Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-15 / 138. szám

I VI. GAZDASÁGI MELLÉKLET SZERDA, 1994. JÚN. 15. Ki fogja kártalanítani az erdőtulajdonosokat? November 30-áig kapott határidőt az Or­szággyűlés, hogy kiküszöbölje a szövetkezeti törvény azon rendelkezéseit, amelyek lehe­tővé tették a természetvédelem alá eső területek magánkézbe adását is. A kárpótlási földkije­lölések, árverések során több százezerre tehető azoknak a száma, akik ilyen területen sze­reztek földtulajdont; őket azon­nal és teljes mértékben kell kártalanítani. Ez az összeg 11 milliárd forint, de a privatizá­ciós bevételek még a 10 mil­liárdot sem érik el. (Magyar Hírlap, VI. 6.) Az MSZP felfüggeszti az erdők eladását? Törökbálinton lakossági fórumot tartottak az Tallózó őszi árverésre kijelölt erdőterü­let védelmében. Ezzel kapcso­latos hír, amit Orosz Sándor, az MSZP agrárügyvivője kö­zölt. Ideiglenesen felfüggeszti a párt kormányzati pozícióba jutva az erdők magántulajdon­ba adását, amíg felül nem vizs­gálja az eddigi privatizációs el­veket. (Magyar Hírlap, VI. 6.) Vezető nyugati cégek a ké­rők között. 24 cég érdeklődik a HungarHotels iránt. A leg­többen csak egy-egy részt sze­retnének megvásárolni, de az AVÜ egészben kívánja eladni a céget. (Világgazdaság, VI. 6.) Á VÜ - helyzetkép te Avo ÍM aUpwl a iwgifekulisa alín tnrn 6 (totóssal u WCl-hó! uri" rifwsijt* ÍZI « - Az Igazgatótanács május 4-én hatá­rozta el a gyógyszertárak magánkézbe adá­sának megkezdését. A privatizáció gondo­san elő volt készítve, és a legapróbb rés­zletekig egyeztettük az érdekeltekkel. Azért nem hirdettük meg mind a 19 me­gyében a gyógyszertárakat, mert a megyei gyógyszertári központok tulajdonjogát jó néhány önkormányzat vitatta. Több megye is pereskedett közvetlenül a Belügymi­nisztériummal, közvetve pedig az AVÜ­vel. Ezen ügyek egy része mára kedvező ítélettel zárult, más megyék önkormányza­tával pedig peren kívül sikerült megálla­podnunk. A „bomba" május 3-án robbant, amikor a Legfelsőbb Bíróság a Békés me­gyei önkormányzat előterjesztésére elvi határozatöt hozott. Eszerint a gyógyszer­tári központok tanácsi alapítású, közüzemi vállalatok, amelyekre nem vonatkozik a privatizációs törvény. Május 4-én, amikor az Igazgatótanács elhatározta a patikák meghirdetését, hivatalosan még nem volt tudomása a Legfelsőbb Bíróság dönté­séről, amely ugyan nem vette ki az AVÜ kezéből a tulajdonjogot, de olyan helyzetet teremtett, ami elbizonytalanítja a poten­ciális vevőjelölteket. Ezért május 25-én felfüggesztették a pályáztatást, és az Igaz­gatótanács az ügyvezetést az önkormány­zatokkal való újabb tárgyalások megkez­désére utasította. Megfeszített munkával - A patikaprivatizáció közvetlen elő­készítésén egy négytagú csoport három hónapig dolgozott megfeszített munkával, mégsem tartjuk presztízsveszteségnek e privatizáció felfüggesztését. Csak azért ag­gódunk, hogy emiatt hosszú hónapokat, akár fél évet is késlekedhet a tulajdonvál­tás. Márpedig enélkül is mi vagyunk a haj­dani szocialista országok közül az utolsók, ahol még mindig a régi, szovjet típusú el­osztási rendszer működik a patikaszerek értékesítéséban. Az 1350 állami patika ki­zárólag saját megyéje gyógyszertári köz­pontjától rendelhet gyógyszert, kötszert stb., míg a magánpatikák 42 nagykereske­dőtől vásárolnak. Nem véletlen tehát, hogy kínálatuk színesebb, bővebb, tehát idővel „lekörözik" versenyben a mind nagyobb áruhiánnyal küszködő államiakat. Számuk egyébként is gyorsan nő, ma már 450 ma­gángyógyszertár működik. Az AVU válaszol Késhet a patikaprivatizáció Lascsik Attila: Fél év késés Óriási fölzúdulást váltott ki a gyógyszerészek körében az Álla­mi Vagyonügynökség (ÁVÜ) Igaz­gatótanácsának má|us 25-1 dön­tése, mely szerint felfüggesztik a patikaprivatizációt. Mint köztu­dott, három évi gondos előkészí­tő munka után, má|us 5-én el­adásra meghirdettek a lapokban (öt megyében és a fővárosban) 61 gyógyszertárat. A pályázati ki­írást a hónap végén visszavonták. Az okokról most Lascsik Attila, az ÁVÜ Ipar IV. Privatizációs Igazgatóság vezetője beszél. Beleszólásuk lett volna... - Sajnálatos lenne, ha az általunk kidol­gozott, világos, az érintettekkel egyezte­tett, működőképes privatizációs megoldás meghiúsulna, hiszen az önkormányzatok­nál nincsenek felkészült privatizációs szakemberek, s nincs egységes privatizáci­ós stratégia, ráadásul a magántulajdonba adás költségekkel jár. Az önkormányzatok - a közösen kialakított szabályok értelmé­ben - mind a patikák, mind pedig a gyógy­szertári központok eladásából befolyt pénz felét megkapták volna az ÁVÜ-től, amely levette volna a vállukról a privatizáció gondját. Beleszólásuk abba, hogy ki legyen a tulajdonos, lett volna az önkormányzatok­nak, mert már alakulóban voltak a megyei bírálóbizottságok, amelyekben a megyei főgyógyszerészen, a Magyar Gyógysze­részkamara megyei képviselőjén kívül "az önkormányzat is képviseltette volna magát. Az ÁVÜ segít - Az Igazgatótanács nem leállította, csak ideiglenesen felfüggesztette a priva­tizációt addig, amíg állást foglal az ügyben az Alkotmánybíróság is. Addig sem ülünk karba tett kezekkel: ha megkeres és taná­csot kér valamelyik önkormányzat a pati­kaprivatizáció előkészítéséhez, nem tagad­juk meg a segítséget. Furcsa, és nem a leg­szerencsésebb megoldás lenne, de nagy esély van arra, hogy amennyiben önkor­mányzatok értékesítik a patikákat, nem lesz egységes magántulajdonba adás. - A privatizáció szüneteltetése elsősor­ban a gyógyszerészek számára nagy csa­pán, hiszen nem volt módjuk arra az el­múlt évtizedekben, hogy vagyonokat gyűjtsenek maguknak. Az állami tulajdon megszerzésénél nyilván szükségük lett volna E-hitelre, de fizethettek volna kár­pótlási jeggyel is. Egyik kedvezményes vásárlásra sincs mód azonban abban az esetben, ha a patikákat az önkormányzatok adják el. Befejeződött volna... Terveink szerint az év végéig befeje­ződött volna a patikák magánkézbe adása, és a gyógyszertári központok átalakítása. Sőt, néhány vállalat privatizálása is. Úgy gondolom, előbb-utóbb az önkormányza­tok is belátják: a lakosságnak az az érdeke, hogy jól karbantartott, bőségesen ellátott, tiszta gyógyszertárakban udvariasan szol­gálják ki. Ehhez pedig mielőbbi tulajdon­váltásra van szükség. • Megyei kárpótlási leltár Huszonhatezren vettek földet Felülnézet. Már látszanak az új mezsgyekarók. (Fotó: Gyenes Kálmán) A kárpótlási licitek első, legnagyobb körének má­jus végén lejárt a határideje. Ebből az alkalomból kértük meg Agód Sándort, a Csongrád Megyei Kár­rendezési Hivatal árverési csoportvezetőjét, hogy ve­gye számba az 1992. augusztus 24. óta eltelt idő­szakot. Emlékezetem szerint az el­ső hónapokban igen szerény érdeklődés mellett kezdték meg a tulajdonrendezés e sajá­tos módját. A végeredmény azonban arról tanúskodik: az emberek időközben megta­nultak élni törvény adta joguk­kal, jelentkeztek jussukért. Megyénkben 1160 árveré­sen, a kárpótlásra kijelölt 3 millió 100 ezer AK-értékű földből 2 millió 400 ezer kelt el, 870 forint körüli átlagáron. Még 40 lezáratlan licitet kell befejezni a törvény adta kere­teken belül, előreláthatóan jú­nius 25-ig. A 12 fővel induló, majd húszra bővült apparátus hatalmas munkát végzett, hisz a liciteken megjelent közel 30 ezer emberből 26 ezer tulaj­donszerzését kellett körültekin­tően, szabályosan lebonyolíta­ni. Több mint 1 milliárd forint értékű kárpótlási jegy fordult meg a kezük között, melyért cserébe 93 ezer hektár földhöz juthattak a gazdák. A földkijelölések vitái mi­atti perek közül kettő okozott olyan csúszást, mely késői jog­erőre emelkedése miatt külön kezelést igényel. A tömörkényi Alkotmány Szövetkezetben e hónapban várható 36 ezer AK­nyi föld árverezése. A szentesi Thermál Szövetkezet 106 ezer aranykoronájának rendezésével meg kell várili július végét. Korábban, de a lezáratlan li­citek között is a legtöbb gond a tanyás térségekben van, ahol rengeteg az utolsó pillanatban végrehajtott kárpótlási és rész­arány földalap csere, legtöbb­ször az egyik - a földkiadó vagy földrendező - bizottság ellenkezése mellett. Vannak helyzetek, amikor többen érzik kizárólagos igazságukat, s nem hajlanak kompromisszumra. Az oda-vissza fellebbezések csak viszik az időt. A kijelölt földek leginkább a nagyváro­sok környékén, főleg Szegeden leltek hiánytalanul gazdára. Úgyis mondhatnánk, a végén itt már szűkös volt a kínálat. Ha azt nézzük, hogy a kijelö­léskor ezer forintjával számí­tott AK-ból itt is sok talált gaz­dára 500-ért, ellentmond e megállapításnak. A megegye­zést félretevő éles vérseny csak tucatnyi esetben, erdők és bel­területi földek árverezésekor tornászta fel a vételárat 15-20 ezer forintig. A kimaradt területek a nagy­táblásak közül a rosszabb mi­nőségűek, a Szentes környéki rizsföldek, szikes legelők, rossz minőségű szőlőültetvé­nyek és az alig hasznosítható gyenge homoksiványok. A földárverések nem zárul­nak le telejesen, hisz hátra van még a II. számú, állami földte­rületek felajánlása. Az előrelát­hatóan 80-100 ezer AK-nyi te­rület felét a télen, felét a jövő év első felében bocsátják áru­ba. Az árverezők addig sem unatkoznak, rengeteg a tenni­való még az adatrögzítésben, földalap elszámolásokban. A több havi összegyűlt szabad­sággal is illene már kárpótolni magukat az éjszakába nyúló folyamatos munkáért. A teljes körű, földhivatali tulajdonbejegyzés évekig el­tarthat. Bonyolítja a helyzetet, hogy az egy tulajdonosra eső átlag 4 hektár is sokszor több tagban van. A megegyezéses licitek „mindenkinek jusson egy daradka föld a kiszemelt táblából" kárpótlási jegy kí­mélő gyakorlata ezen a ponton üt vissza. Agód Sándor ma­gánvéleménye szerint a nyil­vántartási és tulajdonszerzési illeték elengedésével kellene ösztönözni a józan ész diktálta, egyenértékű földalapcseréket, földrészlet egyesítéseket, bele­értve a nem kárpótlási jogon szerzett parcellákat is. T. Sz. I. Szolgáló államra van szük­ség. Interjú Sárközy Tamással, a Budapesti Közgazdaság-tu­dományi Egyetem gadaságjogi tanszékének vezetőjével, aki a magyar Közgazdasági Társa­ság gazdaságpolitikai és gazda­ságelméleti szakosztályának rendezvényén kifejtette: a ma­gyar GDP nem tud eltartani egymillió állami közalkalma­zottat, egy részüket át kell irányítani az önkormányzatok­hoz. Leszögezte: mindenáron és nagyon gyorsan folytatni kell a privatizációt. (Napi Gazdaság, VI. 2.) Az OTP bővíteni kívánja szolgáltatásait. Alaptalan a be­tétkivonási aggodalom. Az OTP Bank Rt. 1994-ben 12-13 milliárd forint adózás előtti eredményre számít, amelynek első negyedévre tervezett ré­szét már teljesítették. A lakos­sági betétek 65 százalékát ­Tallózó több mint 400 milliárd forintot - kezelő pénzintézet az élesedő verseny folytán számít ugyan néhány százalékos visszaesés­re, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne az OTP maradna a piacon a domináns szerepkör­ben - nyilatkozta Wolf László, az OTP Bank Rt. vezérigazga­tó-helyettese. (Világgazdaság, VI. 7.) Bizonytalanság a KRP körül. Bár az ÁVŰ-nél még nem született meg a döntés, je­lentősen lassul a Global és a Pannónia Hotels részvények kibocsátása. Az általános vé­lemények szerint meg kell tar­tani a privatizáció eszköztárá­ban a tőzsdei privatizációt ak­kor is, ha az új kormány a KRP leállítása mellett dönt. (Nép­szabadság, VI. 3.) - Gyerekek, ez Is veréb, csak külföldi vevőre vári

Next

/
Oldalképek
Tartalom