Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-12 / 161. szám

KEDD, 1994. JÚL. 12. • Mezőgazdaság és minisztere Árfolyam-latolgatás A magyar élelmiszergazda­ság elismerésében sosem volt hiány. Szavakban. Főleg ex­port teljesítményéért kapott dicséretet, s halk köszönettel kísért vállveregetést, hogy a nyomott élelmiszerárak révén bekapcsolódott a szociálpo­litikába. Az egyensúlyt mindig az áttételes kompenzációk ad­ták, s nagy ritkán sejlettek csak fel egy átgondolt agrárpolitika körvonalai. Az ágazatban dol­gozók tisztes megélhetése fő­leg kitartásukon, s a játéksza­bályokra és azok beépített ki­búvóira adott életszerű vála­szokon múlott. A rendszer­váltás is e területen próbált nagyot, s látványosat alakítani. A tulajdonlásban valóban je­lentős fordulat állt be, de a valós, termékben és bevételben mérhető teljesítmények igen szerények. Feloldásra váró ellentmondásból akad bőven. A kilátásokról az új kormány földművelésügyi miniszter­jelöltjét, Lakos Lászlót kér­deztük. • Kezdjük a mezőgazdaság csökkenő teljesítményeivel! Vajon ez az exporttól az önellátás felé vezető, le­szálló ág törvényszerű, hogy folytatódjon? - A nemzetgazdaság telje­sítményében ma is nagyobb, a fejlett országok 3-8 százalé­kával szemben 16-18 százalék az. élelmiszerek súlya. A kivi­telben még jelentősebb az el­tolódás, mivel más ágazatok exportképes árui ilyen nagy­ságrendben nem tudják teher­mentesíteni. A támogatások nemzetközi versenyében ez a szerkezet nálunk sem tartható fenn anyagi áldozatok nélkül. • Mi az a valós nagyság­BELÜGYEINK 3 Lakos László: „Szeretném, ha bennem nem a szövetkezeti elnököt látnák." (Révész Róbert felvétele) rend, melynek terhei elvi­selhetőek? - Az export arányainak vál­tozására csak hosszabb távon látok esélyt. Napjaink realitása, hogy a környező kelet- és közép e.urópai országokat kell ismét felfedeznünk. Ez egy hatalmas piac, legalább közép­távú kifutással van ott keres­nivalónk. Vagyis az export orientált mezőgazdaságnak ma Magyarországon nincs alter­natívája. Ennek kell megteremteni az eszközrendszerét. • S hosszabb távon? - Társadalmunk fejlettebb foka együtt fog járni az élel­miszergazdaság csökkenő ará­nyával. Ugyanakkor, ha óriási harcok árán a protekcionizmust és túltámogatást leszerelő GATT- tárgyalások sikerrel járnak, kedvező helyzetbe kerülnek az olyan jó mező­gazdasági adottságú országok, mint Magyarország. • Miként találhatjuk meg a távlatok igéretét hordozó rövidtávú, a mai kaotikus állapotokból kivezető megoldásokat? - Rögtönzésekkel biztosan nem. Nekünk kidolgozott ag­rárpolitikánk van. • Az MSZP minisztere az MSZP agrárpolitikáját valósítja meg ? - Az SZDSZ-ével közös álláspontot szinte ebben a kér­déskörben volt legkönnyebb megtalálnunk. • Az utóbbi években úgy tűnt, a földművelésügyi miniszteri poszt inkább politikai, mint szakmai. S ezzel társadalmi tekintélye is csorbult. Ön milyen „árfolyamra " számít? - Szeretném, ha felértéke­lődne, de nem az ebben rejlő hatalom miatt. Együttműködés és párbeszéd révén kívánjuk bizonyítani, hogy agrárpoliti­kánk valós gazdasági érdekek­re épül, s a mezőgazdaságot, mint szakmát és hivatást ke­zeli. Ha azt tesszük, amire hivatottak vagyunk, akkor a minisztérium visszaszerezheti tekintélyét. Az érdekképvise­leteknek jelentős teret szánunk. Jó lenne végre, ha a szerepek nem keverednének. • Ön a Kőröstetétleni Ár­pád Szövetkezet elnöke. A leköszönő kurzustól az új gazdák szövetkezet ellenes „nevelést" kaptak. Lehet, hogy ők most Önben a restauráció emberét látják. Meg tudná, meg szeretné őket nyugtatni? - Az a posztot nem viszem tovább. Szeretném, ha bennem nem a szövetkezeti elnököt látnák, hanem az alapanyag­termelésben, a gyakorlatban húsz éve dolgozó szakembert, aki mellesleg szövetkezeti el­nökként tette a dolgát. A kis­gazdaságok gondjait jól isme­rem, s az új gazdák számára is kedvező megoldásokat fogom keresni. • Lesz rá elég alkalma. Elsőként vegyük a gabona­értékesítés, finanszírozás gondjait, vagy a mező­gazdasági fejlesztési támo­gatások felfüggesztését. - Az aratással kapcsolatban az előző kormány ebben a témában hozott, a hitelezés meghosszabbítását és kamat­könnyítést szolgáló döntései adják a kiindulási alapot. Az aratást követően lesz értelme megnézni, hogy tényszerű adatok birtokában milyen változtatások szükségesek, mondjuk a garantált áras felvá­sárlás életbeléptetésében, a felvásárlás és közraktározás ösztönzésében. Az előző kor­mány által kialakított támoga­tási rendszert működtetni kí­vánjuk. Természetesen, jobban és körültekintőbben. Tóth Szeles István A Pillangók szabadok (Folytatás az 1. oldalról.) A 19 nap alatt olyan elő­adásokat láthatnak a nézők, mint a másodéves színmű­vészetisek „Sztárcsinálók"-ját, a casablanca-i színház pszicho­krimijét, a Bencze Ilona ­Maros Gábor egykor volt há­zaspár „Cabaret Bonbonniére"­jét vagy a Szemán B. által színpadra álmodott darabot, Gheiderode „Pokoli Pompá­ját". Ez utóbbi ősbemutató, méghozzá olyannyira őskövü­let a darab, hogy Ká-Euró­pában még sehol sem játszotta élő ember a színpadon. (Göncz Árpád és Fodor Gábor meg is ígérte a rendezőnek, hogy ha ideje engedi, akkor július 30­án száguld Szegedre.) Ja, majd elfelejtem, a Los Angeles-i tenor-párbajjal egyidőben, július 17-én, a fesztiválon szoprán-párbajt rendeznek Csonka Zsuzsa, Vajda Júlia és Kertesi Ingrid operaénekesek részvételével. De lesz itt fran­cia színház, a Theatre de la Guimbarde, Székhelyi József egy R.F. Simons színdarabbal, a „Kean"-nel, lesz Gershe elő­adás, a „Pillangók szabadok" címmel, melynek főbb szerep­lői: Pásztor Erzsi, Haumann Petra és Németh Kristóf, és tartanak táncestet a pécsi Art Kísérleti Stúdió közreműködé­sével. A szervezők a gyerme­kekről sem feledkeztek meg, akiket illuzionisták és bűvé­szek szórakoztatnak majd, Nindjava, Jackson, Jupiter és tsai. Ajánlqm, hogy a következő napokban járjanak nyitott szemmel az utcán, fürkésszék a fesztivál plakátjait, s ha valami tetszik, akkor vásárolják meg a belépőt a Szegedi Nemzeti Színház (Kárász u. 15.), illetve a Szegedi Szabadtéri Játékok (Deák F. u. 28-30.) jegyiro­dájában. Az előadások 15, illetve 20 órakor kezdődnek. Jó szórakozást! Sz. C. Sz. Fidesz Hegedűs is és Szelényi is kilép Kilépett a Fideszből Hege­dűs István és Szelényi Zsu­zsanna, a pártot az elmúlt négy évben országgyűlési képvise­lőként és közéleti szereplőként is reprezentáló két politikus. Az MTI-hez is eljuttatott ki­lépési nyilatkozatukban hang­súlyozzák, hogy a Fideszen belüli személyi ellentétek kiéleződésével, a hatalmi harc kirobbanásával párhuzamosan fokozatosan csökkent annak lehetősége, hogy befolyásolják a párt irányvonalának alakítá­sát. Megítélésük szerint az általuk alapított Párbeszéd­platform elképzelése az Orbán Viktor és Kövér László irányí­totta pártvezetés merev elutasí­tásába ütközött. Hegedűs István és Szelényi Zsuzsanna szerint a kongresz­szus sem hozta meg a párt jövője szempontjából szüksé­ges fordulatot. A régi-új veze­tők nem fogadták el az elmúlt másfél év politikai irányvo­nalát ért elemző kritikákat, tisztújítás történt, de megújulás nem, ezért a két politikus úgy látja: utolsó esélyüket is el­vesztették, Kogy á Fidesz politikájába beleszólhassanak. országon. Két pártvezér megnyerte magánháborúját. Torgyán József diadalát senki sem kérdőjelezte meg. Hiszen ő előre megmondta, hogy győzni fog, s azt is megmondta utólag, hogy győzött. Ezen kár ironizálni. Számára az volt a győzelem, hogy sikerült kikergetni a történelmi patinájú pártnévből a konkurenciát, meg­szilárdítani saját lefaraghatatlan nagyságú frakcióját a Parlamentben és elérni azt az ideális állapotot, hogy ő nyugodtan bírálhat és ígérhet bárkit és bármit, miközben őt nincs miért bírálni, és rajta senki sem kérheti számon az ígéreteit. Természetes, hogy egy ilyen vezért önmagától is csak hódolat illeti meg, nem bírálat. Orbánnak nehezebb dolga volt. Amióta ő az első polgár pártjában, először került abba a helyzetbe, hogy szám­szerűen megmérjék, mennyiben ragaszkodnak hozzá jobban, mint valaki máshoz, akinek a személyében az a legfontosabb, hogy nem azonos vele. Ebben a helyzetben Orbán taktikus volt és főként ön­kritikus. Még ellenfeleit is meglepte az a kemény hang, amelyet megengedett önmagával szemben. Azt olvasta a saját fejére, ami valóban legjobban fájt a seregnek, nem vitte őket győzelemre, nem juttatta be őket a megígért háromszoros létszámban a Parlamentbe, most nem kínál­hat jutalmul bársonyszékeket és egyéb pozíciókat. És mindennek egyik fő oka, hogy éppen ő nem volt igazi miniszterelnök-jelölt a társadalom szemében a maga zöldfülű életkorával. És persze rossz volt az általa jóváha­gyott választási taktika, a sajtóval fenntartott viszony, meg minden. Csak a pártprogram szent. Annál ma sem lehet jobbat találni, ahhoz nem lehet nyúlni, feltéve ha a jelenlevők nem hatalomra éhes farkasok. Furcsa módon a külső szemlélő némileg másképp éli át ezt a dolgot. Két éve Orbánt mindenki nemcsak elfogad­ható, hanem a legvalószínűbben befutó miniszterelnök­jelöltnek tartotta. A Fidesz stratégiává vált taktikája is arról szólt, hogy úgy kell összehozni a majdani kormány­koalíciót a hatalomban meggyöngült kormánypártokban és a hatalombál kimaradástól meghasonlott idősebb liberális pártból, hogy az összetartó kapocs csak a Fidesz lehessen, így csak ő adhassa a kormányelnököt. A Fidesz-program ugyanakkor minden elemző, egybehangzó vélemény szerint látványosan megbukott. Kanyarulataival sok hívet vesztett, kevés újat szerzett, hiszen a választó vagy leváltani, vagy megtartani kívánta a kormányt és nem igazán tudott mit kezdeni a Fidesz közbülső megoldásaival. Ezt Orbánnak is tudnia kell. Mégis miért reve magára minden felelősséget és miért nem engedi még elvben sem felülvizsgálni a pártprogramot? ert a felelősség csak retu, ikai gesztus. Jól tudja, neki a párton belül nincs alternatívája. Aki lehetett volna, az vagy távozott vagy nem nőtt túl az engedélyezett méreten. A Fidesz programnak ugyanakkor bőven lehetne alternatívája. Hiszen a legutoljára tavaly Debrecenben elfogadott program is más, mint ami végül is a párt taktikáját irányította a választások alatt. A Fidesz program valószínűleg most is változik. Orbán nem szívesen ismételné meg mostani szereplésüket az önkormányzati választásokon. De nem lenne jó, ha a tagság rászokna, hogy ő csinálja a programot. < Kiürültek a pártszékházak Honi Gyula Horn Gyula miniszterelnök­jelölt, MSZP-elnök a sajtó munkatársainak kijelentette: túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy jelenleg azzal a kérdéssel foglalkozzon, megtartja-e a miniszterelnökség mellett a pártelnöki posztot is. Hozzá­tette: az MSZP októberi kong­resszusán tisztújításra van szükség, mivel - mint fogal­mazott - kiürült a párt Köztár­saság téri központja, valamint a megyei szervezetek, hiszen igen sok szocialista politikus parlamenti képviselő lett, illet­ve komoly tisztségeket tölt be. Mint mondta: minden szinten megújítás vár a pártr^. Pető Iván SZDSZ-elnök társaságá­ban szerdán szeretne találkozni az egyeztetések során megne­vezett médiumelnök-jelöl­tekkel. Mint ismeretes: az MSZP és az SZDSZ szakértői már egyezségre jutottak a televízió elnökjelöltjének és leendő két alelnökének szemé­lyéről, de a rádió vezetőjelölt­jeiről várhatóan csak a kö­zeljövőben lesz döntés. • Jelentős elismerésben részesült a napokban Fejér Levente villamosmérnök, a Démász alkalmazottja. Az idén első ízben kiosztott Ze­usz-díjat vehette át az Or­szágos Villamossági Napok elnevezésű szakmai rendez­vényen. A szegedi szakember 35 éve dolgozik ennél a vál­lalatnál, ugyanazon a munka­helyen. Távlati fejlesztéssel foglalkozik.( A többi között Szeged város távlati villa­mosenergia-ellátását is meg­határozó és fejlesztő tervek egyik kidolgozója.) Az élet­mű-díj átvétele után beszél­gettünk vele. • Mit jelent ez az új elismerés a szakmai ber­kekben? - A villamosenergia ipar­ban eddig nem volt szakmai díj, amit az iparágon belül osztottak volna. Valamikor volt a kiváló munkáért járó miniszteri kitüntetés, létezik az elektrotechnikai egyesület­nek egy csomó olyan díja, amelyekkel a megfelelő szak­0 KÉRDÉS A Zeusz-díjas villamosmérnökhöz területeken végzett munkát ismerik el, de magában az iparágban nem volt ilyen. A Zeusz-dlj a villamosenergia iparban megszerezhető leg­magasabb kitüntetés, amit egy hosszabb életműért ad­nak. Ebben az évben alapítot­ták, egy igen látványos bronz­szobor tartozik hozzá. • Az Ön számára mit jelent a szakma kitünte­tése, elismerése? - Mindenképpen nagy megtiszteltetésnek veszem. Ezt a szakmában hosszú éve­ket eltöltött, nagy gyakor­lattal rendelkező embereknek adják. Én 35 éve, 1959. ja­nuár elseje óta dolgozom a Démásznál, ugyanabban a munkakörban, ugyanazokkal a feladatokkal, csak a elmeim változtak az évek folyamán... • A fiatalok, az elkövet­kező időszak szakemberei számára, mit tart igazán fontosnak a jövő szem­pontjából? - Az a véleményem, hogy a béke mellett a legfontosabb stratégiai kérdés: a tanulás. Amikor egy gyerek megszü­letik, már akkor elképesztően nagy értékű adottságokkal rendelkezik. Hogy ezt az adottságot kihasználja-e vagy sem, az kifejezetten oktatási kérdés. Ezért tanulnia kell, de: nem elég, hogy ő maga, Fejér Levente egyedül tanul, hanem min­denkit arra kell biztatni, ösztönözni, hogy tanuljon. Ez azért fontos, mert végső soron egy ország színvonalát az általános képzettsége ha­tározza meg! Egy fecske nem csinál nyarat, mindenkinek tanulnia kell. Éppen ezért, akármilyen rossznak tűnik, például a felnőttoktatásnak a hatásfoka, nem mondhatunk le erről a képzési formáról sem. Kisimre Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom