Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-07 / 131. szám

KEDD, 1994. JÚN. 7. Amióta ezen a pályán vagyok. legalább tízszer hirdettek újrakezdést, de lényeges változások nem történtek. Ideje lenne, ha lenne már valami! Az a hír hozott ide bennünket, hogy a hazánkba gyökeresedett arab zöldségkertész, lett a vezetője a Csongrád megyei zöldségtermelők egyesületének. Éppen esztendeje, hogy merő véletlenségből összefutottunk a mindszenti kompon, és eljöttünk egy kiadós beszélgetésre, de akkor még sejteni se lehetett, hogy szakmabéli közéletiségre törekszik. Pajtáskodva mondom: • Föltörtél, Zsorzs! - Vállaltam, amit senki nem vállalt. Hatalmas káosz uralkodik a kistermelők és a középtermelők-között, és erre még rárak egy nagy adagot a kereskedelem is, szükség van rá, hogy valaki képviselje az érdekeinket. • Lehet egyáltalán képviselni? - Ami eddig történt, mind befulladt, mégis megpróbáljuk megint. Azt már sorba szedtük, miért nem sikerült eddig soha. Azért, mert nem volt tisztán megfogalmazott cél, a szervezeti fölépítés se volt tökéletes, mert a szervezők érdekei ritkán voltak azonosak a szervezettekével. Ha magyarán akarnánk mondani, nem szakmabeliek képviselték a szakmát. • Kinevelődött nálunk egy képviseletre termett réteg: mindegy volt, hogy mit képviselt, de képviselt. Kirobbantani is nehéz volt őket a képviseleti székekből. - Én mindennap a saját bőrömön érzem az összes viszszásságot, és csak utána tudom meg, hogy mások bőrét is ugyanaz a féreg csípi. Mindennap hívnak telefonon, akiket képviselek, vagy találkozom velük, és ha valamiben netán más véleményem lenne, akkor se tudnék ellenükben tenni semmit. • Próbáljuk meg összefoglalni a lényeget. - Sorozatot írhatnál, és még akkor is a lényeg vázlatáig jutnánk el csupán, nehéz lesz tehát tömörítenünk. Az egymással szoros kapcsolatban lévő régiók szervezeteit kell létrehoznunk, amelyek magukat tudják kormányozni. Ha^én akarnék beleszólni például abba, Makón hogyan termeljék a hagymát, és hogyan értékesítsék, azonnal nevetségessé válnék, és semmit nem érnék el. Minden körzet ügyét arra kell bízni, aki a legjobban ért hozzá, és a legjobban akarja a jobbítást. • Mindig attól féltek, a sokféle érdek fölaprózza a föladatokat. - Akár félünk, akár nem, az apró gondok megvannak, és ha nem oldjuk meg őket, nagy gondokká állnak össze. Kistelek itt van a szomszédban, de a kistelekiek gondját se én oldom meg. Válasszák ki ők, ki képviselje érdekeiket. Mi csak azt mondjuk, jó lenne, ha olyanra bíznák, aki szintén érzi saját bőrén az összes csípést. Minden faluban, minden városban megalakul tehát a szervezet, ahol zöldséget termelnek, mindegyik elküldi képviselőjét a megyei vezetőségbe, és ők választják meg az elnököt. • Ha csak ez lenne a központi kérdés, akkor már végeztünk is. - Éppen az a bukfenc, hogy nem ez a kérdés, ez csak út az igazi kérdéshez. Először a megyebéliek csatlakoztak hozzánk, aztán Félegyházáról, Bugáéról és Kunszállásról százötvenen, Orosházáról is, Medgyesegyházáról is jó páran. Létszámunk fél év alatt meghaladta a kilencszázat. • Dereng már a szervezeti fölépítés lényege, de még mindig nem tudom, mire jó az egész. - Elmondom, mert céljainkat már megfogalmaztuk. Az adó lehet mindennek az elrontója, de az okos gazdálkodás rugója is innen kerülhet ki. A kompenzáció, az ellentételezés hasonlóan súlyos kérdés, mint ahogy az energia adóztatása is. Az import-export önmagában is hatalmas gubanc, a szakmai kérdések tisztázása, az információk elterjesztése, a piac kavarodásai, a fejlesztések és a kutatások áttekintése, és ha lehet, összehangolása - mondjam még? • Említetted az importot. Neked, mint termelőnek, az az érdeked, hogy ne külföldről hozzanak be paradicsomot, hanem tőled vegyék meg. A központi gondolat pedig a külföld áruival akarja letörni a te magas áraidat. - Látod, itt van az egyik eb elhantolva. Az igaz, hogy a kereskedő olcsóbban kapja meg a külföldi árut, de egy fillérrel se adja olcsóbban! A központi gondolat tehát csak azt éri el, hogy engem megnyomorít. Öntözőtó, mellékállásban halastó Föltörtél, Zsorzs! tt 99' Zöldségesek nullája Az ország nulla kilométere Budán van, az alagút bejáratánál vagy kijáratánál. Ha jól emlékszem, Borsos Miklós faragta ki kőből az allegorikus értelmű nagy nullást. Bár a kis nulla kis semmit, a nagy nulla nagy semmit is jelölhet, itt minden hazai távolság kezdetét jelenti. Ilyen értelemben vettük kölcsön a szót Zsorzsék tanyáján, nem káposztából, sem nem uborkából kifaragott nullásra gondolunk tehát. A zöldségtermelés nulla kilométere azt jelenti, megint eljutottunk a kezdetekhez, és megint újra akarjuk mérni a kilométereket. Georges, a reklámjaival. (Fotó: Enyedi Zoltán) Nemcsak engem tesz tönkre, hanem a teljes hazai termelést. Itt van például az egyik előterjesztés: az előre egyeztetett mennyiségen fölül minden kérelmezőnek húsz tonna paradicsomra, illetve paprikára szóló behozatali engedélyt akarnak adni. Mit vesznek akkor tőlünk? A külföldi országok zöme támogatja a mezőgazdaságot, benne a zöldségtermesztést is, és vegyük föl velük a versenyt mi, akik semmi támogatást nem kapunk? Csodálkozunk, hogy a csőd szélére jutott az ágazatunk? Az állam nem játszhatja meg az előkelő idegent, aki rá se ránt a termelők gondjaira. mÉs mit tudsz ellene tenni • te? - Hatalmas káosz van, mindenki azt csinál, amit akar. • Mondhatjuk más szóval demokráciának is. - Ne keverjük össze a kettőt! Mindenesetre én nem azon töröm a fejemet, mit teszek majd öt év múlva, hanem azon, mit tehetek esetleg jövőre már. • Mit szeretnél tenni? - Egyes számban beszélünk, de az egyesületet értjük rajta. Azt szeretném, ha közös értékesítési csatornák nyílnának meg. • Régi nóta. Ez volt a Mezőker, ez lett a Zöldért, meg az összes kereskedelmi képződmény. - Egyik se ez lett. Termelői érdekeltségből és állami támogatásból akarjuk létrehozni a közös értékesítés központját. • Az állam nem győzi hangoztatni, pénzt ne kérjetek, mert nekem sincsen. - Van rá pénz! Csak nem oda csorog, ahová kellene! • Az összes eddigi kezdeményezés abba bukott bele, hogy csak várták az állami támogatást, de nem sokat tettek a maguk erejéből. Csúfondárosan úgy fogalmaztak: az állami csöcsöt szopták csak. - Nem úgy gondoljuk, mert ami már sokszor nem sikerült, az föltehetően ezután se sikeRIPORT 7 rülne. Azt szeretnénk, ha lenne egy központi hely, ahová mindenki beviszi az áruját, és vagy maga adja el, vagy átadja a központi értékesítőnek. • Aki majd szépen lefölözi a hasznot? - Aki nem fölözheti le, mert minden előzetes megbeszélés szerint történhet csak. A piac diktálja az árakat, ezt mindenki tudja, ezen belül az előzetes alku dirigál. Csomagolóhelyet is szeretnénk létrehozni, ha netán beindulna a külföldre szállítás, akkor ne legyen gondunk vele. • Előreszaladtok az álmaitokkal. Ide a pénzt, mert hátha tudunk exportálni? - A világon majdnem mindenhol támogatják a termelést, ez az egyik érvünk. A másik meg az, hogy a rendszerváltásnak is ára van. Ingyen semmi nem megy. • Ez lenne a nulla kilométer? -Ez. • Mondtad az előbb, azt szeretnéd, ha mindenki érezné a bőrén, mit csinál jól, és mit rosszul. Te teljesen ingyen elvállaltad a vezetést, van egy titkár Szentesen, ennyi az egész. Mi ebből a te hasznod, ha a benzint is magad fizeted, és a telefont is. Ráadásul egyik értekezletről mész a másikra. Ki dolgozik akkor? - Ha a sok jó gondolatból csak egy is megvalósul, akkor már hasznát látom. mÉs ha nem? Szervezel, ülésezel, eljársz a terméktanács megbeszéléseire, feleséged meg gürcöl idehaza. Egyik ismerősöm is sorra visszaszerezte az atyai örökséget, és el akart menni képviselőnek az Országházba. Ott család, kínlódjon vele ő! - Jó lenne, ha ezt a feleségtől kérdeznéd meg. • Asszonyom, mit szól hozzá? - Örülök neki, és ha tehetem, én is elmegyek a továbbképzésekre. Mert sorra hívják a szakma legkiválóbb képviselőit, és én is kíváncsi vagyok minden újdonságra. • Azt akarja mondani, hogy örömmel gürcöl a férje helyett is? - Azt akarom mondani, hogy együtt erőlködünk. Ennek csak jónak szabad lennie. Bárcsak igaz lenne végre! Horváth Dezső mmhmhh • Nos, ha én energiaszolgáltató lennék, gondoltam, most minden engedményt megadnék, és minden lehetőséget megragadnék, csak hogy előbb vagy utóbb - megkapjam a nekem járó pénzt. S akkor meglepetéssel olvasom valamelyik pesti újságban az igyekezet hazai bizonyítékát: az esetleges részletfizetés módozatain törik a fejüket a fővárosi áramszolgáltatók. Nemes gesztus, s önvédelemként sem utolsó ötlet. Eközben azonban véletlenül tudomásomra jutott a szegedi gyakorlat. Az, hogy miként tud itt fizetni, aki akar ugyan, de lépten nyomon akadályokba ütközik. Ha valaki, speciális helyzetben lévén, nem szándékozik átutalási betétszámlát nyitni, s emellett még csak nem is időmilliomos, bizony nem egykönnyen egyenlíti ki számláját. Ha jobbra érdemes óráiban nem hajlandó beállni harmincadikként a valamelyik kirendeltségen kígyózó sorba, kézenfekvő az ötlet: postán küldi el a cégnek tartozását. Igen ám, de a pénzbeszedőnek mindez nem jutván tudomására, hónapról hónapra írja az „azonnal", a „haladéktalanul" megjegyzéssel ellátott fizetési fölszólftásokat, azzal a fenyegető megjegyzéssel, hogy kiRövidzárlat Nem csupán szegedi specialitás, hanem országos gond mostanában: a szolgáltató vállalatok panaszkodnak, hogy egyre több háztartásból képtelenek „behajtani" az elhasznált energia árát. Olyan nagyon csodálkozni se lehet ezen, hiszen míg a nyugdijaknak, s egyesek jövedelmének szintje a béka hasa felé közelit, az áram, a gáz árát valahogy inkább a csillagos ég vonzza. kapcsolják az áramot, s a bekapcsolás tetemes összege is a lakót terheli. A vétlen fogyasztó bűntudattal kel, bűntudattal ébred, borítékba teszi a szelvény másolatát, és levelezni kezd a céggel. Visszajelzés híján nem hagyja nyugton a dolog: telefonon érdeklődik a pézbeszedők főhadiszállásán. Tudakolózik, talán bizony elévült már az az évekkel ezelőtt nyomtatott zöld csekk, amelyen hajdan be lehetett fizetni a villanyszámlát? Talán nem érkezik meg a címzetthez a pénz, s most őt mint veszedelmes adóst tartják számon? A női hang válasza: az a bizonyos Démász-csekk elévült. De a rózsaszín utalványon sem tanácsos fizetni, a pénz esetleg elkallódik, meg különben is lassú a postai átfutás. Már pedig ha nincs pénz, nincs többé áramszolgáltatás sem. Az óra visszakapcsolása pedig a fogyasztónak kerül jókora hercehurcába, meg nem kevés pénzébe. Fáradjon csak be a kedves kuncsft, szakítson időt, mint mások, erre a terméketlen várakozásra! S hogy miért nehezíti meg a befizetést a cég? Miért nem követjük ebben a kulturált Nyugatot, ahol a legtöbb helyen éppen a postai befizetés a bevett szokás? „Ne engem kérdezzen, én csak egy egyszerű alkalmazott vagyok, s különben is olyan hosszú sor áll itt, hogy nincs időm beszélgetni magával" - hangzik a válasz a vonal másik végéről. Eggyel több ok, hogy az ember utána járjon a meglehetősen ésszerűtlennek és hihetetlennek tűnő intézkedésnek. Hólabdaszerű körtelefon házon belül az ügyben illetékesnek vélt vezetőkhöz, mígnem a kereskedelmi osztályvezető megadja a választ, úgy, ahogy a józan ész diktálja: a fogyasztónak természetesen joga van csekken befizetni az áramfogyasztás diját. Bármelyik kirendeltségen beszerezhetők a Démász saját számlaszámával ellátott csekkek. Aki viszont így fizet, hallottam meglepődve, számoljon azzal: valóban megeshet a lassú átfutás miatt - s talán a belső információ lassú áramlása miatt, hogy lezárják az óráját. Épp úgy büntetik, mint az adósokat. S hogy a pénzbeszedő miért nem akar még csak hallani sem a postai befizetésről? Talán, mert ő maga sem tudja, amit az osztályvezető tud. De az is lehet, hogy az igazi ok: ő abban érdekelt, hogy maga inkasszáljon. A sor meg csak kígyózzon tovább. A fizetni képes és akaró fogyasztó pedig levelezzen, telefonáljon, rosszabbik esetben gyertyafény mellett költse el kiolvadt mélyhűtőjének megmentett tartalmát, s másnap szaladgáljon leblombált villanyórája bekapcsoltatása miatt, amiért nem csak elpazarolt idejével, hanem még pénzével is fizetnie kell. A számítógépek korában, a Nyugatot megcélzó menetelésünk közepette fölmerül az emberben a kérdés: nincs véletlenül rövidzárlat valahol a rendszerben? Ch. Á. Ellenőrzik a minimálbéreket Egyhetes ellenőrzési akciója során mintegy 400 munkáltatót - a vizsgálatba bevontak 22 százalékát - kellett felszólítania a minimálbér-jogszabályban előírt megfizetésére közölték az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség munkatársaniak pénteki sajtótájékoztatóján. Az ellenőrzés összesen 1841 munkáltatóra terjedt ki, és több mint 100 ezer munkavállalót érintett. A felügyelők 164 esetben, több mint 724 ezer forint értékben vetettek ki szabálysértési bírságot és csaknem 400 határozatot hoztak. Száznál több figyelmeztetést adtak ki. Mivel több munkahelyen nem találták meg az ellenőrzéshez szükséges dokumentumokat, 50 ügyet nem lehetett lezárni. Mint ismeretes, február elsejétől néhány kivételtől eltekintve 10500 forint a minimálbér. Bizonyos munkáltatói körben azonban csupán augusztus elsejétől, illetve november elsejétől kell alkalmazni ezt. Csigacsempész A szlovák vámosok 7586 darab kerti csigát találtak egy hazatérő magyar állampolgárnál, aki a 11 zsák csigát Szlovákiában, Losonc környékén vásárolta fel és gépkocsijában elrejtve Magyarországra akarta szállítani. A nem megnevezett magyar állampolgárt a Losonci Járási Környezetvédelmi Hivatal jelentette fel, miután tudomást szerzett arról, hogy az illető Losonc környékén csigát vásárol fel a lakosságtól. A sátorosbányai határátkelőn a vámosok a 150 kilogramm csigát a gépkocsi pótkereke és ülései alatt találták meg. Mivel Szlovákiában a kerti csiga védett, a törvény szerint egyetlen darab értéke 200 szlovák korona. E kulcs szerint számítva a csigacsempész által okozott kárt másfél millió szlovák koronában állapították meg. A csigákat a vámhatóság elkobozta s az esetet „bűncselekmény alapos gyanújának vádjával átadta a bíróságnak."