Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-16 / 191. szám

KEDD, 1994. AUG. 16. Tankönyvek késésben KULTÚRA 7 Nemrégiben olvashattak lapunkban arról, hogyan készül Csongrád, Békés, Bács-Kiskun és Jász-Nagy kun-Szolnok megye legnagyobb tankönyvterjesztője, a szegedi székhelyű Lombard-Könyvház Kft. az iskolakezdésre. Bálint Akos igazgató tegnap érdeklődésünkre elmondta, hogy a főszállítást augusztus 22-én kezdik, és terveik szerint szeptember 2-án fejezik be. A késve megjelenő tankönyveket várhatóan szeptember utolsó hetében szállítják ki az általános* és középiskolákba. „Ha esetleg még később is jelennek meg könyvek, akkor azokat megjelenés után azonnal szállítjuk. Amennyiben iskolai alapmegrendelés teljesítéséről van szó, akkor természetesen a plusz kiszállítást, postázást a saját költségünkön hajtjuk végre. " Bálint közölte: a hiányok pótlására, esetleges nyomdai megjelenésre vonatkozóan még nem kaptak pontos információt a Nemzeti Tankönyvkiadótól. Tájékoztatott viszont azokról a tankönyvekről, melyeknél a teljesítetlen iskolai igény nagyobb mint a Lombard-Könyvház Kft jelenlegi készlete. A hiányzó tankönyvek listája: általános iskola második és negyedik osztályos matematika könyv, negyedik osztályos olvasókönyv, ötödik osztályos irodalomkönyv, valamint nyolcadik osztályos biológia. illetve történelem könyv; középiskola - első osztályos nyelvtan- és történelem könyv, második osztályos irodalmi szöveggyűjtemény és harmadik osztályos kémia, illetve történelem könyv. Megtudtuk, hogy az említetteken túl még közel százféle könyvből van kisebb-nagyobb (10 és 1000 példány közötti) hiánya a Lombard-Könyvház Kft.-nek. Sz. C. Sz. • Leváltották a Temesvári Opera igazgatóját Pesti tollakkal ékeskedett A román művelődésügyi miniszter leváltotta a Temesvári Opera igazgatóját, egy áprilisi plágium-ügy „hősét," Virgil Bosát, akinek intézménye tavasszal Brüsszelben a budapesti Operaház „tollaival próbált ékeskedni". Bosa menesztése áprilistól váratott magára, ekkor keveredett ugyanis az általa vezetett intézmény botrányos plágiumügybe. Április 15-én Brüsszelben turnézott a temesvári operatársulat. A belgiumi fővárosban a temesváriak önállóan a Don Giovannit, a budapesti Operaházzal közösen pedig a Varázsfuvolát mutatták be. A fellépés temesvári szervezője, hogy vonzóbbá tegye a Bega- partiak előadásait, a budapesti Operaház előadásaként próbálta „eladni" a temesváriul ak Don Giovanniját is. A kinyomtatott plakátokon és a műsorfüzetben a szereplők névét is magyar helyesírással közölték - írja az esetről a Romániai Magyar Szó című bukaresti magyar nyelvű napilap szerdai száma. A plágium e ritka fajtájáról - hiszen saját művét másnak tulajdonította - a temesvári operaház igazgatója is tudott, ám Bosa igazgató a „csúsztatás" ellen semmit sem tett. A brüsszeli közönségnek az előadás szünetében Mihai Claudiu Cristea, a Timisoara című temesvári lap újságírója jelentette be a csalást. Marin Sorescu román művelődésügyi miniszter hat hónapra a Temesvári Opera élére ideiglenesen Ion Iancut nevezte ki. • Makláry László, mint örök visszatérő, jól ismeri a Dóm tér adottságait. Tudja, milyen nehezségekkel jár a szabadtérben is élvezhető, harmonikus, szép hangzást produkálni. Ismeri az opera-, az operett-, a musical előadások itteni buktatóit. Sok év alatt kipróbált egy tucat rendezőt, pontosan megtanulta, milyen ütemezésben szabad dolgozni, milyen energiabeosztással érdemes élni a szegedi munkanapok idején. Azt gondolná az ember, hogy túl nagy meglepetés már nem érheti itt a karnagy urat. A próbaközi beszélgetésből mégis az derült ki, Makláry László idén kissé csalódott és keserű. • Nyolc estén át figyelhettük a Miss Saigon nyilvános próbáin Önt. Öt-hat órát koncentrált, vezényelt, ismételt kitartóan és türelmesen. Egyetlen dolog tudta csupán kihozni a sodrából: a technika. - Sajnos ki vagyunk szolgáltatva a hangosításnak. Három hónapi kemény munkánk mehet tönkre amiatt, hogy Magyarországon nem létezik jó technika. A szerző a musicalt eleve úgy komponálja, hogy bekalkulálja a megfelelő elektroaukusztikát is. Mi a hangtechnikát illetően sok évvel vagyunk lemaradva a világ mögött. A káosz, a hangzavar, a búgás szörnyen megvisel, a nagy csöndeket is jó lenne hallani. Londonban azért megyek be egy-egy előadásra, hogy suttogó pianisszimókat is halljak. A Soho és Brodway plakátjaira, a producer és a rendező mellett tudja kinek a nevét nyomják legnagyobb betűkkel? A tonedesignernek. Enynyire fontosnak tartják a hangzásért felelős személyt. Nálunk amolyan magyar pingpong zajlik. Mindenki a másikat hibáztatja a malőrök miatt. A koprodukciók időszakát éljük s a több gazda között, a nem megfelelő szerződések miatt, ezer helyen csúszhat el a felelősség. • A szegedi nyár albuma „A csöndekei is jó lenne hallani - mondja Makláry karnagy úr ÍM Fotó: Révész Róbert UeAaLL *~A ^ • > t X , ^ oL^. flWl -v-l < • Láttam a Macskák egyik 83-as előadását, ahol Ön monitorról vezényelt. A kívülálló azt kérdezheti, minek egy playhack produkcióhoz karnagy? - Az első előadásokon még szükségük volt rám a szereplőknek. Én nem igazán élveztem a dolgot, mert a monitor miatt nem volt igazi kapcsolat közöttünk. És én a személyes kontaktust nagyon fontosnak tartom. Ha van rá mód, szeretek a muzsikusok, énekesek szemébe nézni, miközben dirigálok. Az együttmunkálkodás során igyekszem úgy szigorú lenni, hogy közben simogassak. A művészeket, a szereplőket nagyon kell szeretni. Borzasztóan érzékenyek, sérülékenyek. Nem szabad őket nagy plénum előtt megszégyeníteni. Hiszek abban, hogy hangos szó nélkül is lehet jó eredményt elérni. • Ön a könnyűműfaj sztárja lett Magyarországon. Ismerjük a szakma véleményét az operettről, a musicalről. Mit gondol ezekről? - Jó hogy ezt kérdezi, legalább alkalmam adódik, hogy elmondjam, a világon sehol nem nevelik ilyen sznobnak a művészeket, mint Magyarországon! Lelki szegénynek tartom azokat, akik csak a komoly zenét hajlandók megszólaltatni. Minden valamire való muzsikus tudja, hogy nem létezik külön egyik, vagy másik zene. Csak jó és rossz muzsika van. Bernstein életműve erre a legjobb példa. Egy másik probléma, hogy az operettet nálunk az elmúlt évtizedekben teljesen eltorzították. A Honthy Hanna-féle felfogásban amolyan csicsergő, geil gyomorrontás lett belőle. Lehár és Kálmán annak idején nem egészen ilyennek gondolták a dolgot. Ezt Nádasdy Kálmántól, a műfaj legavatottabb szakértőjétől olvastam. • A Miss Saigon zenéje többféle muzsikából szövődik össze. A tipikus amerikai slágerek között Puccini-hatásról árulkodó zenei részleteket fedezhetünk föl, néha még a Mosoly országa dallamait is hallani véljük, sőt itt-ott Bartók mandarinja, kékszakállúja is eszünkbe jut. - Ezen nem kell meglepődni. A legjobb amerikai és angolszász zenés művek mind eklektikusak. Úgy azok, hogy közben egyfajta stiláris egység fedezhető fel bennük. Azt szoktam mondani, hogy a Puccini utánérzések korát éljük. Tele vagyunk romantikus vágyakkal, az egész világ igénye: kicsit feloldódni az operettben. A Miss Saigon sem igazán musical, inkább afféle huszadik századi operett. Én mindenevő vagyok, minden igényes és szép muzsikát szeretek. Ez az évem egyébként Puccinival folytatódik, ősztől a Pillangókisasszonyt csináljuk. Először Győrben, Imre Zoltán rendezésében, utána pedig Szegeden, Kerényi Miklós Gáborral. A címszereplő mindkét helyen Frankó Tünde lesz. Pacsika Emília • Kiállítás a Somogyi kincseiből Könyvek aranyban, bársonyban, csipkében, bőrben • „A kötés úgy tartozik a könyvhöz, mint a ruha az emberhez" - idézi Goethét a Somogyi-Könyvtár nyári