Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-09 / 185. szám

KEDD, 1994. AUG. 9. RIPORT 7 Ismertté vált bűncselekmények száma 1993-ban és az 1994.1. félévében Zavaros pénzügyek - védelmi zsarolás Beszélgetés dr. Lukács János alezredessel Az idei esztendő első felének megyei bűnözési adatait boncolgatva beszélgettünk a főkapitány helyettesével. Az első részben a régió földrajzi elhelyezkedéséből, a határok közelségéből adódó problémákról, bűnözési jelenségekről volt szó. • Sikamlós terület az olajügy. Sikerült-e érdemleges eredményt elérniük? A hálóban akadtak-e nagy halak, vagy csupán a kicsik fickándoztak benne? - A főkapitányság gazdaságvédelmi osztálya nyomoz az ügyben, a szakértői véleményekre várunk, remélhetőleg a harmadik negyedévben befejezhetjük - magyarázta az alezredes. - Kovács Lászlót és társait adócsalással és egyebekkel gyanúsítjuk, „számlájukon" - az előzetes szakértői megállapítás szerint - 1 milliárd forint szerepel. Több példát is említhetnék. Az ügyek jórészt átkerültek a vám- és pénzügyőrökhöz. Tisztában vagyok vele, hogy a felgöngyölített esetekkel csupán a jéghegy csúcsát sikerült megcéloznunk. Ez a jelenség mindaddig megmarad az egész országban, amíg egy állami szintű szabályozás meg nem történik. • Ember legyen a talpán, aki meg akarja becsülni, mennyi fegyver van a megyében. Jelenti-e ez a bűncselekmények eldurvulását? - A bűnöző, ha fegyvert használt a határainkon túl, akkor előbb-utóbb nálunk is megteszi. Volt rá példa. Szegeden sok egyszemélyes üzemeltetésű boltot támadtak meg, pisztollyal követelve a bevételt. A lőfegyver birtoklása fokozott bátorságot ad az elkövetőnek. • A témához kapcsolódik a pénzbehajtás és a védelmi zsarolás. Bizonyára csak töredéke jut ezeknek a rendőrség elé, hiszen gyakran a károsultak is „sárosak"... - Amíg a gazdasági és pénzügyi viszonyok nem tisztázódnak Magyarországon, addig a pénz erőszakos behajtása is jelen lesz - vélekedett a főkapitány-helyettes. - A rendőrségnek az a dolga, hogy ha tudomására jut, akkor az elkövetőket derítse fel és bizonyítson. Hogy az üzleti etikánk mennyire korrekt, mennyire tiszta? Nehéz belelátni. Éppen ezért nem vagyok meggyőződve, hogy minden ilyen cselekmény ismertté válik a rendőrség előtt. Ugyanez a helyzet a védelmi zsarolással. A gazdasági átalakulás zavaros pénzügyi viszonyai magukban hordozzák ennek a lehetőségét. • Ha már az első félévről beszélünk, volt itt Szegeden egy robbantás... Azóta már kétszer ismételtek a robbantgatók Budapesten. Mit tudnak az ügyben elmondani? - Egy speciális csportot hoztak létre az ügyben, ennek tagjai a munkatársaim is. A kriminalisztikai azonosságokat igyekeznek megállapítani. Egyelőre mind a külföldi, mind a magyar elkövetés szóba jöhet. Szabadkai kollégákkal konzultáltunk a témában. Sajnos a szegedi ügyben sem tudok olyan fordulatról beszámolni, amely lényegesen közelebb vitt volna a megoldáshoz. • Lépten-nyomon szóba kerülnek a külföldi bűnözők. Miért engedjük be őket az országba, hogyan lehetne már a határon kiszűrni őket? - Ez a kérdés meghaladja egy bűnügyi vezető kompetenciáját - jelentette ki dr. Lukács János. - Államok közötti kapcsolatokról, szerződésekről van szó. A vízumkényszer bevezetését nem én vagyok hivatott eldönteni. Egy azonban biztos: konkrét szigorításra van szükség a határokon. V. Fekete Sándoi • A törökök még nyaralnak... A románok is tereltek Battonyára Pénteken 21 ezer 322-en lépték át a magyar határt, ebből a belépő forgalom 13 ezer 892 fő volt. Szombaton 17 ezer 377, vasárnap 15 ezer 332 utas fordult meg Nagylakon, a belépő forgalom a két nap alatt 9150, illetve 8037 fős volt. A buszforgalomban a három nap alatt, 369 jármű haladt át a keleti tjégeken. A hét végén Battonya is üzemben volt, ahol 18 ezres forgalmat bonyolítottak le. Vasárnap délelőtt döntő szerepet kapott a miniátkelő a határforgalom lebonyolításában. Mint megtudtuk, a Nagylaknál kialakult várakozás miatt - a személy 6, a teherforgalom 9 órát vesztegelt -, a rendőrök 10 órától 13-ig, kénytelenek voltak errefelé terelni a forgalmat. A román fél a nagy tumultus miatt Aradról irányította ide az