Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-04 / 103. szám

SZERDA, 1994. MÁJ. 4. MÉG 5 NAP 5 • Kikerülhetetlen az első kérdés: vajon Szeged város polgármestere miért nem indult az országgyűlési képviselő- választáson ? - Ennek több oka is van. Etikátlannak tartanám, hogy polgármesteri ismertségemet felhasználjam arra, hogy esetleg pártlistavezetőként belovagoljak a Parlamentbe. De az is hozzátartozik ehhez, hogy 1990 októberében engem négy esztendőre választottak Szeged polgármesterévé, s én ezt a ciklust tisztességesen szeretném végigdolgozni. Harmadszor: úgy gondolom - a meglévő kötöttségek között, a túlszabályozások béklyójában is -, a város polgármestereként többet tudok tenni, mint egy parlamenti frakció erős pártfegyelemmel szabályozott közösségében. Tapasztalhattuk, hogy az országgyűlési képviselők elszakadtak a várostól, nem sokat tehettek Szeged érdekében. Nem is beszélve arról, hogy a jelenleg érvényben lévő szabályok szerint a polgármesterség és az országgyűlési képviselőség összeférhetetlen. • Ebből számomra az is következik, hogy politikai karrierjét azért nem szándékozik föladni. Jelölteti-e magát a következő önkormányzati választásokon polgármesternek ? - Csak abban az esetben, ha az új Parlament az önkormányzati törvényt úgy módosítja, hogy a polgármesterek hatásés jogköreit törvényileg tételesen szabályozza. Csak akkor, ha a polgármestert közvetlenül választják, visszahívható lesz, s nagyobb jogköréhez nagyobb felelősség is tartozik majd. Ha ezek a feltételek megteremtődnek. akkor vállalom a jelölést. • A polgármesteri székből miként ítéli meg a pártok négyéves tevékenységét, hogyan látja a választási esélyeket? Kezdjük talán a kormánykoalíció pártjaival. - Az MDF, a KDNP és kisgazda képviselőkből álló koalíció és kormány súlyos örökséget vett át 1990-ben. Mozgási lehetőségét viszonylag keskeny nyomtávúra szabták. Az elmúlt négy év hozott bizonyos eredményeket, de mindezek ellenére úgy gondolom, ez az időszak az elszalasztott lehetőségek négy éve, a kabinet az elszalasztott lehetőségek kormánya volt. Nem élt azzal a hatalmas lelkesedéssel, amit '89-90-ben a társadalom felkínált számára. Az ország szinte teljes egységben kész volt az összefogásra, az áldozatvállalásra. Ilyen alkalom ritkán adódik Nem rendszert váltunk, prioritásokról döntünk Választások előtti beszélgetés Lippai Pál polgármesterrel egy nemzet életében. S ezt az MDF nemhogy nem használta ki, de helyette ideológiai alapon kezdett el politizálni, s ez motiválta törvényalkotási lázát is. így folyamatos lépéshátrányba került. Eszménye a két világháború közötti Magyarország eszme- és gondolatrendszere lett egy modern, nyugat-európai társadalomstruktúra helyett. A visszatekintő attitűd miatt képtelen volt kezelni a kedvezőtlen tendenciákat - munkanélküliség, inflációnövekedés stb. -, s olyan irritáló jelenségeket támogatott, mint az indokolatlanul nagy vagyoni különbségek létrejötte; a szaktudás helyett a lojalitást preferálta; divat lett a kivagyiság, az urambátyámozás; sokkolta a tömegeket a milliós végkielégítések sora; az a tendencia, hogy bizonyos vezetői posztokon lévő személyeket bebetonoztak; nem nyilvános formában milliárdokat mentettek át alapítványokba; megszállták a rádiót, a tévét, és sorolhatnám. Polgármesterként leginkább az bántott, hogy a korábbi rendszer centralizáltságát még fokozták, ilyenfajta központosítás talán sohasem volt a magyar társadalomban. Úgy látom, hogy miután az MDFvezette konzervatív jobboldalnak nincs kiugró személyisége és előremutató gazdasági programja, nem is tud mást ígérni, mint az eddigi politika folytatását. Csakhogy ennek az országnak változtatásra van szüksége, a gazdasági körülmények serkentése elengedhetetlen. A konzervatív jobboldal az MDF vezetésével négy év alatt megtette, amit tudott. Erre volt képes. A társadalom viszont haladni akar. • Milyen véleményt alakított ki az ellenzék pártjairól? Hogyan látja mostani esélyeiket? - Változásra van szükség, s meggyőződésem, hogy jelentős változás várható. Én hiszek a közvélemény-kutatási szerveknek, bizonyára ma az MSZP-nek legnagyobb a népszerűsége. A szocialisták jól politizáltak. Amíg a konzervatívok és liberálisok egymásAz elmúlt öt hónapban, a választási kampány időszakában sokan elmondták véleményüket ezeken a hasábokon. Szóltak pártvezérek és olvasók, fölkért szakemberek és kollégák. Közöltünk statisztikai adatokat és közvélemény-kutatók felmérési eredményeit. Ütköztek pártprogramok és szubjektív vélemények, nyilvánosságra kerültek dokumentumok és fűtött indulatok. Most, hogy lezárult a listát állító pártok újbóli sorozata, a város polgármesterét, dr. Lippai Pált kérdeztük tapasztalatairól, Szeged választások előtti hangulatáról, választási prognózisáról. sal viaskodtak, sebeket kaptak és osztottak, a szocialista párt visszahúzódva készült a választásokra, csak a legfontosabb kérdésekben nyilvánított véleményt. És szerencséjére akadt egy párt - a Munkáspárt -, mely elvitte a balhét a korábbi rendszer bűneiért, mely helyettük is tartotta a hátát. Az MSZP - jelentős vagyonával - gyakorlatilag kisétált az utódpárti megbélyegzettségből. Én nem említek pufajkásokat, nem vizsgálom, ki milyen múlttal áll a párt élén, de azt világosan látni kell, hogy szocialista győzelem esetén nem csupán egy vékony, felkészült szakértői réteg jut hatalmi pozícióba, de az egész, meglehetősen ellentmondásos szervezet. A legnagyobb veszélyt abban látom, semmi biztosíték nincs arra, hogy a Békesi-féle gazdaságpolitikát meg lehet valósítani. Hiszen befogadták a Nagy Sándor-vezette szakszervezeti mozgalmat, mely túl a populista demagógián megakadályozhatja az áldozatokat kívánó reformokat, a határozott gazdasági váltást. Ez ennek a pártnak az önellentmondása, s ezért veszélyes esetleges győzelme. • Ezek szerint ön a liberálisok programjában bízik. - Ha másként nem, kizárásos módszerrel is el lehet jutni arra a felismerésre, hogy a liberális blokk képes leginkább kezelni a mai magyar társadalom problémáit. Pragmatikusan és következetesen, célratörően és szakszerűen. Az SZDSZ, a Fidesz, az Agrárszövetség és a Vállalkozók Pártja nem fölényesen és a polgároktól elidegenedve politizált, hanem hajlandó volt a folyamatos dialógusra, a társadalmi párbeszédre. Politikai szövetségük működő dominanciája az egyedüli biztosíték, hogy hosszú távú fejlődési pályára állítsa az ország gazdaságát. Hangsúlyozom a dominanciát, hiszen ez nem zátja ki a más pártokkal való akár stratégiai, akár taktikai kapcsolatokat. • Ma nagyon sokan találgatnak: vajon éles helyzetben ki kivel hajlandó koalícióra lépni, mely pártok azok, amelyek képesek egymással szemben az eddiginél toleránsabbak lenni. - Minden koalíciós esélynek megvannak a veszélyei is. Ezek a kérdések bizonyára a második fordulóban erősödnek föl. Ha az MDF az első fordulóban nem éri el a kellő százalékot, akkor sajnos, fennáll annak a veszélye, hogy összeáll a szélsőjobbal. Tapasztalhattuk néhai miniszterelnökünk bátorságát, amikor megszakította pártja kapcsolatait Torgyánnal, majd a Csurka-féle szélsőjobbal. Halála óta azonban tapasztalhatunk közeledési gesztusokat. S ha ezek a tapogatózások kézfogóvá érnek, kicsi az esélye, hogy szót tudnak érteni a liberális blokkal. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a liberálisok az MDF liberális szárnyával tudnak egyezkedni egy szélesebb koalíció érdekében. Sejtetni engednek egy MSZP-SZDSZ közeledést is, csak nehogy mint a történelemben nemegyszer - a nagy hal megegye a kis halat. • Van az embernek egy ideája: az lenne a paradicsomi állapot, ha Szeged polgárai pártoktól függetlenül olyan képviselőket választanának, akik hajlandók és képesek a Parlamentben együtt lobbyzni Szegedért. - Igen, ez a választási rendszer egyik legnagyobb, s alig feloldható ellentmondása. A helyben megválasztott képviselő a Parlamentben pártkatona lesz, vagy helyi érdekekért lobbyzó politikus? Ezek egymás ellen ható érdekek. A frakciófegyelem és a városérdek ellentmondását jól jellemezte az Országgyűlésnek azon szavazása, amikor az adóvisszatéritések százalékáról döntöttek. Ha akkor a helyi érdekeket képviselő politikusi szemlélet felül tud kerekedni a frakciófegyelmen, akkor ma az önkormányzatoknak kevesebb gondjuk van a kultúra, a sport támogatásával vagy a pedagógusok F-kategóriájával. A szemléleten talán az változtat, hogy az új Parlamentbe több önkormányzati képviselő bekerül majd, akik nem felejtik el, milyen gondokkal küzdenek a települések. A lobbyzásoknak nagyobb szerepet kell szánni a döntések előkészítésében. Jó lenne elérni, hogy a képviselők ne szakadjanak el a helyi önkormányzatoktól, a párbeszéd élő és folyamatos legyen. • Hogyan ítéli meg a szegedi kampány időszakát, milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt hónapokban? - Tanuljuk a többpárti demokráciát. Ennek még vannak gyermekbetegségei, zavaró momentumai. Nemrégiben Toledóban jártam, választások idején. A két polgármesteijelölt a helyi lap első oldalán szidalmazta egymást. Vietnámban jártál, embert is öltél! - így az egyik. Te pedig még a haza iránti kötelezettséged alól is kibújtál - replikázott a másik. Megnyugtatóan jelenthetem ki, hogy az önkormányzati munkára nem volt jelentős hatással a kampányidőszak annak ellenére sem, hogy egyes képviselők a tévéközvetítéseket politikai programbeszédekre, színészi produkciókra használták. A plakátragasztás elleni önkormányzati felépés egyelőre szélmalomharc. Bízom benne, hogy a politikai kultúra fejlődése néhány ciklus után eljut arra a fokra, hogy a jó ízlés, a tisztesség és az erkölcs határain belül marad. • Négy nap múlva az urnákhoz járul a város felnőtt polgársága. Milyen napnak szeretné látni május 8-át? - Az időjárástól függetlenül fontos és szép nap kell, hogy legyen. Azt kérem és várom minden szegedi polgártól, hogy május 8-án - és majd 29én is - menjen el szavazni. Higgyék el, minden egyes voksnak jelentősége van. Csak az tudja megtartani kritikájának erkölcsi alapját, aki él állampolgári jogával. Természetesen ez a szavazás nem akkora súlyú, mint a négy évvel ezelőtti. Nem rendszert váltunk. De biztos vagyok abban, hogy ez is hatalmas döntés, hogy meghatározzuk, melyek lesznek az eljövendő időszak prioritásai. Ez a mi dolgunk. És nem is kevés! Tandi Lajos Tiszta víz minden A hétfő esti Híradó egy röpke tudósítás erejéig beszámolt arról, hogy hat párt miniszterelnök-jelöltje hogyan válaszolt a zsúfolásig megtelt nézőtér hallgatóinak kérdésére. A tudósítás megpróbálta érzékeltetni, hogy a több mint kétórás eszmecsere milyen hangulatban, azaz milyen hőfokon zajlott. A többszöri pengeváltás ellenére - mondta a tudósító - a hangulatot néhány derűs pillanat is fokozta. Akkor egy-két filmkockán megmutatták. hogy az egyik jelölt miként tölt ásványvizet a másik jelölt poharába. Ezen még a szöszi bemondónő is derült, ettől talán jobb lesz az éjszakánk. De meglehet, hogy ezen a néhány filmkockán egy politika-tudományi szimbólum születését láttuk, amely arra ad választ, hogy mi a politika. A politika itt és most. A