Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-30 / 202. szám

KEDD, 1994. AUG. 30. Vendégségben jártunk Augusztus elején négynapos útra indult - erdélyi meghívásra - több hónapos készülődés után a szegedi nyugdíjasok 40 fős csoportja. A meghívást a sepsiszentgyörgyi nyugdíjasok tették azzal a szándékkal, hogy cserekapcsolatot akarnak kiépíteni a szegedi klubbal. Az érdeklődést megtiszteltetésnek vettük és kötelességünknek, hogy megpróbáljunk hű képet mutatni arról, hogyan élünk a mi kis közösségeinkben. A Nyugdíjasok Pártja és a Juhász Gyula Művelődési Központ Nyugdíjas Klubjának szervezésében - a Tiszavirág kórus, Kiskundorozsmáról a Vöröskeresztes Klub énekesei, az algyői hagyományőrzők és szólistáink frappáns bemutatója a szállásadó, magyar-regenieket ünnepi estünkön teljesen magával ragadta. Az est a közös énekléssel, az együttérzés-együttgondolkodás felemelő perceivel felejthetetlen marad valamennyiünk számára. E látogatás jól szolgálta a határon túli magyarság életkörülményeinek a megismerését, kifejezetté vált az a mély ragaszkodás, ahogyan kötődnek hozzánk. Magunkba mélyedve rá kellett ébrednünk, mit jelent a közös történelem, a nyelvi azonosság, milyen mélyen gyökerező testvériség kapcsol együvé bennünket. Jelen körülményeink között ki kell emelni azon értelmiségieket, mint Máté Éva, aki Márosvásárhelyen a Népújság újságírója - egyszuszra lerendezte az utazásunkat, Csurka Máriát, a regeni RMDSZ nőbizottságának elnökét, Brumár Etelkát, aki a református egyház nőbizottságának helyi elnöke - mindent szívvel-lélekkel, nagy-nagy szeretettel cselekedtek érettünk. Ők voltak azok, akik megértettek bennünket, több hónapos készülésünket - úgy, hogy amikor Sepsiszentgyörgy utolsó pillanatban lemondta a látogatást - ők derekesan helytálltak mindannyiunkért. Ilyen nagyszerű példaadást mutattak számunkra, hiszen még az ősz folyamán visszavárjuk őket Szegedre. A látogatás - bár csak négynapos volt - a családok otthonaiban eltöltött vendégeskedés, örök barátságokat érlel... Meglátogattuk Sepsiszentgyörgyön Balog Ádám elnököt - részükre is személyesen tettünk meghívást, hogy az ősz folyamán jöjjenek a magyar-regeniekkel együtt hozzánk. (E sorok közlését mindazok a résztvevők kérik, akik számára felejthetetlen élménnyé vált ez a látogatás. Bátorítani akarjuk azokat, akik közvetlen kapcsolatot szeretnének Erdélyben élő magyarokkal ápolni, mielőbb keressék ennek a lehetőségét!) Dr. luhász Márta, a nyugdíjasklub vezetője Lapjuk augusztus 18-i számában olvasható a szemétszállítás drágulása. Most tudjuk meg, hála az VGV-nek, hogy egy család napi szemét termelése 15 liter. Ezt nem tudom, hogy ötlötte ki a VGV vezetése és munkatársai, és hogyan és ki, vagy kik járultak hozzá, hogy a fentiek alapján számlázzák a házi szemét KAPCSOLATOK 11 Szemétügyek OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Nyúlik a réteslap - ára Vásároltam a Cseperes sori piacon „Szögedi Réteslapot" szegedi magángyártó terméke névvel, címmel ellátva, 60 (azaz hatvan) forintért, blokk ellenében, mely meg is van. Hangsúlyozni kívánom, a termék minősége: kitűnő. Ugyanezt megláttam a Kolozsvári téri abc-ben, örömömben, hogy nem kell újra a piacra mennem, vásároltam és a pénztárnál derült ki, 137 (azaz egyszázharminchét) forintot számláztak érte. Hogyan lehet megengedni ilyen kereskedelmi szabadrablást ebben a nehéz gazdasági helyzetben, vagy a kereskedőknek mindent szabad? Gondolom, ha az illető bolt vezetője 8600 forint nyugdíjból élne, akkor a lelkiismerete biztos megszólalna! Ozvald Anna nyugdíjas elfuvarozási díját augusztus 1jétől, talán dr. Lippai Pál polgármester úr és a Képviselőtestület? Tudnivaló, hogy van egyszemélyes és többszemélyes család. Kíváncsi lennék, hogy naponta hány liter főznivalót (liszt, cukor, kávé, burgonya, zöldség, gyümölcs és egyéb enni vagy használati tárgy szükséges ahhoz, hogy naponta az egy vágy többszemélyes családnál 15 (tizenöt) liter szemét összegyűljön? Szerény számításom szerint naponta egy személy négy-öt kilónál több ennivalót, melyben a folyadék is benne van, képtelen elfogyasztani, hacsak nem bélpoklos, de megjegyzem, az öregek, vagyis a nyugdíjasok ennél is lényegesebben kevesebbet fogyasztanak, de leszámíthatjuk, hogy a dolgozó felnőttek a munkahelyen ebédelnek többségükben, míg a gyerekek óvodában, iskolában és menzákon. Kérdésem: bevásárláskor hány kosár vagy szatyor szükséges, a pénzről nem is beszélve. Tizennégy lakásos társasházban lakunk, ez 14 családot jelent, többségében egy fősek a családok, a lakások kettő kivételével egy és fél szobásak, ezek egyikében is egy ember lakik, mivel a házastárs meghalt. Van olyan lakó, aki naponta még fél liter szemetet sem termel és jónéhányan hetenként egyszer visznek le hat-hét liternyi szemetet. A két kukánkat, amit a kukásautók, ürítés közben, fel és leemelés közben törtek össze, az utcán vagyunk kénytelenek tárolni, mert a VGV nem hajlandó az építkezéskor kiépített helyéről kivinni, amit a szállítás megkezdésekor megtett, bárki használhatja a ház lakóin kívül, amit már számtalanszor megtettek. Ezeket telefonon, személyesen és ezeken a hasábokon is közöltem Hódi főkönyvelő úrral, azzal együtt, hogy 1993. november hótól többnyire a heti három elfuvarozás helyett kétszer szállítják el a szemetet a legkülönbözőtt okok miatt. Remélem, az illetékesek válaszolnak ezekre a felvetésekre, nem úgy, mint eddigi legkülönbözőbb cikkeimre, melyekre se nem válaszoltak, se nem intézkedtek érdemben. Hlaváthy László Látlelet kocsma előtt Kocsma rúg ki a belváros kellős közepén egy kis utcára. Mondhatni: szolid kocsma. Nappal későn nyit, forgalma nem valami nagy, csak inkább hétvégeken, éjfél után. Akkor sem a kocsma hangos, hanem az utca, ahová kijönnek a legények, s csapatokba verődnek vagy párba állnak italos üvegekkel kezükben, vagy anélkül hangoskodnak abban a hitben, hogy övék a világ. A kocsma mellett, fölött, szemben a fülledt nyári éjszakában nyitott ablakok. A szűk utca, mint valami óriási hangláda felerősíti még a halk beszédet is, hát még a kiabálást, ordítozást óbégatást. Ilyenkor a környék lakói fülükre húzzák a takarót, forgolódnak, sóhajtoznak, felsíró gyerekeket csitítanak, altatót vesznek be, felkelnek, sétálnak, megállnak az ablaknál, lenéznek a kocsma előtt zajló rumlira. - Mikor lesz vajon vége? - kérdezik lemondóan. Autó surran. Fékcsikorgás. Fehér nadrágos vékony legény száll ki belőle két lánnyal. A legényke feltépi a hátsó ajtót, ordít: - A francba, te, kifelé! s egy nőt rángatna ki a kocsiból. A másik kettő rákapaszkodik: Zoli, ne, Zoli ne bántsd - nyávogják. Az autóban ülő nő visít: - Hagyjál, te, neee... A jelenet legalább fél óráig tart. Néhányan körülállják őket. Van, aki közbeszól. Mások távolabb rá se hederítenek. A fehér nadrágos végül otthagyja a nőt. A közeli kirakathoz megy, belerúg. Az üveg csörömpölve betörik. A nők visítanak. Valaki leszól egy ablakból: - Hé, hívom a rendőrséget! - A társaság eltűnik. Kis szünet következik. Autók jönnek, mennek. Nagy ajtócsapkodással fiatalok kiszállnak, beszállnak. Hangos és kevésbé hangos csoportok továbbra is a kiskocsma előtt az úttest közepén; néhányan ülnek a szomszédos házak lépcsőin. Egy ponton felerősödik valami párbeszéd. Két ifjú, egyikük inge a kezében, hevesen magyaráz: - Te, ne a Janekra hallgass, ő azt mond, amit akar, én... A másik inogva áll ellőte, próbál válaszolni: Senkire se hallgatok, nem érdekel... A félmeztelen hirtelen az arcába öklel. Emez megtántorodik, sarkon fordul és szó nélkül elmegy. A félmeztelen ingével csapkod utána: - Ugye, megmondtam, én