Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-16 / 191. szám

KEDD, 1994. AUG. 16. Mentők és mentettek KAPCSOLATOK 11 - Szomorú dolog az, ha valaki értelmetlenül, váratlanul hal meg. Főleg akkor, ha nem ismerte az önmentés technikáját, vagy a társmentését. Hazánkban évente közel 400an fulladnak a vizekbe, 30003500-an vesztik életüket az utakon és körülbelül 200-an szenvednek tűzhalált. Nagyon riasztóak az adatok - kezdi a beszélgetést a Magyar Testnevelési Egyetemen,, az V. Nemzetközi Testnevelő Tanárok Konferenciáján dr. Kajtár István, a Magyar Életmentő Egyesület és a Magyar Vízimentő Szövetség elnöke. - 1989-ben alakult meg a Magyar Életmentő Egyesület. Ekkor szembe kellett nézzünk néhány ténnyel, például azzal, hogy hazánkban nincs állami kapacitás, szakértelem és szolgálat a különleges mentési ágazatokban. Mindössze néhány hegyi, barlangi és vízi mentőcsoport működik Miskolcon, Salgótarjánban, Budapesten és Keszthelyen. Ezek szolgálatait igénybe is veszi az állam. A fejlett országokban az állam még biztosítja is az ilyen társadalmi csoportoknak a működési feltételeit. Az Életmentő (európai dominanciájú) Világszövetségtől hoztuk haza a szakmai ismereteket. (Idén szeptemberben alakul meg a jelenlegi két Világszövetségből az egyesített Életmentő Világszövetség.) Egy jó életmentő szervezet legfontosabb feladata a rendszer megszervezése. Ugyanis a jó mentőrendszer keveset ment. Miután a mentés lényege a megelőzés. Ehhez viszont elengedhetetlen az életmentő kultúra és ennek az oktatási rendszere, amely még a diákságot is felkészíti minderre. 1995. szeptember 1-től a Nemzeti Alaptanterv keretében is szerepel az életbiztonsági ismeretek oktatása. Megtanítjuk a fiatalokat arra. hogy milyen veszélyekkel kell szembenézni a mesterséges és természetes vizek, a hegyek, a barlangok világában és a túrázások során, és megismerkednek a meteorológiai veszélyekkel is. Ha ne'tántán mégis bajba kerülnének. jó, ha ismerik az önmentést és a társmentés technikáját. Ezt már folyamatosan oktatjuk a Világszövetségtől hazahozott anyagok alapján az egy hetes kiképző táborainkban. Ebben az évben most nyáron még Szegeden (augusztus 8.), Kaposváron, a Deseda-tavon (augusztus 15-én) és Győrben (augusztus 15-én és 22-én) indulnak táboraink. Októberben pedig hegyi mentő oktatásunk lesz. A szövetség folyamatosan képezi ki a Magyar Honvédség folyami flottáját a Belügyminisztériumhoz tartozó vízi rendészet és a vizes területeken szolgálatot teljesítő tűzoltóságot, az árvízvédelmi kommandót, a vízügy i^.akembereit. Vannak még jogi hézagok is. Az úszómesterképzést a Fürdő Vállalat végzi. Itt egész elemi fokon tanítják meg őket a mentésre. A motorcsónak és vitorlás hajóvezetőknek, melyek a mentésben vesznek részt, az úszómesterek adnak igazolást a jelölteknek az úszni tudásról. Mi a társadalmilag fejlett országokhoz (Anglia, Németország, Hollandia, Svédország, Ausztria, Svájc, Ausztrália, Tajvan, Dél-Afrikai Köztársaság, Spanyolország, Bulgária) hasonlóan szervezzük a társadalmi mentőszolgálatot. A megelőzés oktatásával nagyon sok tragédia elkerülhető. Nagy nehezen eljutottunk oda, hogy a gépkocsivezető vizsgán már kérnek egyfajta elsősegélynyújtási ismeretet is. Mi nagyon szeretnénk, ha a hajóvezetőknek is hasonló kötelezettségeik lennének. A Magyar Életmentő Egyesület rendszere már működik a Balatonon, a Velencei-tavon, a Tisza-tavon és a Fertő-tavon. A Dunán pedig egy-egy egységünk van. Mi komplett mentőrendszert építünk - elhivatott társadalmi