Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-30 / 151. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚN. 30. • Egyetértés a felmentések ügyében Nahlik és Csúcs a kulturális bizottság előtt Az Országgyűlés kulturális bizottsága szerdai ülésén napirendre tűzte Nahlik Gábornak, a Magyar Televízió és Csúcs Lászlónak, a Magyar Rádió alelnökének meghallgatását. Ismeretes. hogy a meghallgatást Boross Péter kérte az Országgyűlés elnökétől, mivel a médiumvezetők felmentését kívánja kezdeményezni a köztársasági elnöknél. Csúcs László a kulturális bizottsági ülésen közölte: egyetért a miniszterelnök felmentési indítványával. A rádió vezetését bizalmi munkakörnek tartja, s meglátása szerint a közhatalmi-közjogi tényezők részéről elfogyott iránta a bizalom. Ilyen körülmények között jó szívvel fogadta Boross Péter indítványát a felmentés ügyében. Nahlik Gábor a képviselőkkel azt tudatta: nem kérte felmentését, de a miniszterelnök és a miniszterelnök-jelölt megegyezését jogszerűnek tartja és semmiféle akadályt nem gördít a megállapodás útjába. - A Magyar Televízióban egyébként - hangoztatta - semmiféle olyan politikai munkát nem végzett, amely a felmentését indokolná. Szerinte független, kiegyensúlyozott nemzeti közszolgálati televízió működik ma Magyarországon. A bizottság a meghallgatást követően úgy foglalt állást: egyetért Boross Péternek azon indítványával, hogy mentsék fel az alelnököket. Göncz Árpád nem kapta még meg Boross Péter ügyvezető kormányfőtől a média-alelnökök felmentésére vonatkozó hivatalos dokumentumokat, enélkül pedig nem dönthet arról, hogy felmenti-e Nahlik Gábort és Csúcs Lászlót mondta el a köztársasági elnök szóvivője, Faragó András szerdán délután. Az iratok megérkezését követően a köztársasági elnök - a szóvivő tájékoztatása szerint - megvizsgálja, hogy az anyagok megfelelneke a törvényben előírt feltételeknek, majd jogi szakértőkkel és politikusokkal konzultál, álláspontját csak ezután alakltja ki. _ Mivel a dokumentumok még nincsenek az államfő kezében, nehéz az ügyben bármiféle határidőt megjelölni - mondta az elnöki szóvivő. • 80-90 milliós veszteség „Úgy élvezem én a strandot!" • Az újszegedi Ligetfürdő előtt (amelyet még ma is mindenki csak SZUE néven illet) saját levében pácolódik a pénztárhoz vezető sor. Kicsit furcsállják ugyan, amikor fotóriporter kolléganőmmel együtt besétálunk mellettük - ráadásul fizetség nélkül -, de még ahhoz is bágyadtak, hogy erőteljesebben tiltakozzanak. Odabenn a közepesnél kicsit erősebb „ház" fogad: most még csak a diákok, nyugdíjasok, délutáni műszakosok vannak itt, no meg azok, akik meg tudtak lógni a munkahelyükről (ha ugyan vannak ilyenek); az igazi „csúcs" délutánra várható. Ide egy „jó napon" - amilyen például az elmúlt vasárnap volt - akár 5-6 ezer ember is jegyet vált. Ezt Dóra József, a Szegedi Vízművek és Fürdők fürdő főüzemvezetője mondja a Gőzfürdő épületének irodájában. Ha ehhez hozzászámítjuk azokat, akik a Partfürdő pénztárában fizetnek, akkor meg is kétszerezhetjük az imént kapott számot. Ez már nem is hangzik rosszul. Hát még, ha megnézzük, mekkora bevételre képes a Dóra úr irányítása alá tartozó négy fürdő (a Gőz-, a Liget-, a Part-, s a Sziksósfürdő) egyetlen napon: záráskor még 700 ezer forintnál is többet számlálhatnak a pénztárosok. Mielőtt azonban kilépnék a Gőzfürdő festési munkák nyomairól árulkodó, csöndes folyosójára, megtudok még valamit. „A fürdők idei vesztesége 80-90 millió forint körül várható. Ebben, sajnos, nincs semmi különös, a fürdők mindenütt veszteségesek" - árulja el Dóra József, s reményét fejezi ki, hogy a városi közgyűlés RIPORT, INTERJÚ 7 A csúszda állítólag nem veszteséges. (Fotó: Schmidt Andrea) tisztában van döntései következményeivel. A fürdők ugyanis - a közgyűlés akaratának értelmében -július l-jétől önállóan működnek tovább. Kiválnak a vízművekből, nevük Szegedi Fürdő- és Hőforrás Vállalatra változik. Ez azt is jelenti, hogy jelentős támogatásra szorulnak majd, mivel eltűnik a „háttérvállalat", amely tavaly 30 milliós veszteséget „nyelt le." A strandok napolajtól csillogó közönsége persze viszonylag keveset törődik mindezzel. Amennyire ismerőseink között végzett, rögtönzött közvélemény-kutatásunk reprezentatívnak ismerhető el, a strandlátogatók közül sokan drágállják a 90 forintos fölnőtt, s 72 forintos gyermeknyugdíjas belépőket (délután 4től némi kedvezménnyel lehet jegyet váltani). Egy háromnégytagú család „pénzügyminisztere" biztosan meggondolja - különösen hónap végén, vagyis úgy 15-e után -, hogy egy forró napon leugotjank-e a strandra. Évente 2 millió köbméter ivóvizet pancsolunk el a medencékben (ára 48 forint plusz forgalmi adó, köbméterenként). A vizet ugyanis még a fürdővállalatnak is meg k«ll vásárolnia. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy egy esős napon a négy fürdő összesen 8 ezer 135 forintos bevételt produkált, már nem is tűnik olyan hihetlenül nagynak a „tervezett veszteség." Helyszíni szemlénk - amely közben e sorok írója, a sok fürdőruhás ember között felöltözve, úgy érezte magát, mint elefánt a porcelánboltban, strandolás előtt - megnyugtató eredménnyel zárult: víz van, meleg van, a strand nyitva, s mindenki boldog. Nem is csoda, hiszen: „ott annyira szép és jó!" Ny. P. r V li mi inkatö írvei nvl (01 iw r készül Beszélgetés Pál Lászlóval a z iparkodásré! Fotó: Knyedi Zoltán • Az ipari és kereskedelmi tárca várományosa, Pál László a hatvanas évek közepén szerzett diplomát a Moszkvai Energetikai Intézetben. Amint a 168 óra című hetilap legfrissebb számában olvashatjuk: „Annak idején diplomadolgozatát külföldön a számítógépeknek a villamos gépek tervezésében történő alkalmazásáról írta, és munkáját itt senki sem tudta még használni, annyira lemaradtunk volt éppen." 1989-ben Pál László az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól került ipari minisztériumi államtitkári pozícióba. Eötvös- és Neumann-díjas mérnök. Nagy bók a sorstól, ha valakit egy ilyen szünet után viszszasegít a hatalomba. Pál László vajon mohó lett a sikertől, vagy türelemmel viseli? Próbáljuk ki, szólítsuk máris miniszter úrnak! - Még nem vagyok miniszter - feleli Pál László, s várja a kérdéseket. • Külön modernizációs elgondolás vonatkozik-e Szegedre és környékére? - Nem. Meghirdettük, hogy iparpolitikánk funkcionális jellegű lesz. Tehát olyan környezetet, olyan szabályokat szeretnénk létrehozni, amelyek lehetővé teszik, hogy működjön a gazdaság - mindenütt. A funkcionális jellegtől három területen kívánunk eltérni. Az energetikában, ahol egyedi szabályok, egyedi döntések feltétlenül szükségesek lesznek. A kimondottan válságos regionális és szakmai területek problémáinak a megoldásában. Harmadikként pedig új szakmák, teljesen új kultúrák magyarországi meghonosításában. Ez a három eset, amikor eltérünk a funkcionalitástól. A funkcionális iparpolitikában egyforma lehetőségeket szeretnénk biztosítani minden régiónak, minden vállalatnak, minden vállalati formának - függetlenül a tulajdoni viszonyoktól és a méretektől. Ez vonatkozik a pénzügyi környezetre, a külgazdasági környezetre, a jogi környezetre egyaránt. • Az új szakmák hallatán mire kell gondolnunk? - Mondhatok példákat, de tekintse úgy, hogy ezek nem a miniszterjelöltnek, hanem egy mérnökembernek a példái. A biokultűrák meghonosítása, biomasszából villamosáram, távhő termelése. Informatikai technológiák, adatátviteli rendszerek meghonosítása az országban. Logisztikai központok létesítése. De nem jó, ha az ipar hivatalnokai találják ki, hogy mi legyen az, amit nálunk meghonosítanak, mert ezekben az ügyekben sok csalódási lehetőség is van. Valakiknek hordozniuk kell a gondolatokat, vállalniuk kell a kockázatokat, és a kockázatvállalás mértéke szerint tud az állam kedvezményeket nyújtani. • A mai világban szokatlan kérdés, mert az emberekkel foglalkozni nem divat. Az elmúlt négy évben eltűnt a dolgozó ember, a melós. Ebben lesz-e változás? - Több szempontból is. Egy szocialista párti kormánynak az egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy számára öröm minden egyes új munkahely létrehozása, és minden régi munkahely megszűnése fájdalom lesz. Küzdeni fogunk a régi munkahelyek fennmaradásáért, küzdeni fogunk új munkahelyek létesítéséért. Szeretnénk más jogokat adni a munkavállalóknak, mint amik az elmúlt időszakban kialakultak. • Most gyakorlatilag nincs... - Vannak jogok. De ezekkel a jogokkal egyrészt nem élnek, másrészt ezek a jogok nem elégségesek. Szeretnénk egy új, korszerűbb munkatörvénykönyvet kimunkálni. Szociális paktumra szeretnénk jutni, amelyben sokkal több lehetősége, jóval nagyobb, súlya van a munkavállalói gondolkodásnak. Mindez folyamatosan érzékelhető lesz a politikánkban. • A szabadpiac tortáján a szocializmus létbiztonságának a habja lesz? - Nincsenek tiszta modellek a nagy világban... Elég sok ország gyakorlatával megismerkedtem. A szabadpiacot a szó múlt századi értelmében, nemigen lehet látni. Ha közelebbről megnézzük a legliberálisabb angol vagy amerikai gazdaságot, azt látjuk, hogy ezek sem ebben a régi értelemben vett szabadpiacok. A példa kedvéért: közismert például az a küzdelem, amit az Egyesült Államok kormánya folytat azért, hogy korlátozza a japán autók beszállítását, ami a szabad kereskedelem elleni tipikus fellépés. Hasonló viták vannak az élelmiszer kereskedelemben az USA és az Európai Unió között. Ezek a történetek arról szólnak, hogy a piacok működésének jelentős szegmenseibe az államok beavatkoznak. Ez jellemzi a fejlett országokat. Az előbb említett szabad piacú országokban idéző jelbe tettem a szabadpiacot -, mindenütt megtalálható a szociális gondolkodás is. E gondolkodásnak különféle alternatívái, mértékei figyelhetők meg. A legismertebb például a nagyon szabad piacú Svédország szociális gondoskodási rendszere. Ennek az ellentmondásait is ismerjük. Nem tudjuk, nem is akarjuk azt megígérni, hogy a korábban megszokolt szociális gondoskodás megint jellemző lesz Magyarországra, de azt meg tudjuk ígérni, hogy nem lesznek az emberek magukra hagyatva. • Egy, a városunkra vonatkozó kérdés: Szeged helyzete speciális... - ...különösen a szegediek számára. • Főleg határmenti fekvése miatt. Arra van-e már valamilyen koncepció, ha a KisJugoszláviára vonatkozó embargó véget ér? - Én még nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, annál is inkább, mert még nem látom az embargó feloldásának az aktualitását. De meg fogom kérdezni az NGKM-ben azokat a szakembereket, akik ezzel foglalkoznak, hogy ők hogyan látják ezt az ügyet. Szegeden kívül van még néhány város, amelyik a volt Jugoszláviával határos, és ezeket is hasonlóképp érinti. • Igen, de mi vagyunk a legfürgébhek. - Hiába, egyelőre itt am embargó. • Merre kell, merre lehet Magyarországnak piacot keresnie? - Minden relációban nagyon komolyan kell vizsgálni a piacokat a lehetőségek növelésének érdekében. Keleten is, nyugaton is. A FÁK-országokban is meg lehet találni azokat a megoldásokat, amelyek segítségével növelhető a magyar export. Erről csak annyit, hogy az elmúlt években rendszeresen negatív szaldóval kereskedtünk a FÁK országaival. Ha nem is készpénzt, de áruellentételt mindenképp lehet találni. MÉs ott nagyobbak az esélyeink, mint nyugaton? - Mások. Mi esélyt látunk arra, hogy a FÁK-országokban az elvesztett piacokból többet szerezzünk vissza annál, mint amennyit eddig sikerült viszszaszerezni. Nyugaton pedig szeretnénk élni azokkal a lehetőségekkel, amiket a társulási szerződés már lehetővé tesz, de még nem töltöttünk ki. Zelei Miklós