Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-09 / 211. szám

PÉNTEK, 1994. SZEPT. 9. Horog m zt hinné az ember, csak a halakra veszélyes a horog. Mm pedig nagyot téved. Az állatoknak megvan a magukhoz való esze és tisztessége: csak akkor bántják egymást, ha éhesek. Míg az ember jóllakottan is képes aljasságokra. Mi köze a horognak az emberi lélek torzulásához? Nagyon is sok. Úgy tartják, a téma utcán hever. Tegnap rájöttem, a témát igazából az utcán húzzák. Éppen kollégámmal igyekeztünk a sarkon megváltani a világot, amikor kihajtott egy nyugati kocsi a parkolóból. Egy pillantra nem is fogtuk fel, mi a furcsa az egészben. Majd észbe kaptunk: az ezüstmetáll járgány ugyanis egy kopott Trabantot vonszolt maga után. Találgattunk, vontatni nem vontatja, mert kétfelé néz a két kocsi orra, s a Trabantban nem ül senki. Néhány méter után azonban megunhatta a vezető furcsa terhét és megállt, kicsit visszatolatott: nem mindennapi szállítmányát ügyesen leakasztotta horgáról. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, nekiindult. De van ám szolidaritás az autósokban is. legalább négyen szaladtunk az ezüstszínű kocsi után. Horogra akadt végül az autós betyár, de ne várják, hogy leírjam, amit mi kaptunk - kevéssé tűrné a nyomdafestéket. Az atyafinak ugyanis fejébe szállt a vér: az ő kocsiját is meghúzták a múltkor a parkolóban, most itt a revans. Különben is, ha egy bunkó Trabantos nem tudja, mi az illem és szorosan rááll a parkolóban, hát magára vessen. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, beült és elhajtott. A Trabant ott maradt figyelmeztetésként az út közepén. De ne tessék azt hinni, hogy csak a nyugati autósok vigyáznak a környezetre és próbálják harcképtelenné tenni kétütemű társaikat. Á, dehogyis. A múlt héten Kecskeméten egy Wartburgos vett elégtételt a piszkos burzsuj BMW gazdáján. Vonóhorgával szép, formás lyukat ütött a német kocsi oldalán. Ugye nem kell mondanom, hogy ő is gázt adott és indult volna tovább, mint aki jól végezte dolgát. Egy Nissanból kiugró úrral próbáltuk figyelmeztetni, de mi is megkaptunk: csak fogjuk be a pofánkat, mi is nyugati kocsin járunk, ezért védjük úgy a gazdagokat. Lám-lám, az ember se Trabantban, se BMW-ben nem érezheti magát biztonságban. A társadalmi aggreszivitás horgára az is ráakad, akinek milliói vannak egy autóra és az is, aki papundeklin jár. Közben tőkehiányról beszélünk, gazdasági válságról és forintleértékelésről, de igazából csak a tisztességnek vagyunk híján - túlzottan is. • Szokatlannak tűnt, hogy a Hungária Szálló ajtajában egy tolldíszbe öltözött indián fogadta tegnap a vendégeket. A kereskedők azonban ezen egy csöppet sem voltak meglepődve, hiszen a Tisza Füszért Kereskedelmi Részvénytársaság „Indián nyár '94" címmel tartott árubemutatót, ahová a Szeged környéki kereskedőket hívta meg. A hagyományos árubemutató indiánja egyébként is békésnek tűnt: nem skalpolt meg senkit, sőt... De félre a tréfával, a Tisza Füszért húsz - zömében multinacionális - céggel karöltve arra vállalkozott, hogy a legfrissebb élelmiszeripari és vegyiáru választékot mutassa be több száz kereskedőnek. Jójárt Miklós a társaság vezérigazgatója köszöntőjében kitért arra is, hogy a kereskedelem ma már örökös változásban, mozgásban van. Nemcsak a kínáA VÁROS 5 Árubemutató és kereskedők találkozója Indián nyár - Tisza Füszért módra maguknak is és az új tulajdonosoknak is bizonyítani szeretnék: a társaság folyamatosan fejlődik. Többek között a Standard-program keretében nyitottak Békéscsabán új áruházat, s nemrégiben a kecskeméti raktáráruházuk is megfiatalodott. A tegnapi bemutatón pedig a legfrissebb termékekből is válogathattak, sőt rendelhettek a kereskedők. A Tisza Füszért ugyanis komoly veszi, hogy mozgásban a kereskedelem: szeretnék, ha a reklámokban látott termékeket már másnap megtalálnák a vásárlók a kiskereskedők polcain. B.G. lat, a vásárlói szokások, hanem maga a Tisza Füszért is változott az elmúlt hónapokban, hiFotó: Schmidt Andrea szen több mint húsz áfész és a helyi MRP szervezet nyerte el a privatizációs pályázatot. Ön0 KÖZÉLETI NAPLÓ MA SZEMŐK ÁRPÁD, DOBÓ JÁNOS, BÁSTHY GÁBOR önkormányzati képviselők lakossági fórumot tartanak az Arany János Utcai Általános Iskolában 17 órától. A fórum témája: Az önkormányzati lakások elidegenítése. A fórumon részt vesz a Polgármesteri Hivatal, az Inlak és a Limit Kft. szakértő képviselője. AZ MDF székházban (Római krt. 31.) 17 órától dr. Varga László jogi tanácsadást tart. RÓZSA EDIT országgyűlési képviselővel találkozhatnak személyes és közügyekben 18 órától a Megyeháza (Rákóczi utca 1.) 1. emelet 108-as tárgyaló termében. (Folytatás az I. oldalról.) A Hunyadi János Általános Iskola kint van a város szélén, Petőfitelepen. A Lidicei téren csend és nyugalom honol. Az iskolában is. Pedig szünet van. Később megtudjuk az igazgató-helyettestől. Vörös Zoltánnétól, hogy az intézményben összesen körülbelül kétszáz diák tanul. Ezért a csend. Mindenki tudja , mi az a demi-plié Tíz órakor Haász Józsefné igazgatóval ülünk be a harmadik osztályosak balettórájára. A csoport, kilenc lány és négy fiú, nem sokkal később fegyelmezetten bevonul a szépen felszerelt, tükrös balett-terembe; a lányok fehér dresszben, a fiúk fehér trikóban és hosszú fekete „reccs" nadrágban. Barát Ibolya balettmester elkezdi a foglalkozást, szakszavak repkednek a levegőben, úgymint paralell-állás, grandplié meg demi-plié, és mindenki tudja, hová kell tenni a lábát. Tanulmányút Győrbe Haász Józsefnétől rögtön megkapom a magyarázatot: „Azok a gyermekek, akik a testnevelés tagozaton belül a táncművészeti tagozatra iratkoznak be, első osztálytól kezdve nemcsak a klasszikus balett, de a néptánc alapjaival is megismerkednek. Harmadik osztálytól hangszeres zenei képzésben (zongora vagy furulya), ötödik osztálytól pedig társastánc oktatásban részesülnek. Az említetteket mindmind beépítettük a tananyagban, úgyhogy a gyerekek a délelőtti órákban tanulhatnak zenét és táncot, nem kell a szülőknek délután drága magánórakra cipelni őket. " Megtudom az igazgatótól, hogy 1989-ben, mielőtt döntöttek volna az iskola táncművészeti profilja mellett, s pályázták volna a témában a Művelődési és Közoktatási Minisztériumhoz, nevelőtestületileg elmentek Győrbe, hogy megtekintsék Markó Iván balettiskoláját. Száj nem maradt zárva, úgy ámultak és bámultak az ott látottakon. Elhatározták, ők is bevezetik a balett-oktatást az iskolában. A Közoktatási Fejlesztési Alapból (KFA) közel félmillió forintot kaptak három év alatt, amiből megvásárolták a balett-oktatásához elengedhetetlenül szükséges felszereléseket: a zongorát, a szőnyeget, a tükröket, a rudakat, a dresszeket és a többit. 1989-ben létrehozták Délmagyarország egyetlen táncművészeti tagozatú általános iskoláját. A KFA '92es megszűnése nem okozott pánikot a Lidicei téren. Tudták, más pénzforrás(ok) után kell nézniük, ha fenn akarják tartani a tagozatot. Összefogtak hát szülők és tanárok, s létrehozták a Hunyadi János Alapítványt. Azóta a táncoktatást alapítványi és pályázati pénzekből finanszírozzák. Hatalmas az érdeklődés A balettóra végén, a kéz- és lábtartás gyakorlatok után szinte könyörögnek a gyermekek a tanárnőnek, hadd mutassák be azokat a táncokat, amelyeket tavaly tanultak. A tízéves lurkók rendkívül bájosan, kedvesen és ügyesen spiccelnek és hajlonganak. A tánc befejeztével nagy az öröm bennük is, bennem is meg Haász Józsefnében is. Az igazgatónő elmondja: hatalmas az érdeklődés a tagozat iránt a városban. Vannak szülők például, akik Új-Szegedről hordják gyermekeiket a Hunyadiba. Haászné, teljesen érthető módon, büszke tanítványaira. Elárulja, hogy az egyik ötödikes kislányt ebben az évben vették fel a budapesti Állami Balett Intézetbe, továbbá azt, hogy a „hunyadisok" között volt már olyan, aki főszerepet táncolt a szegedi balett egyik előadásán. „A gyerekek nyitottabbak legyenek..." A rendkívüli vitalitású Barát Ibolya balettmesterrel óra után ülünk le beszélgetni. Amikor az amerikás magyar kerül szóba, elmondja, már az első pillanatban látta, hogy Barta Károly szélhámos. „Nem lehet öt-hat éves gyermekeket a Diótörőrs betanítani! Nem véletlen, hogy az Állami Balett Intézetben csak 10 éves kortól foglalkoznak a gyermekekkel. Akkorra érik meg ugyanis annyira, hogy fel tudja fogni, miről van szó. " Barát Ibolya, igazodva a helyi viszonyokhoz, az Állami Balett Intézet módszerével tarrít. „A Hunyadiban nem művészeket képezünk, csak azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek nyitottabbak legyenek a művészetekre, a táncra, a zenére, jó tartásuk legyen, tudják fegyelmezni magukat, és szeressenek mozogni." Szabó G. Szilárd • A 327-936-ról telefonáló kisgyermekes anyuka azt panaszolja, hogy babakocsival nagyon nehéz közlekedni Szegeden. Az áruházakban az emeletre tették a játék- és a gyermekruházati osztályokat, ahová babakocsival körülményes feljutni. Ráadásul sehol sem alakítottak ki gyerekmegőrzőt, ami pedig megkönnyftené, gyorsítaná a bevásárlást. • A Sellő-házból telefonáló kisnyugdíjas olvasónk meséli, hogy a kábelhálózatukat csillagpontos rendszerre szerelték át, s levélben közölték velük, hogy amennyiben nem kötik meg az új feltételekkel a szerződést (a költségvetésnek fizetett 460 Ft-os előfizetési díjon felül havi 260 Ft antennadíj az Rt.-nek), akkor kizáiják őket a jelszolgáltatásból. Olvasónk azt nehezményezi, hogy volt a háznak egy központi antennája, amellyel kitűnően foghatták a két magyar adót, s többen most is megelégednének azzal. Csábi László, a Kábeltévé Rt, igazgatója szerint senki sem akadályozza meg. CSÖRÖG A \fclESTEL Közérdekű problémáikat, észrevételeiket ezen a héten ügyeletes munkatársunkkal, Hollósi Zsolttal oszthatják meg. Munkanapokon 8 és 10 óra, vasárnap pedig 14 és 15 óra között várjuk hívásaikat. Rádiótelefonunk száma: 06-60-327-784. Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy Szegedről is mindegyik számot tárcsázni kell. Ha ötletük van Fekete pont című rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. hogy a saját költségükön a lakók újra üzembe helyezzék a régi központi antennát. A csillagpontos rendszer azonban a későbbiekben lehetővé fogja tenni, hogy mindenki az igényeinek és a pénztárcájának legmegfelelőbb programcsomagot válassza. • A nagy lábú nőknek szinte lehetetlen Szegeden alkalmi cipőt, csizmát vásárolni. 4142-es nagyságnál zárul a kínálat, holott sokaknak 43-44-es lába van. A 470-589-től telefonáló olvasónk is ezzel a gonddal küzd, s abban reménykedik, hogy valaki tud neki egy jó tippet adni. • Szerdán délután a Domus mögött feltörtek egy régi Ladát, s a pénzzel együtt az iratokat is ellopták. Verebély Mariann (435-695; 435-353) kéri a megtalálót, juttassa vissza a pótolhatatlan számlákat és az iratokat. • A 470-286-ról telefonáló olvasónk három hete talált egy arany színű kokker spániel kant pórázzal együtt. Már hirdetés útján is keresték a gazdáját, most a Csörögön keresztül kérik, sürgősen jelentkezzen, mert nem tudják tovább az állat gondját viselni. • Király Endréné köszöni a Belvárosi Temető vezetőjének, hogy kérésére édesapja sírja melletti fenyőfáról - amelynek takarásában sokan szükségüket végezték - az alsó ágakat eltávolították, s megtisztították a környéket. • A Kereszttöltés és a Csaba u. találkozásánál lévő busz- és trolimegállóban az ott lakók kérésre kicserélték a rossz padokat, amit köszönnek az illetékeseknek. • Bozsó Ernőné (488-842) a Kossuth L. sgt. 117 előtt talált egy kulcscsomót, amit szerdán délután egy kerékpáros férfi ejtett ki a kosarából. A fenti címen átvehető. • K.-né azt panaszolja, hogy a Csörlő u. 2/c előtt parkol esténként az AHM365-ös fekete Golf, s risztója gyakran ok nélkül is bekapcsol, ezért éjszaka és kora reggel az ott lakók nem tudnak pihenni. A tulajdonost ez nem érdekli, a lakók pedig tehetetlenek. • Kónya Sándor 1946-ban elhunyt bátyjának emlékét egy fekete tábla őrizte az algyői hídon. Nemrégiben valaki eltávolította. Olvasónk szeretné, ha az illetékesek visszahelyeztetnék. Köszönet a segítségért Huzsvár László msgr. nagybecskereki püspök a minap levelet küldött Gyulay Endre megyés püspök úrnak, a magyar katolikus püspöki konferencia alelnökének és a Magyar Karitász Központi Irodájának, amelyben köszönetét fejezi ki a délvidékieknek küldött segélyekért. A püspök a többi között az alábbiakat írja: „A nagybecskereki helyi Egyház főpásztoraként hálámat kívánom kifejezni azért a nagyértékű segélyküldeményért, melyet július második felében kaptunk, továbbá a folyamatosan érkező gyógyszerszállítmányokért augusztus hó folyamán. Elsősorban hadd mondjam el, hogy a Magyar Püspöki Kar elhatározása, hogy országos viszonylatban a katolikus hívek egyik vasárnapi templomi gyűjtésének teljes összegét a két vajdasági katolikus püspökség megsegítésére fordítja - az irántunk megnyilvánuló szeretet és nagylelkűség beszédes bizonyítéka. Minden kedves magyar katolikus hittestvérünknek, akik a templomi gyűjtés keretében áldozatot vállaltak értünk, vajdasági katolikusokárt, hálás köszönetet mondok elsősorban elszegényedett nyugdíjasaink és a munkanélküliek nevében, de nem utolsósorban betegeink nevében. Az esperességi központokon át minden plébániára juttat püspökségi Karitászunk a segélyküldeményekből. Ily szervezésben osztjuk az orvosságokat is. A kimondottan kórházi kezeléshez kapcsolódó orvosságküldeményeket kórházak és aggok házai kapják. A szétosztásról pontos kimutatást vezetünk. A bosnyákországi háború és bekövetkezett gazdasági zárlat a lehető legszomorúbb állapotokat teremtette sokak számára. Különösen megnyilvánuló, úgynevezett réteges nincstelenség keletkezett. Ez azt jelenti, hogy egyes családok ugyan továbbra is rendelkeznek még tartalékokkal, mások viszont a szegénység megszégyenítettjeivé váltak. Az új koldusok rendesen a csend és hallgatás szomorúságába menekülnek, másoknál elkeseredettség pusztít."