Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-15 / 190. szám

6 HANGSÚLY DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1994. AUG. 15. Chris (Csengeri Attila) és Kim (Bíró Eszter). (Fotó: Schmidt Andrea) • Közönségsiker a szabadtérin 1975 áprilisának utolsó nap­ján. hajnali fél négykor a saigoni amerikai diplomáciai misszió palotájának lapos tetőjéről levegőbe emelkedett egy helikopter. Utasai - kö­zöttük az Egyesült Államok saigoni nagykövete - nemcsak az amerikai csillag-sávos lobo­gót, hanem sok dél-vfetnami reményét is magukkal vitték. Néhány órával később már a „népi erők" páncélosai dübö­rögtek Saigon utcáin. Az észa­kiak győzelmével a két Viet­nam újra egyesült, és sok nem­kívánatos déli elem hamarosan a kommunista hatalom ember­telen „átnevelő táboraiban" találta magát. Ezekben az években ját­szódik Claude-Michel Schön­berg és Alain Boublil musical­je, a Miss Saigon, amit szabad­téri színpadon most. Szegeden mutattak be először. Az amerikai férfi és az ázsiai lány tragikus szerelme nem új történet, a mítosz Pierre Loti Krizantémkisasszonyától, Be­lasco színdarabján át Puccini Pillangókisasszonyáig régóta elevenen él. A szerzők biztosra mentek, amikor ezt a sztorit választották. Profi munkát végeztek, minden létező hatás­vadász színházi elemet igye­keztek a darabba sűríteni. Drá­mai duettek, jól megrendez­hető jelenetek és jól koreogra­fálható hatalmas tablók váltják egymást. A zene eklektikus, ízlés szerint mondható döbbe­netesen megrázónak vagy sziruposan érzelgősnek. A szegedi előadás díszletter­vezőjének nemcsak az ön­magában is nagy kihívást jelentő 46 jelenettel kellett megküzdenie, hanem a sza­badtéri színpad technikai kor­látaival, sőt azzal is, hogy a darabot néhány hét múlva, szinte ugyanezzel a díszlettel a sokkal kisebb színpadú Fővá­rosi Operett Színházban is be­mutatják. Kentaur funkcionáló, remek világítási effektusokkal látványossá tett, távol-keleti motívumokat és anyagokat felhasználó díszletkonstrukciót hozott létre. A kitűnő rendezői munkának - és a Pintér Mű­veknek - köszönhetően külö­nösen lenyűgöző volt például az a jelenet, amelyben a szöges drótkerítés és az őrtornyok mögül felszállt az utolsó amerikai katonákat elszállító helikopter. Kerényi Miklós Gábornak a színpadi megva­lósítással - a tömeg lassított mozgása, a különleges fény­árnyék hatások, a hatalmas szelet kavaró felemelkedő heli­kopter - sikerült a zenéből áradó feszültséget tovább fokoznia. Különösen jók az előadás többszintes szimultán jelenetei (pl. Telefon a követségre, A két nő és Chris), valamit a tömegfreskók, a felvonulás, a szoborállítás és az ötletes, revüszerűen csillogó Amerikai Álom. Ez utóbbi Horváth Kata jelmezeit és Bakó Gábor más jelenetekben nem túl ötletes koreográfiáját is dicséri. Az egymást váltó kettős szereposztás elkerülhetetlenné teszi az összehasonlítást. A premieren a címszerepben ideális külsővel és remek vo­kális adottságokkal Bíró Eszter mutatkozott be. Nem túlzás kijelenteni: új sztárt született, aki nemcsak csodás hangjával, hanem varázslatos egyénisé­gével és drámai erejével is rabul ejti a közönséget. Sáfár Mónika ragyogóan énekli és játssza az amerikai feleség, Ellen szerepét. Nagyszerű ellenpontja Bíró Eszternek, kettőjük jelenete az előadás egyik csúcspontjává válik. A másik szereposztásban Kimet a szép és profi Vásári Mónika játssza, aki szintén jó a sze­repben, de az a kiszolgáltatott­ság, tisztaság és naivitás, ami Bíró Eszter figurájának ele­mentáris erejét adja, nála nem olyan egyértelmű. Udvarias Anna is jól játssza szerepét, de a férjéért küzdő tigrisasszony helyett - mint amilyen a másik Ellen - inkább hisztis libára veszi a figurát. Szolnoki Tibor kidolgozott, karakteres - bár néha modoros - alakítást nyújt, az ő Pro­Az AIDS-világkonferencia után Óvakodj az AIDS-estől! Bár a múlt héten a világ minden részéről több ezer kutató és AIDS-aktivista gyűlt össze Japánban, hogy meg­vitassa a betegség elleni küz­delem módozatait, ez azonban mit sem változtat a tényen: a fejlett országok közül Japán­ban a legnagyobb tnérvű a ví­rushordozók társadalmi meg­bélyegzettsége és kiközösítése. Á japán kormánynak szinte nincs ÁIDS-ellenes központi programja, keveset tesznek a biztonságosabb szexuális ma­gatartás propagálásáért. Akiről megtudják, hogy vírushordozó, sokszor nem kaphat szállodai szobát, a kórházakban nem fogadják, de még szomszédai és hozzátartozói is elfordulnak tőle. Egy 1993-as felmérés szerint a japán kórházak közel háromnegyede utasítaná vissza a HIV-vírushordozó kezelését. A probléma része, hogy Japánban az AIDS-et a külföld betegségének tartják: a japán kultúrában az évszázadok folyamán mindig is erősen jellemző volt az a szemlélet, hogy a „tiszta" belülről, míg a „tisztátalan" kívülről ered ­magyarázza Tetsuo Kumakura pszichiáter. A 125 millió lakosú sziget­országban mindössze 700 az ismert AIDS-esetek száma, az ország tehát a gyengén fertő­zöttek közé számít - teszi hoz­zá az AP. Csodálatos aszpirin Azt már eddig is tudtuk, hogy a közönséges aszpirin a megfázáson és fejfájáson kívül egy sor más dologra is jó: „hígítja" a vért, ezáltal csök­kenti a vérrögök kialaku­lásának lehetőségét, s így a szívinfarktus, vagy akár az agyvérzés kockázatát. De az aszpirin még ennél is többet tud: amerikai kutatók szerint az AIDS-et okozó HlV-vírus szaporodását szintén gátolja. A szenzációszámba menő megfi­gyelés egyelőre csak laborató­riumi körülmények között „működik" - ott azonban igen meggyőzően: az aszpirin szali­cilsav-tartalmánál fogva blok­kolja az NF-kappaB nevű fe­hérjét, amely döntő szerepet játszik a HIV-vírusok szaporo­dásában. A jokohamai AIDS­konferencián egy másik kuta­tócsoport az aszpirinnal kap­csolatban hasonló eredményre jutott, bár szerintük a szalicil­sav egy másik fehérje blokko­lása által fejti ki jótékony hatá­sát. fesszora egy okos selyemfiú, számítóbb, céltudatosabb, egyértelműbb figura. Bardóczy Attiláé kiszolgáltatottabb, vibrálóbb, izgalmasabb, űzöt­tebb, hibái ellenére is szeretet­reméltóbb, sőt a hangja is sokszínűbb. Az amerikai katonát játszó Csengeri Attilának jobban elhiszem a vietnami veterán összeroppanását, mert megel­őzően jóval férfiasabb, kemé­nyebb, talán a szerelmi jele­netekben kissé hideg is. A másik Chris, Debreczeny Csaba jóval lágyabb, de Kim­mel forróbb duetteket énekel. Két remek Thuyt láthattunk Lengyel Gábor és Kovács Norbert alakításában, talán Lengyel félelmetesebb tud lenni, és kifejezőbben énekel. John szerepét Sasvári Sándor és Földes Tamás, Gigiét Csen­geri Ottilia és Détár Enikő jól megoldották. Az előadás nagyon fontos erénye, hogy miközben ebben a műfajban gyakran csak konzervkészítményeket, play becket hallhatunk, addig a Dóm téri színpadon a Makláry László dirigálta zenekartól és az énekes-színészektől igazi interpretációt, erényeivel és hibáival abban a pillanatban megszülető élő színházat kapunk. A közönség óriási ovációval fogadta az előadá­sokat. A közreműködők - már csak a kettős szereposztás miatt is - megérdemelnék, hogy nevük a szokott helyen, a nézőtér mellett minden este olvasható legyen... Hollósi Zsolt Tollhullató nyárvég Mintás a föld, csupa vándormadárárnyék. Kánikula utáni zápor ködfátyla simogatja a tavat. Fehér-tói au­gusztus - nádasok közt függőcinegék felelgetnek, paj­zsos*, fürtös-, vöröslábú-, réti- és billegetőcankók járják az iszapos partokat. Gémek bujkálnak a szélvizeken. Székililék, gulipánok és gólyatöcsök gyülekeznek, táp­lálkoznak, készülnek a messzi útra. Havasi partfutók fe­ketehasú kis csapata már északi jövevény, s föltűnt az első méltósággal portyázó, nagytestű lócsér is. Sok a ma­dár - hajnali és éjszakai órákban szól a madárhívó szó, aztán egyszerre csend szakad a végtelen víztükörre. A szívdobogás