Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-22 / 170. szám

8 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1994. JÚL. 22. Három előadás a Thealter fesztiválon • A kaposvári Csokonai Szín­kör 19-22 órakor a JATE pin­ceklubjában tartja Kapuk a tel­jesség felé című előadását. „A Teljesség felé című elő­adás kapuján egyenként bo­csátják be a nézőket- Egyéb­ként: EGYÉNkénL Ami kapu­tól kapuig ezzel az egyénnel, ezzel a Vándorral történik, csu­pa olyasmi, ami csak egy em­berrel történhet meg. (Krum­plival például nem: az ember nem krumpli.) Ilyen történéseket akartam mindig is csinálni ezzel a cso­porttal. a Csokonai Színkörrel, hatodik éve. test-testtel, lélek lélekkel találkozik, egy-egy pillanatra. Aztán újra a sem­mi." (Zoltán Gábor, rendező.) Szereplők: A kapukban: Antal Mária. Antal Zsuzsa, Hotnonnai K. Arthur. Horváth Juanita. Jancsik Tünde Ma­zsola. Kertész Gabriella, Ko­vács Kölyök Éva. Molnár Egér Éva. Szabó Kitti. Szalontai Eszter. Tóth Melinda. Varga Csilla. Vörös Ildikó. A hang­szereknél: Bellyei Andrea, Czakó Judit. Koiin Péter. Zaty kő Ágnes. Rendezte: Zoltán Gábor. • A budapesti ARTUS Tánc­színház Kék hétfő című elő­adása 19 órakor kezdődik a Kamaraszínházban. Az ARTUS társulata 1985­ben alakult Goda Gábor művé­szeti vezetésével. Szanházi al­kotóközösségük célja egy olyan színházi forma kialakí­tása. melyben maximálisan fel­használják a színész (táncos), a tér és az idő (ritmus) összes ki­fejezésre alkalmas eszközét. Munkáik során alakították ki az általuk asszociatív drama­turgiának nevezett szerkesztési módszert. A figurák, hangok, fények, képek, akciók és az idő nem lineárisan felfogható. A tartalmi és a formai szintek egymásra épülése, egyidejűsé­ge és a metszetek adják a komplex hatást. A követhető folyamatosság nem a valós tör­téneten. hanem az asszociáció­kon keresztül vezet. Állandó kísérleteikkel elutasítják bár­mely stílus állandósulását. Az előadás rendezője: Mán­dy Ildikó. Koreográfus: Mándy Ildikó és a társulat. Zene: Hugues le Bras. Jelmez: Pálffy Szilvia. Fényterv: Kágé. Elő­adják: Régenhart Éva, Mándy Ildikó, Goda Gábor. • A gyergyószentmiklósi Fi­gura Stúdiószínház előadása: Balassi Bálint - Szép Magyar Komédia; 22 órakor a régi Zsi­nagógában. „A Szép Magyar Komédia elsősorban játék akar lenni. Olyan játék, amelyet csak a szfnház képes produkálni, s amelynek mélyén felsejlik va­lami komorság is: a személyi­ség keresésének, az emberi kapcsolatoknak igazán soha meg nem fejthető titkai. S egy­ben vallomás is az előadás: há­rom főiskolás rendezőtárs - az igazgató Bocsárdi László, a tervező Kövesdy István és a rendező Barabás Olga - val­lomása arról, milyennek látják s akarják láttatni a színházat, illetve mi a szerepe számukra s ezáltal a nézők számára is a színháznak." (Nánay István) Szereplők: Prológus - Férfi, a Comédiaszerző szólója: Szabó Tibor; Credulus - Kinek Tyrsis volna a neve, férfiú: Szakács László; Júlia - Credu­lusnak szeretője, kinek igazán Angelica a neve, asszon: Dió­szegi Imola; Brisze Ida — Jú­liának jó barátja, Credulusnak Júliánál szolgálója, asszon: Bocsárdi Gabriella; Sylvanus - Credulusnak hitves atyjafia, férfi: Pálffy Tibor; Galatea ­Sylvanusnak szeretője, asszon: Albu Annamária; Dienes — Sylvanusnak juhásza. Paraszt ember Pázmán Attila. Díszlet­és jelmeztervező: Kövesdy Ist­ván. Rendező: Barabás Olga. • A Szatmárnémeti Északi Szfnház Harag György Társu­latának JATE Klubba meghir­detett előadása a rendező vá­ratlan megbetegedése miatt elmarad. • A Thealter International Fesztiválon eddig három alko­tó: Szöllősi Rita bábművész, Somogyi Kata formász és Maurits Ferenc festő, grafikus mutatkozott be. Szöllősi a JATE Klubban, Somogyi a régi Zsinagógában, Maurits pedig a JATE Aulában rendez­te bc tárlatát. Mfg Szöllősi Rita tradicionális rongybábokat, ad­dig Somogyi Kata pipaszár lábú, kócos hajú, vékony don­gájú, gipszfigurákat állított ki. A formász párkányon és lép­csőkön üldögélő, illetve leve­gőben lógó alkotásait bárki megtekintheti, aki elsétál a Hajnóczy utcai Zsinagóga mel­lett, ugyanis az. alternatív báb­tárlat utcára nyitott. Róvósx Róbert képriportja A fesztivál bábjai közepétől augusztus végéig. Tegnap este tartották meg a tószínpad) bemutatót, idén Verdi Nabuccója megy . A kőszínházi Hrancesca da Rimini ren­dezője a francia Róbert Fortune, karmes­tere az olasz Fábio Luisi. jelmez és dísz lettervezője a brit Anthony MacDonakL A nyitóelőadás - amelyen Thomas Klestil köztársasági elnök is megjelent - nagy eseménynek számttoll Ausztriában. Svájc­ból. Németországból. Franciaországból és Olaszországból is sok vendég érkezett. Az előadásokra minden jegy elkelt, pedig átlag 1000 schillingbe kerülnek. A sajtó sokat foglalkozik a fellépő művészekkel, például a premier dón az osztrák televízió részleteket sugárzott abból a februári bre­genzi Bohémélet előadásból. amelynek fi> szerepét Frankó Tünde énekelte. Frankó Tünde sikere Bregenzben Frankó Tünde Tatjánaként Szegeden Szegedi vonatkozása is van a tegnap­előtt este megnyílt bregenzi nyári feszti­válnak. Az 1800 személyes nézőterű Festspielhausban nyitóelőadásként Riccardo Zandonai Francesca da Rimini című operáját játszották, amelyben Gar­senda szerepét a fiatal szegedi szoprán­énekesnő. Frankó Tünde énekelte. A bregenzi fesztivál Ausztria egyik leg­nagyobb nyári zenei rendezvénysorozata, a Festspielhaus mellett a hatalmas szabad­téri tószínpadon is tartanak előadásokat. Minden évben parádés, költséges díszlettel és jelmezekkel, nagy sztárokkal egyetlen operát tűznek műsorra, s azt jáLsszák július 1 halastó Limnlusa és a piros kaláris Tokody András tanítá úr mesál • „Mostanában egyre gyak­rabban gondolok arra, hogy le kellene még (mom néhány epi­zódot az életemből; úgy jár­tam. mint mások is, vénecske fejemmel a régi dolgokra job­ban vélekszem, mint a tegnap történtekre" - mondja szégyen­lős mosollyal Tokody András tanító úr. Nemrégiben ünne­pelt. Alma materének, a szege­di Magyar Kir. Kath. Tanító­képzőnek az alapítási évfordu­lója volt, s a 150 évvel ezelőtti nagy eseményre emlékeztek a hajdani növendékek. András bácsi vasoklevelet kapott. Most ezt is megmutatja, meg az. eddig elkészült írásait; az egyiknek az a címe: Utolsó ön­életrajzom; a másiknak: Visszapillantás... Versek is előkerülnek. Nem lehet meg­mondani, mikor érzékenyül el jobban: amikor a Nagymama üzent cfműt mutatja, vagy ami­kor az Április 27. címűt: És legyen örökkön áldott/ ó. Aki e napon nékünk/ Életünk Nap­fényét küldte." • • Az ember azt hallja: ta­nyasi iskola - homoksivata­got, vagy sártengert képzel el, legföljebb egy-két akác­fát; milyen volt András bá­csi iskolája a tápai Nagyré­ten? - „A Tisza-Maros felső zu­gában. erdők övezte virágos Rcten állt az. én iskolám. Sok­sok madárka élt ezer bokrán­fáján. Napkeltétől napnyugtáig zengett édes daluk. Itt még a zivatar, vagy a hóvihar is szebb volt, mint máshol." Ed­dig az idézet, most sem tudom jobban mondani, mint ahogyan egyszer már leírtam. Ez volt az utolsó Klebelsberg-iskola, úgy értem, ezt kezdték el utoljára építeni; de hamarabb befejez­ték, mint a Szeged-Rókuson építettet, ezért aztán azt tartják számon ötezredikként. Negy­ven esztendeig tanítottam a Kutasi iskolában, száz köriili volt mindig a tanulólétszám, néhány évig több is. Hogy mi­lyen volt? Korán elárvult test­véreimmel szépítettük. Volt külön játszótér, ahol halastavat ástunk, déli partján hatalmasra nőtt a szomorúfűz.. A gyümöl­csösben szilvát, meggyet, diót és mogyorót termeltünk. Az udvart bársonyos parcsinsző­nyeg borította, a járdákat bok­rok szegélyezték. Az iskola egész telkét ötezer darab élősö­vénnyel kerítettük körül, a ke­rítés vonalából