Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-21 / 169. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚL. 21. RIPORT 7 Változik a brit politika a román árvák iránt A brit hatóságok újabban eltanácsolják a gyermektelen brit házaspárokat a romániai árvák örökbe fogadásától, és a brit jótékonysági szervezetek is megszüntetik a gyermekvásárlás szervezését. Lord Younger, a Románián Orphanage Trust, a legnagyobb brit szak-jótékonysági szervezet elnöke a héten Romániába utazik, és helyi önkormányzatokkal fog tárgyalni arról, miként segíthetnék inkább az elhagyott gyermekekkel foglalkozó román szociális intézmények munkáját. A román árvák ügye azért került most napirendre, mert a múlt héten a román hatóságok a román-magyar határon letartóztattak egy brit házaspárt. Az angliai Wokinghamben lakó Bernadette és Adrián Mooneyt rajtakapták, amint egy kosárba rejtett öthónapos leánygyermeket akartak átcsempészni a határon. A házaspár a vád szerint 4000 fontot fizetett három román állampolgárnak, remélve, hogy így „bürokráciamentesen" örökbe fogadhatják és hazavihetik a gyermeket. A The Times című brit lap hétfőn emlékeztetett, hogy az 1989-es fordulat után több mint 100 ezer gyermek került Romániában nyomorúságos árvaházakba. 1989 decembertől 1991 végéig külföldiek 7326 román csecsemőt fogadtak örökbe törvényes úton, de legalább 10 ezerre tehető az illegálisan megvásárolt és kicsempészett kicsiny gyermekek száma. 1992-ben a román kormány erősen megszigorította a külföldi örökbefogadás feltételeit, és azóta Nagy-Britanniában is szigorúbban vizsgálják a jelentkezőket. A The Times szerint a romániai árvaházak sokat javultak. A lap idézett egy ENSZvizsgálatot, amely nemrég azt állapította meg, hogy a romániai árvaházak színvonala általában megüti a nyugati mértéket, és csak 11 árvaházat minősítettek színvonal alattinak. - Romániának elege volt abból, hogy hálát várjanak tőle jótékonykodásért és használt gyermekjátékokért. Most már maguk küzdenek meg a problémával - idézte a The Times a brit alapítvány egyik munkatársát. A brit alapítvány ezentúl inkább román szociális gondozók képzését, a román árvaházak műszaki fejlesztését és a román árvák ottani hazai örökbe fogadását fogja támogatni, semmint a gyermekek külföldi elhelyezését. A japánok élnek a legtovább A világon jelenleg a japánok a leghosszabb életűek és várható átlagos élettartamuk egyre nó - közli egy japán kormányjelentés. Az egészségügyi minisztérium adataiból kitűnik, hogy a japán nők tavaly 82 és fél, míg a férfiak 76 és negyed évre számíthattak. A japán férfiak várható átlagos élettartama nyolc, a nőké kilenc egymást követő év alatt folyamatosan nőtt. A szakértők további növekedésre számítanak, bár az életkor-emelkedés üteme a továbbiakban lassul idézi a jelentést a UPI. A japán férfiakat a hosszú élet rangsorában az izlandiak követik, majd a svédek és a hongkongiak következnek. Ami a nőket illeti, itt a japánok után a franciák, a svájciak és az izlandiak jönnek. A jelentés felsorolja a leggyakoribb halálokokat is: a férfiak körében a rák, a szívbetegségek és a tüdőgyulladás, míg a nőknél a szívbetegségek, a rák és az agyi keringési problémák vezetnek. Átokháza megint álmodik M

i mást tehetne, mint álmodik. Csípte a hivatal szemét a régi név, elkeresztelte Dózsa dűlőnek. Sokat változott a világ, az igaz, nem minden lakóját kötötte gúzsba a szegénység átka, de a Dózsa nevezet sem tudta maradéktalanul áldásra változtatni a régi átkot. Most leginkább tanyai turizmusról álmodik. Erősen pénzes dolog ez, sokan belevesztek már a homokon. Lelkendeznem illene, azért hívtak, de nehéz a lecke, sok hiábavaló erőlködést is láttam már, bár optimizmusból külön raktárom van. Még ki se merték mondani a falusi-tanyai turizmust, amikor Bugacon már idegenforgalmi tanyák születtek. Megvették a kihalófélben lévő házakat, hatalmas pénzeket öltek beléjük, hogy külsejük megmaradjon, de a belsejük az újkori igényeknek feleljenek meg, és várták a pénzes idegeneket. Bugacnak volt is, van is idegenforgalma, de kérdőjelek termettek bennem. És ha a nyájas idegen szívesebben venné, ha élő tanyai gazdaság vendége lehetne? Azt felelte rá a tótumfaktum, teljesen elképzelhetetlen. A tanyai népeket nem lehet higiéniára megtanítani, az idegen viszont nem viseli el, hogy Terus ángyi azzal a kezével gyúrja a levestésztát, amelyikkel a tyúkokat tojózta. Csúfondáros