Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-07 / 131. szám

KEDD, 1994. JÚN. 7. KAPCSOLATOK 11 OLVASÓSZOLGÁLAT levélcímünk: délmagyarország szerkesztősége, Szeged, Sajtóház, PF.: 153. 6740. Telefon: 481-460 Hol a Celladam? Hallom betegtársaimtól, hogy a szegedi Kígyó gyógyszertárban nincs Celladam. Én 1989 augusztusa óta a klinika igazolványára mindig megkaptam a Celladam-ampullát, ezt megelőzően két évig a Mátyás téri Maróti doktornő kezelése alatt álltam. Idén február 8-án a Kígyó gyógyszertárban már csak 8 darab Celladamot kaptam, ettől kezdve a férjem sehol nem tudja a gyógyszert megszerezni. Nem értem, hogy lehet a rászoruló betegekkel ezt tenni. A férjem hallotta, hogy egyesek a városban 50-100 márkáért árulnak Celladamot. Tisztelettel kérem, nézzenek utána, hogy mi az oka a gyógyszerhiánynak. S. L.-né (Név és cím a szerkesztőségben) Titkárnők egyesülete A Magyar Titkárnők Országos Egyesületének (MTOE) Szegedi Csoportja a közelmúltban ünnepelte megalakulásának 10 éves jubileumát. Azt a tíz évvel ezelőtti első összejövetelt, amikor a SZOTE-s titkárnők először találkoztak egymás személyes megismerésére, a jobb munkakapcsolat kiépítése okán. A cél már a kezdeteken egyszerű és világos volt: olyan közösséget létrehozni, amely nemcsak emberi, hanem mindenekelőtt szakmai együvétartozást jelent és mint ilyen, alapelve az állandó és folyamatos fejlődés úgy szakmai, mint emberi szempontból. Hiszen a komputerül-tudás, a levelezés, iktatás, idegennyelv, helyesírás tárgyi ismerete csak száraz tudnivalók ebben a szakmában. A nehezebbek és ettől érdekesebb fogalmai a tolerancia-készség, az empátia, a kommunikációs képesség mind olyan kifejezések, amelynek közelítőleg pontos ismerete, illetve gyakorlása a már „majdnem tökéletes" titkárnő ismérvei. Visszatérve magunk bemutatására, példánkat követve Budapesten a SOTE-n. Debrecenben a DOTE-n és Kecskeméten alakultak hasonló típusú klubok. Rendkívül büszkék vagyunk arra, hogy a Szegedi Csoport kezdeményezésére és ösztönzésére 1992. februárjában sor került a Magyar Titkárnők Országos Egyesületének cégbejegyzésére. A szakma megnövekedett presztízsét mutatja, hogy már a titkárnőség is külön szakmának számít, sőt beindult a felsőfokú képzés is (felsőfokú titkár-ügyintéző képesítéssel) a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Évek alatt országszerte egymás után jöttek létre új titkárnő-klubok. Az MTOE 1994. március 26-án tartotta meg első tisztújító közgyűlését. A Szegedi Csoport taglétszáma jelenleg 60 fő. Az első évek szárnypróbálgatásai után - a jobbítás szándékával szeretnénk magasabb célokat elérni. A havonta megtartott találkozásainkra eddig is igyekeztük érdekes, változatos programokat szervezni. Boldog odafigyeléssel hallgattuk a nyelvjárások bölcs ismerőjét éppúgy mint a lélek kiszámítható-kiszámíthatatlanságáról beszélő tanár urat, de a férfi-nő kapcsolat mint társas viszonyt bemutató szakemberrel, vagy a mindannyiunk által kedvelt operaénekessel való kötetlen beszélgetések szakmai és emberi épülésünkre szolgáltak. Összejöveteleinket mindig más helyszínen tartottuk és így alkalmunk nyílt gyógyító professzorok, igazgatók, cégezetők, stúdióvezetők vendégszeretetét élvezni éppúgy mint a polgármester úrét, vagy legutóbb a Közgyűlés elnökéét. Itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy minden eddigi vendéglátónknak köszönetet mondjunk a kedves fogadtatásért, melynek kapcsán intézményüket bemutatták és alkalmasint elmondták véleményüket, elvárásaikat a titkárnők munkájáról. Szinte fantasztikus, de minden beszélgetés hordozott maradandót, vagy szakmai vagy emberi szempontból. A megváltozott és egyre nehezedő gazdasági helyzet mind több és újabb feladat elé állítja a vezetőket, de ezzel egyidőben a titkárságvezetőket, titkárnőket és menedzserasszisztenseket is. Meggyőződésünk, hogy csak a