megmondtam... Hárman körülfogják, csillapítják: - Te, vérzik az orra... A kocsmaajtó nyitva, jövés, menés. Mindig újabb csoportok verődnek össze, hangoskodnak, aztán szétszélednek. Vannak, akik a falnak támaszkodnak, akik leülnek a lépcsőre vagy a földre, autókból ki, be. Néha egy-egy rikoltás hallatszik. Feltűnő, hogy nem nevetnek. Úgy látszik, amit a kocsmában megisznak, attól csak búbánat jön rájuk vagy dühroham... Lassan múlnak az órák. A kocsma már bezárt. Két részeg még mindig az utcán gajdol. Az egyikük nem tud felállni. A másik, az izgágább, jön-megy előtte. Dalolni akar, nótázni. A lépcsőn ülő alig tud beszélni, de a másik biztatná: - Te üvölti. - Ati, te ...zd meg, te aszondod, hogy ...zd meg, hogy a fene, a zannyát, te idehallgass, a rohadt életbe, hogy van az, hogy „Az én anyósomnak"? Szociológus az egyik ablak mögött már vattát dugott a fiilébe, mégsem tud aludni. Arra a másik kocsmára gondol, a Szamosnál... - A legények hazamentek... - Tanulmányt fog írni - határozta el. Mi változott? Töri a fejét. Ettől elalszik. Kovács Átkelés az útszoroson nagyobb biztonsággal A Délmagyarország augusztus 11-i, Átkelés az útszoroson című cikke foglalkozott a 47. számú főút Ladvánszky utcai csomópontjával. Az ebben vázoltnál pontosabb kép az alábbiak ismeretében rajzolható meg: A 47. számú főút szegedi átkelési szakasza a város egyik legbalesetveszélyesebb útszakasza. Naponta 11.800 jármű keresztezi a Diadal utcai zebrát. Sajnos, ez a forgalom a mindenütt jelentkező természetes forgalomnövekedésen túl egy újabb ok miatt is nőni fog. Ez pedig a dorozsmai RO-LA kamionterminál, mely miatt városunkba jönnek azok a kamionok is, melyek eddig elkerülték Szegedet, amelyek Gyulán lépnek be az országba. A Szegedi Közúti Igazgatóság minden fórumon küzd a szegedi elkerülő utak megépítéséért, melyek kiépülte esetén a nem a városunkba való forgalomtól mentesíteni lehetne Szegedet. Ebben is számít minden szegedi támogatására. Ezek a hiányzó utak azonban sajnos, nem holnap épülnek. A csomóponti zebra Vásárhely felől a város első kijelölt gyalogos átkelőhelye. Összeköti Baktót Petőfiteleppel. A legközelebbi „védett" átkelőhely a körtöltésen túl található, tehát innen igen messze. Az elmúlt évtizedben az ebben a kereszteződésben történt balesetek 65 százaléka gyalogos elütés volt. Ilyen előzmények után nyilvánvaló, hogy amikor a Szegedi Közúti Igazgatóság rehabilitáció címén lehetőséget kap bizonyos munkák elvégzésére, az itteni súlyos helyzeten is igyekszik változtatni olyan megoldásokkal, amelyek az elkerülő út elkészülte után is megfelelők lesznek. Melyek ezek? 1. Gyalogosvédő sziget építése Tőlünk nyugatra lévő országokban már egy 7 méteres úton is építenek szigetet, aki Ausztriában járt ezt igazolhatja. De már a dunántúli utakat is kezdik ellátni védőszigetekkel. Megyénkben a 47. számú főút vásárhelyi és szegedi szakaszán építünk először. A lényeg: egy nagyforgalmú út ne vágja ketté a várost. Át lehessen biztonságosan menni az út egyik oldaláról a másikra. A Diadal utcai zebrát percenként átlagosan 20 jármű keresztezi. Azaz 3 másodpercenként jön egy. A'két egymást követő jármű közötti igen rövid idő áll rendelkezésre arra, hogy a gyalogosok - idősek is és gyerekek is - végigmenjenek a ma 9-12 méter hosszú zebrán. Tekintve a Diadal utca sarki „vendéglátóipari egységet", ez nem is sikerül mindenkinek. Mi lesz. az építés után? A gyalogosok megoszthatják a leküzdendő távot. Azaz: elég előbb csak balra, egy sávot figyelni. Nem kell törődni azzal, hogy az ellenirányú forgalom mit csinál. Hiszen középen ott a védősziget, ahol biztonságosan meg lehet állni. Az eddigi izgalmak kipihenhetők, majd kezdődhet az újabb kaland, a másik sáv keresztezése. A fele forgalom keresztezéskor már, csak 10 jármű jön