Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-11 / 135. szám

12 KINCSKERESŐ SZOMBAT, 1994. JÚN. 11. Kedves kisködmönkiildő Kincskeresők! Nagy Ágnes (Szeged. Bor u. 8.) azért mégis rajzolt nekünk egy kisködmönt. Köszönjük szépen! Agi még, a föladott kérdésekre is válaszolt, mégpedig hibátlanul. Örülünk neki, hogy ilyen sokat olvas, bár - amint írja - még csak tíz éves. S ugyan a pályázat folytatását csak őszre tervezzük, Áginak azért már most küldünk egy kis ajándékot. Kezdjük egy őszinte beismeréssel: nem sikerült, amit szeírettünk volna. Azért így kezdjük, mert a felnőttek is unják, hogyan próbálják megmagyarázni a bizpnyítványukat azok a partok, amelyek nemrégen előre dicsekedtek azzal, hogy ők lesznek a legjobbak. Hát mi nem lettünk a legjobbak. Azt hittük, hogy olvasóink, akik általában szívesen elolvassák mindazt, amit ezen az oldalon közzéteszünk az ő számukra, szívesen írnak és rajzolnak is nekünk. Az egyik okos kis olvasónk azonban elmagyarázta, hogy nem az írással és a rajzolással van baj, hanem azt még postázni is kellene, meg különben is olyan ciki az egész, ha más nem csinálja, csak ő buzgólkodik egyedül. Tessék megszervezni, hogy legyen olyan versenyszerű az egész. A rajzoláson, meg az íráson nem fog múlni. Hát mi meg is próbáltuk szervezni, sokan meg is ígérték, hogy segítenek nekünk, de nagyon kevesen láttak neki hozzá valójában. De nem is ez volt a furcsa. Amikor rákérdeztünk, hogyan állnak a dolgokkal, csak hüledeztek: miről is van szó? Aztán valahogy mégis előkaparták emlékezetük egyik csücskéből ígéretüket, és igen sajnálkoztak, hogy elfelejtették az egészet. A legtöbben azt mondták, hogy választás van. Csak arra tudnak gondolni. Mégsem mindegy, milyen lesz az ország jövője. Gondoljunk arra, hogy két év múlva lesz száz éve annak, hogy megünnepeltük a magyarok ezeréves bejövetelét. Aztán még négy év és ezeréves lesz a magyar állam is. Mondjátok, mondták nekünk, mit vágtok ti fel azzal a húsz évetekkel! Akkor hencegjetek, ha majd ezerévesek lesztek. Vagy legalább százévések. Az már mindegy, mondtuk mi. Egyiket sem fogjuk megérni. Először húszévesek szeretnénk lenni, az sem olyan egyszerű. Hát kedves Olvasó, egyelőre abbahagyjuk pályázati versenyünket. Le is rövidítjük majd. A húsz évet tíz fordulóban ünnepeljük meg az ősszel. De megünnepeljük! Néha ünnepelni is kell, főleg, ha van mit! Kedves Kincskeresők! Kellemes kincsekben, keresésekben gazdag nyarat kívánunk nektek! Utazzatok, kalandozzatok és küldjetek képeslapot nekünk, ha lesz miről. A szeptemberi viszontlátásig üdvözöl benneteket a Kincskereső szerkesztősége nevében: Rigó Béla Küldj egy képet! Tavasz" Huszka Hajnalka (6 éves) a Baross László utcai óvodába jár. Köszönjük, hogy elküldte nekünk „Tavasz" című rajzát, amely nagyon szép. S bár néhány napja már ránk köszöntött a nyár, azért jólesik emlékezni a tavasz virágaira is... Továbbra is várjuk a rajzokat! Címünk a régi: 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra írjátok rá: „Küldj egy rajzot!" Holmi falusiak meghívtak falujukba egy szűcsmestert, hogy szép sorjában varrjon kozsókot mindeniküknek a közeledő hideg időre. Mivel munka tömérdek ígérkezett, a majsztram magával vitte egyik inasát is. Egy szép nap épp a soron következő gazdánál dolgoztak; a mester szabta, az inas pedig összevarrta a kozsókokat. Délidőben aztán a gazda felesége kivett a sütőből egy jó nagy tál finom túrós, tejfeles, kapros lepényt, de amikor asztalra tette, az inas épp odakünn volt, hogy egy kicsit megnyújtóztassa a sok üléstől elgémberedett tagjait. A szűcsmester szerette volna az inas porcióját is bekebelezni, s ezért azt mondta a gazdánénak: - Hallod-e, gazdasszony! Az inast nehogy behívd a lepényre, mert nem szereti. - Hát azt meg miért nem, majsztram uram? - Biz én nem tudom, miféle istencsapása ez rajta, de annyi bizonyos, hogy odahaza sem eszi meg soha. Sőt egyszer, amikor erőnek erejével rátukmáltam, majd meghalt, olyan beteg lett tőle. Hagyd csak, beéri ő holmi kis lélöttyel is ebédre. Hallja ezt az inas az ajtóban, de nem szól semmit. Sétál még egy keveset az udvaron, majd visszamegy a házba. A mester meg a házbeliek épp javában falták a lepényt. Szegény fiú csak nézte, amint tömik a hasukat, s csak nyelt hozzá nagyokat. A póruljárt szűcsmester - Román népmese „Megállj, majsztram uram, majd visszaadom én ezt neked, ne félj!" Nemsokára kimegy a szűcs is az udvarra. Jóformán még ki sem teszi a lábát, kapja az inas az ollót, s eldugja, majd mesterére tereli a szót a mit sem sejtő háziakkal: - Hej, derék