Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-12 / 161. szám

KEDD, 1994. JÚL. 12. • Mezőgazdaság és minisztere Árfolyam-latolgatás A magyar élelmiszergazdaság elismerésében sosem volt hiány. Szavakban. Főleg export teljesítményéért kapott dicséretet, s halk köszönettel kísért vállveregetést, hogy a nyomott élelmiszerárak révén bekapcsolódott a szociálpolitikába. Az egyensúlyt mindig az áttételes kompenzációk adták, s nagy ritkán sejlettek csak fel egy átgondolt agrárpolitika körvonalai. Az ágazatban dolgozók tisztes megélhetése főleg kitartásukon, s a játékszabályokra és azok beépített kibúvóira adott életszerű válaszokon múlott. A rendszerváltás is e területen próbált nagyot, s látványosat alakítani. A tulajdonlásban valóban jelentős fordulat állt be, de a valós, termékben és bevételben mérhető teljesítmények igen szerények. Feloldásra váró ellentmondásból akad bőven. A kilátásokról az új kormány földművelésügyi miniszterjelöltjét, Lakos Lászlót kérdeztük. • Kezdjük a mezőgazdaság csökkenő teljesítményeivel! Vajon ez az exporttól az önellátás felé vezető, leszálló ág törvényszerű, hogy folytatódjon? - A nemzetgazdaság teljesítményében ma is nagyobb, a fejlett országok 3-8 százalékával szemben 16-18 százalék az. élelmiszerek súlya. A kivitelben még jelentősebb az eltolódás, mivel más ágazatok exportképes árui ilyen nagyságrendben nem tudják tehermentesíteni. A támogatások nemzetközi versenyében ez a szerkezet nálunk sem tartható fenn anyagi áldozatok nélkül. • Mi az a valós nagyságBELÜGYEINK 3 Lakos László: „Szeretném, ha bennem nem a szövetkezeti elnököt látnák." (Révész Róbert felvétele) rend, melynek terhei elviselhetőek? - Az export arányainak változására csak hosszabb távon látok esélyt. Napjaink realitása, hogy a környező kelet- és közép e.urópai országokat kell ismét felfedeznünk. Ez egy hatalmas piac, legalább középtávú kifutással van ott keresnivalónk. Vagyis az export orientált mezőgazdaságnak ma Magyarországon nincs alternatívája. Ennek kell megteremteni az eszközrendszerét. • S hosszabb távon? - Társadalmunk fejlettebb foka együtt fog járni az élelmiszergazdaság csökkenő arányával. Ugyanakkor, ha óriási harcok árán a protekcionizmust és túltámogatást leszerelő GATT- tárgyalások sikerrel járnak, kedvező helyzetbe kerülnek az olyan jó mezőgazdasági adottságú országok, mint Magyarország. • Miként találhatjuk meg a távlatok igéretét hordozó rövidtávú, a mai kaotikus állapotokból kivezető megoldásokat? - Rögtönzésekkel biztosan nem. Nekünk kidolgozott agrárpolitikánk van. • Az MSZP minisztere az MSZP agrárpolitikáját valósítja meg ? - Az SZDSZ-ével közös álláspontot szinte ebben a kérdéskörben volt legkönnyebb megtalálnunk. • Az utóbbi években úgy tűnt, a földművelésügyi miniszteri poszt inkább politikai, mint szakmai. S ezzel társadalmi tekintélye is csorbult. Ön milyen „árfolyamra " számít? - Szeretném, ha felértékelődne, de nem az ebben rejlő hatalom miatt. Együttműködés és párbeszéd révén kívánjuk bizonyítani, hogy agrárpolitikánk valós gazdasági érdekekre épül, s a mezőgazdaságot, mint szakmát és hivatást kezeli. Ha azt tesszük, amire hivatottak vagyunk, akkor a minisztérium visszaszerezheti tekintélyét. Az érdekképviseleteknek jelentős teret szánunk. Jó lenne végre, ha a szerepek nem keverednének. • Ön a Kőröstetétleni Árpád Szövetkezet elnöke. A leköszönő