Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-01 / 152. szám

VföSTö 19 )0 * 'Á M4CYAP Ttv< u ALkALMABOL EMLÉK' í SŐ\ ENYH AZ 1 KÖXSÉ J !WLCÓv?w Rácz Jánosné szégyenkezve panaszkodik • Ki gondolta volna, hogy a lehető legnagyszerűbb megoldásnál is bökkenő lehet? Rácz Jánost kerestük, de éppen Szegeden járt akkor, viszont hamar kiderült, nem is ő irta a levelet, hanem a felesége. Helyben vagyunk tehát. Hét évvel ezelőtt menekültek be a tanyáról, bár az a tanya majdnem benn volt már a faluban. Azért kellett menekülniük, mert ha továbbra is kinn maradnak, betegre dolgoznák magukat. A falusi ember vérében benne van a megnyuvasztó hajtás, nem tudnak leállni. Nyugdíjas korában lett rokkant a fétj, a szíve rendetlenkedett, aztán a feleség is hasonló sorsra jutott, a munkát azonban csak úgy tudják elkerülni, ha a közeléből is megszöknek. Fölépítették a szép házat, aztán ketten maradtak benne, mert a fiuk Szegedre költözött. • Százötven mázsa rozsot említett az előbb. Munka nélkül az se terem meg. - A gyerek vett huszonvalahány hold földet, azon termett. • Szegedről jár ki rozsot termelni? Felemás utca Opusztaszeren - A férjem segít neki, de csak a szervezésben. Valóban nem tud dolgozni. • Miért nem hagytak bejárót, ahogy a többiek hagytak? - Azért, mert a tervben az áll, hogy itt megy el a kis út a kerítés előtt, ahogy a túlsó soron is van. Mi kihagytuk a helyét, meg néhányan még, de a többiek beültették. • Kis kocsival hol járnak ki? - A szomszéd földjén. Azt is mondja Ráczné, nagyon szégyelli magát, amiért ilyen egyszerű dologban is segítségért kell folyamodnia, de hiába kérik a polgármesteri hivatalt, nem történik semmi. Erősen hangoztatja, ha nagyon erőlködne, akkor se tudna rosszat mondani se a jegyzőre, se a polgármesterre, jószándékuk vitathatatlan, és ezért se őket hibáztatja. Amikor megemlítette a polgármesternek, hogy kénytelen máshová fordulni, azt a feleletet kapta, akaaCSB i* mmmá É ^falOŰi _ i^hú '"gc^g-JLÉu nAflb iíSmmB A polgármester és a jegyző, háttérben a falu tablója. (Fotó:*Enyedi Zoltán) kor is nekünk kell megoldanunk ezt a kérdést, de nem tudjuk megoldani. - Értsék meg, nem olyat kérünk, ami bárkit is sérthetne. Mindenkinek érdeke lenne, hogy végre megszűnjenek az új utca gondjai. • Hadd értelmezzem az eddigieket. Az utcasor tervében tehát meghatározták, hogy a kövesúttól hány méterre kezdődjenek a porták. - így van. • Azt is meghatározták, hogy a kerítés előtt nyolc métert szabadon kell hagyniuk a „szervizút" számára. - Szóról szóra így van. • Önök be is tartották. - És rajtunk kívül még páNagy Bandá András Tévétlenek r É

rdekes hírt olvastam a minap, ezt szeretném megosztani Olvasóimmal, talán nem lesz haszontalan megismerkedni vele. Szent Ilona-szigetén, ahol hajdanában Napóleon raboskodott, majd meg is halt, állítólag éveken át adagolta a szakácsnője az arzént, tökéletes bűntény, most, ennyi éven után kezdtek a nyomozáshoz, szóval ezen a nevezetes szigeten nagyon jó gyerekek találhatók, sót, a hír szerint itt találhatók a világ legjobb gyermekei. Magaviseletből szín jeles minden lurkó, s ha most a kedves Olvasó azt