Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-20 / 142. szám

HÉTFŐ, 1994. JÚN. 20. Ttes ••TSl* RIPORT 7 • EBIS-hétvége a részvénycsere jegyében • Napi négyezer forint a „bérsorban ülőknek" • Névsorolvasás minden negyedik órában Háromszemélyes kempingágy az OTP előli • A háromszemélyes kempingágyon csak ketten ülnek, melléjük kéredzkedem. Bőre színéből ítélve napot még csak mutatóban látott, vizsgaidőszakot nemrég befejező ifjú hölgy a beszédesebb, barátja csak néha szól közbe. - Szombat reggel fél hétkor kezdte az első sorbanálló. Nem szükséges végig itt lenni, de mindennap (!) meg kell jelenni a névsorolvasáson. A két névsorolvasás között folyamatos a feliratkozás. Este hatra már kiiencvenen voltunk. Most 207nél tartunk. Egy fiú érkezik kerékpáron s mondja a nem is olyan messzi történéseket, miszerint a Kereskedelmi Banknál a tíz órási névsornál 280-an voltak. Egy már nem diákkorú hölgy is érdeklődik a várólistások létszámáról, miközben új információval is szolgál. Békéscsabán reggel 7-kor 110-en voltak. • Mennyi pénzt kaptok mindezért? - szegezem a kérdést a kempingágyát velem s barátjával megosztó hölgynek. - Négyezret naponta - kapom a korántsem elkapkodott választ. De minden attól függ, hol állunk a listán. Áz első száz, illetve ötven hely jobban fizet, mint a nagyobb sorszám. • És ha az OTP nem foglalkozik a listátokkal? - Az a megrendelő kockázata, de én úgy gondolom, nem hiába üldögélünk itt. Különben mindent a megrendelő határoz meg; a kezdés időpontját, mikor kell feltétlenül itt lenni és ilyesmi. Ellenőriznek is bennünket. igaz, éjszakára kocsit kaptunk, hogy aludni tudjunk valamennyit. Minden nagyon professzionális, nem túl sok szálon mozgathatják ezeket a diákokat. Arra a magától értetődő kérdésre, miszerint ók miért nem csinálnak üzletet saját kontójukra, ha másoknak ennyire megéri, ugyancsak rövid volt a válasz: nincs pénzük, nincsenek százezreik. Illetve gyorsan akarnak pénzt keresni. Százötven fő fölött az új érkezők már nem iratkoznak fel azonnal a listára, kerülnek egyet a Széchenyi téren, azután néhányan visszajönnek. Játésok, széfesek - két ágytársam jogász, illetve tétékás -, van kutyájuk is. Nézték már őket ülősztrájkolóknak. bankrablóknak, lakáshitel törlesztőrészlet miatt tiltakozóknak, éhségsztrájkotoknak. Egy nénike ijedtében már a rendőrséget is kihívta. - Szombaton 150-nél tartottunk, amikor legalább ötvenen kiestek a délután 6 órai névsorolvasásnál. Szemüveges középkorú úr érkezik, gyorsan fellapozzák a nyilvántartást és megerősítik az érdeklődőt, hogy Törőcsik István a 87. sorszám alatt teljes jogú várakozó. Szerinte csak az első száznak van esélye, ó tehát még belefér. Igazán nehéz ellenőrizni, hogy tényleg azok jegyezhetnek-e először, akik legrégebben állnak a sorban. Protekciósok mindenütt vannak - mondják -, de még ők is odafémek a jegyzési hely számítógépéhez. Apropó, számítógép. Nagyon fontos, hogy hány van belőle. Mert ugye ahol három, ott jobb 150-diknek lenni, mint 80-diknak az egygépes bank előtt. Megalapozott és kevésbé megalapozott információk keringenek, bár a megbízók valószínűsíthetően erre is figyelnek. A Deák Ferenc utcában hűvösebb van, mint az OTP előtt, a fák nagyobbak, a rend kisebb. Itt is ülnek a lépcsőn, a parkoló autókban, szemben a mozi kijáratánál pedig két lány alszik békésen, kibontott hajjal, cseppenő nyállal, hálózsákban. Nem tudom biztosan, hogy sorbanállnak. vagy csak turisták, akik szombaton későn Virágmintás kempingszék és -ágy, két viseltes Trabant első ülés. fonottszék, IKEA-fotel. Ezek az ülő- és fekvőalkaimatosságok az OTP Takaréktár utcai igazgatóságának bejárati lépcsőit övezték tegnap délelőtt, valamivel negyed tizenegy után. Rajtuk meglepően hasonló korú, húsz év körüli fiatalemberek és hölgyek múlatták az időt - kevésbé választékosan: „döglöttek" -, kicsit álmosan, kicsit mosolytalanul, kicsit unva már azt a sok kérdezősködűt, vagyis mindenkit és mindent, a hol előbukkanó, hol eltűnő nappal bezárólag. Arra a kérdésre, hogy mit kerestek ott, illetve néhány száz méterrel arrébb a Kereskedelmi Bank előtt a Deák Ferenc utcában, egyszerű a válasz. Pénzt. „Bérsorban üléssel." A várakozás tárgya ezúttal az EGIS-részvény. erre jártak és úgy gondolták, hogy mindenki kiránduló, aki fekszik. Egy okkersárga Trabant kombiban négy fiatalember tartózkodik, hogy magamat ismételjem; döglik. Mindjárt a közepén kezdem a beszélgetést; azazhogy mennyit keresnek. Kineveznek maguk közül egyet szóvivőnek. - Egy órára 120 forintot kapunk. Egyébként nem kizárt, hogy az otépések négyezret kapnak. Nekem lesz a közeljövőben egy másik fellépésem is, akkor egy esti megjelenéssel, illetve a másnapi jegyzéssel fix kétezret fogok keresni. • Hogyan nézitek a focivébét, elengednek benneteket a lányok? - Tévét már szereztünk, de áramot nem találtunk hozzá, így lemaradtunk az írek győzelméről. Meg a románokéról is. Itt különben sűrűbb a névsorolvasás, mint odaát, ma már négyóránként tartjuk. Túl sokan hőzöngenek, és csak így érezzük magunkat biztonságban. • Tudjátok, mennyit lehet keresni egy részvényen? - Egy kárpótlási jegy körülbelül hatszáz forint, húsz darabért 15 részvényt lehet jegyezni. így egy ÉGIS csak nyolcszáz forintba kerül, miközben a tőzsdén kívüli kereskedelemben kétezer forint felett forog. Nem olyan bonyolult ez. Ez a minden eddiginél korábban kezdődő sorbanállás annak köszönhető, hogy - a kárpótlásijegy-részvénycserék történetében először - nem élveznek előnyt az alanyi jogon kárpótoltak azokkal szemben, akik úgy vásárolták a jegyet. Vagyis tökéletesen szabad a vásár, nem bonyolódik az üzlet különböző meghatalmazásokkal, a többi pedig már csak a szervezésen múlik. A sietség oka az, hogy a jegyzés akár már az első nap is lezárható, ha elfogy a kárpótlási jegyért felajánlott 515 millió forint. Közel kilencven jegyzési hely nyitja meg kapuit ma reggel az országban - és innen már csak elmélet: átlagosan 5-6 millió forint kárpótlási jegyes csomag felett diszponálva. Valószínűsíthetően több lesz a jegyző, mint ahány „húsz jegyért 15 darab részvény"-csomag egyáltalán van. Ezután már minden csak azon múlik, hány embertől fogadják el a sorszámot, illetve mikor zárják le a jegyzést. Az pedig már teljesen felesleges kérdés, hogy mennyire sikerült a cserearány meghatározása. Kovács András A győztes lány legalább valóban szép volt. (Fotó: Enyedi Zoltán) • Botrányos szépségverseny a színházban Eljátszott sanszok és Beke-bakik ségverseny horgát. Az „áldozatok" egyike (a szőke hölgy egyébként nyugodtan indulhatott volna a vetélkedőn): - Hogy van képük ilyen bóvli műsorral bejönni a színházba? Béreljenek ki egy kultúrházat, az is sok. Csapnivaló hakni az egész. Megetették az embereket. Ez a Beke arról papol, hogy milyen nehéz volt beverekedniük magukat a lányoknak a döntőbe. A barátnőmet, akivel együtt jöttünk a műsort megnézni, itt, a színház folyoMiss Hungary '94. döntő - gála, szépségverseny és divatshow, az Inter- Chance BT rendezésében - hirdette az öles tábla a szegedi nagyszínház színpada fölött szombaton este. Már itt kezdődik a bibi, a megtévesztés, hiszen egy országos verseny bőrébe bújtatták a megyei döntőcskét, amelyről továbblépés nincs, itt a vége. A lányok újabb sanszot, „chanee-t" nem kaphatnak. sóján beszélte rá, hogy induljon... Hát ez nem szép Beke úrtól. Ej, Ej. Utána is jártunk rögvest. • Igaz, hogy az egyik versenyzőt a közönség soraiból szipkázta a színpadra? - Nézze, mi (mármint ő és én, a szerző) egykorúak lehetünk, de én már voltam Japánban is. (Gratulálok, a szerző.) Tudom azt, hogy tulajdonos és igazgatóként jogom van dönteni róla, hogy valaki beugorjon. (Itt sokkal többen ugrottak be, a szerző.) Ideális létszám a 13, ezért döntöttem így. • A fejünk fölött lógó táblán egy országos verseny döntőjét hirdetik. Milyen alapon? - Annak az égisze alatt zajlik, de ez a Csongrád megyei döntő. A másik táblánkra úgy is van kiírva, csak azt nem hoztuk ki. • Beke Attila, az Inter-Chance tulajdonosigazgatója nem fukarkodott a jelzőkkel, amikor szponzorokat, egyben a zsűri tagjait köszöntötte. Tóth urat, cégképviselőt lazán kinevezte a DAB dortmundi igazgatójának, a Dallas bár tulajdonosáról megtudhattuk, hogy a filmsorozat valamennyi szereplőjének puszipajtása. A többiek sem voltak kisebb személyiségek Beke uram tolmácsolásában. Természetesen a tulajdonosigazgató nem bízta másra a konferálásműsorvezetést. „Nem lesz könnyű dolga sem a zsűrinek, sem a közönségnek" -jósolta. Ez szó szerint bejött! Szólítá a hölgyeket: - Egyes szépség, kérem a kettes szépséget! Ahogy a próbán gyakoroltuk, induljanak el! Hátsó sor egy lépést lépjen előre! Ahogy gyakoroltuk. Ki a fenét érdekel, hogy hogyan gyakorolták? Egyébként sem látszott meg. Olyan szarvashibákat követett el Beke Attila, hogy a jobbérzésűeknek elzsibbadt a nyelve a sok sziszegéstól. A „ragyogó szépség" kifejezést percenként pufogtatta. Feléjük a királynőt „válasszák", nem pedig választják. „Rita Szentes vonzáskörzetéből érkezett", „a szépség szellemi képességei asszociálhatok a külsővel", „nagy tehetség, néhány év múlva nagy tehetség lesz" - zsinórban születtek ehhez hasonló zöldségek. A közönség. A földszinten 87 embert számoltam meg. A tizenhárom lányt elkísérték a szurkolók, ezt a csokrokban felcsattanó tapsok érzékeltették. vagyis érdektelén érdeklődők alig-alig kapták be a szépTiszta, világos beszéd. A szponzorokról. Szerintem legközelebb óvatosabbak lesznek. Információink alapján a színházat 200 ezerért bérelték, annak a fele, ha bejöhetett a belépőkből, a többit - ki tudja mennyit? - a szponzorok állták. Bizonyára emlékezni fognak sokáig a csodálatos estre ahogy Beke fogalmazott. A lányokról. Bizony némelyikük vagy még soha, vagy nagyon régen nézhetett tükörbe. A szórvány tapsolgatások között a kuncogásokat biztos visszajelzésként könyvelhették el. Inkább fogyózniuk kellene, benevezni egy testtartás- avagy önkritikajavító tanfolyamra. Persze akadtak nagyon csinosak is. Mint például Kakuja Eszter, a királynő, a Csongrád Megyei Hírlap gyakornoka. Ő egy hetes nyaralást nyert a görög tengerpartra. Az udvarhölgyeknek, a második és harmadik helyzetteknek sincs búslakodni valójuk, hiszen háromnapos bevásárlóúton vehetnek részt Triesztben. Ha nem akarnak zötykölődni a buszon, akkor megkaphatják annak díját is. Ár: 1800 forint. , A világszínvonalú produkcióként bekonferált, egyébként amatör színvonalú produkciók háromórásra nyújtották az estet. Aminek végén Beke Attila közölte: a csodás verseny videokazettán megrendelhető, ha valaki egyéni felajánlást kívánna tenni a versenyzőknek, annak sincs akadálya. Slusszként pedig elmondta: senki ne keseredjen el, hamarosan nagyszabású autósbált szerveznek. Hurrá! V. Fekete Sándor