jó ember ez az én mesterem. Egy hibája van csak szegény fejének, de az aztán nagy-nagy, gyógyíthatatlan betegség! - Miféle betegség az, te öcskös? - Hát... egyszer-egyszer dühöngeni kezd, de úgy, mint aki megbolondult. Egy napot meg egy éjszakát tart ez így nála, akkor magától elmúlik. - Hallj te csudát! Ilyent se pipáltam még! - álmélkodik a gazda. Hogyan születik a cseppkő? Az aggteleki cseppkőbarlang roppant üregeit és folyosóit a víz munkája hozta létre. A mészkő hajszálvékony résein, likacsain, repedésein az esővíz és a hólé leszivárog a hegyek gyomrába. Ott összegyűlik és föld alatti patakként fut tovább. A hegyek belsejében rohanó vizek hosszú alagutakat, helyenként óriási termekké táguló folyosókat vájtak ki évezredek folyamán. Az aggteleki cseppkőbarlang 22 kilométer hosszú. Ha csak az Aggtelek és Jósvafő közti szakaszt járjuk végig, akkor is négy-ök órát kell vándorolnunk a föld alatti világban. Hogyan születik a cseppkő? A mészkőhegyekre hulló eső átszivárog a barlang boltozatán, aztán lecsöppen. Ez a víz azonban már nem tiszta, mert a mészkővön áthaladva, kiold egy kevés meszet, amely a lecsöppenés helyén kis „Anna, Éva, Mária, Gyöngyi, Boglárka, Bori" - e szép női neveket rejtette el rajzolónk a képekben. Köszönjük a sok-sok megfejtést! Ocskó Éva és Ádám (múlt heti nyerteseink) nem csak a megfejtést küldték el, még kellemes pihenést is kívántak lapunk dolgozóinak - nagyon örültünk neki! Ezek után nézzük az e heti nyertesek névsorát: - Igen, igen, majd kigyelmedék is meglátják. Előbb csak ököllel veri az asztalt, s beleköt, amibe csak teheti, de aztán törni-zúzni kezd, széket, asztalt, ablakot, ami a keze ügyébe kerül, de még az embernek is nekiesik, s leharapja az orrát! - Hűha, szerencsétlen feje! Pedig amúgy csendes, szorgalmas embernek látszik... - Az is, csak ez a betegség ne volna rajta. Nézzék, mit tanácsolok én maguknak (mert én már megjártam vele); ha látják, hogy az asztalt csapkodja, és kiabál, vessék reá magukat, s kössék gúzsba alaposan kezétlábát, amíg le nem csillapodik. Mert ha nem, ripittyára töri a házukat, de még mi magunk sem ússzuk mec szárazon! Ekképp folyik a szó méc valamicskét, akkor bejön Í mester, és munkához lát Keresi az ollóját, de lábí kélt. Keresi itt, nézi amott bebújik az asztal alá, bele: a padláda mögé - sehol Térül, fordul, mégsem talál ja. Hát csak dühbe gurul verni kezdi öklével az asz talt, s kiabált torkaszakad tából: - Hol az olló? Az olló! Bezzeg a házbelieknei sem kell több: reáugranak, Í kezdik jó vastag kötéllel hát rákötni a kezét. Leesik err< a szűcsmester álla, s cso dálkozik tátott szájjal, hogj mit csinálnak. - Ugyan, atyafiak, há miért kötöztök meg? - Engedelmeddel, majszt ram uram, de rád jött Í bolondóra, s gúzsba kel kötnünk, hogy bajt ni okozz. - De hát honnan veszitel ti azt, hogy reám szokot jönni a bolondóra? - Ahonnan kigyelmed is tudja, hogy nekem nem ízlil a lepény! - felelte rá csípő sen az inas. Jól eszébe véste ezt < szűcsmester, s attól fogv< soha többé nem próbált! megrövidíteni az inasát. Kerekes György fordítási mészgyűrű alakjában viszszamarad a mennyezeten. Persze sok száz és ezer év kellett ahhoz, hogy az egymásra rakódott finom mészkarikácskákból olyan szép cseppkövek jöjjenek létre, amelyeket a barlang menynyezetén látunk. De nemcsak a falakon, hanem a barlang talaján is keletkeznek cseppkövek, úgy járkálunk köztük, mint egy erdőben. Ezek a lehulló vízcsöppek maradék mésztartalmának egymásra rakódó rétegeiből nőnek alulról fölfelé. Előfordul, hogy az álló és a függő cseppkövek növekedésük során összeérnek, ilyenkor cseppkőoszlop születik. A cseppkövek növekedése igen lassú. Tíz-húsz esztendő szükséges ahhoz, hogy egy milliméterrel meghosszabbodjanak. Vagyis tíz-húszezer év is beletelik, amíg egy kőgyertya egy métert nő. A legnagyobb cseppkőoszlopok akár millió évesek is lehetnek. Női nevek - nyertesek Juhász Katalin, Apátfalva, Nagy köz. 35., Horváth Mónika, Szeged, Forrai u. 10., Széli Piroska, Tiszasziget, Május 1. u. 49., Nagyapáti Ágota, Szeged, Fél u. 10., valamint Videréna Imike és Vikiké (így írták alá a képeslapot!), Kiskundorozsma, Bence u. 4. Gratulálunk a nyerteseknek, jutalmukat postán küldjük el. Sütemények Ugye mindnyájan szeretitek a finom süteményeket? Ha igen, akkor nem lesz nehéz kitalálni, melyik az a négy finomság, amelynek nevét képrejtvényünkbe „dugtuk" el. A megoldásokat június 14-éig, levelezőlapon küldjétek el hozzánk (6740 Szeged, Stefánia 10.). A címzés mellé írjátok oda: „Gyerekrejtvény. " Jó „étvágyat" a fejtöréshez!