Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-12 / 161. szám

. • Hagyományaink Piacok, vásárok Szeged piacain, mint régen is, ma is elsősorban a Szeged környéki falvak népei állnak az eladó portékák mögött. Akár a Szent István téren, akár a többi kispiacon, sok az eladnivaló. A Mars téren még több. Itt ugyanis a nagybanisok, a kereskedők, és a szaladókofák mellett igen sok az őstermelő is, akik valóban szép terményeket és terméseket kínálnak. Mégsem furcsa az, hogy bár mindenből sok van, mégis, mindennek tartják az árát. A Szent István téren mintha egy kicsit drágább lenne minden, a Tatjáni ABC előttin meg, hajaj! Mégis veszik, mert keil. A város régi zöldség- és baromfipiaca a Tisz Lajos körút Tisza felőli végétől (a mostani új Hungáriától) egészen a Kálvária sugárútig nyújtózott. Közben a Kálvin téren lehetett kapni bort, gyékényt, gyümölcsféléket. Szerdán, szombaton, illetve vasárnap délelőtt adhattakvehettek itt az emberek. A búzapiac helye a múzeum előtti tér, illetve a Dugonics tér volt, mely helyeken szénát, tüzelőt, olykor élőállatokat is árultak a tanyaiak. A madzagvasút a Rudolf térre futott be, ott is lehetett piacozni, és ugyanott mérték a halat is. A mostani Bartók téren hajdan paprikát és tőkehúsokat árultak, a Széchenyi tér meg a viseleti iparágak készítményeinek volt vásártere. Vagyis, a város és környéke évszázadokon át a piacokon tartotta életadó kapcsolatát. A vásárok inkább a városok és népeiknek kapcsolatát szolgálták: főként az országos állat- és kirakodóvásárokra a távolabbi vidékekről is eljöttek, hiszen Szeged mégiscsak déli kapuja volt országunknak, északi pedig a déli orszá• Hatalmas zaj, de nevezzük most zenének - fogadja a Mars tér közelébe érkezőket. Amolyan vásári bömbölde. mint aminőt hajdan a forgósok és lánchintások rezesbandái csináltak. Csak sejtem, mit szenvednek - a nagy hőségtől amúgy is izzadó - környékben lakó embertársaink. És ilyenkor az sem vigasz, hogy vásárok közelében mindig így volt ez. A piac, az más. Ott csöndesen zajlott régen is az adok-veszek. Jöttek a tanyaiak, hozták a friss tojást, a sok zöldséget, a tyúkokat, libákat, mások a tejtermékeket, hogy a városi ember olcsón, mindenféle adókölcsrendszer nélkül, olykor pár fillérért hozzájusson napi kosztigényéhez. Ja kérem, mondanák erre sokan, akkor a fillérnek nagyobb volt az értéke, mint ma a forintnak. Meg aztán akkor olcsóbban termeltek a parasztemberek. Már hogyisne tudnánk mi is mindezt, hiszen hűtőben tárolt hétköznapok után, fagyasztóba tett élelmiszerekkel élő nemzet lettünk immáron, mert azzá tett bennünket az esztelenül szervezett téeszvilág. Rákényszerültünk a napi piacrajárásra, hogy már nem pár fillérrel, hanem súlyos ezrekkel, merthogy pár száz se ér ma már semmit. goknak, amely méginkább élénkítette a piacozókat, vásározókat. Az ipari vásárok valahol a Horváth Mihály utca könyékén kezdődtek, onnan került át mai helyére, a Mars térre. És lám, a szabadtéri közeledtével ismét nemzetközivé lett: ezen a picurka kis helyen, az amúgy nem kis térnek épphogy egyharmadán. Itt bemutatók vannak inkább, és üzletkötések, ami egyúttal jellegében hordja a kiállítást is. Tavaly is nagy volt a kínálat, de ez idén mintha még nagyobb, még sztnvonlasabb lenne. És még zajosabb. Alig pár száz lépésre most is itt vannak a tanyaiak. Amfg a nemzetközisek meglehetős hangerővel, addig ők szerény csöndességgel, évszázados kitartással kínálják portékáikat a friss zöldségre és gyümölcsre áhítozó városiaknak. Vagyis, megfér itt békésen egymás mellett a két világ: a nemzetközi méretű vásár és a mi bukszánkhoz szabott piac, amelyek immár együtt szolgálják és emelik Szeged városának vásárvárosi színvonalát. ifj. Lele József KEDD, 1994. JÚL. 12. SOROZAT 11 • Végre a tudósító is kiteheti táskájából a hetek óta magával hordott egyenruháját: a tenyérnyi úszónadrágot. Azt mondják kint Dorozsmán, beköszöntött az igazi főszezon: fölment a fasírt ára és Gabi „néni" levetette a „szolgálati" bugyiját. Dévény Gabriella, a Natours Kft. egyik tagja egyébként kulturális szakemberből lett „vetkőztető". Társával, Kiss László ügyvezetővel ötödik éve élnek abból, hogy levetkőztetik a vendégeket: hollandokat, németeket, osztrákokat, amerikaiakat és persze több ezer szegedit. Dehogy is haragszanak ezért a kuncsaftok. Vetkőznek ők maguktól