Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-16 / 165. szám

SZOMBAT, 1994. JÚL. 16. Szesztestvérek E z az a téma, amitói viszolygok. Utálom a részeges, han­dabandázó embereket, megítélésüktől azonban óvako­dom. Mindig az ötlik fel, hogy nincs rendben a magánéle­tük, haldoklik az anyósuk, kirúgták őket a munkahelyük­ről, alkotói válságban vannak - ezernyi ok van az ivásra. Különben is, egyik írónk figyelemre méltó összefüggésre lelt az alkoholos befolyásoltság és a szakmai teljesítmény között. Azt fejtegeti, hogy valaki minél inkább eltávolodik eredeti céljaitól, annál töményebbet iszik. Vajon mit ihatott az a neves professzor, akit a dunántúli napilap tudósítója némi túlzással a jelenkor legismertebb irodalomtudósának tart? A kétségkívül ismert vendég az ünnepi könyvhét alkalmából fordult meg a csodálatos kas­télykönyvtárban, a környékről odagyűlt irodalombarátok szeretettel fogadták. Annál nagyobb megütközést keltett ­a tudósító nem is titkolja, hogy kiábrándult példaképéből -, amikor az akadozó szavú professzor tíz perc alatt ki­lencszer próbálta kimondani ugyanazt az Ady-sort. „Vé­gül a folyamatosan és szélesen mosolygó irodalomtudós átadta helyét a programban utána következő előadóművé­szeknek", akik apait-anyait beleadtak, hogy ne töijön ki a botrány. Egyelőre nem vonom le a következtetést, mert itt egy másik példa, ezúttal Észak-Magyarországról. Az iroda­lomkritikusként is ismert hírlapíró a helyi lapban beszámol arról, hogy egy neves költői csoportosulás tagjai több év­nyi szünet után ismét összejöttek a jellegzetes iparváros­ban. A közönség természetesen szeretettel fogadta őket, mígnem kiderült, hogy a meghívottak egyike-másika elóre ivott a medve bőrére. A meghökkent tudósító hozzáteszi: „Adyról teijedt el a legenda, hogy részegen írt. Tudjuk, hogy nem igaz. Babitsék ugratására találta ki. Az viszont elképzelhetetlen, hogy egy Nyugat-matinén beszeszelve szerepelt volna. Kínos volt, mint közönség éreztem sértve magam" - mondja a rosszul sikerült estről. Megint óvakodom a következtetéstől, bár nyilvánvaló, hogy ha az egyik vendéget, a Kossuth-díjas költőt idejeko­rán figyelmezteti a közvetlen környezete, akkor nem válik szokásává, hogy már délelőtt tízkor tökrészegen essék be hivatalos, avagy csak baráti összejövetelekre; ha kezdet­ben nem nézik el a randalírozásait, akkor nem kiabál oly­kor életveszélyes butaságokat és nem csinál botrányt kel­lemesnek induló felolvasóesteken. M indezt, persze, nem írtam volna meg, elvégre viszoly­gok a témától. Csakhogy frissiben olvastam egy bűn­ügyi tudósítást arról a halálos kimenetelű verekedésről, amely nem is olyan régen felzaklatta a nyugati országrész kedélyeit. Emlékezhetünk rá, a városszerte ismert rend­őrtiszt bement egy diszkóklubba, ott fenyegetőzött, elő­ször csak élőszóval, aztán zsebkéssel, majd fogassal - még szerencse, hogy a szolgálati fegyverét nem vette elő; nos, a civil ruhás rendőr a szórakozóhelyről csak koporsóban került ki. A tudósításban szóba kerülnek az előzmények is. A főhadnagy benézett a lakóhelye közelében lévő presszó­ba, „ezen az estén feszültnek tűnt. Szokásos koktéljából (whiskyt kevertetett össze Martinivel) hétszer töltetett ma­gának". A szokásosból, hétszer. A többit már