autósokat. Az átléptetésben nem okozott különösebb gondot, hogy az eddigiektől eltérően, már nem lehetett üzemeltetni a gyorsított zöld sávokat. Jenei őrnagy elmondta, a forgalom irányának megváltozása miatt, valóban több török érkezik az országba, mint amennyi kilép, ellenőrzésük, több időt vesz igénybe, mint amikor még néhány hete hazafelé igyekeztek. A visszafelé igyekvők most Romániában haladhatnak gyorsabban, hiszen a határforgalom szokásos lebonyolítása szerint, mindig a kiléptetés a gyorsabb, a beléptetés időigényesebb. A forgalom azonban éppen a magyar oldalon kilépni szándékozók alacsonyabb száma miatt nem lassul, hiszen a nagyobb fennakadás a kevesebb utas miatt elkerülhető. A várakozásoknak megfelelően, az utóbbi napokban jobbára az Európába visszatérő törökök adták az utasforgalom zömét Nagylakon. A határátkelőnél Jenei Sándor őrnagytól megtudtuk, a hét végén már a román fél is a magyarokéhoz hasonló szükségintézkedéseket vezetett be - Aradról terelni kellett a forgalmat Battonya felé. Információink szerint, a vámszerveknek több esetben is problémájuk volt a Magyarországon feketén dolgozó románokkal. Az idegenrendészeti törvény alapján helyszíni bírság, vagy kiutasítás lehet a vége, az illegális munkavállalás miatti túltartózkodásnak. Egyre gyakoribb, hogy a román munkavállalók hagymában kapják a fizetséget, amelyet azután szeretnének kivinni az országból. Erre csak megfelelő engedély birtokában van lehetőség, a többieket a vámosok visszafordítják. Jenei Sándor őrnagytól megtudtuk, a hét elejére 6-8 ezres, a közepére 12-14 ezres napi forgalmat várnak. A hét utolsó napjain ismét nagyobb, 18-20 ezres rohamra lehet számítani, mivel a néhány héttel ezelőtt hazatért törökök jelentős része még nyaral, s nem utazott vissza Európába. P. T. P. Balogh Sándor és felesége, aki most is háttérben marad. (Fotó: Enyedi Zoltán) • Hajói emlékszem, az 1960as évek eleje óta ismerem Balogh Sándort, bár közeli kapcsolatba nem kerültünk. Tudtam róla, hogy a falu párttitkára volt, később pedig téeszelnök lett belőle, de feleségével most találkoztam először. Időskori bajokról jött elő a szó, akkor hallottam, orosz katonák 1944. november 4-én átlőtték a vállát. Akkor volt 13 éves. Tiltakozott, nehezen szánta rá magát bővebb fölvilágosításra, de nem akartuk hagyni. • Hányan voltak? - Az oroszok? Nálunk csak három katona volt. Anyánkat meg a bátyámat belökték "a kamrába, rájuk zárták az ajtót, a lányokat pedig kiverték az udvarra. Ott volt a szomszédasszony is, őt is. Amikor már kint voltunk, eleresztettek egy sorozatot. Nekem szerencsém volt, csak a vállamat találta el a golyó. Az egyik nővéremnek ennél is nagyobb volt a szerencséje. mert kicsi volt, és a feje fölött sivított a lövedék, de két nővérem halálos sebet kapott. A tüdőlövésest is csak hajnalban tudtuk orvos elé vinni. A Csókásiné anyját is lelőtték. m Aztán? - Elszeleltek. Ámbár, reggel, orosz autó szállította be a sérülteket a kórházba. Sajnos, több ilyen eset is történt akkoriban a faluban, talán el is tudnám sorolni mindet. Tele volt a falu orosz katonával, a templomkertben volt a lőszerraktáruk, és este tájban elszédelegtek, leginkább lányok és ital után. Fegyverüket mindig vitték, és sokszor használták is. • Utána? - A Sándor akkor nem volt idehaza, nem is ismertük egymást, de az apja fölajánlotta, hogy beköltözhetünk hozzájuk, Gajgonyába. Amikor a következő év májusában sebesülten hazajött, akkor találkoztunk, és ebből lett, látja, a házasság. • Volt tehát egy család, amelyik majdnem kiirtódott az oroszok által, és lett egy férj, aki viszont párttitkár lett. Nem furcsa? - Nem csináltam belőle problémát. Apjáék nagyon becsületesek voltak, nem volt rá okom, hogy fönntartásaim legyenek- Sajnálom inkább most is, mert éjszakánként jön ki rajta az akkori idegesség. • Csak tizenhárom éves volt. - Másodikos voltam a szegedi gimnáziumban. Nem is tudtam folytatni később se. Biztattak nemrég, jelentkezzem kárpótlásra, be is adtam a kérelmemet, de el is utasították. A korábbi képviselőnk tovább biztatott, föllebbezzünk, mert aki itthon szenvedett hátrányt, azt is megilleti a kárpótlás, de erre még választ se kaptunk. Sándor háta mögött történt ez a kis beszélgetés. Alig léptünk be, jött Aranka néni nővére, hogy nagy baj van. Bezárta az ajtót, most viszont nem tudja kinyitni. Mire való egy jó sógor, indult azonnal, hátha jó betörő lenne még belőle. Kuláknyuvasztó idők voltak azok az évek. Ha nem is mindenki mindenkit jelentett föl, de az a néhány, aki űzte ezt a szomorú sportot, kitett magáért, győzte energiával. - Azt nem tudom, hányat jelentettek föl, de azt se tudnám összeszámlálni, ellenem hányszor indult eljárás. A legegyszerűbb vád: pártolom a kulákokat. • Nem volt igaz? - Csavaros a kérdésed. Igaz volt, mert valóban kiálltam mellettük, de nem azért, mert kulákok voltak, hanem azért, mert a becsületes, dolgos emberek mellett ki kellett állnia valakinek. • Csavaros a felelet is. Mondanál példát? - Ponyvás teherautóval szaladt tele egyszer az utca, és jött néhány dzsip is. Lezárták az egész utcát. Bejött a pártirodára két őrnagy meg egy alezredes, és kijelentette, ma éjjel százötven kulákot visznek el a faluból. Láttam a listát, nagyon pontos volt, utca, házszám, minden stimmelt, tehát jól dolgozott, aki összeállította. Mondtam is, ezen csak százhúsz név van. Majd maga megmondja a többit, ez volt rá a felelet. Elkezdtem gz elején: ez is rendes ember, az is rendes ember, és ez se hallgatja a Szabad Európát, meg az se. Jó, akkor nézzük a névsor végét! Szabados Pali bácsi volt az utolsó, repülős őrnagy hajdanán. Na, az aztán nagyon rendes ember! Mondtam nekik, nincsen itt semmi baj, a megyei begyűjtési vándorzászlót is a mi falunk kapta. Két hatósági tanút is hoztak magukkal, ők is bizonygatták, valóban csupa rendes ember van a listán. Egyikük gondolt egyet, elküldte a másikat, hogy hozzon egy demizson bort. Reggelig a három tiszt úgy berúgott, a lábán is alig tudott megállni. A nagy kitelepítés tehát elmaradt. • Mesésnek tűnik ez így. - Pedig nem volt mesés. Közben is sanyargattak állandóan: hogy én nem akarom igazán a termelőszövetkezetet. Valaki bizonygatta, mindig arról beszélek. Az lehet, hogy beszél, de aki akarja, az cselekszik! Aztán elkábította őket az ital. • Téged is vádoltak, a kulákokkal iszol. - Meg is feleltem rá mindjárt. A tanácselnök jelentett föl. Mondtam, valóban megkínált a Kovács János mindkettőnket, te meg is ittad, de én nem, mert én a bort nem szeretem. Azt az egyet soha nem tudták rámbizonyítani, hogy akárkitől is elfogadtam volna bármit is. Aztán megvádoltak azzal, hogy beszédes viszonyban vagyok a pappal, László Jánossal, meg a főrendiházi dr. Balaskai Gyulával. Igaz volt. valóban beszédes kapcsolatban maradtam mindenkivel. A pappal azt is megbeszéltük, hogy hamarabb befejezi a misét, amikor gyűlést tartunk. • A téesz mégis megszerveződött. - Meg, és biztosan ezer oldala volt annak is. Kint járt akkor is a bódés kocsi... • ...amit dumadoboznak mondtak? - Jó, mondjuk dumadoboznak. Bodor Lajost akarták megpuhítani éppen. Bementem hozzájuk, legalább húsz „népnevelő" volt bent, és mind hangosan mondta az igét. A lánya sírt, a Lajos meg ökölbe szorította mind a két kezét, hogy visszaüssön, ha meg találják ütni. Csattanás előtti pillanatok voltak. Mondtam nekik, elvtársak, menjenek tovább, majd én beléptetem Bodor elvtársat. Elkotródtak, mi meg szépen megegyeztünk. Fontos emberünk lett a szövetkezetben. • Csavaros cselekedet ez is, mert mégiscsak belépett. - Egyenes cselekedet volt inkább: nem lehetett azt kikerülni. • Jól hallottam? Föl is függesztettek az állásodból. - Ötvenhat tavaszán. Mondták, üljek le, mert a megyei pártbizottság fölfüggesztett. Azt feleltem rá, kibírom én állva is. Május l-jén hozták ki a munkakönyvemet: helyezkedjek el, ahol tudok. Akkor született a lányunk, és én akkor maradtam fizetés nélkül. A fölvásárlótelepen kaptam munkát, paradicsommal, káposztával, mindenféle gyümölccsel bajlódtunk. Ötvenhétben megint hívatnak, elmondták, micsoda igazságtalanság történt velem, és ha kérem, visszamenőleg kifizetik az összes elmaradt fizetésemet is. • És most? - Látod, alacsony a vérnyomásom, ennyi a bajom csak. Meg az, hogy eljárt fölöttünk az idő. Horváth DozsA