebben az esztendőben is pályáztam az „Év természetfo­tósa" versenyre. Megmondom őszintén, szeretném megtartani a címet. Idén lekéstem a BBC Wild-Life természetfotó pályá­zatáról, de jövőre benevezek. E rendkívül rangos nemzetközi verseny zsűrijében neves ter­mészetfotósok és világhírű ter­mészetvédők foglalnak helyet. Az elnök például Dávid Atten­borough szokott lenni. Az idei zsűritagok között van Frans Lanting, akit tavaly a világ legjobb természetfotósává vá­lasztottak. Hozzá kell tennem, Frans Lantingnak egészen má­sok a lehetőségei, mint ne­künk. Ő például megteheti, hogy tizenkét fős assziszten­ciával nyolc hónapra elutazik Madagaszkárra madarakat fényképezni. A BBC Wild­Life-on a győztesek fantaszti­kusabbnál fantasztikusabb utakat nyerhetnek. Van, aki két hetet tölthet Ausztráliában, más a bálnák nászát fotózhatja Mexikóban, s a fődíj összege sem semmi, hatezer angol font. Szabó C. Szilárd szélni szeretnék az értéke­lést végző doktorral? - Kicsit várnia kell akkor. Vártam. Ketten is mondtak véleményt, egymástól függet­lenül, de egybehangzóan. A lényeg: - Ha a jobb oldala fájna, ar­ra tudnék indokot. A balra, saj­nos, nem. • Nem kéne megfordíta­nunk a fölvételt? - Természetesen nem. így jó, ahogy van. • Ha jól belegondolok, ép­pen így a nem jó. Mert ak­kor két bajom is lehet. Az egyik látszik, a másik nem. - Váijuk meg az MRI-t. Ha az sem adna elfogadható vá­laszj, a CT biztosan ad. Az a C'T, amit tíz évvel ez­előtt komputeres tökgyalúnak neveztem el. Akkor az agya­mat gyalulta szeletekben, most a nyakamat? • (Folytatjuk.) Horváth Dezsá Új román vámszabályok A második huzat 4. Majd a műsxerf

Next

/
Oldalképek
Tartalom