tudjuk. Zöldi László Az árkosiak most viszonozták a látogatást. (Fotó: Schmidt Andrea) Dr. Ványai Éva köszönti a delegációt Középiskolások a Székelyföldről „ Februárban ismerkedtünk meg a Sepsiszentgyörgytói há­rom kilométerre lévő erdélyi kis falu. Árkos lakóival, akik most viszonozták a látogatá­sunkat" - mondta tegnap Frank Lászlóné, a Madách Im­re Altalános Iskola pedagógusa azon a fogadáson, melyet a vá­rosházán rendeztek az erdélyi delegáció tiszteletére. Az álta­lános- és középiskolásokból ál­ló küldöttséget dr. Ványai Éva alpolgármester köszöntötte, majd röviden beszámolt a diá­koknak a város múltjáról és je­lenéről. Az erdélyiek program­jába tápéi, ópusztaszeri és bu­dapesti kirándulást, valamint városnézést és vásárlátogatást iktattak be a vendéglátó ma­gyar családok. Tegnap Kormos Tibor igazgató kalauzolásában a Szegedi Nemzeti Színházzal ismerkedtek meg az erdélyi gyermekek. Frank Lászlóné el­mondta, hogy szeretnének Ár­koson létrehozni egy könyvtá­rat. Februári útjuk során már vittek is ki magyar történelmi köteteket és mesekönyveket, illetve angol és német nyelv­könyveket és hangkazettákat. Megtudtuk, hogy a könyvtár „építésébe" besegít a település magyarországi testvérvárosa, Mezőtúr is. A delegáció holnap utazik vissza Romániába. Sz. C. Sz. • Időt űz, szórakoztat MÁV-magazin ­csongrádi barangolásokkal KÖZÉLETI NAPLÓ HETFON A SZOCIALISTA PÁRT jogtanácsosa, dr. Bálint János ingyenes jogi tanácsadást tart a Szilágyi u. 2. II. em. 204-es szobában, 15-16 óráig. A MUNKÁSPÁRT 14-17 órig ügyeletet tart a Csap u. 62. szám alatti pártházban. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ Földváry u. 3. szám alatti irodájában, 16-17 óráig. Tartja: dr. Pesti Gábor. Amióta Szeged és Budapest között is lehet utazni a többi­hez képest feltűnően tiszta vas­úti kocsiban, valamint amióta sikerült a MÁV-nak bebizonyí­tania, hogy a Nagyállomás és a Nyugati pályaudvar közötti tá­volság csupán tíz perccel több, mint két óra, elkötelezett híve vagyok az intercity vonatok­nak. Az útközbeni komfortér­zetemhez nem csupán a han­gosbeszélő jókívánságok járul­nak hozzá, hanem újabban a MÁV-magazin elnevezésű, ne­gyedévente megjelenő képes­lap is. Már tavaszi, első száma is érdekesnek bizonyult, de a mostani, á nyári nekünk, Csongrád megyében élőknek különösen szimpatikus lehet: Tisza-Maros-melléki barango­lásokat ígér már címlapján is. A 70 ezer példányban és in­gyen, a vonatokon terjesztett magazin nem kifejezetten a MÁV elkötelezettje - s ez elő­nyére válik. Hiszen aki vona­ton utazik Magyarországon, a vasúti szolgáltatások minősé­géről úgyis a maga tapaszta­latai alapján alkot véleményt ­ezért aztán inkább szórakoz­tató, színes olvasmányokkal, amolyan időűző kikapcsolódás ígéretével „szól rá" az emberre a vonatot ez a magazin: nyiss ki, kedves olvasó... S ha arra gondolunk, hogy ez előfordul­hat a győri, vagy akár a mis­kolci utassal is, megnyugodha­tunk: az újság csongrádi hir­detői biztosan nem tették rossz helyre a pénzüket. P. K. Szeged. Bartók tér 14. VmumrmA* Tel.: 62/312-125 HATÓSÁGILAG ENGEDÉLYEZETT SZABVÁNYOS MENTŐMELLÉNY gyermek méret: 1380 Ft Női: 1800 Ft Férfi: * 1980 Ft • Az életveszély elmúlt... A tegnapi Csörögben írtunk arról, hogy a Bihari utcai tömbbelső