pártok folyton tiszta (ásvány-!) vizet öntenek egymás poharába. (podmaniczky) • A Rudé Právo című napilap keddi számában Pavol Minárik budapesti különtudósító arról ír, hogy a magyarországi választási hadjárat célegyenesében is folyik a baloldallal kapcsolatos félelemkeltés. Az egykori a kommunista központi napilapból magánkézbe adás útján önálló üzleti vállakózássá vált, háromszázezres példányszámú baloldali újság tudósítója szerint bizonyára az MSZP legnagyobb népszerűsége az oka annak, hogy a többi párt, kivéve Kuncze Gábor SZDSZ-ét, már mást sem csinál, mint a szoA választási kampányról cialistákkal ijesztgeti a választókat. Szerinte Horn Gyula volt az egész kampány negatív hőse a tömegtájékoztatásban, főként az MDF által uralt televízióban és rádióban. Horn ezekben a tömegtájékoztatási eszközökben a védekezésre sem kapott lehetőséget. A baloldallal és Hornnal kapcsolatos félelemkeltés mindamellett nem ért el hatást - így a tudósító. Lenin bácsi ünneplőben A kelet-európai és egyúttal sajátosan magyar kampányhoz hozzátartozik, hogy a politikusok arcképe a valóságosnál több szőrzettel és hiányosabb fogazattal válik igazán az utca díszévé. Ez hovatovább a magyar folklór része, amelyet készségszinten a lakosság túlnyomó része már az általános iskolában elsajátított, amikor baba helyett olvasókönyvében Lenin bácsit öltöztette nyaktól felfelé ünneplőbe. Ez mind nem érdekes, a lényeg, hogy (utca (képben vannak, beszélünk róluk. Talán ez utóbbit megelőzendő, valakik ellopták a Vállalkozók Pártjának helyi és országos illetőségű frontembereiről szóló plakátokat. Egy gépjárműből, amely a megrendelést leszállítani volt hivatott a címzett pártnak. Még a múlt hónapban történt az eset, egészen pontosan 22én, de az információ késett, mert a sofőr szabadságra ment, igaz, előbb jelentette az esetet a rendőrségen. A Vállalkozók Pártja most sajnálattal értesíti a Tisztelt Választópolgárokat, hogy a jelöltek ily módon önhibájukon kívül nem tudtak megjelenni előttük. Ne búsuljanak. Lehet, hogy a rajongók tették. Ó. I. Horn Gyula nyilatkozata Lelkiismeretem tiszta w w A politikus a dokumentumban megállapítja, hogy az MSZP és személy szerint ellene folytatott gyűlöletkeltő kampányért súlyos felelősség terheli a Magyar Televíziót felügyelő kormányt, a koalíció vezető politikusait és pártjait. Ugyanakkor leszögezi, hogy a szocialisták továbbra sem akarnak ilyen méltatlan eszközökkel élni. Nemzeti megbékélést kívánnak, s amennyiben a választók őket tisztelik meg bizalmukkal, azon lesznek, hogy a fordulat európai módon menjen végbe. • Szekeres Imre, az MSZP ügyvezető alelnöke a nyilatkozat szükségességét megvilágítva hozzáfűzte: az elmúlt időszakban olyan gyűlöletkeltő mondatok hangzottak el a Magyar Televízióban, amelyeknek megállj-t keli parancsolni. Ezt a határozott fellépést korábban a párt is megtette, most pedig az érintett, Horn Gyula hívja fel a figyelmet a mérsékletre és „A Magyar Televízó hetek óta rágalmak özönét zúdítja rám és ehhez bizonyítottan hamis tanúkat is felhasznál. Ismételten szeretném megerősíteni, hogy sem 1956-ban, sem azt követően senkit nem bántalmaztam, semmilyen törvénytelenséget nem követtem el. Tiszta lelkiismerettel állok a választók előtt" - hangsúlyozza Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt elnöke keddi nyilatkozatában. a nyugalomra. Szekeres a legutóbbi Panoráma című műsorban elhangzottakkal kapcsolatosan közölte: az adásban olyan ember szólalt meg, s fogalmazott meg a pártelnököt érintő súlyos vádakat, akinek szavai erősen megkérdőjelezhetők. - Az általa hangoztatott időpontok ellentmondásossága eleve vitathatóvá teszi állításának valódiságát is - mondta Szekeres Imre.