Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-30 / 124. szám

HÉTFŐ, 1994. MÁJ. 30. VÁLASZTÁS '94 5 Sorakozó a tápai választókerülketben. (Fotó: Nagy László) • Újszeged és Tarján: rendületlenül Mintha 400 esztendeje... Első benyomásaimat a Boldogasszony sugárúton és a Széchenyi téren szereztem: ha a magány valaha is nyomasztóan hatott volna rám, akkor ezen a kora vasárnap délelőttön bizonyosan rosszul érzem magam. Közel s távol csak a fák álldogáltak, és itt-ott a padokon sem feküdt senki, cipőjét gondosan a feje alá elhelyezve, mint szebb hétköznapokon. Bár lehet, hogy a többség szerint nem délelőtt volt, hanem csupán reggel, de a három héttel ezelőtti utcai élénkséget később sem tapasztaltam. (Megjegyzem, mindazonáltal már 11 órakor majdnem érvényes volt a szavazás: Csongrád megyében a választópolgárok több mint 22 százaléka, az l-es körzetben több mint 23 százaléka szavazott. Emlékeztetőül: három hete ugyanebben az időpontban ez az arány valamivel 30 százalék fölött volt, akkor viszont nem 25, hanem 50 százalékos részvétel volt szükséges az érvényességhez.) Messze tőlem kopott atyafi a kukából kiemelt szerzeményébe harapott jóízűt, s a Tabán iskola melletti fejlemények végérvényesen ez irányba terelték gondolataimat: talán jó volna összecsomózni azt a sok kisebb-nagyobb hálót, amelyet a pártok csapdának szerkesztettek egymás elejtésére, politikus ellenfeleik útjába, s azon egyszerű, de mégis társadalomban élő lények alá kifeszíteni, akiket az utolsó pillanatban is akár, de meg lehetne óvni a lezuhanástól. A lilaszerű épület melletti páros konténert kétfős különítmény helyezte tartós megszállás alá. Női kerékpárjukat háromkerekű teherhordó járgánnyá alakították: mobil és így szakmájában eredményes alakulat - ím, az ezredvégi magyar gyorshadtest. Bent az épületben fiatal középiskolai tanár cügöli a babakocsit fel, az emeleti szavazóhelyiségbe, mellette felesége segédkezik; az újszegedi víztorony melletti iskolához vadonatúj, metálzöld 460-as Volvo kanyarodik, csak a vezetője száll ki. A szavazás titkos, ugyanilyen kevéssé látványos. De roppant hatékony művelet, bárki cselekszi. Semmi zűr. Kisebb a boríték, nagyobb a hely, nem kell póturnák után szaladgálni, mint három hét előtt. Újszegeden az egyetlen rendkívüli és egyben sajnálatos esemény: az MSZP-s megfigyelő szíve rakoncátlankodott, mentő vitte el nem sokkal délután kettő után a „Csikós" iskolából. Mélységes a csend a Fésű utcában. Az iskola folyosóján kisimult, nyugdíjas arcok, óvatos, célirányos lépések. A részvételi arány több szavazókörben megközelítette, néhány helyen már fél négy tájban meghaladta az ötven százalékot. Mindenütt fegyelem, tisztelettudás és elhatározottság. Mintha már 400 esztendeje ez volna a rend. Hogy a kormányokat ilyen békében kell megerősíteni vagy leváltani. Én magam nem hinném, hogy a mai nap után bármely szakértőnek vagy politikusnak fel kellene állnia, hogy elmagyarázza Magyarország lakosságának. mi a demokrácia. Aki mégis megteszi: veszít. Ó. I. • Szekeres Imre a koalícióról ós a kormányzásról Fő kérdés: a program - Az MSZP stabil és működőképes kormányzást szeretne. Ezt jó eséllyel lehetne megvalósítani akkor, ha a választáson 70 százalék körüli eredményt szerzett MSZPSZDSZ koalíciós tárgyalások eredrnenyre vezetnek - mindezt Szekeres Imre az MSZP ügyvezető alelnöke jelentette ki vasárnap éjszaka, újságírók kérdésére válaszolva, amikor felkereste az Országos Választási Központot. Mint mondta, a párt jövő heti kongresszusán dönt arról, hogy mely pártokat kérnek fel koalícióra, illetve arról, hogy ki lesz a miniszterelnök-jelöltjük. A koalíciós tárgyalások ugyanis csak ezek után kezdődhetnek el. Az alelnök szerint minden remény megvan arra, hogy a tárgyalások eredményesek lesznek, s júliustól már új kormánya lehet hazánknak. A koalíciós tárgyalásokon elsőként az új kormányprogramról, illetve a kormány szerkezetéről kívánnak dönteni. Ezek után foglalkoznának csak a személyi kérdésekkel, így például a miniszterelnök személyével. E posztra a párton belüli támogatottsága és a közvéleményben szerzett elismertsége alapján kétségkívül Horn Gyula látszik a legesélyesebbnek. A koalíciós tárgyalásoktól függ az is, hogy milyen lesz a kormány összetétele, lesz-e miniszterelnökhelyettes, illetve mi lesz a szerepe a politikai államtitkároknak. A tárcák elosztásánál egyébként nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy felkészült szakemberek kerüljenek a minisztériumok élére. Elképzelhetőnek tartják, hogy a kormányba olyanok is bekerülhetnek majd, akik nem tagjai egyik pártnak sem. Szekeres Imre kitért arra is, hogy sikertelen koalíciós tárgyalások esetén egyedül is vállalják a kormányzás felelősségét. Enélkül ugyanis nem maradna más megoldás, mint új választások kiírása. Ez azonban rendkívül kedvezőtlen lenne. Az MSZP és az ellenzék kapcsolatáról szólva rámutatott arra, hogy pártja - az előző kormánytól eltérő módon konstruktív kapcsolatra törekszik majd az ellenzékkel. Ennek jegyében például már a házszabályban is a mainál több jogot kívánnak biztosítani az ellenzéknek. Végül elmondta azt is, hogy a szükséges törvénymódosítások után, legkésőbb novemberben megtarthatják az önkormányzati választásokat. Feszült figyelem kíséri a beérkező adatokat az országos választási központban. (MTI - Telefotó) • Csöndes voks vasárnap Csak nőjön a krumpli Szavazás gyermeknapon. (Fotó: Nagy László) • Álmosító langymeleg az úton. Az út szélén katonaruhás ifjúember integet, hogy éppen arra tartana. Utastársul viszem a kocsiban, s a rövid néhány kilométeren Zákányszékig arról váltunk szót, merre is az arra. Mármint a politikában. Az egyébként műanyagipari szakmával rendelkező sorkatona nem ontja magából a választással összfüggő lelkesült gondolatokat. Ki tudja, mi, hogy lesz itt? Bármennyire tömbösödik is a szavazás, az ország valójában hihetetlenül megosztott. Azzal meg végképp alig valaki törődik, hitellel és hihetően, mi legyen a meggyötört mezőgazdasággal. Pedig a tizedes úr otthon Zákányban a krumpli, a paradicsom meg a káposzta fölött úr. Más fölfogásban a földnek a rabszolgája. Kesernyésen mondja, hogy hiába lesz esetleg valamelyik terményből több, a jó termés átka éppúgy rajta ül az emberen, ha nincsen piac. Az lenne jó, ha erről tudnának végre gondoskodni az országban. A politika a hétköznapok szolgálatába kell, hogy álljon. Amúgy nem sok érő az egész. Hát ez a helyzet: csak a krupli nőjön, s majd lesz valahogy. Végszóként a kérdésre, elmegy-e szavazni, a „ ha csak tudok " a válasz. Vendégségbe tartanak a vasárnapon a faluban. Ahol egyébként ünnepnap van, nem csak a heti megszokott pihenőnap. Búcsúvasárnap Zákányszéken. Ennek is köszönhető - vélik többen a viszonylag jó arányú szavazási részvétel: délelőtt likőr, az ünnepi mise befejeződése előtt a szavazókörökben már meghaladták a 20 százalékot. Körbekérdezősködve azt tudom meg, hogy voltak, akik „ pártot, illetve jelöltet váltottak ". Példaként a szocialista helyett a szabaddemokrata jelöltre szavazott a megszólított, keménykötésű fiatalember. Fogadás is múlik az eredményen. Komoly a tét, alkoholmentes sör és üdítő. Forog a csészealj, szikrázik a dodzsem. Zákányszéken mozgalmas az élet. Annál kihaltabbnak, ásítóbbnak látszik a mórahalmi főutca. Egyedül a kőiskolánál érezhető számottevő forgalom, gyalog is, autóval is. Mint ez a polgármesteri hivatalban kapott tájékoztató adattal kiderül, valós a szavazópolgárok viszonylagos aktivitása ezen a részen. A déli harangszó előtt a 25 százalékot már elérték. A művelődési centrumnál, a 4. sz. szavazókörben 13 óra táján szintúgy jó eredményt találok, mivel a 750 választójogosult közül 213-an szavaztak. Ez már siker, persze nem a választások első fordulójához mérten. Május 29-e errefelé egy csendes voks vasárnap. Ennél csak a tanyai, külterületi szavazókörök „csendesebbek". Ha kizárólag azokon múlna a dolog, aligha lenne képviselő a 2. választókerületben. A kultúrházba azért csak hamarabb betérnek a választók. Miként Mári néni, aki kifelé jövet elpanaszolja, otthonmaradt a szemüveg. Nem, semmi baj, megtalálta a helyet, hova tegye az ikszét. „Csak a nyugdíj megmaradna - sóhajt -, mert azt mondják, lehet elvesznek a nyugdijakból." Mire föl csak annyit mondok az elszalasztott politizáló elszántságával: az végkképp lehetetlen, tessék csak megnyugodni. Ámde Mári néni vigasztalan, „ha legalább tudná az ember, várhat-e valamelyik párttól valamit, de honnét tudhatnánk, tgy aztán egyet kihúztam, oszt kész." Bízva a szavazás érvényében újabb helyszínre nézek. Habos a sör a domaszéki presszó teraszán. Pista bátyám - aki mondá, hogy így nevezzem - nem nagyon örömteli. A független kisgazdákat látná, látja megoldásnak. Az első fordulóban így szavazott, most pedig az érdekeinek megfelelően. Többről nem beszélünk. A feleség is végzett a fagylalttal, ki-ki a maga útján. Jómagam az iskolában lévő két szavazókörben tájékozódom, mennyien jártak már voksolni vasárnap kora délutánig. Bizony itt még alig éri el a húsz százalékot a részvétel fél kettő táján. Talán majd jönnek még. Kint az utcán tényleg, mintha varázsütésre össze is jön három-négy kocsi. Jönnek a szavazók a rövid szieszta után. Három fiatalemberrel röpke esélylatolgatásba kezdünk, miután már voksoltak. Ketten. A cukrász és a karosszériás. Harmadik társuk csak üldögél a motoron. A társak ugratják: „Látszik rajta a szomorúság, hogy még nem szavazhat, túl fiatal." Majd megéri egyszer. Különben a két ifjú SZDSZpárti. Hogy mit hoz majd a jövő, arra nézvést, csak találgatunk. A vasárnap kora délutánban a jövő még csak annyi: egyiküknek focimeccs jut, míg a másik „felnőtt" a motocross versenyre tart. Azóta persze már mindkettő a múlt. így szalad az idő. Meg a motor. Utána csákói por. Bectffei Péter