gondolná, hogy ez valami makarenkói módszer, egyfajta nevelési stflus eredménye, akkor téved. A magyarázat - a htradás szerint - sokkal kézenfekvőbb: Szent Ilonán a gyermekek még sohasem néztek tévét! Szegény gyerekek, még nem tudják, hogy jelenleg a kísérleti nyúl, hogy ne mondjam, kísérleti egér - virágot nekik! - szerepét töltik be, ugyanis a náluk sokkal okosabb buta felnőttek azt gondolják, azért ennyire jók a tévétói elszigetelt szigeti gyerekek, mert nem zavarta meg szellemiségük, egyéniségük, lelki életük, miegyebük kialakulását az az istenverte televízió. A sokkal okosabb buta felnőttek most, júliustól kezdve kiengedik az ifjúságot a karanténból, s beengedik őket egy szép új világba, a tévé által nyújtott világmindenségbe, hogy azután négy éven keresztül immáron valódi kísérleti nyulakként és egerekként bánhassanak velük, elemezve és vizsgálgatva, hogy milyen hatást gyakorol rájuk a soha nem látott varázsdoboz. Úgy gondolom, már most, a négy éves ciklus előtt megjósolhatom az eredményt: változó hatással lesz rájuk. Ami ugye semmit sem jelent, mégis mindent elmond. Miért gondolom ezt? Mert teljesen mindegy, mikor ülünk le első alkalommal a tévé elé, úgy vagyunk vele, mint a pacallal: ha egy igazi, finoman elkészített, sűrű konzisztenciájú, nem bőrkékkel telenyomott, nem ehetetlenül csípős, harmonikus ízvilágú pacalt fogunk ki - szóval olyat, amilyet „csak én tudok főzni" -, akkor rászokunk a pacalra, ha pedig egy híg, bőrökkel lerontott, nem kellően tisztított, rágósán korán tálalt pacalba botlunk, egy életre megutáljuk. Azt hiszem, a tévé műsorai is egy műsorújságba tömörített étlap ínyencségei, melyekből csak akkor érdemes választanunk, ha találunk kedvünkre valót. Ha nem, akkor szépen föl kell állni, s át kell menni egy másik étterembe, akarom mondani egy másik csatornára. Mert tudvalévő: legtöbbször azok szapulják a tévé műsorát, akik bekapcsolással kelnek ki az ágyból és kikapcsolással hajtják nyugovóra a fejüket. E

z természetesen nem azt jelenti, hogy a tévé műsorával meg lennék elégedve. Egyszerűen arról van szó, hogy egy-két naponta mindig akad egy - vagy maximum két olyan műsor, amit vagy megnézni, vagy akár rögzíteni is érdemes. Hogy ezek javarésze külföldi műhelyek alkotóinak kezemunkái? Istenem, ne kicsinyeskedjen a tévénéző, örüljön neki, hogy ha már itthon nem készít jó műsorokat a televízió, legalább megvesz egy-két jó anyagot, hogy valamiképp nézhetővé tegye a műsorát. (Persze nem Dallasról és hasonszőrű társairól beszéTáblák a hivatal falán • És a kis út meg a nagy út közötti részt mindenki szabadon használhatja. - Bérlet fejében, de szabadon. • A többség azonban nem várta meg. amíg a kis ál elkészült. Inkább nyitottak közvetlen magánbejárót a főútról. Önök viszont utólag se nyithatnak, mert beültették a kicsike darabot gyümölcsfákkal. - Jól tetszik érteni. • Akkor ez egy felemás utca. - Nem is utca már. Elmentünk a polgármesteri hivatalba, és nagy szerencsénkre együtt találtuk Kecskeméti János polgármestert Gera József jegyzővel. Haragnak, de még rosszallásnak se láttuk jelét rajtuk, amikor elmondtuk, mi járatban vagyunk. - Akkor akartunk lépni ebben az ügyben, amikor már el voltunk késve. Erőszakos intézkedéssel nem tehetjük tönkre a már kialakított zöldövezetet, eljátszanánk szavahihetőségünket. Van, ahol már fát is ki kell vágni, sót néhány helyen a tűzcsapot is át kell helek, ezek mindenevőknek készült kaják, hanem Az élet megpróbáltatásairól, az Élő bolygóról vagy például a Bolygónk, a Földről, melyek gyermeki rajongással késztetnek arra, hogy odaüljek a képernyő elé.) De téijünk vissza a gyermekekhez. Nem hiszem, hogy okos dolog ez a vizsgálat. Az az érzésem, eddig elvettek valamit korunk gyermekeitől. És itt természetesen nem az akciófilmekről, nem a gyermekek által is nézett krimikről, nem a szájbarágós, képileg elolvastatott mesékről beszélek, hanem épp a tévé természettudományos ismeretterjesztő programjairól, melyek a nagyvilágra nyitnak ablakot. Úgy gondolom, ha eddig tudták úgy irányítani a gyermekeket, hogy ne nézzenek tévét, megoldhatták volna azt is, hogy csak azt nézzék meg a tévé műsorából, ami számukra, nyiladozó gyermekek számára nagyon fontos. És legföljebb azt vizsgálgatták volna négy éven keresztül, hogy a képernyőről áradó kommersz és léleknek, semmit sem adó műsorok, piff-puffok és véres történetek ártanak vagy sem. Ezt pedig - az okos lyeztetnünk. Akármit elmulasztunk, kamatostul jönnek elő a bajok. Be kell látnunk azt is, a közlekedés szempontjából is tarthatatlan, hogy minden portáról külön kijárat legyen a kövesútra. Igen nagy a baleseti veszély. • Mit ígérnek tehát? - Az egyetlen helyes megoldást: ősszel, a termés betakarításakor minden érdekelt telektulajdonost fölszólítunk, hogy hagyja meg a belső út helyét. • Ez olyan ígéret, amit meg is tartanak? - Muszáj betartanunk. • Ez azonban ősszel lesz, a rozs meg most érik. És fontos, hogy biztos helyre kerüljön. - Tudjuk, hogy pótkocsis teherautóval nehéz bevinni a szomszédok részén keresztül a gabonát, de megoldható, és biztatást is kaptunk tőlük, hogy nem lesz komoly akadálya. Köszönjük a megértést, a jó szándékot, - és az újabb határidőt. Horváth Dezs<i buta felnőttek! - vizsgálatok nélkül is tudhatták... A

rra gondoltam, itt, nálunk is csinálhatnának egy ilyen vizsgálatot. No nem a gyermekekre gondolok, kár lenne értük. A felnőtteket kellene vizsgálat alá vetni. Mert szerintem az elmúlt négy év vagy tévétlenné tette az embert, mert elege volt abból, amit étel helyett az étlapra hánytak, vagy ha mégis dacolt, s nézte, akkor meg csak fölidegesítette magát. Semmiképpen nem válhattunk ,jó felnőttekké", mint a Szent Ilonán élő gyermekek jó gyermekekké. A vizsgálat nálunk akár fordított is lehetne: vajon ha végre jó műsorokat és általunk szeretett tévés személyiségeket - isiáthatnák. vajon nyugisabbak lennénk-e, amolyan jó felnőttekké válhatnánk-e? Egyáltalán: tartanunk kellene-e attól, hogy megárthat nekünk a tévé? És máris megkezdtem önmagam vizsgálatát. Négy év múlva eredménye is lesz, majd elmondom. Ezer szerencse, hogy mostantól van esélyünk egy olyan műsorétlapra, melynek fogásaiba - mint Napóleon esetében - senki sem fogja tovább adagolni az eddig már épp eleget pusztító mérget.