karcsú jege­nyék törtek az ég felé. Ta­vasszal és nyáron állandóan szólt nálunk a muzsika. Nappal madárkoncert, éjjel békazene­kar. Szép és kemény volt ott az élet. Jobbára egyedül tanítot­tam mind a nyolc osztályt. Tá­pé hat kilométerre volt tőlünk, a Tisza túlsó partján. A komp csak nappal közlekedett, ha volt elég ember, aki áthúzta drótkötélen. Éjszaka és jégzaj­láskor el voltunk zárva orvos­tól, patikától, bolttól. Ha eső esett, nehéz szuroksár húzta le a csizmánkat. Vizes esztendők­ben az első lépcsőig ért a víz, ilyenkor lápon, azaz kis tulajon hordták a tanulókat az iskolá­ba. Artézi kút, kövesúL, vil­lany, telefon nem volt a ta­nyán. Tanítónak fürdőszoba nem járt, lavórban és kádban lubickoltunk. A legközelebbi szomszéd 800 méterre lakott tőlünk. 14 évig innen hordtuk a vizet a tanulók számára is, mert a kútunkat megfertőzte egy belvíz. • Az #.- & osztályosok ta­nítása mellett esti iskolát szervezett a felnőtteknek; a diákoknak színjátszókör t, a szüleiknek esti olvasókört; Ilonka néni segített, kézi­munkázni tanította a lányo­kai, asszonyokat. A napi munka után jött a szórako­zás: kutatásai alapján a szegedi múzeum számos ásatási szervezett és a ré­gészek felbecsülhetetlen ér­tékű leietekre bukkantak. Hogyan kezdődött András bácsi régész-szenvedélye? - Kezdő tanító koromban hallottam, hogy az Igazgató Úr. Móra Ferenc, a közeli Ma lajdokhalmon ásat. No, ezt megnézem! Nagyon barátságo­san fogadott: „Hallom kiskol légám. hogy maga is napszá­mos. Jöjjön le mellém, ha ér­dekű." Éppen jazig sírokai val­latott. Két hétig inaskodtam drága mesterem keze alatt, hallhattam bűbájos, halk sza­vait. Akkor még nem látszott rajta a betegség. Jóízűen elte az egyszerű népi eledelt. A szomszéd Kacska Miska bácsi főzte a bográcsban a lebbencs­levest, a kmcínás krumpliMar honyát a csülökkel főtt csipet­kés bablevest a fordított ká­sát... Kaptam a mesteremtől emlékbe egy szürke edénykét és egy szép koponyái. Neki kö­szönhetem. hogy szenvedélyes kutató lettem. Amit ebben a szekrényben lát csak emlékez tetők a múzeumba juttatott cse­répanyagra. • Szeretném, ha elmesélné a halastóban született 11­mnlms történetét is! - Arra lettem figyelmes. hogy a tó sekély részén, az alj­zaton egy nagy, rozsdás színű akáclevél úszkál. Olyan lapos is. De öt pár ollós lába van. Üvegtálba tettem, hogy majd beviszem az egyetemre. Tud­tom szerint ma már csak a ten­gerparton él, az óriás ősrakok egyetlen élő rokona, Limulus a neve. Élő kövületnek is neve­zik, mert már 570 millió éves üledékes kőzetek is őrzik ma­radványaikat. Csoda volt. Saj­nos a mi Mirci cicánk, a ked­vencem. kihalászla a tárgyi bi­zonyítékot a vízből, ezzel jóvá­tehetetlen veszteséget okozott. Buskánk kedvenc búvóhelye az udvar egyik sarkában összebo­ruló jázminbokor, tamarisk és csipkebokor alja volt - itt hall­gatta később tranzisztoros rá­dióján az operaáriákat. De a tó­parton is nagyon szeretett. Kö­rülülték a kiskacsák, bizser­kélték a kezét, ruháját. Egy ilyen alkalomkor említettem neki. milyen csodálatos rovar­félét szült egyszer ez a kis tó. 1987-ben többek közt egy 520 millió éves Limulus-kövületet is hozott nekünk M ontana ból a Tokody András: „Végtelen öröm számomra ez a meg­ható gyermeki figyelem.'" (Fotó: Révész Róbert) lányom... Végtelen öröm szá­momra ez a megható gyermeki figyelem. • Maljadokhalom jazig tele­pülésén elszórtan nyakék-sze­meket is talált Tokody András tanító úr, nagyrészt színes, berakott főnfeiai üvegkalári­sokat. De akadt borostyán is. Köztük egy gyönyörű piros. A kislánya, aki kijárt vele kutat­ni, két év alatt összegyűjtött belőlük annyit, hogy egy teljes nyakék lett belőlük. A világhírű szopránénekes, Tokody Ilona a legdrágább kincseként, páncélszekrényben őriz egy kis kopott, piros ka­lárist... Sulyok Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom