Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-20 / 168. szám

A DM KFT. ÉS A DMKIK GAZDASÁGI MELLÉKLETE Konzervgyári diszkont. Dunsztosüveg minden mennyiségben. (Fotó: Révész Róbert) Gyémántbánya A

lapigazság a befektetéseknél, hogy rendszerint csak a kockázatvállalás növekedésével érhető el nagyobb hozam. Az egyenes arányosság tehát nagyon durva egyszerűsítéssel úgy érvényesül, hogy az ígért tízszeres haszonra 10 százalék az esély. Tíz befektető közül kilenc sohasem látja a pénzét, miközben egy boldogan távozik. Ez matematikailag kis kerekítéssel még rendben is lenne, de inkább hasonlít a szerencsejátékhoz, mint a befektetésekhez. A piramisjátékban - amit ma a károsultak száma, illetve a befektetett összeg exponenciális növekedése miatt egyre kevesebben neveznek játéknak - a vázolt összefüggés annyiban érvényesül, hogy a pénz nem terem. Ettől persze még lehetne újraelosztás - majdnem azt írtam, non profit tevékenység -, de hát a szervezők nem csak szeretetből csinálják. így tehát a kilenc vesztes egy nyertes arány még tovább romolhat, hiszen a rendszer működtetése, számftógépköltség, alkalmazottak stb. is pénzbe kerül. Ha még ezen kívül is csapolják a rendszert, legyen az jótékonyság, sporttámogatás vagy bármilyen nemes gesztus, az tovább növeli a vesztesek számát. Sőt én már olyat is hallottam - és ez már tényleg elítélendő -, hogy csak úgy, személyes célra is vettek már ki ilyen rendszerből pénzt. N

emrégiben egy igazgatói beosztásban dolgozó hölgytől hallottam, hogy a megye második legnagyobb városában ő is beszállt egy ilyen piramisba. Nem mondta, de úgy gondolom, hét számjegyű összeggel. Nagyon kellene neki a pénz. Fejcsóválásomra ugyanazokkal a szavakkal érvelt, amit a társaság jelentetett meg lapunkban, mintegy önigazolásként: világcégek képviselete, meg gyémántbánya, ezekből azután mindenki megkapja a pénzét. A gyémántbánya különösen tetszett, bár azt már szerintem sokkal előbb megtalálták. /cc^-; i^t-—J JJ kukorica szeintem is jobb. Csakhát egy csőért 13-15 puha magyar forintot kell keményen leszurkolni. - Szurkolás közben netán ezért ivott inkább sört a város férfinépe a focivébé meccseit nézve? Vagy mert nem annyira dinnye még, hogy szomjoltónak kilónként 45-50 forintos görögdinnyét vegyen? Kalandozó gondolataimat a „Szent István, te drága " piactérsarkán terelem a célfeladatra - riportot várnak tőlem a „kicsibeni"-ről, nem azt, hogy kedvenc braziljaim világbajnokságát kiszurkoljam itt előre... Meg kell hát hallanom, sőt muszáj továbbadnom a piaci filozofálást: - Nézze, nem értem, mért sírnak a termelők. Azt írta az újság, nem adnak el a dorozsmai nagybanin öt -tíz kilónként. Idejük nincsen szétméricskélni. A sokat vevőnek adják, ha olcsóbban veszi is. Namármost. Annyi a munkanélküli, a ráérő nyugdíjas, a szünidős diák, nem érné meg azokat felfogadni kilózni? Hogy mi vevők járjunk jól, ne a sok százalékot rárakó spekulánsok. Egy kosár nem egy kosár Figyelemre méltó éca. Ha én nagyban termelő lennék... (Ötletet ingyen nem adok, mikor 120-ért kell vennem az őszibarackot.) A kiskerti zöldség- és gyümölcs csereberéről beszélő asszonyokra is muszáj odafigyelnem. A cserekereskedelem mintha nagyon is a téli spejzolás alapja kezdene lenni mostanában. Igaz, már nem 1 az egy kosár egyenlő egy kosár elve alapján megy: a hetven forintos meggyért nemigen adnak már ugyanannyi őszibarackot, többet meg legfeljebb a negyven per kilós sárgarépából remélhetünk. Helye kezd lenni minden megtermelt szemnek, bogyónak, kabaknak - kicsiben, nagyban spejzolnak a családok: önerősen. Vélik, a sajátjuk a legolcsóbb munkaerő, s abban reménykednek sokan, ha kisebb lesz a kereslet, esik a piaci ár. Most mondjam azt, hogy „Szűzanyám"?! Szabó Magdolna • Kárpótlási jegyért cserélhető Pillér 2. az egyetlen Eredeti kárpótolt. Pillért vettek. (Fotó: Somogyi Károlyné) Huszonhét százalékos bruttó éves hozamra számíthat, aki péntekig két darab kárpótlási jegy ellenében három darab Pillér 2 befektetési jegyet cserél - jelentette ki Scheuer Gyula, a jegyzést szervező K&H Brókerház vezérigazgató-helyettese múlt heti sajtótájékoztatóján. Hangsúlyozta, hogy a Pillér 2 a tavasszal kezdett „kárpótlási jegyért - értékpapír" akció egyetlen most is érvényes befektetési lehetősége. Ehhez a befektetési jegyhez nemcsak az elsődleges kárpótoltak juthatnak hozzá, hanem azok is, akik vásárolták a kárpótlási jegyet. Csongrádban a Kereskedelmi és Hitelbank csongrádi, makói, szegedi.és szentesi fiókjában jegyezhető Pillér 2 befektetési jegy. Az Ibusz Bank Hódmezővásárhelyen, Makón, Szegeden és Szentesen áll a befektetők rendelkezésére, míg az OTP Bank Csongrádon és Makón. A Pillér 2 hozama a most hozzáférhető értékpapírok hozamához képest magas. Az ingatlanalapnak azonban van még egy előnye: a befektetők ugyanis egyben résztulajdonsok. Márpedig hat év alatt, amíg az Alapkezelő hasznosítja az ingatlanokat, azok értéke akár másfélszeresére is nőhet, így a Pillér 2 befektetője az éves hozamon felül a futamidő végén megkapja az ingatlanok eladásából ráeső értéket. Ez két darab, kb. 1100 forint értékű kárpótlási jegy ellenében 4500 forintot jelenthet, az éves hozamon felül. Scheuer Gyula elmondta, hogy a tavalyi hasonló akció, a Pillér Első Ingatlanbefektetési Alap nagy sikert hozott: 3,2 milliárd forintos jegyzéssel az. lett az ország legnagyobb ingatlanalapja. A Pillér 2 saját tőkéje kétmilliárd forint, ennyit lehet összesen jegyezni. Jó tudni, hogy a befektetőknek nem kell megvárniuk a futamidő végét. Akinek ugyanis készpénzre van szüksége, befektetési jegyét a tőzsdén eladhatja. A befektetési alap, mint befektetési forma eddigi kedvező fogadtatását hangsúlyozta Kovács Kálmán, az AVÜ igazgatóhelyettese, a Pillért szervező PRD Befektetési Alapkezelő Rt. igazgatótanácsának elnöke a csütörtöki sajtótájékoztatón. A Pillér első sorozatánál a befektetési jegyek 80-85 százalékát eredeti kárpótlásra jogosultak vásárolták meg. - Az ingatlanbefektetési alap nagy biztonságával kedvelt befektetési forma lett hazánkban - állapította meg Kovács Kálmán -, ezért sikeres privatizációnak tekinthetjük. Hétvégi mérlegelés" Kosarak között közelítem a Mars téren a „hétvégi mérlegelős"-l. Mikor a garabolyok egy pillanatra össze- sorompóznak előttem, éppen őszibarackos ládák előtt torpanok. A „ha megállsz, kérdezz" piaci reflexe kilöki belőlem: - Mennyi kilója? - Százhúsz! - Szűzanyám! - jön a hátam mögül a kommentár. A fiatalasszonynak a nincs is ereje tovább fohászkodni. Egy őszülő úr „vigasztalja": - Másoknál is száz, százhúsz. Mennyi lesz ez télen? Ellenőrzöm egy körsétával - sajnos, alig találok termelőt, ki olcsóbban adná kedvenc gyümölcsömet. Ugyanilyen magas árért húzza a kilós kofamérleget a sárgabarack is. Pár percig. Gyorsan eltűntetik ugyanis a bevásárlókaskákban a lekvárnak valót. Nem sokat mérnek belőle az idén, kevés termett mifelénk. Éppencsak azoknak elég, akik ilyen árat is tudnak adni érte. A befőzni akaró... Nos, a többség csak a piactéri bolt polcán álló nyolcdecis lekvárosüveget „szemezheti": ára 145 forint. - Mennyi lesz ez télen? Fejszámolok: osztok-szorzok, összeadok-kivonok - sok. „Mérlegelésem" eredménye: mégis csak olcsóbb lehet, ha befőzésre vetemedek. A zöldbab biztosan: kilóját 70-80 forintért kínálják, a konzervesüvegből meg félliternyi babszem-héj kacsintgat rám 70 forintért. A félliteres zöldborsókonzerv 60 forintos árától is borsózik a hátam - inkább a mélyhűtőzést választom. Még akkor is, ha a fagyasztás előkészületei a harminc-negyven fokos, hőgutás konyhában megizzasztanak majd. Legfeljebb fogyókúrának fogom fel a szaunázó súlyemelők után szabadon. Míg így kimér(le)gelem magamban a hétvégi piacot, sétálok a lécasztalok között. S veszem - no, nem a rengeteg befőzni valót, hanem a jelzéseket. Zöldség, répa. Nagyban, kicsiben. (Fotó: Gyenes Kálmán) - Hallatlan, hogy július közepén Szegeden öt-nyolc forint darabja a paprikának. Egy jó lecsóhoz kevés két nyugdíj lassan... Váltsa ki a paprikát... A dohogót ismerőse kioktatja: - Váltsa ki a lecsójábul a paprikát. Ölég bele ögy-két högyös, húsának mög tögyön cukkinit. Finom, kímélő étök. A családi lecsóba ölég cukkinit mögvöheti egy húszasér... Helyeselek, én már egy ideje így lecsózok - befőzésre is. Kikalkulálom vele a gyomorkímélést, meg a paradicsom árát. Ami egyébként 30-50 forint a szombati szegedieken, a Diófától a tarjáni kispiacig. Jóformán csak a tökfélék olcsóbbak nála, azokból jó a termés idén - s talán nem is szeretik, veszik még annyian. Igaz, a főtt