Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-11 / 135. szám

A hét híre Túszul ejtette a feleségét Túszul ejtette saját feleségét, majd helikoptert követelt magának, hogy azzal Ausztráliába repülhessen Gyenes Ferenc tiszafüredi lakos. Arra az esetre, ha nem teljesítik a kérését, kilátásba helyezte, hogy végez a párjával. Több órás sikertelen alkudozás következett. Az asszonynak eközben sikerült az ablakon keresztül kimenekülnie a házból. A rendőrségi sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy Gyenes Ferenc közismert Tiszafüreden: ő az, aki rászedett biogiliszta-tenyésztőként haragban áll a hatóságokkal, és igazságát keresve többek között már éhségsztrájkot is folytatott lakóhelyén. TÁRSASÁG* IFJÚSÁG* BŰNÜGY* SPORT Nagy Bandó András Gyógyvízben Személyes vallomással kezdem, mely semmiképpen nem ér föl egy kiadós hencegéssel: gyógykezelésre kényszerültem a Harkányi Gyógykórházban, azon belül is a fürdőben. Az egyik építőanyag-telep is igényt tartott volna rám, megtudva, hogy milyen jól állok saját termelésű mészből. Kedves barátom és orvosom azt mondta, erősen meszesedek, de semmi baj, belémnyomnak néhány injekciót, s akkor majd oltott mész lesz belőle. Nem tudom, a kedves Olvasó járt-e már gyógyfürdőben, el kell mondanom, én most jártam először, igaz, azóta naponta és egyfolytában, remélve, hogy az együttes kezelés eredményt hoz, s lesz még belőlem életképes kamasz. A vízbe ereszkedve már hallottam is a suttogásokat: „És akkor még azt mondják, hogy a humor gyógyít!.:." Meg hogy: „Mi van, művész úr, a humorista élete is ilyen nehéz?..." A vízben javarészt nálamnál több évvel idősebb emberek üldögéltek, álldogáltak, tereferéltek a medence széléhez húzódva, nagyanyáim, nagyapáim lehettek volna. Lopva mustrálgattam őket: Istenem, ha beszélgethetnék némelyikükkel, micsoda sorsok, micsoda életutak rajzolódhatnának ki előttem! Nem sokáig kellett várnom. Hamarosan mellém lépett egy idős úr, megbeszéltük, hogy igen, jól sejti, én vagyok, örül a személyes találkozásnak, hiányol a tévéből, mi újság van művész úr? Mondtam, amit tudtam, és persze ő is: egy harmincnégy négyzetméteres egyszobásban lakik, tizenkétezerből próbál kijönni, egyedül él, a felesége tíz éve hagyta el, igazából ő küldte el, mert összejött valakivel, de azóta már jobban is érzi magát így, egyedül. Főz, mos, takarít, vasalni is megtanult, van négy szakácskönyve, de nehéz olyan kajákat találni, amihez meg tudja venni a szükségleteket. Legtöbbször sertést főz és csirkeszárnyat, nyolcat szokott venni, s abból négyet-négyet főz meg egyszerre, a farhátat még nem próbálta ki, jobb a szárny a kis combocskájával, különben jól van, s ezt ennek a víznek és az életfölfogásának is köszönheti... Másnap új vendégem akadt, egy amolyan „belevaló" pali, aki ugyan nyugdíjas, de a vagányságával feledtetni igyekszik. Pár mondat az összefutásról, és ha már így összeakadtunk, hadd kíváncsiskodhasson egy kicsit!... - Művész úr... Maga humorizál, de azért úgy benne van a politikában is... Ha megkérdezhetem, mi a véleménye a választásokról?... - Nézze, uram, én nem vagyok beijedve, és úgy gondolom... - és itt visszavette a szót: - ...mert tudja, én azt mondom, ez a Horn nem buta ember! Megvan ennek a magához való esze! Tudja, mit akarnak most ezek? Meg akarják mutatni, hogy ők többre is képesek... Mert azért tegye a szívére a kezét, magának is