Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-02 / 179. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1994. AUG. 2. A laikus képzőművészeti alkotásoknak is gondolhatja azokat a gyönyörű, színes képeket, amelyeken egy nagyon fiatalos, dinamikus férfi demonstrálja új eredményeit. DNS metilációs kutatásokról van szó: baktériumokban DNS-re metil csoportokat ültető enzimek működéséről. A Szegedi Biológiai Központ légkondicionált termében olyan a csend, amilyent néha színházban érzékelni, egy katartikus hatású előadáson. • Megváltoztatta-e az életét a Nobel-díj? - Nem nagyon. Egy kicsit. Azelőtt is sokat utaztam, számos tudományos konferenciára hívtak, de azóta sokkal többször kapok személyre szóló meghívásokat - a családommal együtt. Ez a megtisztelő díj természetesen olyan lehetőségeket is megteremtett számomra, amelyeket enélkül nem, vagy csak sokkal nehezebben, hosszabb idő alatt tudtam volna biztosítani. Mire gondolok? Elsősorban a publicitásra. Hogy egy példát mondjak: a díjátadás után megkeresett a BBC, hogy a munkámról és a személyemről készítsen egy műsort. A tudomány és az élet kapcsolatáról beszéltem. Ha nem lennék Nobel-dtjas, de szeretném elmondani az embereknek, mit gondolok erről a témáról, bizonyára sokat kellett volna kilincselnem, kapcsolatokat keresnem ahhoz, hogy egy nívós tévécsatornán, hosszabb műsor keretében erre módom legyen. Egyébként is, a világ úgy van berendezkedve, hogy az emberek jobban hallgatnak rám, ha már megkaptam ezt a díjat; az ezzel járó társadalmi elismertség valahogy nyomatékosítja - ugyanazokat a gondolatokat. Azóta az élet más területein is tapasztaltam, hogy minden kapu megnyílik előttem; hogy be is lépek ezeken kapukon, elindulok a szabaddá vált utakon, vagy nem, hogy melyik lehetőséget választom és melyiket nem ez rajtam múlik. Nem mondom, hogy rossz dolog, de felelősségteljes. • Hogyan kell megtervezni azt a kutatói karriert, amely ilyen magas elismeréshez vezet? „A szegedi biológiai kutatások világszínvonalúak" Nobel-díjas amerikai tudós - A tudományos kutató nem tud megtervezni olyan pályát, amely a Nobel-díjhoz vezet. Nagy szerencse kell hozzá. Ezt azért mondom, mert számos tudóst lehet találni, akik nagy értékeket hoztak létre, olyan kutatási eredményeik vannak, amelyekért Nobel-díjat kaphatnának... Mégsem kapnak. Természetesen nem arról van szó, hogy ez pusztán szerencse kérdése lenne, csak arról, hogy kell hozzá. Pluszban. Ha már megvan a kutatási eredmény. Általában újdonságokéit, felfedezésekért adják, olyan eredményért, amely a tudományban uj területeket nyit meg. De az nem tervezhető, hogy mikor fedezzünk fel valamit... A kutatás természete más. Az ember fejében kérdések vannak, amelyekre nem tudja a válaszokat; azon igyekszik, hogy közelítse a helyes választ. S ha egyszer sikerül megtalálni és mások is úgy ítélik, hogy az díjazásra érdemes - akkor Nobel-díjat kap. Ha Fiatal kutatók kérnének tőlem tanácsokat, mindenek előtt azt mondanám nekik: igyekezzenek olyan működési területet, kutatási témát választani, amely igazán érdekli őket. Amely szenvedélyesen érdekli őket. Mert csak akkor képesek összpontosítani rá, s ha kell, hosszú ideig keményen dolgozni rajta. A másik fontos dolog, amit tanácsolnék, s amely az én Hirosimai napok Szegeden Hiroshimai zenei napok kezdődnek mától augusztus 6ig Szegeden. Tegnap este megérkezett városunkba a négy japán művész, akik augusztus 3-a kivételével naponta egyegy fellépéssel jelennek meg Szeged zeneszerető közönsége előtt. A koncertek a Móra Ferenc Múzeumban, illetve a Fogadalmi templomban lesznek. Ma délután 18 órakor Mayumi Tozawa zongoraművész estje kezdődik a múzeumban. Műsoron: D. Buxtehude Passacaglia d-moll (16391709), J. S. Bach - Choral „Schmücke dich, o liebe Seele" és Toccata und Füge dmoll (dorish), C. Franek Choral en mi majeur (18201890), T. Tongen - Priere op. 37.-No.5, T. Langlais - Hymne d'Actions de graces „Te Deum" op. 5.-No. 3. Augusztus 4-én Jasucu Mitsui csemballóestje 18. órakor lesz a múzeumban. MűFotó: Révész Róbert Ami most itt történik, az ugyancsak értékközvetítés - akár a színházban; s ennek a hátterében is kemény csapatmunka van, akár amott. A főszereplő azonban sosem véletlenül választatik: a szegedi biológiai kutató tegnapi vendégének, Richárd Roberts-nek a nevéhez olyan génszerkezeti felfedezés fűződik, amelyért Nobel-díjat kel! adni. A legutóbbi „osztáskor" meg is kapta az orvosi Nobel-díjat, hiszen az immár 17 évvel ezelőtti felismerése forradalmi hatással volt a molekuláris biológiára. A szakmai körökben is meglepetést keltő felfedezés lényege, hogy a DNS génjei magasabbrendű élőlényekben intronokból és exonokból állnak, s közölök ez utóbbiak tartalmazzák a genetikai utasításokat; e felismerés egyszersmind segített megismerni azt a magasrendű apparátust, melynek működése révén a génekből hajszálpontosan kivágódnak a nem kódoló részek, az intronok. A brit származású amerikai tudós a New-York Állam-beli Cold Spring Harbor laboratóriumban kutatott két évtizedig, ma pedig a New England Biolabs kutatási igazgatója. Szokásos tartózkodási helye: a világ nagy biológiai kutatóközpontjainak valamelyike - alig győz eleget tenni a meghívásoknak. Ezt a hetet Magyarországon tölti, a családjával együtt érkezett, az MTA vendége. Szegeden most jár másodszor. szakterületemen különös jelentőségű: nagyon körültekintően. óvatosan, megfontoltan kísérletezzenek. Gondolják mindig végig előre, mi lehet az eredmény, a következmény, s mindez hogyan illeszkedik a tudomány egészébe. Bármilyen erőteljes a specializáció, bármilyen szűk részterülettel foglalkozik az ember, mindig látnia kell a nagy egészet, a komplett képet. • Mit lehet ma látni a genetika jövőjéből? Milyen eredményeket lehet megjósolni - mondjuk a következő évtizedre? - A jövőbelátás terén nem érzem magamat kompetensnek - de azért néhány dolog nyilvánvalónak tűnik. Például az, hogy egyre inkább lehetővé válik bizonyos betegségek kezelése génsebészeti módszerekkel. Nem a laikusokban feszültséget teremtő, ijesztő lehetőségekre gondolok, amelyek az ivarsejtek manipulációjával vannak összefüggésben. Hanem a szomatikus sejtek deformációinak kezelésére. A szervek cseréjével, vagy a vérrel kapcsolatos betegségek gyógyításával kapcsolatos lehetőségről van sző. Jó esélyei vannak az emberiségnek arra, hogy genetikai, az örökletességgel kapcsolatos betegségeket is meggyógyíthassunk. De az óvatesság, a körültekintés fontosságát nem győzőm hansúlyozni. Mondok egy példát: manapság szinte rutinszerűen lehet a vért lecserélni és módosítani, valamely defektus megszüntetése érdekében. De valahányszor egy gént kicserélünk, szembe kell néznünk az összes következménnyel, mert ha nem gondolkodunk előre, katasztrófát idézhetünk elő. Amerikában a fekete népesség egyik fő problémája, gyakori betegség a sarlós vértest anémiája. Hibás hemoglobin van a vérben, amiért a hemoglobin egyik génje a felelős. Ugyanez a gén az afrikai néger populációkban kiválasztódott, mint hasznos gén, mert akinek ott sarlós vértest anémiája van, az kevésbé fogékony a maláriára. Mármost ha meggyógyítjuk a sarlós vértest betegségét egyszersmind megszüntetjük a malária elleni védettséget; meggyógyítok egy beteget, s egy egész populációt érzékennyé teszek egy másik betegségre. Vagyis: a génsebészeti beavatkozás legyen mindig megfontolt, előrelátó, ellenőrzött és korlátozott. • Jellemezze kérem a szegedi kutatókkal ápolt kapcsolatait. - A létezése óta figyelek erre az intézetre, s mielőtt először - 1977-ben - idejöttem, már jól ismertem a szakirodalomból a szegediek eredményeit. Addig is, azóta is kitűnő munkát végeznek, s ezt nem udvariasságból mondom. Sok területen alapvető eredményekkel járultak hozzá a molekuláris biológia előrehaladásához. Kiss Antal már két alkalommal dolgozott a laboratóriumomban, Pósfai János évek óta nálunk van, s a csoportom több szegedi kutatócsoporttal működik együtt. A magyaroknak és a szegedieknek minden okuk megvan rá, hogy büszkék legyenek az SZBK kutatóira: az itteni munka világszínvonalú. Nagy baj, őszintén sajnálom, hogy nem jut elég pénz a kutatásaikra, s most látom, mennyire szenvednek az anyagi szűkösség miatt. Sulyok Erzsébet soron: J. S. Bach Wohltcmperichtes klavier, I. füzet. Augusztus 5-én Masacu Tauci szoprán dalművésznó estje szintén a múzeumban kezdődik, 18. órától. Zongorán kísér: Jasucu Mitsui. Műsoron: G. Rossini - La regatta veneziana. K. Yamada - négy japán dal, Y. Nakata - négy japán dal, illetve O. Messian - 9 dal a Haraviból és Szerelem és a halál éneke. Zárókoncert augusztus 6-án, a Fogadalmi templomban, 20. órai kezdettel, amikor Shiori Wada orgonaművész lép fel. Műsoron: N. Brung - Nun komm der Heyden Heyland, J. S. Bach - Preludium és fuga amoll, W. A. Mozart - Andante f-dúr, és Fantázia f-moll, K» Nagai - Cantionae Mariae, I. Salva mater, 2. Ave Mari Stella, 3. Sancta Mater, 4. Salve Regina (közreműködik: Masacu Tauci), F. Peeters Wie schön leuchtet der Morgenstern, Addivrede, és Conceret piece. A koncertnapokra augusztus 3-án hiroshimai kiállítás nyílik Szegen, a Sajtóház Stefánia Klubjában (Stefánia 10.), melyet dr. Ványai Éva alpolgármester nyit meg. • A bárányt - a kis herceggel és Antoine de Saint-Exupéry arcképével együtt - idén többszáz. millió példányban rajzolták meg az új ötfrankos francia bankjegyen. Egy évvel A kis herceg születésének ötvenedik évfordulója után egy másik - szomorú dátumra emlékezik a világ. Ötven évvel ezelőtt ezekben a napokban tűnt el a híres mese szerzője. Marié Roger Antoine de Saint-Exupéry, avagy, ahogy a franciák hívják. Saint-Ex, arisztokrata család gyermekeként 1900-ban született, Lyonban. Szenvedélyes és tehetséges pilóta volt, részt vett a Franciaország és DélAmerika közötti légipostaszolgálat kialakításában, majd harci pilótaként a háborúban. A repülőgépek, a huszadik század műszaki csodáinak szerelmese több jól sikerült regény után 1943-ban jelen- De hát, hogy kerülsz te ide? Erre szelíden, és mintha valami nagyon komoly dolgot kérne, megismételte: - Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt... • Ötven éve tűnt el Antoine de Saint-Exupéry „Nem halt meg csak elutazott 99 tette meg saját rajzaival illusztrált legismertebb művét. Visszatérésnek szánta a gépek világából az emberiesség világába. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló meséje több mint 30 millió példányban jelent meg eddig. Hatvan nyelvre fordították le, s ezzel a világ egyik legtöbbet olvasott könyve. Saint-Exupéry 1944 július 31-én egy brit géppel felderítő repülésre indult az északafrikai partok felé. Ezen a napon látták utoljára, és eltűnésének körülményei máig rejtélyesek. A provanszál Alpokban meghúzódó francia ellenállók tanúsága szerint a gép a megszállt Riviéra fölött még átjutott, a tenger fölött észlelhette és lőhette le egy német vadászrepülő. A roncsokat mindenütt keresték már, DélFranciaországtól ÉszakAfrikáig, a tengerben is. A háború után De Gaulle tábornok külön kérésére indítottak expedíciót a szerencsétlenül járt felderítő gép után, hogy a hősi halált halt híres író földi maradványait méltóképp temethessék el. Sikertelenül. Sírhelyet állítottak neki Párizsban, Lyonban, és a provanszál parfümök hazájában, Grasse-ban, ahol A kis herceg is született. Nem halt meg, csak elutazott - mondják róla a franciák. Miután elmondta, amit az emberiességről akart mondani, elment a kis herceg után. Ha emlékezünk rá, nyári estéken föl kell nézni a csillagokkal teli égre, s rátalálunk. Halhatatlan. Panek József