segítséggel -, ami áll a kiképzésből, a figyelőszolgálatból, a segélyhívó rendszerből, aminek négy fajtája van: a parti, a magaslati távcsöves, a cirkáló hajós és a légi. Segélyhívó rendszerünk közvetlen kapcsolatban áll az ügyeletes hajókkal, az Országos Mentőszolgálattal, a Vízi Rendészettel és az Országos Meteorológiai Szolgálattal. Jelenleg 150 tagszervezetünk van, ami nagy részben a helyben lévő infrastuktúrára épül. Sajnos, közel 140 személy hal meg évente a bányatavainkon és magas a sekély vízben meghaltak száma is. Sok baleset megelőzhető lenne a megfigyelő szolgálattal. A Magyar Életmentő Egyesület, mint sportági szakszövetség is működik. A mentőúszás sportágat honosítja meg. Bozs Borbála Pomáz, Móricz Zs. u. 16. II/7. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Ujságtolvaj Nem mindenki csaló! Levelemmel reflektálni szeretnék az újságjukban augusztus 9-én megjelent SZKV ellenőrökkel és bliccelőkkel kapcsolatos cikkükre. Úgy érzem, kissé egyoldalú képet alkot azokról az utasokról, akiket jegy vagy bérlet nélkül találnak a járatokon, azt feltételezve, hogy ezek az emberek mind meg akarják károsítani a vállalatot, sokkalják a 30 forint viteldíjat. Sajnos, pontosan ezt feltételezték azok az ellenőrök is, akik augusztus 6-án reggel számos utasnál (köztük nálam is) júliusi bérletet találtak. Hiába mutattam, hogy januártól kezdődően az összes bérlet a tasakban van (eddig is megvásároltam miden hónapban, ezután sem akarom megkárosítani az SZKV-t), bizony, úgy bántak velem, mint egy igazi bűnözővel: személyi igazolványt kértek, fenyegettek, megaláztak az utasok és a 10 éves gyerekem előtt. Aznap reggel más hasonló esetet is láttam. Ezek után olvasom az önök újságjában, hogy rendőri segítség kell a bliccelők ellen. Sem az ellenőröknek, sem az önök cikkének nem volt olyan feltételezése, hogy talán nem mindenki csaló... Számos oka lehet annak, hogy nincs kéznél a jegy: otthon felejtették a bérletet, nem találtak jegyárust, idegenek a városban, külföldiek stb. Úgy keil-e bánni ezekkel az emberekkel, mint a bűnözőkkel? Az én véleményem az, hogy az ellenőröknek az lenne a feladatuk, hogy hozzájáruljanak ahhoz, hogy az emberekben olyan erkölcsi normák alakuljanak ki, mely arra késztet mindenkit, hogy ne csaljon, lopjon, hanem vegyen jegyet, fizessen az utazásért stb. Helyese megalázni olyan embereket, akikben már megvan ez az erkölcsi érzék (és ez nyilvánvaló még az ellenőr számára is)? Szeretném elfelejteni ezt az esetet (még visszagondolva is összeszorul a gyomrom), de fontosnak tartom, hogy ha már „rendőr segíti az ellenőrt", valaki minket, becsületes, jó szándékú (de talán néha feledékeny) utasokat is segítsen. Köszönöm a figyelmüket, és nagyra értékelném, ha ezeket a tapasztalatokat is megfontolnák majd, ha hasonló témával foglalkoznak. Di. Deák Mária A vágányépítésről „Nagy örömmel vettük volna, ha a Kossuth Lajos sugárúti vágányépítésről szóló cikkük megjelenése előtt megkérdezték volna a munkát végző szakembereket is, akik úgy szervezték meg a vágánycserét, hogy az legkevésbé zavarja a villamoson utazókat és a közúton közlekedőket. Ezért főleg az éjszakai órákban dolgoznak és úgy szervezik a munkát, hogy az a lehető legkevesebbe kerüljön. A problémát felvető Molnár Péter úrnak szívesen adunk bővebb tájékoztatást minderről" - írja az augusztus 11-én megjelent Csörög... rovatban megjelentekre Kovács Márton, a Szegedi Közlekedési Kft. osztályvezetője. Az újság végre megírhatná mondja háborogva az egyik háziasszony, akinek