kurzustól az új gazdák szövetkezet ellenes „nevelést" kaptak. Lehet, hogy ők most Önben a restauráció emberét látják. Meg tudná, meg szeretné őket nyugtatni? - Az a posztot nem viszem tovább. Szeretném, ha bennem nem a szövetkezeti elnököt látnák, hanem az alapanyagtermelésben, a gyakorlatban húsz éve dolgozó szakembert, aki mellesleg szövetkezeti elnökként tette a dolgát. A kisgazdaságok gondjait jól ismerem, s az új gazdák számára is kedvező megoldásokat fogom keresni. • Lesz rá elég alkalma. Elsőként vegyük a gabonaértékesítés, finanszírozás gondjait, vagy a mezőgazdasági fejlesztési támogatások felfüggesztését. - Az aratással kapcsolatban az előző kormány ebben a témában hozott, a hitelezés meghosszabbítását és kamatkönnyítést szolgáló döntései adják a kiindulási alapot. Az aratást követően lesz értelme megnézni, hogy tényszerű adatok birtokában milyen változtatások szükségesek, mondjuk a garantált áras felvásárlás életbeléptetésében, a felvásárlás és közraktározás ösztönzésében. Az előző kormány által kialakított támogatási rendszert működtetni kívánjuk. Természetesen, jobban és körültekintőbben. Tóth Szeles István A Pillangók szabadok (Folytatás az 1. oldalról.) A 19 nap alatt olyan előadásokat láthatnak a nézők, mint a másodéves színművészetisek „Sztárcsinálók"-ját, a casablanca-i színház pszichokrimijét, a Bencze Ilona Maros Gábor egykor volt házaspár „Cabaret Bonbonniére"jét vagy a Szemán B. által színpadra álmodott darabot, Gheiderode „Pokoli Pompáját". Ez utóbbi ősbemutató, méghozzá olyannyira őskövület a darab, hogy Ká-Európában még sehol sem játszotta élő ember a színpadon. (Göncz Árpád és Fodor Gábor meg is ígérte a rendezőnek, hogy ha ideje engedi, akkor július 30án száguld Szegedre.) Ja, majd elfelejtem, a Los Angeles-i tenor-párbajjal egyidőben, július 17-én, a fesztiválon szoprán-párbajt rendeznek Csonka Zsuzsa, Vajda Júlia és Kertesi Ingrid operaénekesek részvételével. De lesz itt francia színház, a Theatre de la Guimbarde, Székhelyi József egy R.F. Simons színdarabbal, a „Kean"-nel, lesz Gershe előadás, a „Pillangók szabadok" címmel, melynek főbb szereplői: Pásztor Erzsi, Haumann Petra és Németh Kristóf, és tartanak táncestet a pécsi Art Kísérleti Stúdió közreműködésével. A szervezők a gyermekekről sem feledkeztek meg, akiket illuzionisták és bűvészek szórakoztatnak majd, Nindjava, Jackson, Jupiter és tsai. Ajánlqm, hogy a következő napokban járjanak nyitott szemmel az utcán, fürkésszék a fesztivál plakátjait, s ha valami tetszik, akkor vásárolják meg a belépőt a Szegedi Nemzeti Színház (Kárász u. 15.), illetve a Szegedi Szabadtéri Játékok (Deák F. u. 28-30.) jegyirodájában. Az előadások 15, illetve 20 órakor kezdődnek. Jó szórakozást! Sz. C. Sz. Fidesz Hegedűs is és Szelényi is kilép Kilépett a Fideszből Hegedűs István és Szelényi Zsuzsanna, a pártot az elmúlt négy évben országgyűlési képviselőként és közéleti szereplőként is reprezentáló két politikus. Az MTI-hez is eljuttatott kilépési nyilatkozatukban hangsúlyozzák, hogy a Fideszen belüli személyi ellentétek kiéleződésével, a hatalmi harc kirobbanásával párhuzamosan fokozatosan csökkent annak lehetősége, hogy befolyásolják a párt irányvonalának alakítását. Megítélésük szerint az általuk alapított Párbeszédplatform elképzelése az Orbán Viktor és Kövér László irányította pártvezetés merev elutasításába ütközött. Hegedűs