Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-06 / 130. szám

6 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1994. JÚN. 6. Szabadverseny, vagy a hatóság döntsön? A szegedi önkor­mányzat vagyonkezeld bizottságának tagjait és több városi vezetőt in­vitáltak nteg a napokban az Agroker-Szeged Rt. telephelyére, hogy be­mutassák, milyen nagy­bani zöldség- és gyü­mölcs piaca lenne a vá­rosnak, ha itt működne. Bár a tucatnyi meghí­vott zöme elfogadta a meghívást, három város­atya - Hatvani Zoltán, Galiba Ferenc és Békési Zoltán - jelent csak meg a helyszínen. A beszél­getést ennek ellenére megtartották, s a bi­zottság alelnöke Békési úr ígéretet tett, hogy a legközelebbi, szerdai bizottsági ülésen ismét előterjeszti a nagybani piae ügyét, melynek megtárgyalása már egy korábbi időpontban meghiúsult, mivel az ülés határozatképte­lenné vált. mire ehhez a napirendi ponthoz értek. Az előterjesztés a város által üzemeltetett, dorozsmai nagy­bani piac működésének felül­vizsgálatára irányul, s annak eredményétől függően a bizott­ság testületi döntést szeretne kicsikami arról, hogy érdemes­e a városnak további beruhá­zásokba beszállni ott, amikor a lakossági kispiacok színvonala - például a Mars téren - indo­kolná inkább a közcélnak meg­felelő fejlesztést. Békési Zoltán kifejtette még, hogy a nem véletlenül ideig­lenesnek nevezett dorozsmai nagybani piac számos építési és higiéniai követelménynek, előírásnak nem felel meg. Az Agroker a szabadverseny sala­moni döntésével összhangban tízmilliókat költött a tőle megkövetelt üzemeltetési fel­tételek megteremtésére, s a mai napon is rendelkezik a piac­végleges működtetésének en­gedélyével. Hatvani Zoltán emlékez­tetett arra. hogy annak idején, amikor a Mars tér zsúfoltsága elkerülhetetlenné tette a nagy­bani kiköltöztetését a város mellett két vállalkozó is ringbe szállt, s mindkettő színvonalas ajánlatot tett. Akkor a képvi­selők azért választották Do­rozsmát, mert úgyis ráfért a vásártérre, hogy az ottani por és sártengert megszűntessék. Az akkori ígéretekből azonban csak a 30 milliós aszfaltozás vált valóra, a banki háttér ki­építése, hűtőház, s más ki­szolgáló létesítmények nem. Egy valódi, a nagykereskedő­ket igazán vonzó nagypiac kialakítására kár lenne további közpénzeket áldozni. Békési Zoltán még ma sem tartja késeinek a megyei, városi és termelői érdekek összehangolását. A nagybani piacot vállalkozókkal célszerű működtetni, s nem közpénzen versenyeztetni. A piacigazga­tóság folyamatos vásárrende­zéssel, színvonalas, lakossági kispiacok működtetésével is bizonyíthatná, szükség van rá. Kishitű szemlélet az elmaradó helypénzbevéteieket sajnálni. A város segítette vállalkozók mezőgazdasági centrumként felfogható, árutőzsdévé fejlődő telephelye az eddigieknél több kereskedőt Szegedre vonz­hatna. Az önkormányzat rész­tulajdonosi mivoltából adó­dóan, s a növekvő adóbefizetés révén biztosan nem károsodna. A pesti nagybani piac áthe­lyezése is mutatta, hogy nem a termelői felismerés, hanem a megfelelő terelés dönti el, hogy hol árul. Szegeden először a megszokás döntött, most töb­ben úgy érzik, ismét elérkezett a mérlegelés ideje. A találko­zón az Agroker vezetői részle­tesen ismertették elképzelései­ket, de a másik - egyelőre el­lenérdekűnek tűnő - fél tá­volléte miatt ennek közlésétől most eltekintünk. Bizonyára akad még fórum, ahol e témá­ról egyidőben, többoldalú in­formációval is szolgálhatunk. T. Sz. I. • Tőlünk is lehet tanulni? Agrárkamarai együttműködés Moldáviával A látottak összegzésére a megyei önkormányzatnál ke­rült sor, ahol Lehmann István elnök adott vázlatos ismertetőt gazdasági fejlődésünk ked­vező, de eddig kevésbé kihasz­nált, adottságairól. Szólt az európai regionális együttmű­ködések fontosságáról, mely­nek sora ezen ismerkedő láto­gatás eredményeként is bővülhet. Kotogány Mihály a kétszáz tagja révén, közvetetten az élelmiszergazdaság azon 40 ezer szereplőjét képviselő Ag­rárkamara elnökeként beszélt a magántulajdonos alapuló gaz­daság által megalapozott nem­zetközi kapcsolatok fontossá­gáról, mely az ágazat termelé­sének 70 százalékát adja. Egy Prut menti szövetkezeti egyesülés vezetője, Vrabie Iurie Mihai a gyakorlati szak­ember szemszögéből értékelte az itt látottakat. Szerinte a mol­dáviai helyzet hasonlói a 4-5 évvel ezelőtti magyarországi­hoz. A hivatalos politika most tart „ az egy kis húsüzemecske, egy kis tejüzemecske, egy kis A közelmúltban a Csongrád Megyei Agrárka­mara vendégeként egyhetes tanulmányúton járt nálunk a Vasile Gandrabura elnök és Irina Kogova külügyi igazgató vezette moldáviai Kereskedelmi Ipari és Mezőgazdasági Kamara küldöttsége. Elsősorban a kölönböző tulajdonosi for­mákban működő mezőgaz­dasági termelésről, élel­miszerfeldolgozásról sze­reztek személyes tapasz­talatokat. Emellett együtt­működési megállapodást frtak alá az Agrárkama­rával. Arról is döntöttek, hogy ősszel magyar csoport viszonozza a látogatást. szőlőfeldolgozócska" alapú gazdaság fensőbbrendűségének deklarálásánál. Az itteni pél­dák alapján a vendég vélemé­nye, hogy nem kellene túlzásba vinni a gazdaság naturális szétaprózását. Fontosnak tarta­ná, hogy gazdasága egy itteni partnerrel közvetlen kapcso­latot alakítson ki. T. Sz. I. • Piaci terelés Babarczi Antal, a csarnokos. (Fotó: Gyenes Kálmán) Sebők István kistermelő már a vásárlátogatók és a piaci bevásárlók. A rekonstrukcióra viszont több tízmillió forint kellene. Egyetlen 'megoldás maradt, a tehetség szerint kozmetikázni a tér „szeplőit." - Két hete kezdtük el a Mars tér belső oldalán a szegélyek és burkolatok javítását és a jövő hét végére fejezzük be ­tájékoztatott bennünket Ádám Sándor, a Vásár- és Piac­igazgatóság igazgatóhelyette­se. - Velünk párhuzamosan, az önkormányzat megbízásából más vállalkozók is dolgoznak: a dr. Boros József utca burko­latát újítják fel. Azt is megtudtuk, a mostani kozmetika „ára" megközelíti az ötmillió forintot. Hama­rosan kiürítik a piac középső „utcáját" is, kerítést húznak a vásár idejére, valamint sátor­tetőt emeltetnek a padsorok fölé, ami a vásár után is a he­lyén marad. R. G. • Ha csak a magam írásait markolnám egybe, amelyek a tejről szólnak - a műtehénkétől az importált drága tejelők kiselejtezéséig -, jó súlyt nyomna a köteg. Kollégáim talán többet kénytelenek fog­lalkozni vele, mert a panaszá­radat elől nehéz kitérnünk, de nem hiszem, sajnos, hogy egyetlen kakaslépéssel is előbbre jutottunk volna. Most ismét a zákányszékiek keser­veit zengjük, de ezt mindjárt ki kell terjesztenünk a nyolc szomszédos falura is. Örökzöld téma. Babarczi Antal gyűjti most a tejet, és jobb híján ellene lázadozik a nyolc falu. Addig is volt panasz bőven, amíg csak a zsírtartalmat mérték a fizikai tisztasággal együtt, hiszen kevesen nyugodtak be­le, miért lett gyöngébb az övék, mint a szomszédé, amió­ta azonban bevezették a benne lévő csíraszám szerinti osztá­lyozást, teljes a káosz. Mert senki nem lát bele a saját tejé­be, nem tudja megállapítani, van-e benne élelmiszerbe nem való baktérium, vagy nincsen. Mert ha van benne, akkor tönkre is teszi azonnal. Azt hiszem, már a boszorkánypö­rök tehénmegrontó esetei is ezt firtatták, és sokszor máglyán fejezte be a gyanúsított. Gárgyán István polgármes­terrel, dr. Máthé Ellák állat­orvossal, Sebők István terme­lővel üljük körül az asztalt, és később csatlakozik hozzánk maga Babarczi Antal is, a csarnokos. Hamar eljutunk addig, ha extra minőségű tejet kevernek össze nemkívánatos baktériumossal, akkor az • Már a vásárra öltöztetik Mars téri „szeplők" - kozmetikázva Legfehérebb örökzöldünk: a tej Az európai rangra emel­kedett Szegedi Nemzetközi Vásár környezete, a Mars tér. az utóbbi években inkább balkáninak, mint civilizáltnak tűnt. Hiába, az elmúlt évtize­dek során megkopott az asz­falt, elöregedett a piaccsarnok - hepehupákon bukdácsoltak Fotó: Gyenes Kálmán Gárgyán István polgármester egészből K-s minőségű lesz, ami osztályon kívülit jelent, és nem 27,50-es fölső árat, hanem a legalsóbbat, a 16 forintot fizetik érte. Mi, fogyasztók, persze örömmel nyugtázzuk, ha végre már ennyire vigyáz­nak egészségünkre, de az a gazda, aki szinte patikatiszta­ságot tart tehene és teje körül, nehezen viseli el a méltatlan besorolást. Egyszerű lenne a dolog, ha nem öntenék egybe a minden­honnan összegyűjtött tejet, de aki jól belegondol, azonnal belátja, lehetetlen. Igen sok­szor öt-tíz literekből gyűlik össze a nyolc falu teje, és eddig is egymillió-kétszázezret fektetett bele Babarczi a vala­mivel jobb fölszereltségbe. Kínálkozna az a lehetőség is, hogy Bács-Kiskun megyébe szállítsák, hiszen ott többet adnának érte - ugyanaz a sza­bály ennyi eltérést is megen­ged? -, sőt Karcagról is érdek­Dr. Máthé Ellák állatorvos lődtek már, de a tejipar szegedi üzeme egyelőre legalább pon­tosan fizet. Keveset, de időre. Rejtély maradt azonban to­vábbra is előttünk, hogy a Mórahalommal határos terü­letről gyűjtő másik csarnokos teje hogyan lehet osztályokkal jobb? Vagy miért nem oda adják tejüket a méltatlanko­dók? Rájöttünk arra is, hogy furcsa szabályozás áldozata lett a begyűjtés. Miközben a ter­melő precíz osztályozás szerint kapja vagy nem kapja a meg­illető pénzt, a csarnokosnak egységesen a literek után adják ki a részét. Ehhez, azt hiszem, nyugodtan hozzávehetjük azt a körülményt is, hogy elvileg a tejipar is abban érdekelt, hogy a beérkező, és még használható tej a legalacsonyabb osztályba sorolódjék, mert akkor keve­sebbet kell érte fizetnie. Nekik, kettejüknek, tehát bőven elég, ha a saját oldalukat védik. Hatósági jogkörökkel fölruház­va végzik a minősítést Szek­szárdon, ők csak elfogadják. Hosszas tanakodás után oda is kilukadtunk, ha ezt a hatósági jogkört ugyanúgy leadnák megyénként legalább, mint sok más leadtak már, és ha az egyik intézetünk műszeres részlege akármilyen kisvállal­kozásban önállósulna, egyen­ként is elvégezhetnék a minő­sítést. Mert azt természetesnek tartottuk mindnyájan, ha a kiváló tisztaságú tejet szállítók a legjobb árat kaphatnák, azonnal átrendeződne a kínálat még annak az árán is, hogy az összes tejesedényt következe­tes pontossággal minden al­kalommal fertőtlenítenék, beleértve a fejőgépek minden porcikáját is, és a tehenek tőgyét karbantartó emulziót nem a kézfinomság javítására használnák, hanem arra, amire való. Akkor talán tanfolyamo­kat is lehetne tartani a helyes tejkezelésről, ahogy a perme­tező mérgek használatáról tartottak. Ha most kezdenék, egészen biztosan kudarcba fulladna. A tejháború akár tetlegességbe fordulna át. Summázva tehát ezt is, mint az eddigi összest: lehetne meg­oldást találni, csak akarni kel­lene. Mert ami most történik, a legpontosabb tör-vényesség örve alatt, ki kell mondanunk, az végeredményben egy sze­rencsétlenül szerveződő mér­leghamisítás. Horváth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom