Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-27 / 122. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1994. MÁJ. 27. KI OLVASÓSZOLGÁLAT A concordia érdekében Adóhátralék: 294 forint LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Rosszullét és segítség Május 15-én, délutáni sétámról fél 1 és háromnegyed I között mentem hazafelé a Fekete sas utcában, mikor megpillantottam a MAV Igazgatóság mögött a nagy fekete mozdonyt. Megálltam a zöld kerítésnél, és eszembe jutottak diákéveim, majd későbbi tanítói munkám. Milyen sokat utaztam ezzel a gyönyörű masinával... Ekkor szorító fájdalmat éreztem a szívem tájékán. Megkapaszkodtam a kerítésbe. Láttam, hogy egy fiatal egyenruhás vasutas közeledik felém. Megkérdeztem. fiogy kapliatok-e pohár vizet, mert rosszul érzem magam. A fiatal vasutas bekísért az épületbe és többször megkérdezte, hogy hívjon-e mentőt? Elmondtam, hogy erre nincs szükség, mert ilyen rosszullét gyakran előfordul, és van gyógyszer a zsebemben. Leültetett és azonnal hozta a vizet, sőt még a törölközőjét is bevizezte, és masszírozni kezdte a szivem tájékát. Körülbelül húsz perc múlva jobban éreztem magam, és elindultam hazafelé. Ő kikísért a sarokig, megköszönve segítségét kezet fogtunk, és elbúcsúztunk egymástól. Láttam, hogy még mindig aggódik. Nagyon köszönöm az udvarias vasutas fiatalember segítségét, amely manapság ritka a fiatalok körében. (Inkább leütik vagy kirabolják az ilyen beteg embereket.) Ezt a fiatalembert nem csak munkája terén, de elsősegélynyújtásból is jól felkészítette a MÁV. Köszönettel: Bokor Zoltán Kárpótoltak, szenvedők, magyarok Május 17-én jelent meg Mátrai László Egy kárpótolt vallomásai című levele. Ehhez szeretnék pár sort fűzni. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy talán másképp is meg lehetett volna oldani a kárpótlási procedúrát. Hogy is szokták ezt mondani manapság? „Európaibb" módon. Viszont teljesen értetlenül állok az előtt, hogy a Romániából érkezőknek, idézem: „Külön élvezet volt a sorban állás, hiszen úgyis talált pénzről van szó." Lehet, hogy félreértettem, de itt a levélíró kissé gyűlölködő hangnemet ütött meg. Nos, hadd emlékeztessem arra, hogy azok az emberek, akiknek a családtagjai most „kárpótolva lettek", mind az akkori Magyar Hadseregben szolgáltak, magyar ügyért - hogy jól vagy rosszul, azt most ne firtassuk. Sokan - köztük a férjem nagyapja - soha nem kerültek haza. még csak sírjuk sincs; ittmaradtak az özvegyek az árvákkal. A szerencsésebbek hazakerültek, úgy mint az én nagyapám, hat év fogság után, csonttá-bőrré fogyva, és milyen jól jön most nekik ez a „talált pénz", talán arra elég lesz, hogy a sírjukat megcsináltassák. Ezért kérem, ne bolygassuk a halottakat és a még élők emlékeit, egyformán szenvedtek és egyformán haltak, s az sajnos nem az ott élők hibája, hogy nem a piros-fehér-zöld zászló leng felettük. Legalább az, aki magyarnak vallja magát, ne bántsa az ott és máshol élő testvéreket, úgyis bántják őket elegen. Ezzel a pár sorral, úgy érzem, tartoztam nagyapámnak, sajnos, pontosabban már csak az emlékének, és remélem nem sértettem meg a levélírót sem. Tisztelettel, Szilágyi Perjessy Katalin Trolisűrűség Csanádi Mihály a Csörög... május 16-i rovatában a troli 7es és 9-es vonalán közlekedő járatok követési idejét kifogásolja. Miután a panasztevőt az általa közölt telefonon nem tudtuk elérni, az alábbiakat kívánjuk Csanádi úr és minden ez ügyben érdekelt kedves utasunk szíves tudomására hozni: A Hont Ferenc utcából minden 7-es jelű troli csúcsidőben tízpercenként, a 9-es jelűek ötpercenként indulnak. Ebből adódóan minden második 7-es és 9-es troli indulása között 3 perc eltérés van. Ezt a követési időt a megállókban bonyolított utascsere időtartama, a forgalomirányító lámpák periódusideje és nem utolsó sorban a közúti forgalom kedvezőtlen irányban befolyásolja. Mindezeket figyelembevéve sem zárjuk ki a járművezetők felelősségét. Ahhoz azonban, hogy esetleges felelősségrevonást alkalmazzunk, vagy egyéb módon intézkedjünk, Együttérzéssel olvastam a Délmagyarország május 17-i számában Rakonczai János kollégánk helyreigazítását a „concordantia" és a sigillum Segediensis" nyelvi képtelensége tárgyában. Sajnos igen sűrűn van alkalmunk hol boszszankodni. hol felkacagni hasonló sületlenségeken. (Erről nemcsak a „médiák" gondoskodnak bőségesen!). Kollégánk azonban jogos felháborodásában egy éppen nem lényegtelen dolog felett elsiklott. Nevezetesen afelett, hogy a concordia és a concordantia között nemcsak az a különbség, hogy az egyik antik, a másik újkori latin szó, hanem eltérő a jelentésük is. Tudniillik a concordia az „egyetértés", a concordantia a.m. „egyezés, megfelelés". S az utóbbi megjelölést általában szójegyzékek, lexikonok esetében szoktuk alkalmazni, ha azok irodalmi művek (kezdetben a Biblia) különféle részeiben található olyan helyeket gyűjtenek össze, amelyek vagy a szavak, vagy az értelem, mondanivaló tekintetében megegyeznek egymással. A concordantia szó tehát az említett lovagrenddel össze. függésben teljesen értelmetlen, a helyes a concordia használata. Maróti Egon Az utolsó felsőipariskolások találkozója pontos bejelentésekre kérjük tisztelt utasainkat, mint ahogy azt már ugyanitt kérte vállalatunk igazgatója a DM március 22-én megjelent közleményében. Ismételni és megerősíteni tudom csak. hogy minden észrevételt (lehet az elismerés is), panaszt, közérdekű bejelentést és javaslatot megvizsgálunk. értékelünk. Ha lehet és szükséges, az érdemi intézkedéseket is meghozzuk. Egyszerűsíti és gyorsltja munkánkat, ha Közönségszolgálatunkat keresik ilyen ügyekben a Zrínyi utca 4-8. szám alatt személyesen, vagy telefonon a 476-176/30 hívószámon. Természetesen, a fenti bejelentésre is intézkedtünk és reméljük, hogy hatására egyenletesebb közlekedést tudunk bitosítani a gátló vagy kedvezőtlen körülmények ellenére is. Radics János SZKV Közönségszolgálat A második világháborút követő években kezdte meg tanulmányait a felsőipariskolások utolsó generációja. A háború utáni állapotokra jellemző igen rossz körülmények között kellett megélni. A lerombolt, kifosztott Magyarországon az újrakezdés sem az országnak, sem az üzemeknek, sem a családoknak nem volt könnyű. Az élni-akarás, a tanulási szándék, az újrakezdés igénye viszont élt az emberekben. Az egy évi gyakornoki idő után, a felvételi vizsgát követően egy elektromos és egy gépész tagozat hallgatói kezdték el tanulmányaikat a Szegedi Állami Felsőipariskolában. Az oktatási rendszer tankönyv-hiánnyal küzdött. Úgynevezett „kompendiumok" útján tanulhattak a diákok. A felsőipariskolai tanulás költséges volt. Az új forint bevezetésekor például 1 darab Neisidel AO-ás rajzlap ára 5 forintot ért, amikor a jól képzett ipari szakmunkás órabére 2,40-3,20 forint volt! A tandfjkötelezettséget a tanulmányi eredmény függvényében és a család szociáis helyzetének vizsgálata után állapították meg. Több olyan tanuló volt, akik szombaton és vasárnap alkalmai munkát kényszerültek vállalni, hogy kiegészítsék a szüleik által összezsugorgatott anyagiakat. Nehéz, küzdelmes három év után - a szegénység és nem éppen konszolidált politikai viszonyok mellett - 1949-ben, a technikusi oklevéllel a zsebekben a végzett diákok elindultak az életbe. (1949-ben megszűnt a felsőipariskolai oktatási rendszer.) Ballagáskor a diákok - a szokásnak megfelelően - megfogadták, hogy tíz év múlva, azaz 1959-ben, pünkösd napján újra találkoznak az alma mater falai között. Ekkor határozták el, hogy ötévenként ismét találkoznak. így most a nyolcadik találkozón már