magasan képzett, többirányúan felkészült titkárnő a megbízható segítség főnökének. Hiszen ma már, ahogy arról a korábbiakban is szó esett, a számítógép legalább jószintű ismerete, egy, de inkább, két idegennyelv középfokon való művelése és legdrágább kincsünk, a magyar anyanyelv olyan szintű használata, amely kifejezéseiben mindenki számára érthető és Mi lesz itt? - kérdezik tőlem sokan mostanában, telefonon, utcán. Olyanok is, akiknek szavaiból gyorsan kiderül: nem ránk szavaztak, sem akkor, sem most. A kérdés ismerős, egyszer már feltették nekünk. Az önkormányzati választások előtt, csak mások és plakáton. Akkor tudtam a választ. Ma én is gondolkodom, és egyszerűen azt felelem: ez lesz. Egy párt, amelyet még ma is sokan utódpártként emlegetnek, önmagában is parlamenti többséget alkot, és ha a második legnagyobbal szövetkezik, azaz egy MSZ-SZDSZ-koalíció jön létre, akár 73 százalékos többséggel alakíthat kormányt, és változtathat meg minden törvényt Magyarországon. Hát ez lesz. „Együtt fogjuk elvinni a balhét, elvtársaim" - mondta percekkel ezelőtt Horn Gyula, miniszterelnök-jelölt, és ő talán Kutyaszorító nálam is jobban sajnálja ezt az elszólást. Antall József annak idején „kamikázekormányról", meg „tizenötmillió magyarról" beszélt, halálos komolysággal (ne feledjük: akkor még itt voltak a szovjet elvtársak ideiglenes csapatai). Most meg balhéról és újra elvtársakról haliunk. Hát ez lesz. Kivárjuk, hogy a színfalak mögötti bokszmeccseknek mi lesz a végeredménye (Kuncze Gábor máris kiesett a döntőből). Meglátjuk hamarosan, hogy az MSZP jogos fölényével miért nem meri vállalni a kormányzást. Meglátjuk, hogyan tartható a „szociális biztonság" ígérete és a Békési László nevével fémjelzett gazdasági program. Meglátjuk - nem is biztos, hogy látjuk -, hová szegődik a munkások sokat megélt szószólója, Nagy Sándor. Sokan félnek, de nincs mitől. így szavaztak, és így lett. Sokan eltűnünk a Parlamentből, de higgyék legalább azok, akik így akarták, hogy ezután jobb lesz. Mert így működik a demokrácia, ezt akartuk. Mi el tudjuk viselni a vereséget, még akkor is, ha ez valamikori tud. szoc. tanárok győzelmével jár. Most viseljék a győztesek saját győzelmüket. A Magyar Demokrata Fórum 37 képviselője mindenesetre ott fog ülni és szólni a Parlamentben. Mi, többiek pedig, akik itthon maradunk, talán meg tudjuk szervezni egy kiszámítható, keresztény-nemzeti értékeket hordozó európai centrumpárt magyarországi jövőjét. A dolog rendben is lenne, ha nem ülne ott Hajdú János. Az én nemzedékem olvasó része őt ugyanis nemcsak az akkori Hét hajlongó műsorvezetőjeként, hanem az ES-ből, a Duray Miklós és méginkább a Csoóri Sándor ellen - nyilván felkérésre vagy óhajtásra - írott cikkből ismerte meg. Barátaimmal együtt én máig intellektuális bravúrként tartom számon, hogy akkor - abban a kutyaszorítóban a cáfolatból ki tudtuk hámozni Csoóri és a felvidéki magyarság gondolatait. Volt persze fülünk is hozzá: akkortájt darálták be a Tiszatáj egy számát. Ezért is várom, várjuk kíváncsian, milyen kezet ad Annus József, a Tiszatáj szerkesztője ennek a másik szerkesztőnek az MSZP megszélesedett képviselői padsoraiban. Bralínka József (MDF) világos, mind csak bevezetői a magas szintű munkának. Terveink között szerepel, hogy egy ún. adatbankot hozunk létre. Szeretnénk felvenni a kapcsolatot „fejvadász" cégekkel munkahelyek keresése céljából. Nyelvtanfolyamot már eddig is szerveztünk, de pályázat útján pénzt szeretnénk szerezni újabb nyelvi kurzusokra, számítógépes tanfolyamokra. Tervezünk egy főnök-titkárnő találkozót, amelynek megvalósításához számítunk főnökeink megértő közreműködésére. Úgy gondoljuk, bízhatunk Főnökeink támogatásába, hiszen már eddig is többen nyújtottak hathatós segítséget. A szakmai továbbfejlődésen túl célunk, hogy mindenki, aki egyesületünk tagja, örömmel jöjjön közénk és érezze jól magát. Szeretnénk, ha Csongrád megyében sikerülne egy erős, hatékony csapatot összehozni. Örömmel veszünk minden ötletet, segítséget. Szeretettel várunk tagjaink sorába minden tenniakaró, érdeklődő kolléganőt. Az MTOE Szegedi Csoportja A valós tájékoztatás érdekében legyen szabad megjegyzést fűznöm a Délmagyarország május 10-i számában megjelent közleményükhöz, melyben amerikai szívsebészek debreceni működéséről értesítenek. Azt írják: „Hazánkban ugyanis eddig a gyermekek kétéves kora előtt nem végeztek szívműtétet..." Ez az állítás nem felel meg a valóságnak. Budapesten az Országos Kardiológiai Intézetben (régebben a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán) egy külön osztály működik a '70-es évek óta pontosan ilyen profillal. A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szívsebészeti Osztályán az első két év alatti csecsemő szívműtétére 1968-ban került sor, azóta több száz ilyen műtét történt rutinszerűen. A legfiatalabb szívoperált csecsémő egy 810 grammos koraszülött volt. A közölt hír annyiban igaz, hogy Debrecenben ilyen műtét eddig valóban nem történt tudomásom szerint. Jelenleg az országban évente több mint száz csecsemőn végeznek szívműtétet Budapesten és Szegeden. Kétségtelen, hogy ennél sokkal több műtét elvégzésére volna szükség, de az alacsony műtéti számok oka az elégtelen kapacitás (kevés létszám és műtőasztal), nem pedig a szakértelem hiánya. Ezért nagyon örvendetes, hogy a közelmúltban felújított és nagy műtői kapacitással rendelkező debreceni szívsebészeten is elkezdődnek a csecsemő szívműtétek. A szívsebészet működésével kapcsolatos reális információkkal a jövőben is készséggel állunk a lap rendelkezésére. Tisztelettel: Dr. Kovács Gábor egyetemi tanár, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szívsebészeti Önálló Osztályának vezetője Új nevet adnék a mi utcánknak itt a gedói iskola mögött: Agyagos helyett legyen Haragos utca. Azzá csúfította a város az itt lakó népet. Haragossá. Első oka a nem szűnő haragnak a jókora, alattomos átverés volt, aminek következtében az eredetileg csendes lakótelepi utat átmenőforgalmi úttá rendelték. Azóta mondják a szomszédok: csak egy hétig lakna itt, aki így rendelkezett! Egyetlen hétig? Hiszen aki egy lakónegyedet (ahol lakik néhány száz család, van három iskola, két óvoda, gyógyszertári központ, ahol gyógyszergyártás is folyik) hivatalnoki tollvonással közforgalmi pályává nyilvánít - ezer hét Haragos utca múltán sem érezné tettének súlyát. Ráadásul nem is itt lakik tényleg. Hogy látná be, miféle elkeseredést váltott ki tettével. Milyen veszélyt zúdított a népre, benne sok száz gyermekre! Miképpen látná be, hogy iszonyatos haragot keltett - a „város" ellen? Most következik a második ok, a még nagyobb haragra: mindannak tetejébe, amit elkövettek ellenünk, most azt tervezik, hogv benzinkúttal „dúsított" bevásárló- és szórakoztatóközpontot építenek az Agyagos utca-Makkosházi körűt sarkán. Van rá pénze valakinek. Megnyugtatna az a tény, hogy van pénz ilyesmire, ám én úgy látom, hogy a helyi lakosságnak ez az ötlet sem tetszik. Jelen voltam a legutóbbi, ez ügyben rendezett lakossági fórumon, ahol a lakástulajdonosok, az iskolák. a gyógyszertári létesítmények felelős képviselői igen-igen tiltakoztak a terv megvalósítása ellen. Például azt mondták: ahol 2-3 kilométeres körön belül van öt benzinkút, tucatnyi ABCáruház, vendéglő, étterem, kocsma - minek oda még egy? Ahol a motorgáz akkora, hogy a közeli kenyérgyárban eleve ólmozott cipót gyártanak - minek oda még külön egy ólomdúsító? Ezek helyett miért nem építenek, ami kellene: diákkollégium, sportpálya, uszoda? Mert erre nincs pénz? Nagy baj! Amit leírtam, egy utca, egy városrész 15 éves története, amelynek során az itt élők jó része kicserélődött. (A 10. sz. lakóház 30 tulajdonosából 21 költözött el, részben még Szegedről is.) S e történet jellemzi: mit képes nyújtani Szeged az embernek és családjának? Milyen a város megtartó ereje a század végén? Bizony - van jobb hely. Kaczúr István Dorozsmai házassági évforduló Ez év május 28-án a dorozsmai Kóborló Étteremben rendeztük meg 45 éves házassági évfordulónkat. A Deme Mihály és felesége által üzemeltetett vendéglőben rendkívül udvarias és gyors kiszolgálásban volt részünk. Nagyon finom és ízletes, bőséges ebéddel kedveskedtek. Figyelmességük még arra is kiterjedt, hogy meglepetésként egy gyönyörű tortával és jókívánsággal köszöntsenek kettőnket. Még egy kedves zeneszámot is „küldtek" („Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk") Mi tagadás, meglepett, de azért nagyon jólesett. Ilyet még nem tapasztaltam soha. Ugyancsak köszönjük a dorozsmai Bányai cukrászda dolgozóinak a pontosan szállított tortákat és a süteményeket, amelyek frissek és finomak voltak. Tóth Ferencné és családja Kiskundorozsma, Dudás u. 7. Szeged, a szúnyogok városa Rokoni látogatáson voltunk a pünkösdi ünnepek alatt Szegeden. Sokat sétáltunk a városba. de autóbusszal és trolival is közlekedtünk. Bár ne tettük volna... Sajnos, azt tapasztaltuk, hogy a 30 fokos melegben is fűtik a trolikat. Sokakat a rosszullét környékezett, mi is előbb leszálltunk, mint kellett volna, mert nem akartuk, hogy a velünk utazó idősebbek és kicsi gyerekek rosszul legyenek. Sajnos, egy másik kellemetlenség is ért bennünket. Autóbusszal kimentünk a Füvészkertbe és visszafelé gyalogos sétát terveztünk. A kert nagyon szép, de a kirándulást hamar be kellett fejeznünk, mert a szúnyoginvázió iszonyatos volt. Mire a Tisza-parton közlekedő buszra felszálltunk, mindannyian tele voltunk szúnyogcsípéssel és egész úton csapkodtuk egymásról a szúnyogokat. A gyerekek sírva mondták, hogy ők erre többet nem jönnek, de azt hiszem, mi felnőttek sem fogjuk ezt a „szegedi élményt" jó ideig elfelejteni. Szegednek elég nagy idegenforgalma van, az illetékeseknek jó lenne erre is odafigyelni. Tisztelettel: Mártonfalvi Dénes és családja, akik Jászberényből voltak Szegeden Begipszelt utas Az április 27-i Csörög a Westel rovatban megjelentetett bejelentést kivizsgáltuk: valóban ellenőriztek egy hölgyet azon a járaton. Azt a kapaszkodót fogta, amelyiken a jegyérvényesítő volt, karjára akasztva a csomagja, a másik kezében a kezeletlen menetjegy. Az utas elmondta, hogy nyugdíjas, 2 hónapja el volt törve a keze. A Petőfi Sáníjpr sugárúti megállónál leszállt vele az ellenőr, mert az utas ott akart leszállni. Adatfelírás közben meggondolta magát, s kifizette a pótdíjat. Vita, hangoskodás nem volt, az utas is udvariasan viselkedett. Amennyiben nem erről az esetről volt szó a rovatban (ami nem valószínű), hanem egy ténylegesen begipszelt kezű utasról, úgy kéljük: a Csörög... rovaton keresztül is szíveskedjenek segíteni megkeresni azt az utast, akiről a bejelentő szólt. Az utas jelentkezése esetén tovább vizsgáljuk az ügyet. Klonkai Lászlóné ell. irodavezető Vissza a falra! A Délmagyarország május 18-i számában, a Csörög a Westel rovatban közzétették dr. Fenyvesi István telefonhívását, akit a JATE Szláv Tanszékének oktatójaként mutattak be, s aki Radnóti Miklós emléktáblájának az Ady téri épület faláról való eltávolítására hívja fel a figyelmet. A szöveg kontextusa az emléktábla levételét egyértelműen politikai indokú akcióinak értelmezi. Ezzel szemben az a tény. hogy a táblát tisztítás céljából az egyetem műszaki osztálya szerelte le és rövidesen vissza fog kerülni helyére. A tábla és az összes falon lévő táblák megtisztítását a BTK Dékáni Hivatala rendelte meg. (Nem tudunk arról, hogy a műszaki osztály akcióját egyeztette volna párizsi kollégáival.) Sajnáljuk, hogy Fenyvesi István önökhöz fordult észrevételével, hiszen a tábla sorsáról könnyedén informálódhatott volna munkahelyén. Dr. Pál lózsef dékán r