az egyetlen énekelhető mozgás - az ismerős rétihéja integet - ő is érzi a jelen idő surranását, nyárból az őszbe. Megállt a szél is, a tó egy pillanatra önmagá­ban gyönyörködik. Délben újra suttog a nádas, káróka­tonák fekete keresztjei feszülnek a madárvárta egén. Éhes kacsák tartóznak, a búcsúzás O-ját láthatóvá ke­ringik a gólyák. Szatymazi szőlők sercgélycsapata zúdul erre - köztük rózsaszín sziromként pásztormadarak tünedeznek. Év­tizedes, ritka vendégek, ázsiai pusztákról lódulnak meg, mint az idén is, párszáz költött az Alföldön. A selyemfű közt sárga csillagok - peremizsrózsák nyílnak -, s egy szerelmes őszi tücsök halkan szól: ilyen az augusztusi Fehér-tó, hisz itt bujkál már kék-katáng közt az édes ősz. Csizmazia György • Woodstock 25-emlekfesztivál Sokak szerint káosz van Az első „igazi" koncert Joe Cockeré volt. A veterán - 50 esztendős - „fehér néger" soul­énekes ezúttal is remekelt: 75 perces műsorán szereplő „Fee­ling Allright" című dala meg­adta az alaphangulatot. Cocker 2019-re újabb találkozóra invi­tálta a hallgatóságot. Utána újabb „woodstocki" követke­zett: a Crosby, Stills and Nash. Az együttes kitűnő vokális hangzását megőrizve a koráb­binál keményebb stílusban, több improvizációval zenélt. Rövid ideig még egy woods­tocki, John Sebastian is „bese­gített" nekik szájharmonikáján. Fellépett a Band, Bob Dylan egykori kisérőegyüttesé is. Alkalmi társként csatlakozott hozzájuk az Aerosmith és a Grateful Dead néhány zenésze. A hangulatnak nem ártott a hatalmas eső sem, amely 25 évvel ezelőtt sem zavarta meg az együttlétet. Úgy tűnik, a jegyszedők ideje lejárt Sau­gertiesben: szombaton már szabadon özönlöttek az embe­rek a színpadokhoz. Négy es­küvőről és egy halálesetről ér­kezett hír: egy 44 éves cu­korbeteg férfivel feltehetőleg Hivatalosan is meg­kezdődött a Woodstock '25 - az 1969-cs em­lékére rendezett kon­certsorozat. Csaknem 300 ezren tartózkodnak már a helyszínen, a New Yorktól 160 kilométerre lévő Saugertieshen, s a rendezők szerint jó esély van arra, hogy legalább­is megközelítik az első fesztivál 500 ezres néző­számát. alkohol végzett. Az „igazi" Woodstock színhelyére, Bet­helbe mintegy 12 ezren zarán­dokoltak el, hogy az akkori eszmék mellett tüntessenek. „A pénz ott van, az igazi Woodstock itt". Bírálatból is jócskán jut a rendezőknek: sokak sz rint káosz van. Kise! 3 kellemetlen esemé­nyek zavarták csak meg a ki­bontakozó örömünnepet: egy fiatal lábát törte, amikor leug­rott egy hordozható illemhely tetejéről. Mások meztelenre vetkőztek, de őket felszólí­tották, hogy kapják magukra ruhaneműiket. ADATOK A MAGYARORSZAGI AIDS-MEGBETEGEDESEKRÖL Itt az óvszeres! Svájcnak köszönhetően megoldódni látszanak a felhőt­len együttléthez nélkülözhetet­len kis „útitárs" tárolásával kapcsolatos gondok: egy züri­chi feltaláló ugyanis - „óvsze­res" néven - a bevetésre kész és a kifejezetten felhasználás utáni óvszerek tárolására egy­aránt kiválóan alkalmas begyűj­tőzacskót fejlesztett ki - adta hírül az AFP hírügynökség. A „francia boríték" forma­tervskálája a mélyfekete színű árnyalattól a szegecskékkel és szarvacskákkal kivert szado­mazo változatig terjed. Hasz­nálati utasítása szerint az új termék feladatát az éjjeliszek­rényhez erősítve tölti be legtö­kéletesebben. A buja örömök élvezetét megkönnyítő segédeszközt szabadalmaztatója, Remy Bloch 200 svájci frankért (mintegy 130 dollárért) kívánja forgalomba hozni. Sok egyéb áldása mellett az óvszergyűjtő további lépés az elkülönített hulladék tárolá­sának egyre változatosabb irá­nyaiba. Hiszen Svájcban egy ideje már nemcsak a joghurtos dobozok számára léteznek külön gyűjtők, hanem az ebéd­lőasztal alatt elhelyezendő nej­lonzacskókat is rendszerbe állították. 0-13 13-19 20-29 30-39 40-49 50-59 60- Jetkor 0-13 13-19 20-29 30-39 40-49 50-59 60­Forrás: Országos Közegészségügyi Intézel

Next

/
Oldalképek
Tartalom