kiállításának rendezője Csűri Károly- _ né Szőkefalvi-Nagy Erzsébet, aki a régi könyvek tudósaként a muzeális gyűjtemény gazdája a Somogyiban. Ahogy az öltözködés divatirányzatokat követ, ugyanígy követi a kötéstörténet is a képzőművészet nagy stíluskorszakait - teszi hozzá, amint megállunk a gótika, a reneszánsz, a barokk könyvművészet remekeit bemutató tárlóknál. (Az elektronikus úton továbbított információk korában, így a nyári hőhullámban, amikor meg sem gondolva, mit mondunk, szidjuk a számítógépet, merthogy „lelassult" szinte elképzelhetetlen számunkra egy középkori könyvműves mesternek a napi munkája.) A könyv fatábláját borító bőr mezőjét átlósan osztották; az apró romboidok mindegyikébe a dísznek csak egyetlen elemét tudták beütni a réz, vagy bronz „egyesbélyegzővel". Hányszor kellett pontosan a megfelelő helyre ütni a bélyegzőt, hogy az önmagába zárt kis minta kialakuljon? És hány romboid volt a nagy fatáblán? S akkor még nem szóltunk a gerincről, ahova szintén ütöttek bélyegzőt. Nem akármilyent, minden műhely mást - erről ismerték fel, hol készült a könyv. A legkorábbi európai kötések a VII. századból maradtak fenn, a szegedi könyvtár kincsei között a legidősebb könyvkötések az 1400-as évekből valók. (Vajon hol lesznek századok múltán azok a betűsorok, amelyeket most pötyögtetünk? Hol lesz ennek a „mindenttudó" számítógépnek a memóriája akár csak tíz év múlva?) A reneszánsz-kori mester már spórolni kezdett az idővel meg a saját energiáival: az egyesbélyegző helyett présleFotó: Schmidt Andrea mezt és görgetőt használt, ezzel a díszek egész sorát képes volt egyszerre a jóval finomabb bőrre nyomni. Ráadásul nem óhajtotta, hogy míves munkája beleolvadjon a többiébe, akarta, hogy tudják, kicsoda ó - szignálta a lemezeket és a görgetőket. Az utókor rendszerető német polgárai szerkesztettek is egy négy kötetes mutatót, benne az egykori műhelyek azonosítására szolgáló összes gótikus bélyegzővel. (Boldog idők, amikor csak úgy, egyszerű elhatározás és sok éves munka árán a világot átfogó adatbázist lehetett készíteni...) A kiállítás szemet gyönyörködtető, gazdagságról beszédes darabjai a barokk díszkötések. Pontozott bélyegzőt használtak, azaz a gyönyörű bordó bőrre felvitt minta kontúrja nem vonalakból, hanem pontok sorozatából állt. A leggyakrabban legyezómintát, vagy csipkeszerű díszítést alkalmaztak, dús aranyozással. A szaknyelvben poncolásnak nevezik a pontozott díszítést, amelyet egy idő után a könyvtest metszéseinek díszítésére is használtak - a márványozás és az aranyozás mellett. (El tudják képzelni? A szorosan záruló könyvlapok védelmét szolgálta elsősorban, hogy a metszést is befestették - nehogy belemenjen a por; aztán ez nem volt elég, apró tűvel mintát, mondjuk egy cizellált monogramot szurkáltak az aranyozott metszésekre... Alighanem az a legkevesebb, hogy a mester a nevének megjegyzését óhajtotta.) Nehéz eldönteni, a díszek, vagy a kötésre használt anyagok az érdekesebbek ezen a kiállításon? Alighanem a kettő együtt. Mégis a leginkább bámulatra méltó az a reneszánszkori velencei papír, ami századok múlva is olyan tartást ad a könyvnek, mintha legalábbis fatábla, vagy bőr lenne. Jóval későbbi, 18. századi rokonai a festett, márványozott papírok: olyan hatást tesznek, mint a batikolt textília. Az egyedi könyvkötéseket a 19. század utalta a kuriózumok közé; a gépi, kiadói kötések térnyerése óta teret nyertek az ízlésficamos epigonok is - de a technikai magasiskolát képviselő, a könyv tartalmához illő remek díszkötések is. A Somogyi művészi kötéseket bemutató kiállítása folytatása a tavalyinak, az ugyancsak a nyári fesztivál idején megrendezett tárlatnak, amely az akkor 110 éves intézmény könyvtörténeti ritkaságaiból mutatott értékeket. Jövőre nyomdászattörténeti kiállítást terveznek. S. E.