tudnia kell, hogy mi volt itt annak idején! Hát mi volt, mi? Az volt, amit az oroszok diktáltak! És bárki szeretett volna mást csinálni, nem tudott. Mert ugye az oroszok diktáltak... Most a Hornék azt akarják megmutatni, hogy ha nincsenek itt - a fejük fölött - az oroszok, akkor ők is többre jutnak, és figyelje meg, többre is fognak jutni! Mert nem egy buta ember ám ez a Horn!... Nézze, azért ismerjük el, jó politikus!... És ugathatnak a többiek összevissza, hogy így pufajkás, meg úgy pufajkás, a Horn az azért Horn marad! És szerintem a Horn sokat tud! Már úgy értem, sokat tud azokról, akik most svájci bankokba vitték ki a pénzüket az országból... Mert - lehet, hogy maga ezt jobban tudja, művész úr! - sokan vannak ám itt most is, akik kiviszik a pénzüket ebből az országból!... De milyen sokan! Tudja, mit csináltam volna én, ha rajtam múlt volna? Amikor jött a rendszerváltozás, azt mondtam volna: na, uraim, kérem, mutassák föl a villatulajdonosok a számláikat, hogy miből építették a villáikat!... Mert állítom, java részét úgy lopkodták össze!... Utána azt mondtam volna, akkor most a bútorok számláit is mutassák föl, mert lefogadom, a legtöbbje valamelyik vállalat irodájába lett vásárolva, de magánházakban kötöttek ki... Aztán akinek nincs számlája, annak azt mondtam volna: nincs? Akkor mars ki!... Majd lett volna rend ebben az országban... Nincs igazam, művész úr?... Tudja, nálam a család az szent! Én a gyerekeimet is úgy neveltem, hogy becsüetesek legyetek, mert az a legfontosabb. A fiam a K.-i Tüzép vezérigazgatójának volt a sofőrje, most van neki egy harmincmilliót érő háza, gyönyörűen bebútorozva, bár egy vagy két szoba még nincs készen, sok bútor hiányzik még, de azt mondtam neki, fiam, de idegesítsd magad, első a nyugalom, majd meglesz minden, nem igaz?... Huszonkét éve sofőrködött, amikor eljött onnan, most egy éve vállalkozó... Különben ő is az emeftpére szavazott, mert boldogulni szeretne végre. Nézze, demokrácia ide, demokrácia oda, azért ezt is a Hornék fogják okosabban csinálni!... En azt mondom, jobb is lesz, ha koalícióba mennek, mert a nép is így akarta!... Művész úr, hova indul?... - Mennem kell, mert öt perc múlva kezdődik a gyógytorna. - Akkor hát nem mondja el, mi a véleménye a választásokról? Samantha, Pamela igen, Bobby nem! Folytatódik-e a Dallas-sorozat? A világ minden táján sok millió rajongó várja kíváncsian: az előzetes híreszteléseknek megfelelően folytatódik-e a Dallas, vagy sem? A világ legnézettebb tévésorozatából összesen 365 epizód készült el. A színészek többsége a Dallasszal alapozta meg karrierjét. Larry Hagman saját bevallása szerint annyi pénzt keresett ezzel a filmmel, hogy abból kétszáz évig is gondtalanul élhetne, ennek ellenére szívesen lenne ismét Jockey. Az első Ellie - ismét beteg, a most 72 éves Barbara Bei Geddes már nemigen állhat a felvevőgép elé. Elzárkózott a folytatás elől Bobby, vagyis Patrick Duffy is. Vallási okokra hivatkozva mondott nemét a producer felkérésére: Buddha-hívő lett. A most 45 éves sztár visszatérését kollégái sem fogadnák örömmel. A nézők rajongtak Bobbyért, a színésztársai viszont kevésbé, mert mint a sorozat egyik rendezője, túlságosan szigorúnak bizonyult. Azt sem felejtették el neki, hogy a jóságos Bobby-Patrick Duffy anyagi követelése miatt annak idején majdnem megszakadt a felvételsorozat. Akkor végül is a megélhetésüket féltő művésztársak beszélték rá Bobbyt a folytatásra. Úgy tűnik, még egyszer nem sikerül a felvevőgép elé csalogatni, állítólag végleg visszavonult, és új vallásának, a buddhizmusnak szenteli minden idejét. Lucy alakítója, Charlene Tilton magánéletében is többször kötött házasságot, ám egyik frigy sem bizonyult tartósnak. Most egyedül neveli kislányát. Megváltozott külseje miatt nem akarja vállalni a szereplést. Samanthát és Pamelát viszont könnyű lenne táncba vinni. Linda Gray időközben nagymama lett és rákban szenved, de vállalná, hogy ismét a kamerák elé álljon. Victoria Principal, akinek arcát plasztikai sebész férje formálta néhány évvel fiatalabbá, boldogan lenne ismét Pamela. Afton Cooper alakítója, Audrey Landers tavaly nyáron, egy akkor pár hónapos ikerpár boldog mamájaként lépett fel a budapesti Operettszínházban. Mivel ő már régebben kilépett a sorozatból, állítólag meg sem kérdezték, hogy akarjae folytatni a Dallast. Hasonlóképpen történt Jenna Wade életrekeltőjével, Priscilla Presley-veI, aki üzletasszonyként még talán sikeresebb, mint filmsztárnak. A nagyszerű énekes, Elvis Presley özvegye, részben a róla elnevezett kozmetikumoknak köszönhetően, többszörös milliomos, nincs szüksége a Ewingokra. Jockey szerint csupán pénz kérdése, hogy ismét összeálljon a hajdani stáb. A producer reméli, hogy a világméretű érdeklődésnek köszönhetően, a csillagászati összegű sztárgázsik ellenére anyagilag is eredményes vállalkozás lenne a „Dallas-plusz". (FEB) A lovakat nem sütik meg, ugye? A fogathajtó mester szomját csillapítja. Az ökör már a nyárson. (Révész Róbert sörfesztiváli felvétele) A D-Nap és a tehenek met orvlövészektől sem kellett tartanunk, mert ha lettek volna, a tehenek feléjük fordultak volna, várva, hogy valaki majd megfeji őket". Történt egyszer, nem egészen egy héttel a partraszállás után, hogy Eisenhower tábornok, a szövetségesek főparancsnoka éppen akkor ért oda szemleútján egy ilyen rókalyukhoz, amikor egy városi katona tehetetlenül bíbelődött az egyik tehén duzzadó tögyével. A tábornok, aki a Kansas állambeli családi farmon nőtt fel, lakapta sisakját a fejéről, fejőszéknek maga alá tette és percek alatt megfejte a jószágot. A veterán ejtőernyősök egy pohárka calvados mellett nevetve emlékeztek vissza arra, hogy a zöldellő normandiai legelőkön egyikük-másikuk „ultra-puha pázsiton" landolt - előzőleg ugyanis tehenek jártak arra. L

ezajlottak immár a normandiai partraszállás fél évszázados jubileumának ünnepségei, elutaztak az államfők és más előkelőségek, a viszontlátás megható emlékével tarsolyukban hazaindulnak a háborús veteránok, ismét elcsendesednek Normandia szélfútta partjai - s békésen legelésznek a tehenek. Az Omaha Beachet és a többi szövetséges hídfőt elfoglaló szövetséges hadosztályok veteránjai - az egykori csatatereket bejárva - nem feldkeztek meg az öldöklő harcok egykori akaratlan „részvevőiről" sem. A New York-i Sandy Conti- miközben békésen legelésző tehenek egy csoportját fényképezi - arról beszél, hogy mennyire szerették akkor a jámbor négylábúakat. Conti ugyanis hadmérnökként talajgyalúval dolgozott az első amerikai katonai repülőtér kialakításán francia földön. „Ha láttunk legelésző teheneket - mondja -, megnyugodtunk, mert tudtuk, hogy a talaj nincs elaknásítva. NéA hét fotója Fújd, ki tudja meddig... Schmidt Andrea felvétele a Dugonics téri könyvpremieren készült