népszínművek példázatára utalt a kijelentés. A steril tanya pártján állott tehát az idegenforgató. Takács Jenőék tanyai birodalma - akár „haciendának" is mondhatnám - a sokak által méltatlanul kedvelt Dallas filmsorozat címképe is lehetne. Tizenkét éve vettek meg néhány lerobbant tanyát, siralmas földjét egybeszakasztották, és körülkerítettek egy darabot lovasversenyek számára. Most öt lovuk van, a két nagylány, Éva és Edit kedvence mind az öt. Szép sport a lósport, elragadtatással szoktak róla beszélni az emberek, a jövő ígéretéből is van benne egy nagy adag, nemcsak nosztalgiából, de a ló nem éri be ígérettel. Hatalmas fóliák alatt virág terem, átokverte rossz piaci versenyben vagy elkel, vagy nem, de a haszon nagyobbik része a lovakra fordítódik. Lóversenyek révén bejárták már szinte az egész országot, újabb és újabb barátokat szerezve, de a versenyek leginkább viszik a pénzt, és nem hozzák. Nagy lobbal létrehoztak egy alapítványt kupára, de elszeleltek az alapítók is. A „hacienda" közepén olyan tanya készülget, amilyet Erdei Ferenc álmodott a családnak Makóra, amikor még nem megszüntetni akarta a tanyavilágot. A konyha, az ebédlő és a nappali körül négy különszoba nyílik, alkalomadtán mindegyik fogadhat akár külön családot is, de az összetartó erőt a három közös helyiség adja. Az épület egyik szárnyában klubLósorakozó. (Fotó: Somogyi Károlyné) A „hacienda" terem is van, illetve lesz, biliárddal, rexasztallal, miegymással, de nem zsebben kotorászó játékokkal. „Udvarán" árnyékot adó nádfödelek lennének, már a nád is megvan hozzá, de nádalót nem találnak. A két csupasz váz áll még csak, az eddigi jelentkezőt éppen a kerek változat rettentette el. Úgy megcsinálni, hogy sehol nincsen vége, sokkal nehezebb. Kicsivel arrébb elegáns úszómedence csillog, csekély mélységgel, hogy baj ne történhessen, annak a vizét viszont halastóba engedik, ami szükség szerint a lófürösztó vagy kutyaúsztató céljait is szolgálja. Nagyszerűen ki van találva minden. Padlófűtéses lesz a ház, tehát nem nyári szezonra való csupán, már a gáz is benn van, csak a telefon, az nem Páros ugrás, fehér lovon akar ide érni. Márpedig komoly üdülő, ha megérkezik, azonnal telefonért nyúl, hogy az otthoniakat fölhívja. Telefonból még mindig csak ígéret van. Mennyi energiát ölnek bele? Ismerik a nyolcórás munkaidőt, de csak hírből. Korán kelnek, későn fekszenek, és ha kicsit játszani is maradna kedvük, az csak kakukkszóig tartTakács Jenő', a főálmodó hat. Félóránként szólal meg a kakukk a lópatkóval húzatott óra tetején. És erre mondják: nekik ez a Kanári-szigetek. Velünk van dr. Faragó M. Vilmos polgármester, aki a tanyai turizmus legszebb képeit álmodja falujának. Három olyan tanyáról tud, amelyben „lovaznak", tehát hátaslovakat tartanak, két másiknak komoly lóállománya van, és fogatosversenyeken érdekelt, emellett százötvenre tehető a vendégfogadásra alkalmas épületek száma. Nagy előny most, hogy hétszáz tanyájukból összesen tizenhárom tűnt el, amikor pedig díjazták leradírozásukat. Sok hátránya volt azelőtt a falunak, most sorra javára fordíthatja mindet, ha okosan gondolkodik, és ha támogatókat szerezhet. Dobó László a közeli Kulipintyó csárda működtetője. Takács Jenővel eddig is voltak alkalmi „összenövései", a lovasprogramók párezres résztvevőinek méltó szolgálatáról gondoskodott, de fantáziát látna benne, ha beindulna az a bizonyos tanyai turizmus. A csárda mellett földet akar venni, hogy faházas kis kempinget nyithasson, futballpálya már van hozzá, teniszpálya is lenne talán. Szeretne sarkosan szakítani azzal a vendéglátós gyakorlattal, hogy ott nyúzd a vendéget, ahol éred, mert azzal csak elriasztani lehet az embereket, nem csalogatni, és főleg nem megtartani. Nem nagyon szeretik az emberek, még a külföldiek se, ha a vendéglátók túl mohó étvággyal csapnak le rájuk. A régi hordárok mondták, azt az időt is a kuncsaft fizeti meg, amíg ők a falat támasztják a Klauzál téren. A vendéglátás nem mondja, csak csinálja: amikor már alig van vendég a drágaság miatt, az a kevés fizeti meg teljes költségét, aki mégis karmai közé pottyan. Átokháza ezt az átkot is szeretné elkerülni. Elmondva, meghallgatva igen szép, amiről itt álmodnak. Kezd velük álmodni lassan a fél falu, és ez biztató jel is lehet. Talán-talán nem hiú és nem vak álom lesz mindegyik. És a tojózásos tésztagyúrás se marad elriasztó valóság. Horváth Dezső