Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-05 / 104. szám

t POLITIKAI MIR IT FTT EET3 „ POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI I II FR L3 EE RTÉE S SAMU, GÁBOR, ZOLI... HOVÁ MENTEK? NE, NE... MÉG NE MONDJÁTOK MEG... KI FOGOM TALÁLNI. ??? ... MEGVAN! A MÁJUS 8.-1 narancsszüretre. VELETEK MEGYEK, MERT TUDJÁTOK ÉN LEGJOBBAN LAPOS, A KOCKA, A HOSSZÚKÁS, A KEREK ÉS A MINDENFÉLE NARANCSOT SZERETEM! DR. ZALÁNYI SÁMUEL CSONKA GÁBOR NÁFRÁDI ZOLTÁN 3. sz. vk. 2. sz. vk. 1. sz. vk. CSÜTÖRTÖK, 1994. MÁJ. 5. Hihetetlen igazság, avagy: az összeomló puncstorta Főszereplők: Adrienne Shelly, Róbert Bürke Rendezte: Hal Hartley Az igazságra többnyire már érzéketlen az ember, a hihetet­len igazságra viszont annyira még nem, ha nem egyáltalán érzéketlen bármire is. Na, kösz! Amerika. A Firebird kocsik ideje. A történet: egyik főhős börtönből szabadul, előzőleg megölte szerelmét és annak apját, mindkettőt véletlenül. Visszatért ugyanebbe a kör­nyezetbe, ahol találkozik sze­relme húgával, s annak ba­rátnőjével, egy autószerelő­műhely tulajdonosának lányá­val. Szerelem indul. A barátnő állandóan hallja a bombák hangját, félig majd meg őrül, nem akar semmibe belekez­deni, minek, mondja, úgy is itt a világvége. A volt rabot és gyilkost felveszik a műhelybe dolgozni... Tehát a történet nem is annyira lényeges, inkább an­nak megmutatása. Olyan fajta társadalombírálat, ami nem untatja a nézőt erkölcsi ismér­vekkel, nem mutat egy jobb jövő felé, esetleg egy rosszab felé. Inkább az egészet jófor­mán gúnyosan nevetségesnek találja. Egyetlen biztos pontja: a volt rab mindenirányú bi­zalmatlansága. De őt is lassan rágni kezdi a fene. Életfor­mákat, elvi bizonyságokat váltanak úgy a szereplők a szemünk láttára néhány perc alatt, hogy egészen természe­tesnek találjuk, hogy aki az egyik pillanatban még a siker és pénz korbácsolásában látta a kilátásait, az a másik pillanat­ban összeomlik, mint egy rosszul összerakott puncstorta. Annak kell lejönni legin­kább a filmből, hogy az élet módjai ismeretlenek, ugyanak­kor az ismertek nevetségesen együgyűek. Persze minden­kinek ki kell találnia a saját élete módját, de ezzel egyben leszálló ágba kerül ahhoz képest, amennyire felemelődni látszik ezen élet módi alapján. Tehát a csődhelyzet garantált. A klisék bedugulnak, mint az elefánt orrmánya. A véletlen kormányoz: a kamera több­nyire rögzített, ki- vagy be­rángatják egymást a szereplók a látómezőbe - szinte mint az életben. Ezt mondja egyszer az egyik szereplő: mindenki annyit ér, amennyit ki tud alkudni ma­gának, és amennyit ebből be­tart. Jópofa, hihetetlen igazság, de csak annyit ér... Podmaniczky Sziláid • Drágám, az istenszeretőknek minden a javukra válik... Egyébként egész életemben éreztem magamon az isteni gondviselést. Mert mi más lehetett az, amikor az SZTK­beli állásomat elvesztvén ­minthogy kinézte magának egy fontos ember -, hívatott egy másik fontos ember, a klinika párttitkára, és munkát kínált nekem. Szörnyűségektől men­tett meg 1954-ben egy ÁVH-s tiszt, az Isten áldja meg, min­dennap imádkozom érte. Szü­leimmel együtt én is rajta vol­tam a deportálandók listáján, de miután megtudta, hogy or­vos vagyok, valahogy elintéz­te, hogy engem ne vigyenek el. Szegény szüleim sajnos annál többet szenvedtek Ebesen. Amikor meglátogattam őket, „Uram, segíts!" - fohászkod­tam „tudod, gyáva vagyok, mint a nyúl." Furcsa egy ávós volt az ottani parancsnok is. Azt mondta, addig marad­hatunk együtt, amíg ő nem jön vissza. Késő este jelentkezett ismét, közben meg küldte hozzám sorba a beteg gyere­keket... Tudod, van sok jó az emberekben. Nemcsak a meg­győződésük, hanem a jóra való hajlamuk is jellemzi őket. • Málcsika, szakvizsga után, noha intézeti orvos szerettél volna lenni, Mi­hályteleken kötöttél ki. Miért? - Szüleim megbetegedtek, gondoskodnom kellett róluk is. Ne hidd azért, hogy nem talál­tam meg a szépséget a körzeti munkában, később itt az Osko­la utcában is. Rájöttem, hogy ha nem működöm együtt a szülőkkel, nem tudok igazán gyógyítani. Hiába írom föl a gyógyszert, hiába ajánlok dié­tát, ha nem azt teszi, amit kell. Már évtizedekkel ezelőtt igye­keztem bevonni az egész csa­ládot ebbe a közös munkába. • Es hallgattak rád a szülők? PANORÁMA 15 Br. Molnár Amália m A szeretet részint akarat dolga „Az orvosnak irgalmasnak kell lennie" „Ők jelentik számomra az életet." (Fotó: Schmidt Andrea) - Ha érzik, hogy nem eset­nek. tárgynak tekintem őket, a gyermeküket, együttműködnek velem. Az orvosnak irgalmas­nak is kell lennie: amikor egy modortalan asszony életkörül­ményeiről saját szememmel meggyőződtem, mindent meg tudtam bocsátani neki. • Érzik is a betegek ezt a belőled áradó, föltétlen bizalmat. Még a legkiseb­bek is: az alig beszélő, to­tyogó babák is így üdvözöl­nek: szia, Málcsi néni. - Ők jelentik számomra az életet, nagyon szeretem őket. Sajnálom, hogy nem frtam az aranyköpéseiket. Az egyik pici lánytól oltás előtt megkérdez­tem: „Félsz, drágaságom?" Mire ő: „Nem, csak a szívem röszket." Igyekeztem mindig ezt a félelmet föloldani ben­nük: magnóról mesét hallgat­tak a váróban, eleinte mind­egyiknek cukorkát adtam, mi­vel ez sokba került, áttértünk a kivágott állatfigurákra. • Málcsika, szavaidból süt a gyerekszeretet. Megkér­dezhetem, hogyhogy így, az egyedüllétre rendezted be az életedet? - Volt egy vőlegényem. Hadnagy volt, amikor kivitték a frontra. Aknaszedés közben megsebesült, a bécsi kórházba került. Húsz évig semmi mást nem tudtam róla... Egy eszten­deje megtalálták a nevét egy bécsi temetőben. Az emlékét, a leveleit, meg nézd csak, a fényképét ma is őrzöm. • Eddig hány évet is szen­teltél az életedből mások gyerekeinek? - Negyvenhárom éve va­gyok a pályán. Május 18-tól leszek nyugdíjas. Szerencsére a Londoni körúti fiú gyermek­otthon igazgatója biztosította számomra, hogy továbbra is ott dolgozhassak, ami szakmailag és anyagilag is segítséget jelent számomra. • Mivel töltöd majd meg­növekedett szabadidődet? - Ó, ne félts te engem! Nagyon tudok élni. Rengeteg barátnőm van, szeretek bri­dzselni, hajnalokig olvasok, regattázom a Szőke Tiszán. Két éve fejeztem be a teológiai főiskolát, s szeretnék család­pasztorációval foglalkozni. Ennek érdekében jelenleg a SZOTE főiskolai karán egész­ségfejlesztő mentálhigiénés posztgraduális képzésen ve­szek részt. • Úgy érzed, szükség van manapság lelki gondo­zásra? - Sajnálom a mai fiatalsá­got, semmiféle szellemi útmu­tatásban nem részesültek: igen sokan fordulnak hozzám hittel kapcsolatos kérdéseikkel. • Málcsika, minek tartod te az életet? - Egy nagy kalandnak, amelyre az Isten meghívott. Végig szeretném járni tisztes­séggel, amíg meg nem érke­zem hozzá. (Folytatjuk.) Chikán Ágnes >

Next

/
Oldalképek
Tartalom