Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-14 / 137. szám

6 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1994. JÚN. 14. • Az Aetas-Századvég új könyve Román gondolkodók Román eszmetörténet 18661945 címmel román társadalmi és történeti gondolkodók tanulmánykötete jelent meg az Aetas-Századvég könyvek sorozatában. A Pászka Imre által válogatott és utószóval ellátott kötet a román nemzeti eszmélés, társadalmi és civilizációs fejlődés tükre a XIX. század előtti állapotoktól a a modern feltételek szabta valóságig. Az Aetas-könyvben adott tükör nem torzít: amit látunk benne, nem a külföldiek által felfogott kép, hanem hazájukban elismert társadalmi gondolkodóknak számító román szerzők elemzik a román fejlődés útjait. A válogatás is azt a c^lt szolgálta, hogy kívülálló megfigyelő ne befolyásolja ezt az újszerűen elénk tárt Románia-képet, hiszen a Romániával kapcsolatos ismereteink eddig jórészt magyar szerzőktől származtak, mely gyakorlat nem működne zökkenőmentesen olyan témáknál, amilyeneket a könyvben megtalálunk. Constantin Radulescu Motru tanulmánya, A román nép pszichológiája és Constantin Noica műve, a Hogyan gondolkodik a román nép például „házi olvasmány" lehetne valamennyi külpolitikusunk számára, aki román kapcsolatban dolgozik. Pompiliu Eliade munkája, A francia befolyás a romániai közszellemre ugyancsak alapmű, egy szláv elhajlású, cirill betűket használó kultúra franciás latinizálásának elemző dokumentuma. A kötetben több tanulmányt is kapott - a román társadalmi problémák között mindig fő helyen szerepelt - a poporanizmus és az egykori elmaradt jobbágyság helyzete, hiszen a román 48-as forradalom kevésbé határozta meg a nép egészének életét, mint ahogy azt a magyar szabadságharc tette. A vidék egyenetlen gazdasági fejlődése mellett a tanulmányok másik főcsapása a civilizációs modernizáció, amelyiknek Románia esetében a külföld vagy Erdély volt a szülőhelye. Lucián Blaga, az erdélyi. Fehér megyei születésű kultúrfilozófus két remek esszével - Kis kultúra és nagy kultúra, valamint Bipoláris szellemkörök - van jelen a kötetben. Blaga kullúrképe már a mai román civilizációs gondolkodás alapja, az ő nemzetről vallott felfogása már az ortodoxia és a latinitás különös keverékébe illeszkedik bele. A kötet, mely eszmetörténeti kronológiát és részletes szerzői életrajzokat is tartalmaz, a Nyitott Társadalom Alapítvány, a Soros Alapítvány és a Délmagyarország Kft. támogatásával jelent meg. P. I. & AETAS SZAZADVÉG Néhány nappal ezelőtt világgá kürtölte az ITARTASSZ hírügynökség, hogy az idén Radovan Karadzsics nyerte el az orosz Írószövetség Solohov-díját. A szűkszavú tájékoztató szerint R. K.-ot „erkölcsisége és művészetének magas színvonala elismeréseként" tüntették ki. Radovan Karadzsics. Van-e olyan, ki e nevet nem ismeri? Ez a „magas erkölcsi nivón álló" ember két év óta gyilkoltatja a bosnyákokat vezérkari tisztjével, Mladics főparancsnokkal. I^áttuk Karadzsicsot a Szarajevó Filmhéten egy filmben, amint kéjes, buta pofával - oldalán a „világhírű" orosz íróval, Szergej Limonovval — ártatlan szarajevói polgárokat lövöldözött távcsöves puskával a hegyről. Az egykori pszichiáter ráadásul ott fenn a hegyen - széllel a hajában, guzlica-dallammal a háttérben elszavalta egyik hőskölteményét is. Már akkor rájöhettünk volna mi „aggyatlanpisták", hogy R. K. nem holmi prosztó tömeggyilkos, hanem ennél „sokkal több" - „érző lelkületű Itrai dalnok". ffA halál is felvizesulhet Álljon itt R. K. egy verse, amit Gavrilo Principről Irt (a • Az Országos Versmondó Egyesület a Reguly Társaság Szakmai támogatásával, a Magyar-Finn Társaság és az Észt-Magyar Társaság segítségével és a Vitéz János Katolikus Tanítóképző Főiskola közreműködésével meghirdette a Rokon Népek Költészete fesztivált, amelynek országos döntőjét október 22-23-án Esztergomban rendezik meg. A verseny olyan jelentkezőket vár, akik az uráli nyelvcsaládhoz tartozó népek költészetéből