egyik játszóterén „elszabadultak" a lámpa­oszlopok vezetékei. Aszta­los Imre, a Démász munka­társa már kora reggel fölhí­vott minket, s a tetthely pontos tisztázása után rövid idővel arról is hírt adott, hogy a vezetékeket bizton­ságosan visszacsukták a he­lyükre. Hozzátette még, hogy a Démász hibabeje­lentő szolgálata (amely a 474-574-es központi szá­mon hívható) készséggel segít, ha közvetelnül hoz­zájuk fordulunk. • Több kábeltévé-előfize­tőt meglepett, hogy a várt 660 forintos negyedéves díj helyett 750 forintról szólt a napokban kézbesített szám­la. Csábi László, a Szegedi Kábeltelevízió Rt. vezetője kérdésünkre elmondta, hogy csupán inflációkövető díjemelésről van szó, amelyről a Délmagyaror­szág április 5. és 7-ei szá­mában értesítették az előfi­zetőket. • „Zárószinti szélhámos" garázdálkodik a város­CSÖRÖG A VÜESTEL Közérdekű problémáikat, észrevételeiket ezen a héten ügyeletes munkatársunkkal, Nyilas Péterrel oszthatják meg. Munkanapokon 8 és 10 óra, vasárnap 14 és 15 óra között várjuk hívásaikat. Rádiótelefonunk száma: 06-60-327-784. Fölhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy Szegedről is valamennyi számot tárcsázni kell. Ha ötletük van Fekete pont cfmű rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. ban. Ezt egy hölgytől tudjuk, aki maga is találkozott a gya­nús viselkedésű férfival. Az illető zárószinti lakásokba csönget, s affelől érdeklődik, történt-e beázás. Rögtön sze­retne terepszemlét is tartani, s már nyomakodna is befelé a la­kásba. Ellenőrző kérdésre („Milyen cégtói jön?") csak hebeg-habog, igazolni sem tudja magát. Telefonálónk üze­nete így hangzik: „Zárószinti­ek, legyünk résen!" Ne nyis­sunk ajtót, ha a beázós ember áll a küszöbön. • Kötelező gépjárműbizto­sítását a továbbiakban átuta­lási betétszámlán fizetné egy hölgy, ám a Garancia Biztosí­tótól egyelőre nem kap igazo­lócédulát a befizetésről. „Mi lesz, ha elkapja a rendőr?" ­fgy szól az aggodalom. A Ga­ranciától megtudtuk, hogy át­menti állapotról van szó, ha megjön a formanyomtatvány, mindenki megkapja a hivatalos dokumentumot. Ellenőrzés esetén elegendő fölmutatni a biztosítási kötvényt. Ha vi­szont valakinek nagyon sürgős, készséggel kiállítanak számára egy igazolást. Átmenetit, per­sze. • Szőke Lajos mozgássérült, s-a korábbi elmarasztalás után - elismeréssel szólt a pol­gármesteri hivatal Népjóléti Irodájának, működéséről. Sze­mély szerint Mózesné nevű munkatársuknak köszöni a közlekedési támogatási ügy gyors elrendezését. • A 90-es busszal munká­ba járók nevében egy hölgy azt kéri, hogy a textil­műveknél kijelölt végállo­más előtt, a Florin nevű cég, vagy a tésztaüzem kö­zelében építsenek egy meg- , állót: arrafelé többen szeret­nének le- és fölszállni a kék buszra. • A Szamos utcai része­gek nem a „Csepp a ten­gerben halászcsárdából" valók - ezt a tulajdonos hozta tudomásunkra, utalva a tegnapi Csörögben megje­lentekre. A csárdában ugyanis ügyelnek arra, hogy ne zavarják a szomszédsá­got, s nem szolgálnak ki ré­szegeket. Megtudtuk még, hogy „a halászcsárda (és nem 'halászkert!') étkező, vacsorázó hely, s ez az ital­árakban is megmutatkozik." A közelben viszont több korcsma is működik, talán ezekből jönnek a duhajok ­véli a halászcsárda tulajdo­nosa, aki arra kéri a kör­nyékbeli panaszosokat, hogy pontos idő- és hely­megjelöléssel tájékoztassák őt, ha a „Csepp a tenger­ben" körül valami oda nem illőt észlelnek. „A Tisza foirásától jövünk,,," Rahói gyerekek - ismét Szegeden. (Fotó: Schmidt Andrea) Hegyek, völgyek, síkságok, meg a Tisza közeli forrása van a mi vidékünkön. Meg farka­sok és medvék, meséli kissé félszegen az egyik rahói kis­lány dr.Ványai Éva alpolgár­mesternő előtt, azon a tegnapi fogadáson, amelyen a Torony alatti díszteremben megjelent a 40 kárpátaljai magyar, német, ruszin általános iskolás ven­déggyerek, valamint kísérőik. Lehet, hogy a díszterem csillo­gása, vagy a közönség előtt va­ló szereplés lámpaláza miatt si­keredett ilyan rövidre a magyar leányka beszámolója, ám, ezt pótolta Bilics Éva asszony, a küldöttség vezetője, aki el­mondta, hogy a kárpátaljai Ra­hón és környékén csaknem 5000 magyar ajkú polgár él. A küldöttségvezető, aki a helybé­li Petőfi Sándor Anyanyelvi Klub elnöke és a Kárpátaljai Kulturális Szövetség rahói já­rási vezetője, azt is kifejtette, hogy: sajnos, az iskolában már nem tanulnak magyar nyelven a diákok, csak kiegészítő tan­tárgyként oktatják a magyar nyelv írását, olvasását. E láto­gatás, amelyért hálás köszöne­tet mondott Éva asszony, hoz­zájárul ahhoz (is), hogy a gye­rekek anyanyelvük eredeti környezetben való gyakorlása mellett, magyarságtudatukat is erősíthetik az egyhetes szegedi nyaralás idején. Dr. Ványai Éva alpolgár­mesternő meleg szavakkal kö­szöntötte a vendégeket, emlé­keztetett arra, hogy 1939-ben kötött testvérvárosi egyez­ményt Rahó és Szeged, s mindannyiunkat örömmel tölt el az a tudat, hogy ismét közöt­tünk lehetnek a kárpátaljaiak. Röviden ismertette a város „névjegyét", kifejtette, hogy a kapcsolatépítés folyamán, a jö­vőben, minden bizonnyal érde­kes lenne a szegedi gyerekek­nek is megismerkedniük a ra­hói kies tájjal. Az alpolgármes­ternő, az 1939. évihez hasonló módon (erről a krónikák tanús­kodnak), átadta a rahói küldött­ség vezetőjének Szeged címe­rével ellátott zászlócskát, rövid állófogadásra invitálta a vendé­geket és kellemes Tisza parti pihenést, élményekben gazdag nyaralást kívánt nekik. K. F. % I -' * •• • • Angol nyelvet tanítottak Toledóiak a Karolinában Jelmezes bulival, színdara­bokkal, mesékkel, táncokkal és dalokkal zárták le tegnap a Ka­rolina Elemi Iskolában és Gim­náziumban azt a két hetes an­gol nyelvtanfolyamot, amit jú­lius 4-én indítottak a Szeged testvérvárosából, az amerikai Toledóból érkezett tanárok. A két hét inkább volt amerikai játszóház, semmint tanfolyam - mondta Nagy M. Vera nővér. A toledóiak ugyanis játékos formában tanították a nyelvet; a gyermekek a fúrás- faragás, a barkácsolás és a jelmez-, illet­ve maszkkészítés közben ame­rikai dalokat és meséket tanul­tak. Éppen ezért mindenki jól érezte magát az óvodás korútól kezdve a középiskolásig. Vera nővér elmondta még, hogy a tanároknak - akik ingyen dol­gozták végig a két hetet - na­gyon tetszett a gyermekek ha­tártalan lelkesedése és fegyel­mezettsége. A záróbulin, mivel július negyedikén kezdtek, a diákok és a tanárok közösen emlékeztek meg az. amerikaiak nemzeti ünnepéről, a Függet­lenség Napjáról. Sz. C. Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom