Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-09 / 211. szám

PÉNTEK, 1994. SZEPT. 9. Horog m zt hinné az ember, csak a halakra veszélyes a horog. Mm pedig nagyot téved. Az állatoknak megvan a maguk­hoz való esze és tisztessége: csak akkor bántják egymást, ha éhesek. Míg az ember jóllakottan is képes aljasságokra. Mi köze a horognak az emberi lélek torzulásához? Na­gyon is sok. Úgy tartják, a téma utcán hever. Tegnap rá­jöttem, a témát igazából az utcán húzzák. Éppen kollé­gámmal igyekeztünk a sarkon megváltani a világot, am­ikor kihajtott egy nyugati kocsi a parkolóból. Egy pillantra nem is fogtuk fel, mi a furcsa az egészben. Majd észbe kaptunk: az ezüstmetáll járgány ugyanis egy kopott Tra­bantot vonszolt maga után. Találgattunk, vontatni nem vontatja, mert kétfelé néz a két kocsi orra, s a Trabantban nem ül senki. Néhány mé­ter után azonban megunhatta a vezető furcsa terhét és megállt, kicsit visszatolatott: nem mindennapi szállítmá­nyát ügyesen leakasztotta horgáról. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, nekiindult. De van ám szolidaritás az autósokban is. legalább né­gyen szaladtunk az ezüstszínű kocsi után. Horogra akadt végül az autós betyár, de ne várják, hogy leírjam, amit mi kaptunk - kevéssé tűrné a nyomdafestéket. Az atyafinak ugyanis fejébe szállt a vér: az ő kocsiját is meghúzták a múltkor a parkolóban, most itt a revans. Különben is, ha egy bunkó Trabantos nem tudja, mi az illem és szorosan rááll a parkolóban, hát magára vessen. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, beült és elhajtott. A Trabant ott maradt figyelmeztetésként az út közepén. De ne tessék azt hinni, hogy csak a nyugati autósok vi­gyáznak a környezetre és próbálják harcképtelenné tenni kétütemű társaikat. Á, dehogyis. A múlt héten Kecske­méten egy Wartburgos vett elégtételt a piszkos burzsuj BMW gazdáján. Vonóhorgával szép, formás lyukat ütött a német kocsi oldalán. Ugye nem kell mondanom, hogy ő is gázt adott és indult volna tovább, mint aki jól végezte dol­gát. Egy Nissanból kiugró úrral próbáltuk figyelmeztetni, de mi is megkaptunk: csak fogjuk be a pofánkat, mi is nyugati kocsin járunk, ezért védjük úgy a gazdagokat. Lám-lám, az ember se Trabantban, se BMW-ben nem érezheti magát biztonságban. A társadalmi aggreszivitás horgára az is ráakad, akinek milliói vannak egy autóra és az is, aki papundeklin jár. Közben tőkehiányról beszélünk, gazdasági válságról és forintleértékelésről, de igazából csak a tisztességnek vagyunk híján - túlzottan is. • Szokatlannak tűnt, hogy a Hungária Szálló ajtajában egy tolldíszbe öltözött indián fo­gadta tegnap a vendégeket. A kereskedők azonban ezen egy csöppet sem voltak meglepőd­ve, hiszen a Tisza Füszért Ke­reskedelmi Részvénytársaság „Indián nyár '94" címmel tar­tott árubemutatót, ahová a Sze­ged környéki kereskedőket hívta meg. A hagyományos árubemutató indiánja egyéb­ként is békésnek tűnt: nem skalpolt meg senkit, sőt... De félre a tréfával, a Tisza Füszért húsz - zömében multi­nacionális - céggel karöltve arra vállalkozott, hogy a leg­frissebb élelmiszeripari és ve­gyiáru választékot mutassa be több száz kereskedőnek. Jójárt Miklós a társaság vezérigazga­tója köszöntőjében kitért arra is, hogy a kereskedelem ma már örökös változásban, moz­gásban van. Nemcsak a kíná­A VÁROS 5 Árubemutató és kereskedők találkozója Indián nyár - Tisza Füszért módra maguknak is és az új tulajdo­nosoknak is bizonyítani szeret­nék: a társaság folyamatosan fejlődik. Többek között a Stan­dard-program