Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-22 / 195. szám

HÉTFŐ, 1994. AUG. 22. „Maria még most is segít" - mondja Sass Sylvia m Kiállítás a megyeházán Philip Morris és a művészet Fotó: Nagy László teket játszva elsajátítottam. Hétéves lehettem, amikor in­dultunk a Balatonra, s mondták a szüleim, hogy a Szaxónia­expresszel megyünk. Erre nya­fogni kezdtem, hogy nem aka­rok összhangzattanozni, mert azt hittem, hogy a Szaxónia valamilyen összhangzattannal kapcsolatos szakszó. A gyerek­kori játékos, mégis komoly ze­netanulás mellé az már a Jóis­ten adománya, hogy abszolút hallásom van, így modern dol­gokat is borzasztó könnyen in­tonálok. • Önt a hetvenes évek vé­gén sokan Maria Callas méltó utódjának nevezték, s nagy szenzáció volt, hogy a zárkózotton élő nagy díva is fogadta.. Gyakran gondol erre a találkozásra? - Vele még ma, hosszú évekkel a halála után is állandó kapcsolatban állok. Egyetlen­egy alkalommal, a párizsi laká­sában találkoztunk. Négy-öt órán keresztül beszélgettünk, sokat énekeltetett, tanácsokat adott. Felajánlotta, hogy min­den hónapban menjek ki hozzá Párizsba, mert tanítani szeret­ne. Találkozásunk után még körülbelül fél évet élt. Később nagyon bántott, hogy nem mondtam el neki világosan, hogy nem azért nem tnegyek, mert nem szeretnék, vagy nem innám szomjasan azt, amit ta­• „Élő művészet" címmel kor­társ képzőművészeti kiállítás nyílt az elmúlt hét végén a me­gyeházán. A budapesti székhe­lyű T-ART művészeti alapít­vány ötven alkotója mutatko­zott be a szegedi közönségnek. Az alapítvány - melynek fő támogatója a világhírű Philip Morris cég - célja: a művészeti ismeretterjesztés, a különböző művészeti ágak közötti kapcso­lat mélyítése, valamint egy kortárs képzőművészeti gyűjte­mény létrehozása a főváros­ban. A megnyitón jelen voltak többek között az alapítók, Tenk László festőművész és felesége, Tenk Zsófia, vala­mint a Philip Morris ügyvezető igazgatója, Gregory Courtier. A kiállítást Vastagh Pál igaz­ságügy miniszter nyitotta meg. A tárlat megtekinthető: szep­tember 23-ig, naponta 10-18 óráig. Sz. C. Sz. Fotó: Nagy László • Ki tudott többet Szegedről? A legifjabb továbbjutó: Barát János A Ki tud többet Ma­gyarországról? országos szellemi vetélkedő. Sze­gedről szóló elődöntőjén a Hajdú és a Rimóczy család versengett egy­mással. A két csapat kö­zül Hajduék bizonyultak felkészültebbnek, hat pontos fölénnyel jutottak tovább a középdöntőbe. A vetélkedőről a győztes csapat legifjabbik tagját, az egyetemista Barát Jánost kérdeztük. • Hogyan jött össze a „csa­lád"? - Édesanyám, dr.Hajdu Ág­nes, mint csapatkapitány, Cze­ne Zoltánná Vass Mária segít­ségével próbált olyan verseny­zőket toborozni, akik jól isme­rik Szegedet és az országot. Dr.Somorjai Ferenc gimnáziu­mi tanár és Halmai Emil mér­nök ilyen emberek, hiszen mindketten idegenvezetősköd­nek évtizedek óta. Somorjai Ferencnek nemrég jelent meg a Csongrád megye című kötete és most készül a Budapestről és a Magyarországról szóló könyve. Halmai Emi pedig az ipari létesítmények é: a sport­kérdések ismerője. Ki ;s Ernőt, a Bálint Sándor művelődési ház igazgatóját főként zenei tá­jékozottsága miatt hívták meg a csapatba, nekem pedig a má­sik stúdióban, az ügyességi fe­ladatoknál kellett helytállni. • Melyik feladat bizonyult a legnehezebbnek? - A kérdések nem voltak túl nehezek, inkább az volt kel­lemetlen, hogy kilencven per­cig álldogálnunk kellett. Ugyanig a tévések az első per­cekben elvitték alólunk az ülő­garnitúrát. Az utolsó percekből pedig még a monitoron sem láthattam semmit, mert a ver­seny vége felé, gyorsan beül­tettek egy autóba és átvittek, a városházára ünnepelni. Így csak utólag tudtam meg, hogy hat ponttal előztük meg a má­sik csapatot. A legkellemesebb élményem viszont a verseny utáni beszélgetés volt az ellen­féllel. A Szeged étterem tera­szán késő éjszakáig társalog­tunk és ismerkedtünk a másik csapat szimpatikus tagjaival, Hemmert Jánossal, Rimóczy Ká­rollyal, Rimóczy Ritával, Varga Lászlóval és Szabó Enikővel. • Mennyit lehetett megta­nulni Szegedről a rövid felkészülési idő alatt? - Most fedeztem föl ma­gamnak igazán ezt a várost. A szűk két hét alatt, biciklivel bejártam szinte minden zugát. Most jöttem rá, milyen gyönyö­rű helyen lakom! A következő dolgunk lesz az Alföld szép­ségeivel ismerkedni, a közép­döntő témája ez a tájegység lesz. Pacsika Emília Nem emel árat a Richter Nem emeli termékei árát a Richter Gedeon Rt. Gyógy­szergyár. Erről a társaság ügy­vezetése döntött azt követően, hogy a közelmúltban a kor­mány jelentősen, 8 százalékkal leértékelte a forintot a konver­tibilis valutákhoz képest. A tá­jékoztatás szerint az rt. nem kéri az idén a társadalombiz­tosítótól gyógyszerkészítmé­nyei árainak emelését. Annak ellenére döntött így a társaság ügyvezetése, hogy a leértéke­lést követően nagy mértékben drágultak a vegyianyagok és a kiszerelóanyagok is. • Pénteken délután a zsúfolá­sig megtelt JATE Aulában Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója nyitotta meg a világhírű operaénekes, Sass Sylvia festményeiből rendezett kiállítást. A megnyitón nagy sikerrel mutatkozott be az éne­kesnő szegedi származású, épí­tész végzettségű magántanítvá­nya, Börcsök Gizella Lilla, aki Budai Márta zongorakíséreté­vel Verdi, Bizet, Saint-Saens műveiből énekelt. Sass Sylviá­val a megnyitó elótt beszélget­tem. • Mióta fest? - A festés nagyon régi szen­vedélyem. 1975-ben, amikor Hamburgban énekeltem, a szállodába menet a kirakatban megláttam egy festőkészletet csodálatos fadobozkában. Min­den együtt volt benne, csak áll­ványt és vásznat kellett ven­nem hozzá. Ezzel gyerekkori álmom valósult meg, mindig szerettem volna olajfestékkel vászonra festeni. Rögtön az el­ső kép jól sikerült, ami arra buzdított, hogy folytassam. Teljesen autodidakta módon tanultam festeni. A legjobban kedvelt nagy festőművészek képeinek egyes részleteit kina­gyíttattam, s úgy tanulmányoz­tam. Nagyon szeretem Cé­zanne-t, Van Gogh-ot. Chagallt, Rembrandtot, bújtam a róluk szóló könyveket. Szerencsém volt, sok olyan kiállítást lát­tam. ahol egészpn közel me­részkedhettem a képeikhez, még az ecsetvonásaikat is megfigyelhettem. • Nemcsak fest és énekel, hanem tanít is. Mit monda­na legfontosabb tanácsként pályakezdő fiatal énekesek­nek? - A bölcsek köve nem az enyém. A növendékeim szá­mára azt szeretném elsősorban átadni, tudatosítani, hogy az operaéneklés nem szakma, ha­nem művészet. Nagyon fontos, -hogy a zeneszerzők, a zene és az érzelmek iránti alázatot meg tudják őrizni, s ne a karrierle­hetőséget lássák ebben a pályá­ban, hanem a gyönyörű szere­peket, amelyeket meg lehet hó­dítani. • Legendák keringnek ar­ról, hogy milyen könnyedén képes kottából ismeretlen dolgokat első látásra leéne­kelni... - Nagyon meghatározó volt számomra, hogy mindkét szü­lőm zenész. Édesanyám opera­énekesnő és pedagógus, édes­apám pedig zongora és orgona szakot végzett, karnagyként kórust is vezetett, több mint negyven éven keresztül a bu­dapesti József Attila Gimnázi­um énektanára volt. Három­éves koromban már zongoráz­gattam, ötéves koromtól aktí­van tanítottak, s egészen kicsi koromban a zenei alapelméle­• Segíthetnek a számítógépek Megtalálták a dyslexia okát? A sok gyerek, szülő és tanár életét megkeserítő dyslexia (ol­vasási gyengeség) okait kutat­va, amerikai ideggyógyászok arra a megállapításra jutottak, hogy kialakulásánál nem látás-, vagy hallásproblémák játsza­nak döntő szerepet. - Idegi alapon nyugvó or­vosi problémával *van dolgunk - közölte a kutatócsoport ve­zetője. Dyslexiások agyát vizs­gálva azt találták, hogy m(g a jobb agyféltekében a kis és nagy idegsejtek normális keve­réke megtalálható, addig a be­széd és olvasási „központokat" rejtő bal féltekében a normális­nál sokkal több a kis sejtek és kevesebb a nagyok aránya. Mivel a nagy sejtek az in­formáció gyors feldolgozására „szakosodtak" a kis és nagy idegsejtek egyenlőtlen elosz­lása a két agyfélteke között akadályozza a gyerekeket a be­szédben és az olvasás tanulásá­ban. Vonatkozik ez különösen azokra a szótagokra, amelyek szokatlanul gyorsan képezhető zöngés záróhanggal végződ­nek. Ebben az esetben valószí­nűleg a számítógépek nyújthat­nak megfelelő segítséget, ame­lyek ezeket a „gyorshangzó­kat" lassítva „mondják ki", időt hagyva a gyerekeknek, hogy a mássalhangzókat meg­hallják. Fotó: Nagy László nítana. hanem azért nem, mert Magyarországon akkoriban gyakori nyugati utazáshoz - ha nem dolgozni mentem - szinte lehetetlen volt útlevelet kapni. Arról nem is beszélve, hogy anyagilag ki fedezte volna a párizsi utazásaimat, amikor még albérletben laktam... Az­óta is nagyon gyakran vissza­gondolok a beszélgetésünkre. Ha lehetett négy-öt órába sűrí­teni egy élet tapasztalatát, ak­kor ő átadta nekem. Rengeteg hangfelvételét őrzöm, olyano­kat is, amelyeken próbál, gya­korol, élő előadások felvételeit is, amelyek izgalmasabbak a nagy, hivatalos, stúdiókörül­mények között készült felvéte­leknél. Ezeket szinte iszom. Megmaradt közöttünk egy „Maria, segíts!" - kapcsolat. Sokszor az ó technikai megol­dásait hallgatva jövök rá a szá­momra is megfelelő énektech­nikai megoldásra. Maria még most is tanít, most is segít. • Az Operaházhoz most milyen kapcsolat fűzi? - Hét évig voltam tagja, majd utána sokáig minden év­ben meghívott vendégként leg­alább két-három előadást éne­keltem. Petrovics Emil igazga­tása alatt volt 2-3 éves szünet az eredeti nyelvű operajátszás­sal kapcsolatos vitánk miatt, de később ó maga volt, aki fel­ajánlotta életem szerepálmát, Richárd Strauss Saloméját, amelynek operaházi premieijét én énekeltem. Az új igazgatás­sal újabb szünet kezdődött, gondolom ez sem tart örökké... • Milyen szerepeket éne­kelne szívesen? - Az Adriana Lecouvreur című Cilea-opera címszerepét szeretném elénekelni. Ez a sze­rep az énekesek Paradicsoma, hiszen egy színésznőt kell el­játszani, csodálatos dolgokat lehet énekelni, sőt még prózát is kell mondani, a Phaedra-mo­nológot. Kacérkodom egy régi szerepálmommal, a Carmennel is. • Most milyen feladatai vannak? - Miskolcon lesz koncer­tem. majd lemezfelvételre ké­szülök. operaáriákat veszek fel a fiatal és tehetséges muzsiku­sokból álló Erkel Ferenc Ka­marazenekarral. Utána Fran­ciaországban Kékszakállú-pre­miert csinálok, majd Manches­terben ugyanezt a szerepet éneklem. • Az 1973-as szófiai ének­verseny megnyerése után nagyon fiatalon, üstökös­ként robbant be a nemzet­közi operaéletbe, sorra nyíl­tak meg Ön előtt a világ legnagyobb operaházai, a kritika is ünnepelte. Később mintha lefékeződött volna ez a szédítő iramú karrier. Úgy alakult a pályája, aho­gyan elképzelte? - Többet kaptam a pályától, mint amit vala is reméltem. Ti­zenhat éves kislányként egy nagy piros függönyös hatalmas színpadról álmodtam. Ez a Mi­lánói Scala színpada volt, ahol Maria Callas és Renata Tebaldi is énekelt. Megadatott nekem, hogy három premiert énekel­hettem - a Manón Lescaut-t Domingóval, a Köpenyt és az Angelica nővért nem kevésbé híres partnerekkel -, s ezzel a non plusz ultrát elértem. Az már csak ráadás volt. hogy el­jutottam a Metropolitan, a bé­csi Staatsoper és a londoni Co­vent Garden színpadára, ahol tucatnyi premiert, több mint ötven szerepet énekeltem. Mindig az új szerepek meghó­dításának izgalma érdekelt. Elégedett vagyok azzal, amit elértem. Ami ezután jöhet, az már ajándék. Hollósi Zsolt hbnhmnmnihmmmmmmnmhnh

Next

/
Oldalképek
Tartalom