percenként. A két egymást követő autó között 6 másodperc van. A zebrán való gyaloglásra kétszer annyi idő marad, mint védősziget nélkül, mint ma. Ráadásul az egyszerre letudandó zebra csak harmada hosszúságú a mainak. Azaz: kétszeres idő alatt harmad hosszúságú zebra. Nem létezik, hogy ne segítsen a mai helyzeten a megoldás, melytől a biztonság növekedése is várható, ha jól használják a helybeliek a szigetet. Talán már előbb is írni kellett volna erről a biztonsági elemről. Köszönöm a Délmagyarországnak, hogy most megtehetem. De annyira nyilvánvalónak találtam a megoldást, hogy a használati utasítás kissé feleslegesnek tűnt. A sziget szélességét úgy vettem fel, hogy egy kerékpáros is elférjen keresztirányban. A sziget másik feladata figyelmeztetni az autóst arra, hogy vége a száguldásnak, itt egy városi területre ért. Mintegy városkapu. Valóban szűkebb a forgalmi sáv, mint előtte, vagy utána, de a 3 méter széles sáv mindenütt meglesz. A buszmegállót itt is öbölbe tettük. A cikkben lévő fénykép igazolja az itt leírtakat. Aki a helyszínre nem megy ki. az is láthatja erről, hogy a sziget és a buszperon között nem egy sáv szélességű az út, tehát a cikkben említett forgalmi dugó kialakulásától nem kell tartani. A Délmagyarország július 19-i számában megjelent a csomópont helyszínrajzának most vitatott része. Ezen is megnézhette volna a cikk írója a tervezett megoldást: a védősziget, mellette egy forgalmi sáv, majd ezen kívül a buszöböl. Egy minimális mértékű sávelhúzást is sikerült kialakítani a sebességcsökkentés szándékával. A széles utak csábítanak a nagy sebességre. Nézzük autós oldalról a dolgot. Aki a város felé közelít, találni fog egy táblát a* szigetvég sematikus rajzával, a helyes kikerülési iránnyal. A sziget mindkét végén elhelyezünk kikerülési irányt jelző táblát. Ennyi jelölés a nemzetközi gyakorlat szerint elég. A sziget előtt lesz egy ék alakú forgalom elől elzárt terület. A zebra előtt egy veszélyes helyre utaló sácga színű cikcakk alakú vonal a burkolat szélén. Ha pedig vak vezetőhöz lenne szerencsénk, aki felfut a szigetre, a zökkenőből következtet arra, hogy rossz helyen jár. A kiemelt szegélyt eleve úgy raktuk le, hogy ezek sem törtjék össze magukat, kocsijukat. A városközpont felől jövőknél pedig szóba sem kerülhet a szigetre való felfutás, hiszen a sziget előtt egy sáv lesz a főútról balra fordulóknak. Ezen tud majd biztonságosan közlekedni a baktói buszjárat. 2. A buszmegállók áthelyezése a kereszteződések után Ma a Ladvánszky utcai csomópont előtt az átépítés előtt volt egy megálló. Ez szinte lehetetlenné tette azt, hogy az onnan kihajtó autó vezetője ellásson Vásárhely irányába. Pedig az onnen jövőnek kell elsőbbséget adnia. 3. Amit sajnos nem sikerült elérnünk A Baktói sor-Ladvánszky utcai keresztezés miatt a csomópont gyakorlatilag ötágú. Minden tervezési alapelv szerint megszüntetendő állapot ez. A Baktói sorról a városközpont felé igyekvők a főút előtt kb. 30 fokos szögben állnak fel, a főút széléhez képest. Ez érdekes és veszélyes megoldásokat szül. A Baktói sor Ladvánszky utcai végét zsákutcává téve lehetne ezt a meglévő veszélyt felszámolni. Ehhez azonban az kellett volna, hogy a Polgármesteri Hivatal kiépíttesse valamelyik kis keresztutcát a Baktói sor és az Alkotmány utca között. Ez később bármikor megtehető. A keresztutcától kezdve viszont a Baktói sor zsákutca jellege megszűnne. A Baktói sor egyirányúsítása Baktó felé azért nem megoldás, mert az ott behajtók valahol vissza is akarnak jönni. Ehhez is kell a keresztutca kiépítése. Ez lehet mondjuk a Kokárda utca. Remélem, a gyalogosvédő sziget reményeinket igazolja és Szegeden több helyen építhetünk hasonlót. Szeged a hosszú zebrák városa, sok-sok balesettel. Dr. Rigó Mihály tervező mérnök. Szegedi Közúti Igazgatóság