Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-09 / 159. szám

G^e^ámia TÁRSASÁG • KULTÚRA • IFJÚSÁG • BŰNÜGY • SPORT Oppenheimer titokban - Moszkvában A sztálini titkosszolgálat egykori főnöke, az 1953-ban kivégzett Lavrentyij Berija fia, Szergo Berija kedden újabb adalékkai szolgált ahhoz az Oroszországban és Amerikában egyaránt dagadó vitához, hogy kit illet az 1949-ben felrobbantott első szovjet atombomba megszerkesztésének dicsősége: a szovjet tudósokat-e, vagy a szovjet kémszolgáiatokat. Nagy Bandó András Polimese Szergo Berija a The Independent című brit lapnak nyilatkozva azt állította, hogy Róbert Oppenheimer, az amerikai Manhattan-terv tudományos igazgatója 1939-ben titkos látogatást tett Moszkvában. - Akkor persze nem tudtam, hogy Oppenheimer maga volt az. Fiatal ember volt, nálunk lakott és az én szobámban aludt. Álnevet használt. Franciaországon át érkezett, a francia elvtársak segítő közvetítésével. A Szovjetunióban akart dolgozni, és sajnálta, hogy eredmény nélkül kellett távoznia. Oppenheimert nem szervezték be kémnek, de akkoriban, amikor még az Egyesült Államoknak sem volt atomfegyver-programja, azért jött Moszkvába, mert aggódott, nehogy Hitler legyen az első az atomfizika katonai felhasználásában mondta a most 69 éves Thomas Stafford neve megint előkerült. Akkor ismerkedett meg vele a világ, amikor 1965-ben először járt a Kozmoszban a Gemim-6 űrhajó kabinjában, egy esztendővel később megismételte ezt a kirándulást, a Gemini-9 személyzetével. Ezután következett a legnagyobb kaland, a Hold-utazás 1969-ben az Apolló 10-zel, s ha nem is ő, hanem Armstrong tette meg azt a kis lépést, amely nagy ugrás lett az emberiség törteneteben, tagja lehetett az első expedíciónak, amely elvitte a földiek névjegyet egy másik égitestre. Végül pedig 1975-ben az akkori közös amerikai-szovjet űrvállalkozásban, a SzojuzApolló-programban az EgyeSzergo Berija, kijevi otthonából adott nyilatkozatában. A The Independent emlékeztetett, hogy Hirosima után Sztálin Lavrentyij Berijára bízta a szovjet atomfegyver-program meggyorsítását, és állandó volt a súrlódás a tudósok és a belügyesek között. Ezt igazolta a brit lapnak nyilatkozva Dávid Holloway, az amerikai Stanford Egyetem tekintélyes szovjet-szakértője is, és hozzátette, hogy Szergo Berija állítását, mely valószínűleg nem felel meg a valóságnak, ezt figyelembe véve kell mérlegelni. A The Independent szerint azonban Szergo Berija azután határozta el magát a nyilatkozatra, hogy megjelent apja egyik régi beosztottja, Pavel Szudoplatov könyve, mely szerint a szovjet hírszerzést egyenest Oppenheimer és három más vezető fizikus, köztük Niels Bohr segítette hozzá az amerikai atomtitokhoz. Berija fia sem tartotta reálisnak Szudoplatov állításait, és ez növeli tulajdon szavai hitelét. - A tudósok nem voltak ügynökök, de azt A balzsamozás új receptje A német temetkezési vállalatok a holttest konzerválásának új, költségesebb módszerét ajánlják, ha elhalt rokonaiktól az általában engedélyezett négy napnál hosszabban akarnak búcsúzkodni a hátramaradottak. A „modern balzsamozásként" is emlegetett eljárást a görög halájistenről, Thanakosról (az Éj Fiáról) nevezték el. E módszer szerint a halott vérét és más testnedveit leszívják, majd formalinnal vagy más alkalmas anyagokkal pótolják. Az új balzsamozási eljárás lehetővé teszi, hogy a temetés időpontját bármilyen ideig halasszák. (FEB) akarták, hogy ez a technológia szovjet kézben is legyen. Először attól féltek, nehogy Németország legyen az első, a háború után pedig veszélyesnek tartották az atombomba amerikai monopóliumát. Olyan helyzetet igyekeztek hát teremteni, amely elősegítette az információáramlást. Ők maguk nem adtak közvetlenül információt, de azért igyekeztek segíteni mondta Szergo Berija. A brit lap mindenesetre idézte tíz tekintélyes orosz tudós múlt heti közös nyilatkozatát is arról, hogy „reakciós, demokrácia-, reformés értelmiségellenes erők provokációval kísérleteznek Oroszországban, hogy lejárassák a szovjet tudósok eredményeit, és puszta imitátoroknak ábrázolják őket, akik a hírszerzés által odavetett morzsákból táplálkoztak". (MTI) gépek új családja. Olyan harci repülőgépek álltak csatasorba, amelyeket különleges bevonattal lattak el, s ezaltal „láthatatlanok" lettek a radarernyők számára, s a hagyományos légvédelmi rendszerek nem tudták érzékelni és célba venni őket. Ma már az álcázott repülőgépek után, a hírek szerint, előrehaladott kísérletek folynak a tengeri lopakodókkal, vagyis a radarernyők elől rejtve maradó gyorsnaszádokkal is. Hogy ezt a programot ki irányítja, arról valószínűleg majd egy következő könyvből fogunk értesülni, hónapok, vagy talán évek múlva... Réti Ervin (FEB) A hét híre Bugyirabló A Tokió utcáit rettegésben tartó bugyitolvaj feladta magát. Ken Takara, a 23 éves teherautósofőr azt vallotta, hogy ebben az évben öt vagy hat fiatal nő fehérneműjét tulajdonította el. A rendőrség március óta 14 rablásról tud, de feltételezik hogy még több ilyen eset is történt, csak az áldozatok nem jelentették be. Minden ismert esetben a támadó motoron érkezett és távozott, miután az áldozat átadta neki alsóneműjét. Bántódása senkinek sem esett. „Tinédzser korom óta érdeklűdöm a nűi fehérneműk iránt" - mondta Takana. Állítása szerint a bugyikat eldobta. A

z erdő közepén, abban a bizonyos picinyke házban ezekben a napokban nagy volt a nyüzsgés. Annak ellenére, hogy amint az köztudott - odbent parányi volt minden, igyekeztek mindent hallatlanul tisztává és takarossá varázsolni, de annyira ám, hogy azt bárki iaegen megcsodálhatta! A házikóban most nem volt megterítve az asztal, így aztán nem volt rajta sem a hét kis tányérka, sem a hét kis kanalacska, sem a hét kis villácska és poharacska. Az ágyacskák is megvetetlenül éktelenkedtek, mostanában arra sem jutott ideje a hét kis törpének, hogy beágyazzanak. Volt dolguk elég, éppen kormányalakításra készültek, méghozzá ahogy ígérték is! - szakértői kormány alakítására. Oddakint éppen leereszkedett az este, csillagok lobbantak az égen - kivéve egyet, ami ebben az erdőben többé már nem fényeskedhet! -, s a hét kis tórpe ekkor ballagott hazafelé, vidáman, mozgalmi dalokat énekelve. Egész nap a házikóban dolgoztak, most is csak egy kis kirándulásra mentek el, hogy kiszellőztessék a fejüket. Nem szívesen hagyták ott a házat, mert attól tartottak, hogy amíg oda vannak, más kis törpék foglalják el a székecskéiket. Amikor beléptek a házba, egyikük meg is szólalt: Remélem, senki nem ült a székecskémbe! Következett a második: - Remélem, senki sem köpött a leveskémbe! A harmadik: - Remélem, senki nem lapozott bele a dossziémba! A negyedik: - Remélem, nem járt újságíró a házunkban! Az ötödik: Remélem, tisztában vagytok vele, hogy ma le kell tennünk a kormány névsorát az asztalra! A hatodik: - Remélem, ennél több engedményre már nem leszünk hajlandók! A hetedik: - Remélem, holnap leveszik már a fejemről ezt az abroncsot!... Miután valamennyien elmondták reményeiket, asztalhoz ültek, hogy végre tisztázzák, kik lesznek a szakértelemmel bíró miniszterek. Először Hapci kért szót, elmondva, hogy ő a maga részéről olyan régen lakik ebben a házikóban, hogy úgy érzi, alkalmas lenne a népjólét és az egészségügy vezetésére. De ha a többieknek az a véleményük, hogy az állandó tüsszentési inger kevés ahhoz, hogy valaki otthonosan mozogjon az egészségügyben, akkor szívesen vallatja akár az ipari tárcát is, mert ahhoz is konyít valamit, hiszen éveken át maga szerelte a biciklijét. Ha a többiek ezt is elvetnék, akkor fölajánlja, hogy tegyék őt a művelődési tárca élére, mert egyrészt sokat olvas, másrészt pedig négy éven keresztül tagja volt egy amatőr színjátszó-csoportnak, s főszerepet is játszott. Hapci után Vidor kért szót, kifejtve azon nézetét, hogy a kulturális tárcát nem kaphatja más, csak olyan ember, aki valóban szakember, mint például ő, aki nemcsak jókedvű és intelligens, de a házikóban is évek óta itt van, mint lakó. Nem sértődik meg akkor sem, ha a honvédelmet adják oda neki, mert a hadsereghez kiváltképpen ért, hiszen volt már katona és ismeri a rendfokozatokat. Harmadik megoldásként a pénzügyi tárcát is el tudja képzelni, mert abban aztán végképp szakértő, hiszen a havi fizetését is be tudja osztani. Ezután Szende állt föl, megjegyezve, hogy neki nem túl szimpatikus, hogy az eddig fölszólalók azt hiszik magukról, hogy bármelyik tárca vezetésére alkalmasak, miközben itt van ő, aki még meg sem szólalhatott, pedig az agrárkérdések szakértőjének számít, abszolút profi a munkaügyben és a környezetvédelemben, de ha minden kötél szakad, a pénzügyi tárca élén is el tudja képzelni magát, ha nem kapja meg az igazságügyet. Morgó emelkedett szólásra, s röviden csak annyit mondott, hogy mellette már csak azért sem mehetnek el szó nélkül, mert egyrészt legrégibb lakója a házikónak, másrészt pedig szakértői kormányt ígértek a választóknak, ezt pedig az ő kihagyásával nem lehet betartani. Ő a külügyet gondolta magának, de az igazságügy az igazi területe, mert kétszer már volt peres ügye és nyert. Ha egyik sem megy, akkor tudjanak róla, a nemzetbiztonsági kérdésekben is szakértő, ha kell. Kuka emelkedett szólásra, de közben rájött, hogy ez akkor sem fog sikerülni, ha megfeszül, így aztán visszaült a helyére, de azért egy papírra leírta és felmutatta a többieknek: külügy, igazságügy, pénzügy vagy egészségügy, és hat éve lakója a háznak. Szundi ekkor ébredezett, s látta, hogy minden szempár rámered, lesve, hogy mit álmodott meg magának. Kissé szédelegve állt fel, s két ásítás között elmormolta, hogy álmában munkaügyi miniszter volt, de annyira értett hozzá, hogy megalázó lett volna ott maradnia, ezért kérte, tegyék meg őt vagy egészségügyi miniszternek vagy honvédelminek. Most azonban, higgadt fejjel az a véleménye, ő kiváltképp alkalmas a belügyi tárca vezetésére, hiszen ott nincs semmi gond, nyugodtan lehet aludni. E

kkor Tudor emelkedett szólásra, s azt mondta, érezte, ez lesz a baj, mármint hogy annyi a szakértőjük, hogy megnehezíti majd a döntést. Végüí egy kalapba tették a neveket kivéve Tudorét, aki eleve miniszterelnök-jelölt volt! - s egy másik kalapba tették a tárcák nevét. Összesorsolták őket, s megszületett az igazságos döntés és a szakértői kormány. Az eredmény kifejezetten jónak tűnt, igaz, ennek hatására teljesen ki is ürült a házikó, hiszen az összes régi lakó átvonult a parlamentbe. Hogy mi lesz a mese vége? Nem tudom. De egyelőre aludjatok nyugodtan gyerekek, s álmodjatok szépeket! Szükségetek lesz rá!... Holdra szállás után „Lopakodó 99 sült Államok asztronautáinak parancsnokaként működött közre. A négy űrutazás után - immár vezérőrnagyi rangban - a híres kaliforniai Edwards légibázison teljesített szolgálatot, majd ottani parancsnoki megbízását feladva, kikerült a nyilvánosság reflektorfényéből. Ha a következő években „lyuk" keletkezett a tábornok életrajzán, nem beszéltek róla s nem beszéltetett magáról, nem a véletlennek tudható be. Egy német A hét fotói Ösvény Vízipisztoly újságíró most megjelent könyve lebbenti fel a titok fátylát és „számol" el Stafford éveivel. Adalbert B. Rwolf JÁ titkok üzeme - Amerika győzelme a technológiai háborúban" című, most megjelent könyvében elmondja: a tábornok a Lockheed konszern Burbankben található szupertitkos gyárában irányította azt a tervező, kutató és fejlesztő munkát, amelynek eredményeképpen megszületett a Stealth, vagyis a Lopakodó Ha a Délmagyar' is leközölné... Szégyenkampány Riminiben Egyéb eszközük nem lévén, Rimini városatyái sajátos módon próbálnak meg védekezni az elharapózó prostitúció ellen. Az örömlányok, akiket rajtacsípnek, számíthatnak rá, hogy nevük vendégük nevével együtt szerepel majd a helyi újságban. Giuseppe Chicchi polgármester szerint a lépésre azért szánták el magukat, mert a prostitúció immár kicsúszott a hatósági ellenőrzés alól, s a közrendet fenyegeti. Ha az ötlet beválik, mintát adhat más olasz városoknak is a prostitúció elleni küzdelemhez. Rimini egyébként maga is Nápolyt „másolta" a nyilvánosság elrettentő erejének bevonásával: az olasz Dél fővárosa ugyanis a cigarettacsempészek elleni küzdelemben fenyegetőzött hasonló intézkedésekkel. Révész Róbert felvételei kedden, a katasztrófa-elhárító gyakorlaton készültek