megint kilopták a postaládájából a Délmagyarországot -, hogy újságtolvaj garázdálkodik a Belvárosban. Az újságkihordó fiatalember szerint pontosan körülhatárolható helyen; ő időrőlidőre begyűjti a panaszokat, továbbítja a főnökeinek, akik kiküldenek ellenőröket, s az ellenőrök néha el is kapnak egyegy gyanús személyt, de bizonyíték hiányában - mivel nem éppen a postaládánál történik a tettenérés, már pedig újságot vihet magával bárki reggel hét előtt is - elengedik, rendőrt nem hívnak, legföljebb egy „figyelni fogjuk magát" intelemmel bocsátják útjára. Az újságjukra áhítozó háziasszonyok és mások pedig továbbra is csak sóhajtozhatnak, hogy megint lemaradtak az aznapi újságolvasásról. Mellesleg az újságtolvaj évek óta lopja az újságot. Persze feltételezhető volna - éppen a dolog elhúzódó volta és gyakorisága miatt -, hogy esetleg nem is egyetlen, hanem több tolvajról van szó. Lehet, hogy váltógazdaságban dolgoznak, kölcsönadják egymásnak az ellopott újságokat, s így redukálják a kockázatot. Az egyetlen tolvaj teóriája mellett szól, hogy a tettes válogat. Ha egy ládában például kék Délmagyart talál - védekezésből a lakók egy-egy jobban zárható ládába tétetnek több újságot - csak egyet emel ki, vagyis - úgy látszik -, nem továbbeladóként üzletel velük, kizárólag magáncélra: elovasásra használja őket. Ennek viszont ellentmond az, hogy máskor egyetlen lépcsőházból elviszi az összes újságot, még a hirdetésieket is. A meglopott lakók körében többféle hiedelem terjeng. Beszélnek arról - évek óta tart a dolog! -, hogy elesett, öreg bácsi az illető, aki - ezt jószívű, idős asszonyok mondják nyilván kisnyugdíjas, egyetlen szórakozása az újságolvasás, ezért „vetemedik tolvajlásra". Másik verzió, hogy egy robosztus, bőrdzsekis a tolvaj, napi sportteljesítménye, hogy kocog egyet a háztömbök körül, be-beugrik a lépcsőházakba, összekapkodja az újságokat, aztán esetleg bevágja őket a kukába. Van olyan teória is, hogy elmebeteg az illető, újságkleptomániás, ezzel biztosítja mindennapi nyugalmát. Valaki óvatosan még azt is feldobta, talán ufókról van szó, akiknek ez a háztömb a Bermuda-háromszögük, innen szerzik információikat rejtélyes akcióikhoz (lásd: Szeged környéki esetek az ufókkal). Szóval variációkban nincs hiány, teóriák születnek és kimúlnak - de az újságtolvaj marad. A mi házunkban egyébként nyári hónapokra jó megoldás született. Az egyik kedves lakótársnő az udvarban megengedi, hogy az újságos az ajtaja előtti lépcsőkorlát rácsaiba tűzdelje a lapokat, ezért aztán feljárója úgy díszeleg, mint a szegények karácsonyfája. A napokban hallottuk, hogy a szomszédban (harmadikban?, negyedikben?) elfogtak egy újságtolvajt. Talán el is agyabugyálták, mire sírva fakadt. Mindjárt voltak, akik megszánták, s azt fontolgatták, alapot hoznak létre, s megrendelik számára valamelyik újságot. Egy azonban - mérget lehet rá venni - kevés lesz neki. Ajánlatos lenne kíméletesen megtudni, melyek a „kedvencei", s hátha az önkormányzat is besegít. Mi tudjuk, hogy a képeslapokat imádja. Kovács Miklós H Amikor - nem is oly régen - ezt a kérdést egy kis társaságban föltettem, még nem nagyon csodálkoztam a majdnem egyszuszra mondott válaszon: az új kenyérre. Néhányan látták rajtam, hogy nem vagyok elégedett a válaszukkal, hát megtoldották (majdnem kérdezve): Alkotmányra. És szinte suttogva egy harmadik válasz: István királyra. Mivel a kis társaság tagjai mind érettségizett, sőt, magasabb végzettségű volt, azt kértem tőlük, nézzenek utána, mert igaz, ezek a megnevezések valósak, ám az igazi, ami miatt számon tartott, talán legnagyobb magyar ünnepünk augusztus huszadika - nem ezek. Mindekelőtt elnézést kell kérnem azoktól, akik - tudom, főként az idősebbek pontosan tudják. Engedelmükkel most azoknak szánom. mintegy ismeretbővítő, netán helyreigazító írásomat, akik tőlem ezt, lévén szívesen adom, elfogadják. Géza fejedelem fiát. VajMire emlékeztet augusztus huszadika? kot a cseh származású Adalbert püspük keresztelte, bérmálta, s ő is eskette meg Gizellával. Keresztelésekor a passaui védőszent után István nevet kapott. „István 969/70-1038. augusztus 15. a kereszténnyé lett magyarság első uralkodója, a szakrális hagyomány és tudat szerint írja egyik főművében Bálint Sándor - az ország és nemzet mennyei patrónusa, istápja." Az első, napra is kimutatott dátum tehát augusztus 15., amely mint tudjuk: Nagyboldogasszony ünnepe, Mária mennybevételének az emléknapja. Az is ismert (talán), hogy a szentekre legtöbb esetben haláluk napján szoktunk emlékezni, ám Szent Istvánnál az - a magyarság esetében - éppen a Nagyboldogasszony-tisztelet miatt nem volt lehetséges. Az elmúlt fél évszázadban a Rákosi-, majd a nyomdokain haladó Kádár rezsim tűzzel-vassal irtotta a magyar vallásos ünnepeket, közöttük Szent István király ünneplését, a Reá való bárminemű emlékezést is. Helyébe olyat igyekeztek kitalálni, amely valamit meghagy, ám gyökereiben mégis újat hoz-ád a magyarnak. Erre az időszakra írja még Bálint Sándor: „Ünnepe egyúttal a szocialista magyar állam alkotmányának (1949), születése napjának." Lett és maradt tehát fél évszázadon át, s felejtődött el a napnak igazi üzenete. Mi hát az eredeti üzenete? Mindekelőtt: régmúltban gyökerező hagyomány volt, hogy augusztus huszadika tájára hombárba került a gabona, és nagyjából derekában voltak az őszi betakarításnak is. Ezért aztán augusztus huszadikán sok helyen termésáldásokon vettek részt a parasztcsaládok, mely alkalmon a tábori oltár melletti asztalra került az új sütetű kenyér, a korai szőlőből préselt bor, sokféle zöldség és gyümölcs. Nos, a kommunista rezsimek ezen asztalról kiemelték a kenyeret, és új kenyér ünnepe néven szocialista szegőünnepet csináltak vele, amit megtoldottak az új, 1949-ben gyártott, szintén szocialista alkotmány megünnepeltetésével. A nap ünneplése tehát sokévszázados, csupán az e század derekán történt kommunista torz tartalom lendítette ki ünnepi hagyományainkból. Ugyanis előtte - és most ismét - eredeti üzenetére emlékeztünk-emlékezünk: István király oltárra emelésének emléknapjára. A Szentek élete című kötet szavaival: „László király 1083. augusztus huszadikán pápai engedéllyel, a magyar püspökök és apátok, előkelők jelenlétében oltárra emeltette Istvánt, Imrével és nevelője Gellért csanádi püspök földi maradványaival együtt. Ez akkor egyenértékű volt a szentté avatással." Országló és alkotmányteremtő I. Szent István királyunkat a világegyház halála évfordulóján, augusztus 15én, a magyar egyház pedig szentté avatására emlékezvén - augusztus huszadikán (mint Magyarország fővédőszentjét) ünnepli. Szent István Jobbja önálló ünnepet kapott, amelyet minden év május huszadikán szoktunk tisztelni. Még akkor is, ha a kommunista rezsimek előtt, és annak végleges bukását követően a Szent Jobbot Szent István napján, augusztus huszadikán hozták-hozzák ki a Szent István Bazilikából, hogy a körmenet idején méginkább idéződhessen Szent István keresztény Magyarországot teremtő, nemzetalapító szelleme. Ifj. Lele József