István és Szelényi Zsuzsanna szerint a kongreszszus sem hozta meg a párt jövője szempontjából szükséges fordulatot. A régi-új vezetők nem fogadták el az elmúlt másfél év politikai irányvonalát ért elemző kritikákat, tisztújítás történt, de megújulás nem, ezért a két politikus úgy látja: utolsó esélyüket is elvesztették, Kogy á Fidesz politikájába beleszólhassanak. országon. Két pártvezér megnyerte magánháborúját. Torgyán József diadalát senki sem kérdőjelezte meg. Hiszen ő előre megmondta, hogy győzni fog, s azt is megmondta utólag, hogy győzött. Ezen kár ironizálni. Számára az volt a győzelem, hogy sikerült kikergetni a történelmi patinájú pártnévből a konkurenciát, megszilárdítani saját lefaraghatatlan nagyságú frakcióját a Parlamentben és elérni azt az ideális állapotot, hogy ő nyugodtan bírálhat és ígérhet bárkit és bármit, miközben őt nincs miért bírálni, és rajta senki sem kérheti számon az ígéreteit. Természetes, hogy egy ilyen vezért önmagától is csak hódolat illeti meg, nem bírálat. Orbánnak nehezebb dolga volt. Amióta ő az első polgár pártjában, először került abba a helyzetbe, hogy számszerűen megmérjék, mennyiben ragaszkodnak hozzá jobban, mint valaki máshoz, akinek a személyében az a legfontosabb, hogy nem azonos vele. Ebben a helyzetben Orbán taktikus volt és főként önkritikus. Még ellenfeleit is meglepte az a kemény hang, amelyet megengedett önmagával szemben. Azt olvasta a saját fejére, ami valóban legjobban fájt a seregnek, nem vitte őket győzelemre, nem juttatta be őket a megígért háromszoros létszámban a Parlamentbe, most nem kínálhat jutalmul bársonyszékeket és egyéb pozíciókat. És mindennek egyik fő oka, hogy éppen ő nem volt igazi miniszterelnök-jelölt a társadalom szemében a maga zöldfülű életkorával. És persze rossz volt az általa jóváhagyott választási taktika, a sajtóval fenntartott viszony, meg minden. Csak a pártprogram szent. Annál ma sem lehet jobbat találni, ahhoz nem lehet nyúlni, feltéve ha a jelenlevők nem hatalomra éhes farkasok. Furcsa módon a külső szemlélő némileg másképp éli át ezt a dolgot. Két éve Orbánt mindenki nemcsak elfogadható, hanem a legvalószínűbben befutó miniszterelnökjelöltnek tartotta. A Fidesz stratégiává vált taktikája is arról szólt, hogy úgy kell összehozni a majdani kormánykoalíciót a hatalomban meggyöngült kormánypártokban és a hatalombál kimaradástól meghasonlott idősebb liberális pártból, hogy az összetartó kapocs csak a Fidesz lehessen, így csak ő adhassa a kormányelnököt. A Fidesz-program ugyanakkor minden elemző, egybehangzó vélemény szerint látványosan megbukott. Kanyarulataival sok hívet vesztett, kevés újat szerzett, hiszen a választó vagy leváltani, vagy megtartani kívánta a kormányt és nem igazán tudott mit kezdeni a Fidesz közbülső megoldásaival. Ezt Orbánnak is tudnia kell. Mégis miért reve magára minden felelősséget és miért nem engedi még elvben sem felülvizsgálni a pártprogramot? ert a felelősség csak retu, ikai gesztus. Jól tudja, neki a párton belül nincs alternatívája. Aki lehetett volna, az vagy távozott vagy nem nőtt túl az engedélyezett méreten. A Fidesz programnak ugyanakkor bőven lehetne alternatívája. Hiszen a legutoljára tavaly Debrecenben elfogadott program is más, mint ami végül is a párt taktikáját irányította a választások alatt. A Fidesz program valószínűleg most is változik. Orbán nem szívesen ismételné meg mostani szereplésüket az önkormányzati választásokon. De nem lenne jó, ha a tagság rászokna, hogy ő csinálja a programot. < Kiürültek a pártszékházak Honi Gyula Horn Gyula miniszterelnökjelölt, MSZP-elnök a sajtó munkatársainak kijelentette: túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy jelenleg azzal a kérdéssel foglalkozzon, megtartja-e a miniszterelnökség mellett a pártelnöki posztot is. Hozzátette: az MSZP októberi kongresszusán tisztújításra van szükség, mivel - mint fogalmazott - kiürült a párt Köztársaság téri központja, valamint a megyei szervezetek, hiszen igen sok szocialista politikus parlamenti képviselő lett, illetve komoly tisztségeket tölt be. Mint mondta: minden szinten megújítás vár a pártr^. Pető Iván SZDSZ-elnök társaságában szerdán szeretne találkozni az egyeztetések során megnevezett médiumelnök-jelöltekkel. Mint ismeretes: az MSZP és az SZDSZ szakértői már egyezségre jutottak a televízió elnökjelöltjének és leendő két alelnökének személyéről, de a rádió vezetőjelöltjeiről várhatóan csak a közeljövőben lesz döntés. • Jelentős elismerésben részesült a napokban Fejér Levente villamosmérnök, a Démász alkalmazottja. Az idén első ízben kiosztott Zeusz-díjat vehette át az Országos Villamossági Napok elnevezésű szakmai rendezvényen. A szegedi szakember 35 éve dolgozik ennél a vállalatnál, ugyanazon a munkahelyen. Távlati fejlesztéssel foglalkozik.( A többi között Szeged város távlati villamosenergia-ellátását is meghatározó és fejlesztő tervek egyik kidolgozója.) Az életmű-díj átvétele után beszélgettünk vele. • Mit jelent ez az új elismerés a szakmai berkekben? - A villamosenergia iparban eddig nem volt szakmai díj, amit az iparágon belül osztottak volna. Valamikor volt a kiváló munkáért járó miniszteri kitüntetés, létezik az elektrotechnikai egyesületnek egy csomó olyan díja, amelyekkel a megfelelő szak0 KÉRDÉS A Zeusz-díjas villamosmérnökhöz területeken végzett munkát ismerik el, de magában az iparágban nem volt ilyen. A Zeusz-dlj a villamosenergia iparban megszerezhető legmagasabb kitüntetés, amit egy hosszabb életműért adnak. Ebben az évben alapították, egy igen látványos bronzszobor tartozik hozzá. • Az Ön számára mit jelent a szakma kitüntetése, elismerése? - Mindenképpen nagy megtiszteltetésnek veszem. Ezt a szakmában hosszú éveket eltöltött, nagy gyakorlattal rendelkező embereknek adják. Én 35 éve, 1959. január elseje óta dolgozom a Démásznál, ugyanabban a munkakörban, ugyanazokkal a feladatokkal, csak a elmeim változtak az évek folyamán... • A fiatalok, az elkövetkező időszak szakemberei számára, mit tart igazán fontosnak a jövő szempontjából? - Az a véleményem, hogy a béke mellett a legfontosabb stratégiai kérdés: a tanulás. Amikor egy gyerek megszületik, már akkor elképesztően nagy értékű adottságokkal rendelkezik. Hogy ezt az adottságot kihasználja-e vagy sem, az kifejezetten oktatási kérdés. Ezért tanulnia kell, de: nem elég, hogy ő maga, Fejér Levente egyedül tanul, hanem mindenkit arra kell biztatni, ösztönözni, hogy tanuljon. Ez azért fontos, mert végső soron egy ország színvonalát az általános képzettsége határozza meg! Egy fecske nem csinál nyarat, mindenkinek tanulnia kell. Éppen ezért, akármilyen rossznak tűnik, például a felnőttoktatásnak a hatásfoka, nem mondhatunk le erről a képzési formáról sem. Kisimre Ferenc