keretében nyi­tottak Békéscsabán új áruhá­zat, s nemrégiben a kecskeméti raktáráruházuk is megfiatalo­dott. A tegnapi bemutatón pedig a legfrissebb termékekből is válogathattak, sőt rendelhettek a kereskedők. A Tisza Füszért ugyanis komoly veszi, hogy mozgásban a kereskedelem: szeretnék, ha a reklámokban látott termékeket már másnap megtalálnák a vásárlók a kis­kereskedők polcain. B.G. lat, a vásárlói szokások, hanem maga a Tisza Füszért is válto­zott az elmúlt hónapokban, hi­Fotó: Schmidt Andrea szen több mint húsz áfész és a helyi MRP szervezet nyerte el a privatizációs pályázatot. Ön­0 KÖZÉLETI NAPLÓ MA SZEMŐK ÁRPÁD, DOBÓ JÁNOS, BÁSTHY GÁBOR önkormányzati képviselők la­kossági fórumot tartanak az Arany János Utcai Általános Iskolában 17 órától. A fórum témája: Az önkormányzati la­kások elidegenítése. A fóru­mon részt vesz a Polgármesteri Hivatal, az Inlak és a Limit Kft. szakértő képviselője. AZ MDF székházban (Ró­mai krt. 31.) 17 órától dr. Var­ga László jogi tanácsadást tart. RÓZSA EDIT országgyűlé­si képviselővel találkozhatnak személyes és közügyekben 18 órától a Megyeháza (Rákóczi utca 1.) 1. emelet 108-as tár­gyaló termében. (Folytatás az I. oldalról.) A Hunyadi János Általános Iskola kint van a város szélén, Petőfitelepen. A Lidicei téren csend és nyugalom honol. Az iskolában is. Pedig szünet van. Később megtudjuk az igazga­tó-helyettestől. Vörös Zoltán­nétól, hogy az intézményben összesen körülbelül kétszáz diák tanul. Ezért a csend. Mindenki tudja , mi az a demi-plié Tíz órakor Haász Józsefné igazgatóval ülünk be a har­madik osztályosak balettórájá­ra. A csoport, kilenc lány és négy fiú, nem sokkal később fegyelmezetten bevonul a szé­pen felszerelt, tükrös balett-te­rembe; a lányok fehér dressz­ben, a fiúk fehér trikóban és hosszú fekete „reccs" nadrág­ban. Barát Ibolya balettmester elkezdi a foglalkozást, szak­szavak repkednek a levegőben, úgymint paralell-állás, grand­plié meg demi-plié, és minden­ki tudja, hová kell tenni a lábát. Tanulmányút Győrbe Haász Józsefnétől rögtön megkapom a magyarázatot: „Azok a gyermekek, akik a testnevelés tagozaton belül a táncművészeti tagozatra irat­koznak be, első osztálytól kezd­ve nemcsak a klasszikus balett, de a néptánc alapjaival is megismerkednek. Harmadik osztálytól hangszeres zenei képzésben (zongora vagy furu­lya), ötödik osztálytól pedig társastánc oktatásban része­sülnek. Az említetteket mind­mind beépítettük a tananyag­ban, úgyhogy a gyerekek a dél­előtti órákban tanulhatnak ze­nét és táncot, nem kell a szü­lőknek délután drága magán­órakra cipelni őket. " Megtu­dom az igazgatótól, hogy 1989-ben, mielőtt döntöttek volna az iskola táncművészeti profilja mellett, s pályázták volna a témában a Művelődési és Közoktatási Minisztérium­hoz, nevelőtestületileg elmen­tek Győrbe, hogy megtekintsék Markó Iván balettiskoláját. Száj nem maradt zárva, úgy ámul­tak és bámultak az ott látotta­kon. Elhatározták, ők is beve­zetik a balett-oktatást az isko­lában. A Közoktatási Fejleszté­si Alapból (KFA) közel fél­millió forintot kaptak három év alatt, amiből megvásárolták a balett-oktatásához elengedhe­tetlenül szükséges felszerelése­ket: a zongorát, a szőnyeget, a tükröket, a rudakat, a dressze­ket és a többit. 1989-ben létre­hozták Délmagyarország egyet­len táncművészeti tagozatú ál­talános iskoláját. A KFA '92­es megszűnése nem okozott pánikot a Lidicei téren. Tud­ták, más pénzforrás(ok) után kell nézniük, ha fenn akarják tartani a tagozatot. Összefog­tak hát szülők és tanárok, s lét­rehozták a Hunyadi János Ala­pítványt. Azóta a táncoktatást alapítványi és pályázati pén­zekből finanszírozzák. Hatalmas az érdeklődés A balettóra végén, a kéz- és lábtartás gyakorlatok után szin­te könyörögnek a gyermekek a tanárnőnek, hadd mutassák be azokat a táncokat, amelyeket tavaly tanultak. A tízéves lur­kók rendkívül bájosan, kedve­sen és ügyesen spiccelnek és hajlonganak. A tánc befejezté­vel nagy az öröm bennük is, bennem is meg Haász József­nében is. Az igazgatónő el­mondja: hatalmas az érdeklő­dés a tagozat iránt a városban. Vannak szülők például, akik Új-Szegedről hordják gyerme­keiket a Hunyadiba. Haászné, teljesen érthető módon, büszke tanítványaira. Elárulja, hogy az egyik ötödikes kislányt ebben az évben vették fel a budapesti Állami Balett Intézetbe, továb­bá azt, hogy a „hunyadisok" kö­zött volt már olyan, aki fősze­repet táncolt a szegedi balett egyik előadásán. „A gyerekek nyitottabbak legyenek..." A rendkívüli vitalitású Barát Ibolya balettmesterrel óra után ülünk le beszélgetni. Amikor az amerikás magyar kerül szó­ba, elmondja, már az első pilla­natban látta, hogy Barta Károly szélhámos. „Nem lehet öt-hat éves gyermekeket a Diótörőrs betanítani! Nem véletlen, hogy az Állami Balett Intézetben csak 10 éves kortól foglalkoz­nak a gyermekekkel. Akkorra érik meg ugyanis annyira, hogy fel tudja fogni, miről van szó. " Barát Ibolya, igazodva a helyi viszonyokhoz, az Állami Balett Intézet módszerével ta­rrít. „A Hunyadiban nem művé­szeket képezünk, csak azt sze­retnénk elérni, hogy a gyerekek nyitottabbak legyenek a művé­szetekre, a táncra, a zenére, jó tartásuk legyen, tudják fegyel­mezni magukat, és szeressenek mozogni." Szabó G. Szilárd • A 327-936-ról telefonáló kisgyermekes anyuka azt panaszolja, hogy babakocsi­val nagyon nehéz közleked­ni Szegeden. Az áruházak­ban az emeletre tették a játék- és a gyermekruházati osztályokat, ahová babako­csival körülményes feljutni. Ráadásul sehol sem alakí­tottak ki gyerekmegőrzőt, ami pedig megkönnyftené, gyorsítaná a bevásárlást. • A Sellő-házból telefo­náló kisnyugdíjas olvasónk meséli, hogy a kábelháló­zatukat csillagpontos rend­szerre szerelték át, s levél­ben közölték velük, hogy amennyiben nem kötik meg az új feltételekkel a szerző­dést (a költségvetésnek fizetett 460 Ft-os előfizetési díjon felül havi 260 Ft an­tennadíj az Rt.-nek), akkor kizáiják őket a jelszolgálta­tásból. Olvasónk azt nehez­ményezi, hogy volt a ház­nak egy központi antennája, amellyel kitűnően foghatták a két magyar adót, s többen most is megelégednének az­zal. Csábi László, a Kábel­tévé Rt, igazgatója szerint senki sem akadályozza meg. CSÖRÖG A \fclESTEL Közérdekű problémáikat, észrevételeiket ezen a héten ügyeletes munkatársunkkal, Hollósi Zsolttal oszthatják meg. Munkanapokon 8 és 10 óra, vasárnap pedig 14 és 15 óra között várjuk hívásaikat. Rádiótelefonunk száma: 06-60-327-784. Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy Szegedről is mindegyik számot tárcsázni kell. Ha ötletük van Fekete pont című rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. hogy a saját költségükön a lakók újra üzembe helyezzék a régi központi antennát. A csillagpontos rendszer azonban a későbbiekben lehetővé fogja tenni, hogy mindenki az igé­nyeinek és a pénztárcájának legmegfelelőbb programcso­magot válassza. • A nagy lábú nőknek szinte lehetetlen Szegeden alkalmi cipőt, csizmát vásárolni. 41­42-es nagyságnál zárul a kíná­lat, holott sokaknak 43-44-es lába van. A 470-589-től telefo­náló olvasónk is ezzel a gond­dal küzd, s abban reményke­dik, hogy valaki tud neki egy jó tippet adni. • Szerdán délután a Domus mögött feltörtek egy régi La­dát, s a pénzzel együtt az irato­kat is ellopták. Verebély Mari­ann (435-695; 435-353) kéri a megtalálót, juttassa vissza a pótolhatatlan számlákat és az iratokat. • A 470-286-ról telefonáló olvasónk három hete talált egy arany színű kokker spániel kant pórázzal együtt. Már hir­detés útján is keresték a gazdá­ját, most a Csörögön keresztül kérik, sürgősen jelentkezzen, mert nem tudják tovább az állat gondját viselni. • Király Endréné köszöni a Belvárosi Temető vezetőjének, hogy kérésére édesapja sírja melletti fenyőfáról - amelynek takarásában sokan szükségüket végezték - az alsó ágakat eltá­volították, s megtisztították a környéket. • A Kereszttöltés és a Csaba u. találkozásánál lévő busz- és trolimegálló­ban az ott lakók kérésre ki­cserélték a rossz padokat, amit köszönnek az illetéke­seknek. • Bozsó Ernőné (488-842) a Kossuth L. sgt. 117 előtt talált egy kulcscsomót, amit szerdán délután egy kerék­páros férfi ejtett ki a kosará­ból. A fenti címen átvehető. • K.-né azt panaszolja, hogy a Csörlő u. 2/c előtt parkol esténként az AHM­365-ös fekete Golf, s risztó­ja gyakran ok nélkül is be­kapcsol, ezért éjszaka és ko­ra reggel az ott lakók nem tudnak pihenni. A tulajdo­nost ez nem érdekli, a lakók pedig tehetetlenek. • Kónya Sándor 1946-ban elhunyt bátyjának emlékét egy fekete tábla őrizte az al­győi hídon. Nemrégiben va­laki eltávolította. Olvasónk szeretné, ha az illetékesek visszahelyeztetnék. Köszönet a segítségért Huzsvár László msgr. nagy­becskereki püspök a minap le­velet küldött Gyulay Endre megyés püspök úrnak, a ma­gyar katolikus püspöki konfe­rencia alelnökének és a Ma­gyar Karitász Központi Irodá­jának, amelyben köszönetét fe­jezi ki a délvidékieknek kül­dött segélyekért. A püspök a többi között az alábbiakat írja: „A nagybecskereki helyi Egyház főpásztoraként hálámat kívánom kifejezni azért a nagyértékű segélyküldemé­nyért, melyet július második felében kaptunk, továbbá a fo­lyamatosan érkező gyógyszer­szállítmányokért augusztus hó folyamán. Elsősorban hadd mondjam el, hogy a Magyar Püspöki Kar elhatározása, hogy országos vi­szonylatban a katolikus hívek egyik vasárnapi templomi gyűj­tésének teljes összegét a két vajdasági katolikus püspökség megsegítésére fordítja - az irántunk megnyilvánuló sze­retet és nagylelkűség beszédes bizonyítéka. Minden kedves magyar katolikus hittestvé­rünknek, akik a templomi gyűj­tés keretében áldozatot vállal­tak értünk, vajdasági katoliku­sokárt, hálás köszönetet mon­dok elsősorban elszegényedett nyugdíjasaink és a munkanél­küliek nevében, de nem utolsó­sorban betegeink nevében. Az esperességi központokon át minden plébániára juttat püs­pökségi Karitászunk a segély­küldeményekből. Ily szerve­zésben osztjuk az orvosságokat is. A kimondottan kórházi ke­zeléshez kapcsolódó orvosság­küldeményeket kórházak és aggok házai kapják. A szétosz­tásról pontos kimutatást veze­tünk. A bosnyákországi háború és bekövetkezett gazdasági zárlat a lehető legszomorúbb állapotokat teremtette sokak számára. Különösen megnyil­vánuló, úgynevezett réteges nincstelenség keletkezett. Ez azt jelenti, hogy egyes csalá­dok ugyan továbbra is rendel­keznek még tartalékokkal, má­sok viszont a szegénység meg­szégyenítettjeivé váltak. Az új koldusok rendesen a csend és hallgatás szomorúságába me­nekülnek, másoknál elkesere­dettség pusztít."

Next

/
Oldalképek
Tartalom