kiválasztott alkotásokat vers a Szláv vendég című kötetben jelent meg), s amivel kiérdemelte a legjobb Crna Gora-i verseskötetnek járó Risto Ratkovics díjat. Minek következtében azt több díjazott visszaadta. Gavrilo Princip Teslvériink. Istenünk. Ősünk Ködbevesző alakja kísért A halál is felvizesulhet És becsaphat De a hatalmas szigorú szemét adnak elő, bemutatva ezzel a rokon népek népi és műköltészetét. A versenyre 14 évet betöltött személyek jelentkezhetnek egy-egy mű- és egy népköltészeti alkotással (vers, vagy próza). Az uráli nyelvSoha Hályog el nem boríthatja, Soha golyó nélkül. Őrület: állj! A mennyekben idegen Isten barangol Kiszívta a hegyek hevét Európa spiclije ő. Nézd, hogy remeg a táj. Pusztulás: állj! Minden ködbevész. Lelanyhult ököl. Iszap örvénylik erekben. Halld, a vadászkürt miként dúlja fel A fogyó fészkeket, a lélek elveszett. Fordította: b Kovács Kázmér családhoz tartozó népek: cseremisz (mari), enyec (jurákszamojéd), észt, finn, izsór inkeri, kamassz, karjalai, lapp, Hv, mordvin (erza és moksa), nganaszan (tavgi-szamojéd), nyenyec, (jurái-szamojéd), ruzát vagy a rúzst használja, majd felírta ezt a szép, mértéktartó, mégis önérzetes mondatot. Az a tanulság, hogy lehet szépen és tartással is bosszút állni. Úgyhogy tisztelettel innen gratulálnék a hölgynek, mégha netán ő volt is a hibás a közúti afférben. S

zívesen elmesélném azt is, hogyan vette el május hetedikén egyetlen muskotályos kisfröccs W. Etelka tanuló ártatlanságát, de ebben a misztikus ügyben a leányzó százharminckilós édesapja szigorú hírzárlatot rendelt el, úgyhogy engedelmükkel, még néhány csekély részlettel sem kockáztathatok. Már Homérosz is vizezte a bort, de hogy ilyen hatása van, ez új. Kolléganőm a könyvnapon nagyon szépen, és egy kicsit szomorúan írt az olvasóról. Hogy alig van, hogy már nincsen. Neki is mondom ezért, hogy május 8-án a Széchenyi téren fiatal pár olvasott egymásnak verseket. Soha nem „R. K. nem szimplán hülye, nem egy kretén költő a sok közül" Tudni kell, hogy a Solohovdíj régi pártállami díj, éppen ezért nem bír nagy jelentőséggel, és tudni kell, hogy az orosz írószövetség bomlófélben van, tudni kell továbbá, hogy az orosz írószövetségben - ezt a téma nagy ismerője mondta nekem, amit aztán több szakember is megerősített „mindig hülyék adtak hülyéknek díjakat". A problémám csak az, hogy R. K. nem szimplán hülye, nem egy kretén költő a sok közül. Radovan Karadzsics, a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke ember elleni bűntett-sorozatok végrehajtója, végrehajtatója. Tömeggyilkos és háborús bűnös. Fent van a Helsinki Watch nemzetközi emberi jogi szervezet listáján. A háborús bűnök kivizsgálásával megbízott ENSZ-bizottság nemrégiben megállapította, hogy a boszniai muzulmán lakossággal szembeni etnikai tisztogatás és a nők elleni erőszak gyakorlata szándékos és tervezett politika következménye, elsősorban a boszniai szerbek részéről. Radovan Karadzsics „lánglelkű költőóijás" kezéhez ártatlanok vére tapad. Sz. C. Sz. osztják (hanti), permják, szölkup (osztják-szamojéd), veszpe, vogul, vót, votják, zűrjén (komi). (A felsorolás a magyart nem tartalmazza; a fesztiválra magyar alkotással nem lehet nevezni.) Jelentkezni az alábbi címen lehet: Országos Versmondó Egyesület, 1251 Budapest, Pf. 101. (Corvin tér 8.). Jelentkezési határidő: június 30. Az egyesület minden jelentkezőnek küld a felkészüléshez szükséges bibliográfiát és ajánlójegyzéket. találnák ki, miket citálgattak egymásnak könnyed csókokok és csiklandozások közben. A jó Rimay Jánost olvasgatták, akiről márcsak az egyetem „régi magyar tanszékén" tudnak. Bakó András szakállára mondom, mégiscsak érdemes költőnek lenni. Maradjunk a szerelemnél. Május tizenötödikén a villamoson is láttam egy fiatal párt. Kimondom nyíltan, én ilyen csúnya emberekkel még • nem találkoztam. A lány dagi és szőrös volt, a fiú olyan kákából, nagy lángosarccal és rettenetesen elálló a fülekkel. Hát ez a két ember is simogatta egymást ott a villamoson az egyes kórház magasságában. És kérem, egyszerre csak azt látom, hogy megszépülnek. Igen! Hogy ragyogni kezd a dagi lány szakálla, és finom ezüstbe borul a fiú arca, és aranyba a két elálló füle, és szépek, nagyon szépek lettek, mert a szerelem széppé tette őket. És még a vasutas pályánál is ők voltak a legszebbek ezen a villamoson. Május huszadikán pedig a rókusi lakótelep egyik kiskocsmájában láttam azt a néger fiatalembert, aki úgynevezett „bézból" sapkákat árult. A sapkába beszereltek egy kicsi, elemes propellert, s hátul valami plusz elem hűtötte még a tarkót is. Mármost hol van az emberi lelemény és kreativitás eme szédítő megnyilvánulásához, teszem azt, Teller Ede gondolatvilága? Lám, hogy fejlődik a világ, s benne Magyarország! Mert ilyen sapkákat még a taxisblokád idején se lehetett errefelé kapni. Az ár pedig arcpirítóan olcsó. Kétezer forint. Ennyiért propellert tenni a fejünkre?! Tessenek azt is megfigyelni, hogy a szegedi kamaszlányok legújabb divat szerint kézen fogva járnak. Június másodikán mintegy nyolc ilyen leánykapárt számoltam meg, ez az én egyéni csúcsom, habár rettenetesen sajnáltam, hogy a fent említett W. Etelka nem volt köztük. J

únius kilencedikén süketnéma kamaszfiúk szálltak fel a nyolcvanhármas buszra. Csendben, illendően üldögéltek, mígnem a következő megállónál mintegy beemelkedett a járműbe egy nagyon fehér ruhás fiatal hölgy is hagyjuk a jelzőket - minekutána a süketnéma fiatalok őrült mutogatásba kezdtek. Kérem, én nem ismerem a süketnémák jeleit. A következő két megállónyi időben azonban minden egyes elmutatott szót és mondatot megértettem, és ha most eltekintek a diskurzus lefogalmazásától, csupán azért teszem, mert...mert ilyet tilos napilaban leírni. Különben éppolyan pontosak voltak ezek a mondatok, mint amilyen pontos maga a valóság. Szóval, azt hiszem, nem, mégse félünk. A botrányra, a csodára ráhull a téglapor, meg az esőlé. Igy-úgy csak megvagyunk. S mint a jó muskotályos kisfröccsök, jönnek, csak jönnek, elfednek és gyógyítanak a szép hétköznapok! Azért persze gondoljanak W. Etelkára is! Sáv Erna H

űvös kora tavaszi idő volt még, amikor egyik fővárosi barátnőm, színházi dramaturg mellesleg, nagyot szorított a karomon és sápadt naivitással azt kérdezte: Dc hiszen nem féltek?! A pirosunkra, Szegedre gondolt. Hogy itt mindig történi valami bűnös, kegyetlen és szörnyű dolog. Mondtam, nem félünk, és őszintén gondoltam. Kollégám is írt erről néhány napja. Azon a napon, amikor egy nyomoréklelkű marha házibombát tett a Rókusi lemplom lépcsőjére, bebuszoztam a városba, mászkáltam, sört ittam, hírlapot lobogtattam és semmit se vettem észre. Este a Híradóból tudtam meg Jurányi Anna kolleginátől a robbanást. Csakhogy a jó meg a rossz hírek, a szép események és a rútak kézen fogva sétafikálnak a világban. Nincsen másképpen Szegeden se. Néha a hétköznapi sokkal fontosabb, mint a botrányos. Hogy szebb a csöndes, mini a hangos. Közreadnék mármost néhány olyan eseményt és hírt, melyek úgyszintén ezt a W. Etelka ártatlansága várost illetik, nem rengették meg ugyan a világot, de ha nincsennek, nos akkor valóban félni kellene. Mert nem az egyszeri tart meg, hanem a mindennapos. Szóval május másodikán, tessenek utánanézni, tiszta kéken fénylett az ég, a levegő friss volt, óvodások és sörivók kedvelik leginkább az ilyen időt. Az Oskola utcán ballagtam éppen. Parkoltak fegyelmezetten az autók, ám az egyiknél három úr mosolygott. A márványfehér, büszke tizenkilences Renault szélvédőjén halványpiros felirat kanyargott: „Nő vagyok! És a te mamucikádat!" Hát e rúzszsal elkövetett íráson vigyorgott a három úr. Könnyű elgondolni, mi történhetett. Valamely közúti affért bosszult meg imígyen a sértett hölgy, kinek bizony igen csúnyákat mondhatott a fehér Renault férfi sofőije. Követte a fehér autót a hölgy, úgy lehet, tűnődött kicsit, hogy a szemce• Országos versmondó verseny Rokon népek költészete