is, hiszen a Sziksóstó hátsó, eldugott szegletében lassan nyolc éve működik a naturista strand és kemping. Amiért régen az Adriára kellett menni, azért ma már elég kiautózni Dorozsmára. Arról nem is beszélve, hogy egy fürdőruha árán itt egész szezonra szóló bérletet kínálnak: lehet, hogy néhányan spórolásból választják a mezítelenséget? - Inkább idejövök, mint a textilesre - állítja Zsuzsa. - Ott sokkal jobban megbámulnak a fiúk, ha egyedül vagyok. • És itt? - Mindenki egyforma. A ruhájukkal a státuszukat is levetik az emberek. Az ügyvéd éppen úgy tegeződik a kőművessel, mint a képviselő a vasesztergályossal. Kiderül, igazi családi szórakozás a nudizás. Akarom mondani a naturista fürdőzés, strandolás - az igazi nudósok ugyanis inkább az utóbbival illetik magukat. - Az igazi naturista a környezetére is vigyáz, nem csak céltalanul meztelenkedik! - állítják. Valóban. Dorozsmán legalábbis példás a rend. víztiszta a tó, vágott fűillat mindenfelé. Egy csöpnyi Európa: nyugalom, tisztaság, rend és egymásra figyelés. - Itt nem lehet a csikket sem eldobni. Rászólnak az emberre, És jönnek a hollandok, a németek is: hozzák a hatalmas lakókocsikat. Az idén tévét és parabolaantennát is: biztos, ami biztos - itt a focivébé. Az egész strand azonnal megtudja, ha gólt lőnek a tévében: ha a hollandok vezetnek, üdvrivalgás kíséri az akciót, ha az ellenfél, akkor jobb is, ha nem tud az ember hollandul... Több tucat ruhátlan ember szorong a képernyő előtt: a zsupfedeles nyitott ebédlőben gombnyomásra házhoz jön a világ, még felöltözni sem kell... - Akadt olyan budapesti házaspár is, aki az Adriára indult, egy éjszakára betért hozzánk pihenni... Két hét múlva innen mentek haza. Pihenni igazán ideális ez a naturista-paradicsom. Néhány éve büfét, éttermet, turulpályát, motelt és faházakat húztak fel a vállalkozók. Melegvizes zuhanyzót és konyhát is „ragasztottak" hozzá, hogy teljes legyen a komfort a kempingezőknek. A vendégek jórésze már arcról ismeri egymást, a márciusi napra előbújnak, ha csak negyedórára is, de odakínálják bőrüket a napsütésnek. S közben jöhetnek a téli történetek, a mesék a hideg napokról, amikor hiányoztak a lányok a nudiról. - Július végén nemzetközi naturista sporttalálkozóra készülünk - gondolkodik hangosan Kiss László - Úszóversenyek, turul és tekebajnokság, foci hoz szfnt a szikire és az idén is megrendezzük az elmaradhatatlan testfestő versenyt. Olyankor helikopteres sétarepülésre is benevezhetnek a látogatók: beül az ember a gépbe. Szeged fölé száll, s élvezi hogyan szaladgálnak odalenn a gatyás-világban. Egy szem napszüvegben a belváros is másként fest fölülről. De addig még sűrűn fodrozódik a szelíd víz a tóban... (Folytatjuk.) Rafai Gábor hogy itt hagyott valamit meséli Tibor. - Ezzel a dolog a lovagiasság szabályai szerint el is van intézve - sértődésnek helye nincs. Hát... Nem igazán megsértődni járnak ide az emberek. A parton mezítelen férfi és női testek. Mi tagadás, sokkal inkább esztétikai élményt nyújt ennyi ruhátlan amazon, mintsem izgatná a kedélyeket. A barnára sült testek között azért mindig akad egy-két kezdő: a fürdőruha nyoma azonnal árulkodik. - Egyre több az „elsőbálozó", ahogyan mi becézzük őket - mondják nevetve egy fiatalokból álló társaság tagjai - Kicsit még zavarban vannak, de legközelebb már nem ugranak azonnal a tóba, hogy eltakarják magukkal a vízzel. Ami a vizet illeti, egyébként érdemes beleugrani. Míg a Tiszában nem javasolják a fürdőzést, addig itt nyugodtan lubickolhat az ember: a Dél-Alföld egyik legtisztább tavában mártózhat meg. Napi többezer köbméter tiszta vízzel frissítik ugyanis a tórendszert. - A tisztaságért egyébként sem kell szólni senkinek — mondja a „tulaj", Kiss László, Kosárfonó a vásárban. (Juhász Antal archív felvételei) Kádár (régiesen pintér) és portékája • A SZUE-túl a Szikiig: felöltözve és pucéran (8.) Szelíd vizeken - „egyenruha" nélkül aki szintén a Natours-osok egyenruháját, azaz az ádámkosztümöt viseli májustól szeptember végéig. Jól is néznénk ki, ha éppen az üzemeltetők lennének hyporeklámok... • Polgárjogot nyert már a mezltelenkedés Dorozsmán? - Ha a kukkolókra gondolsz, messzire elkerülnek minket. • És a környező kiskertesek? - Elinte berzenkedtek, furcsán néztek ránk, miféle csodabogarak süttetik itt magukat a nappal. Ma már többen idejárnak.