Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-29 / 150. szám
8 RÖVIDEN DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚN. 30. • Operakoncert a Deákban A végzet hatalma A végzet hatalma librettójáról azt tartják, hogy nem csupán az ember fantáziáját teszi próbára, hanem a józan eszét is. Piave, a lihrettisla a romantikus nagyopera majd' minden jellegzetes elemét összegyűjtötte, és Saavedra drámáját felhasználva a szövegkönyvbe gyömöszölte. Ha a történet valószerűségét kétségbe is lehet vonni, a partitúra értékeit aligha... A koncert abszolút főszereplője Pál Tamás volt. Minden pillanatban érezni lehetett, hogy a muzsikálás számára érzéki élményt jelent, és szinte anyanyelvként bírja Verdi zenéjét. Másoknál gyakran a legalaposabb felkészültség is kevés ahhoz, hogy hasonló felszabadultságot és ilyen eleven stílust eredményezzen. Pál Tamás arra törekedett, hogy a zenei motívumhálózatot, az állandóan visszatérő melodikus fordulatokat sokszínűen szólaltassa meg. s a drámai helyzetek és az egyéni jellemrajzok megrajzolásában a zenekar ne pusztán kíséretei adjon. Ráadásul mindezt látványos show-vá Szombaton este Pál Tamás karmester és barátai családias hangulatú ingyenkoncerttel ajándékozták meg a Deák gimnázium nagytermét a kánikulában is megtöltő hallgatóságot. A kibővített Salicri Kamarazenekar egy Szegeden régen játszott Verdi-operát, A végzet hatalmát adta elő helyi és pesti szólistákkal. Mint a dirigens bevezetőjéből megtudhattuk, a kamarazenekar immár harmadik éve vesz részt a franciaországi Vichy nyári fesztiválján, ahol minden évben egy-egy operát szólaltatnak meg. Kiutazásuk előtt most először - mintegy főpróbaként - hazai énekesekkel, és a szegedi konzervatórium segítségével (Bcrdál Valéria öt növendékéért izgult a nézőtéren) koncertszerúen itthon is előadták azt az operát, amivel a fesztiválra készülnek. varázsolt dirigálás közben sikerült elérnie. Szerintem nem csak bennem fogalmazódott meg ezen az estén: milyen nagy kár, hogy az egyik legjobb magyar operakarmesterünk. épp Szegeden dirigál(hat) oly ritkán. Leonora szólamát leggyakrabban súlyos drámai szopránoktól halljuk. Vajda Júlia pedig hangilag és alkatilag is igazi könnyed lírai szoprán. Szerencsére nagyon intelligensen felismerte az ellentmondást, és adottságaira szabta a szólamot, így a megszokottnál ugyan líraibb, de mégis teljes értékű Leonorát hallhattunk. A Szegeden gyakran vendégszereplő Wendler Attila énekelte Alvarót. Az Operaház fiatal művésze bársonyosan szép hang birtokosa, hangját és játékát- egyaránt erős drámai készség jellemzi, csak egyelőre a biztos magasság hiányzik ahhoz, hogy igazi olaszos hőstenor lehessen. így áriája nem volt kifogástalan (La vita e inferno...), de a Carlossal énekelt kettőse már magával ragadott. A Don Carlos di Vargast éneklő Vághelyi Gábor óriási tapsot aratott a híres kétrészes nagyáriával (Urna fatale...), s egész produkciójával az est legbiztosabb énekesi teljesítményét nyújtotta. Gyimesi Kálmánnak kisujjában vannak az olyan kényes, egyszerre fáldalmas és komikus karakterszerepek, mint amilyen Fra Melitone, a franciskánus barát. Képes minden szó egyéni zenei és színészi megformálására. (Gyanítom, nagyszerű Falstaff lenne!) A budapesti Gémes Katalin korrekt Pre/.iosilla volt, Altorjay Tamás nagy alázattal énekelte Páter Gvardian meglehetősen statikus, egysíkú szólamát. A kisebb szerepeket életre keltó konzervatóriumi növendékek közül a franciás dallal Demus István Trabucója tűnt ki, de Huszár Barbara, Megyesi Zoltán és Fazekas Zoltán felkészültsége is meggyőző volt. A közönség ünneplése azt bizonyította, hogy lelkes énekesekkel, kis kórussal és alkalomszerűen összeállt zenekarral is lehet, és érdemes értékes produkciót létrehozni. Köszönet a szép estéért minden közreműködőnek. Hollósi Zsolt • Csehszlovákiához tartozott Losonc akkor, amikor Scherer Lajos gimnáziumi tanár havonként megjelenő irodalmi folyóiratot adott ki 1921 és 1932 között, A Mi Lapunk címmel. Ifjúsági folyóirat volt. de joggal büszkélkedhetett azzal, hogy korának jelentős írói tisztelték meg kézirataikkal. A vonzáskörébe került fiatalok közül sokan töltöttek be jelentós szerepet később, főleg Magyarországon a tudomány, a politika vagy az államigazgatás területén. Vádolták azzal is, hogy konzervatív, azzal is, hogy destruktív, de azt talán senki nem mondta róla, hogy figyelmen ktvül hagyható. Scherer Lajos anyai nagyapja volt a vízimérnök Vágás Istvánnak, aki végül összegyűjtötte a folyóiratra vonatkozó szinte teljes anyagot, és kis füzetben ki is adta Szegeden. Szerteágazó érdeklődésébe az irodalom is belefér, ezt régtől fogva tudjuk, nála alaposabb kutatója nehezen lett volna annak a tizenkét évnek. De mi köze van Szegednek Losonchoz? Annyi mindenképpen, hogy a Scherer családot is áttelepítették annak idején Magyarországra, és a hajdani tanár-főszerkesztőnek Szeged adott otthont. Itt is temették el 1957-ben. Szerzőről szerzőre haladva mutatja be az unoka a lap munkatársait. számos, csemegének számító adattal is szolgálva. Irodalomkutatók bizonyára szívesen fogadják hivatkozásait a később szép pályát befutó szerzők fiatalkori közlései kapcsán. Hogy ki mit írt akkor, viszonylag könnyű föltárni, de bőven találunk hivatkozásokat a biztatókra nézve is. Helyzeti előnyét, a közvetlen rokonságot használta föl, hogy megbízható értesülésekhez juthasson. Kisebbségi sorsban még nehezebb fölfedezni ezeket a szálakat, de még hasznosabb kimondani, hogy a megmaradás záloga is volt minden magyarul megjelenő folyóirat és újság. A cél az emberebb ember és a magyarabb magyar volt. Jankovics Marcell intette egyik írásában a háborúból hazatérő katona szavaival a magyarságot, hogy elvándorolni akkor se szabad a régi tájról, ha szülőfalunk vasútállomását már más nyelven látjuk kiírva. Azt nem lehet mondani, hogy túlzottan olvasmányos lenne a kis füzet, szinte lexikonszerű pontossággal sorolja föl a szerzők írásait, sokszor sorsukat is idézve, de ezt most javára kell írnunk. Aki az irodalmat és tájékát keresi, az a hajdani folyóiratban keresse. A szerkesztő sorsának jellemző adaléka, hogy 1929-ben elvesztette tanári állását, és mivel előtte évről évre megújított szerződéssel dolgozott, nyugdíjat se kaphatott. Pörre ment a csehszlovák állam ellen, aminek eredményeként csökkentett összegű résznyugdíjat állapítottak meg számára. Segítségnek álcázva szokták megbüntetni azt, aki makacsul hajtogatta a maga igazát... H. D. Iskolai bevándorlás Sokatmondó adatot közölt a tanárképző oktatási konferenciájának hallgatóságával Szilágyiné dr. Szcmkeő Judit, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára: a demográfiai kimutatások szerint a gyerekek számának csökkenése a jövőben sem áll meg, az évezred vcgéce újabb 20 százalékkal csökken majd a 6-14 éves korosztály létszáma és ennek a hatását mindenütt érzékelni fogják az iskolarendszerben. A létszámcsökkenés eddig csak „kellemesebb" gondokat okozott, hiszen ennek köszönhetően sikerült a pedagógusok kötelező óraszámát némileg Iccsökkcnetni és kisebb létszámú osztályokat létrehozni, de a közeli jövőben már a gondok is várhatóak. Főleg a kisebb településeken lesz nehéz az egyenlő eséllyel indulás: ma is sok olyan kistelepülési iskola létezik, amely csak komoly anyagi gondokkal küzdve tud fennmaradni az alacsony gyereklétszám miatt. Ahogy a helyettes államtitkár asszony mondta: itt még a közalkalmazotti törvény amúgy munkahelybiztosító hatása sem érvényesül, hiszen a biztos pedagógusi egzisztencia önkormányzati pénzkérdéssé válik. Dr. Szemkeő Judit mesterségesen szított személyi ellentéteket is említett: lehetséges, hogy ilyen településeken a pedagógus törvény által megállapított bérkifizetését fogják okolni az elmaradt csatornázás miatt. Kz a jelenség amúgy a nagyobb városokban is megfigyelhető, ahol már-már ellenszenv kíséri a pedagógusok F-kategőriás csatározásait az önkormányzattal. A következmény az „iskolai bevándorlás" lesz. Ma is több mint 400 gyerek tanul Szegeden a város vonzáskörzetéből, attól függetlenül, hogy az adott településen milyen tanulási lehetőség van. Kzekért a gyerekekért a szegedi önkormányzat vállalja az anyagi felelősséget, ami nem lenne kötelező feladata. A dolog másik oldala az esélyegyenlőség kérdése: a szülőhelyéről máshova kényszerülő gyerekek nyilván indiiláhől hátrányban lesznek a városiakkal, s ezen a tehetséggondozás modern támogatási rendszere sem mindig tud segíteni. Panek József Orgonahangversenyek A Nemzeti Filharmónia a nyár folyamán két orgonahangversenyt rendez a szegedi dómban. Június 12-én 20 órától Király Csaba játszik; műsorán: J. S. Bach - Mein Tcuer (ária a János passióból), J. S. Bach - Quia fecit (ária a Magnificatból), valamint Beethoven - IX. szimfónia (Király Csaba átirata). Közreműködik: Busa Tamás énekművész. Augusztus 30-án 20 órakor kezdődik Baráti István és Kiss Mariann kétorgonás estje. Műsoron: J. S. Bach - a-moll prelúdium és fúga BWV. 543.; M. Zonnenbers - Fanfaré; S. Wesley - Andante; F. Schubert Fúga op. 152.; W. A. Mozart f-moll fantázia K. 608. ; Kodály Zoltán Prelúdium; L. Vierne - Cathédrales; Liszt F. - B-A-C-H prelúdium és fúga. Jegyek válthatók a Nemzeti Filharmónia Dél-Alföldi Központjában és a helyszínen előadás előtt. • Az idén kél tudományágban is szegedi tudósokat tüntettek ki az Akadémiai díjjal: a JATF algebrai műhelyének négy kutatóját (bélmagyarország, június 3.) és a Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézetének kél kutatóját. Andó Istvánt és Monostori Évát. Az ő nevükhöz kötődik az. az. újfajta, modern. molekuláris immunológiai gondolkodás, amely óriási lökésl adott a tudományágnak, újfajta megközelítéseke! tett lehetővé az egész magyarországi molekuláris biológiai kutatásban, s alkalmazása nyomán alapvető felismerések születtek. • Az Akadémiai díjjal valami eredeti felismerési, illetve folyamatos kutatói eredményességet ismernek el; az önök esetében alighanem mindkettőről szó van, hiszen meghonosítottak Magyarországon egy nagyhatású eljárást, amelyet a saját kutatásaikban is alkalmaznak, eredményesen. Mi a módszer lényege? M.K.: - Immungenetikai kísérleteket végzünk. Azt vizsgáljuk, molekuláris eszközökkel. hogy milyen folyamatokat váll ki az immunsejtekben a külső fertőzés. Andó István 1976-ban Angliában dolgozott; ott ismerte meg és hozta haza azt a vizsgálati módszert, amely akkor Magyarországon még teljesen ismeretlen volt. A felfedezői egyébként Nobel-díjasok leltek, s az alkalmazása világszerte átalakította nemcsak az immunológiai, de a biokémiai, az orvosdignosztikai és más tudományterületek • Akadémiai díjasok: Andó István és Monostori Éva Az immunológiai dzsungel főcsapása kutatását is. Igyekeztünk átadni, elterjeszteni az országban, s úgy gondolom, a díjjal ezt a számunkra természetes, de mások minősítése szerint önzetlen gesztust is jutalmazták. A.I.: - Szívesebben fogalmaznék így: azért kaptuk a díjat, mert idejében felismertük, hogy a jelenségek vizsgálatán túl kell lépni és meg kell ragadni a szervezet védekezőrendszerének azokat az egységeit, amelyek egymással kölcsönhatásban az immunválaszt alakítják ki. 1975-ben, amikor Angliába mentem, biokémiai módszerekkel próbáltuk megközelíteni az immunválaszt amely, tudjuk, a szervezetből a testidegen anyagokat eltávolítását célozza. Abban az időben jórészt kísérleti egereken, egérmutánsokon dolgoztunk, azt vizsgáltuk, hogy adott egértörzs miért képes védekezni baktériumokkal, vagy vírusokkal szemben, melyik miért ad jó, vagy rossz immunválaszt. Akkor már különböző regulátor - szabályozó - molekulákat kezdtek izolálni és kifejlesztettek egy módszert, amelynek segítségével, lehetett remélni, a regulátor anyagokat termelő sejtek „szétválogathatok", megismerhetők. Hiszen minden funkcionális egységnek van egy, ezt a funkciót meghatározó molekulája; ha ezeket azonosítani lehet az új „előhívó" szisztémával, sikerülhet a különböző funkciókat hordozó sejteket elkülöníteni egymástól. Szerencsés voltam, az eredeti érdeklődésemhez közel állt az éppen akkor új módszer. Itthon működött egy sejtbiológiai laboratóriumunk, amely sejthibrideket állított elő, s ez alapvetően segített, hogy az újonnan megismert „előhívó" rendszert mi is gyorsan bevezethessük. A módszer lényege tulajdonképpen pofonegyszerű: megfelelő ellenanyagokat kell készíteni, s ezek seFotó: Nagy László gftségével „előhívni", meghatározásra, vizsgálatra alkalmassá tenni a megfelelő molekulákat. Magyarán arról van szó, hogy nem kell megelégednünk az immunjelenségek „szemlélésével", a regisztrálásával, hanem a dolog mélyére nézhetünk: vizsgálható, hogy ami történik, az miért és hogyan történik. • Ha jól sejtem, nagy piacuk támadt, hiszen az új módszerrel nagy gyakorlati, alkalmazási terep tárulhatott föl. Vagy mégsem? A.I.: - A daganatos betegségek, a leukémiák differenciáldiagnosztikája. az immunválasz analízise, az allergiás betegségek vizsgálata - mind azt igényli, hogy a sejteket, amelyek ezeket a szabályozó, biológiai hatással rendelkező, ellenanyagokat megtermelő molekulákat tartalmazzák, képesek legyünk azonosítani. Az egérmodellel fölhagyhattunk, hiszen ezzel a módszerrel az emberi immunrendszert ugyanúgy elemeire lehet bontani. Vagyis nagyot közelítettünk a közvetlen gyakorlathoz, a gyógyászathoz. a patológiához, a gyógyszeriparhoz. Sikerült átadni a módszert más magyar kutatóhelyeknek is, számos külföldi laboratóriumnak is; nagy volt a jövés-menés akkoriban, rengetegen jártak hozzánk tanulni és mi is mentünk tanítani. Itthon különféle gyárakkal kötöttünk szerződéseket a gyakorlati hasznosításra. így például azzal, amelyikben Éva dolgozott; így került ö ide, 81 ben, s azóta végezzük együtt az ehhez a módszerhez kapcsolódó kutatásokat. • Érdekelne, hogy amikor megtanulta ezt a módszert Angliában, vajon tisztán lehetett-e látni, hogy ilyen óriási jelentősége lesz? A. I. - Ezt akkor még senki sem sejtette. A Nobel-díjasok utaltak rá a közleményük végén, mint lehetőségre. Én csak azt tudtam, hogy nagyon fontos lenne végre megkülönböztetni egymástól az immunrendszer elemeit. Akkoriban, a 70es években rengeteg cikk jelent meg az úgynevezett szabályozó faktorokról - de az ezeket termelő sejteket nem sikerült azonosítani. Utólag derült ki, ennek a módszemek a birtokában, hogy a közleményekben leírt, szabályozó faktorokról szóló „eredményeknek" több mint a fele egyszerűen nem igaz. De hansúlyozom: utólag. Senki sem gondolta akkor, hogy ilyen erő van az új módszerben, hogy ennyire megváltoztatja az immunológiai szemléletünket. Az is igaz, hogy nem másért tanultam meg és igyekeztem elterjeszteni, hanem azért, mert tudtam: ez a továbblépés iránya. • Jelenleg min dolgoznak? A. I. - Most is az általunk ezzel a módszerrel azonosított és izolált emberi és állati sejtpopulációkat, illetve molekulákat vizsgálunk. Magyarországon nem túl sokan foglalkoznak az állatimmunológiával; most egy nemzetközi állatimmunológiai workshopra készülünk, ahol bemutatjuk az eredményeinket. M. É.: - A védekező mechanizmus működését kutatjuk - ez alapkutatás; de azért kapcsolatban vagyunk felhasználókkal. fejlesztőkkel, szívesen átadunk olyan eredményeket, amelyek fejlesztésre, gyakorlati alkalmazásra kínálkoznak - de ez már nem a mi dolgunk. Sulyok Erzsébet \