Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-06 / 130. szám
6 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1994. JÚN. 6. Szabadverseny, vagy a hatóság döntsön? A szegedi önkormányzat vagyonkezeld bizottságának tagjait és több városi vezetőt invitáltak nteg a napokban az Agroker-Szeged Rt. telephelyére, hogy bemutassák, milyen nagybani zöldség- és gyümölcs piaca lenne a városnak, ha itt működne. Bár a tucatnyi meghívott zöme elfogadta a meghívást, három városatya - Hatvani Zoltán, Galiba Ferenc és Békési Zoltán - jelent csak meg a helyszínen. A beszélgetést ennek ellenére megtartották, s a bizottság alelnöke Békési úr ígéretet tett, hogy a legközelebbi, szerdai bizottsági ülésen ismét előterjeszti a nagybani piae ügyét, melynek megtárgyalása már egy korábbi időpontban meghiúsult, mivel az ülés határozatképtelenné vált. mire ehhez a napirendi ponthoz értek. Az előterjesztés a város által üzemeltetett, dorozsmai nagybani piac működésének felülvizsgálatára irányul, s annak eredményétől függően a bizottság testületi döntést szeretne kicsikami arról, hogy érdemese a városnak további beruházásokba beszállni ott, amikor a lakossági kispiacok színvonala - például a Mars téren - indokolná inkább a közcélnak megfelelő fejlesztést. Békési Zoltán kifejtette még, hogy a nem véletlenül ideiglenesnek nevezett dorozsmai nagybani piac számos építési és higiéniai követelménynek, előírásnak nem felel meg. Az Agroker a szabadverseny salamoni döntésével összhangban tízmilliókat költött a tőle megkövetelt üzemeltetési feltételek megteremtésére, s a mai napon is rendelkezik a piacvégleges működtetésének engedélyével. Hatvani Zoltán emlékeztetett arra. hogy annak idején, amikor a Mars tér zsúfoltsága elkerülhetetlenné tette a nagybani kiköltöztetését a város mellett két vállalkozó is ringbe szállt, s mindkettő színvonalas ajánlatot tett. Akkor a képviselők azért választották Dorozsmát, mert úgyis ráfért a vásártérre, hogy az ottani por és sártengert megszűntessék. Az akkori ígéretekből azonban csak a 30 milliós aszfaltozás vált valóra, a banki háttér kiépítése, hűtőház, s más kiszolgáló létesítmények nem. Egy valódi, a nagykereskedőket igazán vonzó nagypiac kialakítására kár lenne további közpénzeket áldozni. Békési Zoltán még ma sem tartja késeinek a megyei, városi és termelői érdekek összehangolását. A nagybani piacot vállalkozókkal célszerű működtetni, s nem közpénzen versenyeztetni. A piacigazgatóság folyamatos vásárrendezéssel, színvonalas, lakossági kispiacok működtetésével is bizonyíthatná, szükség van rá. Kishitű szemlélet az elmaradó helypénzbevéteieket sajnálni. A város segítette vállalkozók mezőgazdasági centrumként felfogható, árutőzsdévé fejlődő telephelye az eddigieknél több kereskedőt Szegedre vonzhatna. Az önkormányzat résztulajdonosi mivoltából adódóan, s a növekvő adóbefizetés révén biztosan nem károsodna. A pesti nagybani piac áthelyezése is mutatta, hogy nem a termelői felismerés, hanem a megfelelő terelés dönti el, hogy hol árul. Szegeden először a megszokás döntött, most többen úgy érzik, ismét elérkezett a mérlegelés ideje. A találkozón az Agroker vezetői részletesen ismertették elképzeléseiket, de a másik - egyelőre ellenérdekűnek tűnő - fél távolléte miatt ennek közlésétől most eltekintünk. Bizonyára akad még fórum, ahol e témáról egyidőben, többoldalú információval is szolgálhatunk. T. Sz. I. • Tőlünk is lehet tanulni? Agrárkamarai együttműködés Moldáviával A látottak összegzésére a megyei önkormányzatnál került sor, ahol Lehmann István elnök adott vázlatos ismertetőt gazdasági fejlődésünk kedvező, de eddig kevésbé kihasznált, adottságairól. Szólt az európai regionális együttműködések fontosságáról, melynek sora ezen ismerkedő látogatás eredményeként is bővülhet. Kotogány Mihály a kétszáz tagja révén, közvetetten az élelmiszergazdaság azon 40 ezer szereplőjét képviselő Agrárkamara elnökeként beszélt a magántulajdonos alapuló gazdaság által megalapozott nemzetközi kapcsolatok fontosságáról, mely az ágazat termelésének 70 százalékát adja. Egy Prut menti szövetkezeti egyesülés vezetője, Vrabie Iurie Mihai a gyakorlati szakember szemszögéből értékelte az itt látottakat. Szerinte a moldáviai helyzet hasonlói a 4-5 évvel ezelőtti magyarországihoz. A hivatalos politika most tart „ az egy kis húsüzemecske, egy kis tejüzemecske, egy kis A közelmúltban a Csongrád Megyei Agrárkamara vendégeként egyhetes tanulmányúton járt nálunk a Vasile Gandrabura elnök és Irina Kogova külügyi igazgató vezette moldáviai Kereskedelmi Ipari és Mezőgazdasági Kamara küldöttsége. Elsősorban a kölönböző tulajdonosi formákban működő mezőgazdasági termelésről, élelmiszerfeldolgozásról szereztek személyes tapasztalatokat. Emellett együttműködési megállapodást frtak alá az Agrárkamarával. Arról is döntöttek, hogy ősszel magyar csoport viszonozza a látogatást. szőlőfeldolgozócska" alapú gazdaság fensőbbrendűségének deklarálásánál. Az itteni példák alapján a vendég véleménye, hogy nem kellene túlzásba vinni a gazdaság naturális szétaprózását. Fontosnak tartaná, hogy gazdasága egy itteni partnerrel közvetlen kapcsolatot alakítson ki. T. Sz. I. • Piaci terelés Babarczi Antal, a csarnokos. (Fotó: Gyenes Kálmán) Sebők István kistermelő már a vásárlátogatók és a piaci bevásárlók. A rekonstrukcióra viszont több tízmillió forint kellene. Egyetlen 'megoldás maradt, a tehetség szerint kozmetikázni a tér „szeplőit." - Két hete kezdtük el a Mars tér belső oldalán a szegélyek és burkolatok javítását és a jövő hét végére fejezzük be tájékoztatott bennünket Ádám Sándor, a Vásár- és Piacigazgatóság igazgatóhelyettese. - Velünk párhuzamosan, az önkormányzat megbízásából más vállalkozók is dolgoznak: a dr. Boros József utca burkolatát újítják fel. Azt is megtudtuk, a mostani kozmetika „ára" megközelíti az ötmillió forintot. Hamarosan kiürítik a piac középső „utcáját" is, kerítést húznak a vásár idejére, valamint sátortetőt emeltetnek a padsorok fölé, ami a vásár után is a helyén marad. R. G. • Ha csak a magam írásait markolnám egybe, amelyek a tejről szólnak - a műtehénkétől az importált drága tejelők kiselejtezéséig -, jó súlyt nyomna a köteg. Kollégáim talán többet kénytelenek foglalkozni vele, mert a panaszáradat elől nehéz kitérnünk, de nem hiszem, sajnos, hogy egyetlen kakaslépéssel is előbbre jutottunk volna. Most ismét a zákányszékiek keserveit zengjük, de ezt mindjárt ki kell terjesztenünk a nyolc szomszédos falura is. Örökzöld téma. Babarczi Antal gyűjti most a tejet, és jobb híján ellene lázadozik a nyolc falu. Addig is volt panasz bőven, amíg csak a zsírtartalmat mérték a fizikai tisztasággal együtt, hiszen kevesen nyugodtak bele, miért lett gyöngébb az övék, mint a szomszédé, amióta azonban bevezették a benne lévő csíraszám szerinti osztályozást, teljes a káosz. Mert senki nem lát bele a saját tejébe, nem tudja megállapítani, van-e benne élelmiszerbe nem való baktérium, vagy nincsen. Mert ha van benne, akkor tönkre is teszi azonnal. Azt hiszem, már a boszorkánypörök tehénmegrontó esetei is ezt firtatták, és sokszor máglyán fejezte be a gyanúsított. Gárgyán István polgármesterrel, dr. Máthé Ellák állatorvossal, Sebők István termelővel üljük körül az asztalt, és később csatlakozik hozzánk maga Babarczi Antal is, a csarnokos. Hamar eljutunk addig, ha extra minőségű tejet kevernek össze nemkívánatos baktériumossal, akkor az • Már a vásárra öltöztetik Mars téri „szeplők" - kozmetikázva Legfehérebb örökzöldünk: a tej Az európai rangra emelkedett Szegedi Nemzetközi Vásár környezete, a Mars tér. az utóbbi években inkább balkáninak, mint civilizáltnak tűnt. Hiába, az elmúlt évtizedek során megkopott az aszfalt, elöregedett a piaccsarnok - hepehupákon bukdácsoltak Fotó: Gyenes Kálmán Gárgyán István polgármester egészből K-s minőségű lesz, ami osztályon kívülit jelent, és nem 27,50-es fölső árat, hanem a legalsóbbat, a 16 forintot fizetik érte. Mi, fogyasztók, persze örömmel nyugtázzuk, ha végre már ennyire vigyáznak egészségünkre, de az a gazda, aki szinte patikatisztaságot tart tehene és teje körül, nehezen viseli el a méltatlan besorolást. Egyszerű lenne a dolog, ha nem öntenék egybe a mindenhonnan összegyűjtött tejet, de aki jól belegondol, azonnal belátja, lehetetlen. Igen sokszor öt-tíz literekből gyűlik össze a nyolc falu teje, és eddig is egymillió-kétszázezret fektetett bele Babarczi a valamivel jobb fölszereltségbe. Kínálkozna az a lehetőség is, hogy Bács-Kiskun megyébe szállítsák, hiszen ott többet adnának érte - ugyanaz a szabály ennyi eltérést is megenged? -, sőt Karcagról is érdekDr. Máthé Ellák állatorvos lődtek már, de a tejipar szegedi üzeme egyelőre legalább pontosan fizet. Keveset, de időre. Rejtély maradt azonban továbbra is előttünk, hogy a Mórahalommal határos területről gyűjtő másik csarnokos teje hogyan lehet osztályokkal jobb? Vagy miért nem oda adják tejüket a méltatlankodók? Rájöttünk arra is, hogy furcsa szabályozás áldozata lett a begyűjtés. Miközben a termelő precíz osztályozás szerint kapja vagy nem kapja a megillető pénzt, a csarnokosnak egységesen a literek után adják ki a részét. Ehhez, azt hiszem, nyugodtan hozzávehetjük azt a körülményt is, hogy elvileg a tejipar is abban érdekelt, hogy a beérkező, és még használható tej a legalacsonyabb osztályba sorolódjék, mert akkor kevesebbet kell érte fizetnie. Nekik, kettejüknek, tehát bőven elég, ha a saját oldalukat védik. Hatósági jogkörökkel fölruházva végzik a minősítést Szekszárdon, ők csak elfogadják. Hosszas tanakodás után oda is kilukadtunk, ha ezt a hatósági jogkört ugyanúgy leadnák megyénként legalább, mint sok más leadtak már, és ha az egyik intézetünk műszeres részlege akármilyen kisvállalkozásban önállósulna, egyenként is elvégezhetnék a minősítést. Mert azt természetesnek tartottuk mindnyájan, ha a kiváló tisztaságú tejet szállítók a legjobb árat kaphatnák, azonnal átrendeződne a kínálat még annak az árán is, hogy az összes tejesedényt következetes pontossággal minden alkalommal fertőtlenítenék, beleértve a fejőgépek minden porcikáját is, és a tehenek tőgyét karbantartó emulziót nem a kézfinomság javítására használnák, hanem arra, amire való. Akkor talán tanfolyamokat is lehetne tartani a helyes tejkezelésről, ahogy a permetező mérgek használatáról tartottak. Ha most kezdenék, egészen biztosan kudarcba fulladna. A tejháború akár tetlegességbe fordulna át. Summázva tehát ezt is, mint az eddigi összest: lehetne megoldást találni, csak akarni kellene. Mert ami most történik, a legpontosabb tör-vényesség örve alatt, ki kell mondanunk, az végeredményben egy szerencsétlenül szerveződő mérleghamisítás. Horváth Dezső