valamennyien nyugdíjasként jelentek meg. Többen elhaltak vagy elhagyták hazájukat, de a nyolcadik találkozón, 1994 pünkösd vasárnapján megjelentek 46-an (jelentős részük családjukkal), őszülő fejjel, vagy éppen megritkult hajviselettel. Többen infarktus és különböző műtétek után, gyógyultan vagy kissé megrokkanva, az aktív élet viharaitól és megpróbáltatásaitól megtépázva, de eljöttek a találkozóra. Mint minden korábbi találkozón, az iskola vezetése és a hallgatók köszöntötték az öreg diákokat. Ezt követően emlékeztek elhalt tanáraikra, osztálytársaikra. majd következtek a 3-5 perces személyenkénti beszámolók. Sikerek, kudarcok, betegségek, emberi életek sora tárult fel. A Szegedi Állami Felsőipariskolának igen jó híre volt az országban. A tanárok jó útravalót adtak diákjaiknak. A 65-70 év körüli öreg diákok most már valamennyien nyugdíjasok, részesei voltak a romba dőlt ország felépítésének. Elgondolkodom: vajon megkapják-e majd a mai társadalomtól a megérdemelt, nyugodt nyugdíjas élethez szükséges feltételeket...? 1999-ben, az ötvenéves találkozón, vajon hányan örülnek egymásnak az utolsó „felsőipariskolások"? Egy volt „felsőipariskolás" Martonosi Mihályné, az APEH elnökhelyettese a Kossuth rádióban beszámolt arról, hogy örvendetes eredményeket értek el, az elmaradt adók beszedése terén. Ezt én is tanúsíthatom, bár az adóhátralék nagysága és a befizettetése érdekében hozott hivatali erőfeszítés nemigen áll arányban... Állami vállalatnál dolgozom, s a '80-as évek végén, csekély mellékjövedelmet hozó mellékfoglalkozásom miatt, három évig önadózó voltam. 1993. október 25-i dátummal tértivevényes ajánlott levélben keresett meg az APEH Csongrád Megyei Igazgatósága: felülvizsgálták az 1989. évi adóbevallásomat, s megállapították, hogy 245 forint adókülönbözet terhel. Felhívták figyelmemet, ha észrevétellel nem élek, 30 napon belül megindítják az eljárást, és határozatot hoznak az összeg befizetésére. Ennyi év után már nem tartottam értelmét e csekély összeg keresésének, s az adóhátralék megállapítását tudomásul vettem. ídén március 2-án (szintén tértivevényes ajánlott levélben) már meg is kaptam a három oldalas határozatot, hogy fizessem be a 245 forint elmaradt adóhátralékot, és 49 forint adóbírságot. Törvénytisztelő polgár vagyok, s március 9-én befizettem a kért összeget, azaz 294 forintot. Azt gondoltam, hogy a levelezésnek vége, de csalódnom kelett, mert május 5-én (április 25-i dátummal) ismételten megkaptam egy tértivevényes, ajánlott értesítést a végrehajtás elrendeléséről, mert nem fizettem be a 245 forintot (a 49 forint bírság ezúttal elmaradt). A csődeljárási és végrehajtási osztályt megkeresve, az utalvány bemutatása, másolatának átadása után az osztályon talált munkatárs (aki az ügyben nem volt hibás) elnézést kért... Mindezt csak azért Írtam le, hogy bemutassam: a buzgó tevékenység mellett ilyen esetek is előfordulnak, s talán a jövőben, nagyobb odafigyeléssel megakadályozhatók. Az üggyel járó adminisztráció többszörösébe került a csekély 294 forintnak, s mint költséget szintén az adófizetők pénzéből fizették (három tértivevényes ajánlott levél, munkabér, anyag stb.). Nem beszélve arról, hogy háromszor kellett a postára visszamennem, a levelek kiváltása céljából. Jó lenne, ha e piti ügyek felderítésén túl, az APEH közzétenné, hogy milyen eredményt értek el az eltitkolt és a láthatatlan jövedelmek beszedése terén; mert a bérből és fizetésből élők adójának beszedése nem jelenhet nagy erőfeszítést. Molnár lózsef Gyermeknap Ullésen Az Üllési Remény Nagycsaládosok Egyesülete május 22-én, vasárnap rendezte a gyermeknapi ünnepséget, amelyen a gyerekek - szüleikkel együtt - csodálatosan érezhették magukat. Ezúton mondunk köszönetet támogatóinknak: Zádori Antalnak és társainak, a helyi áfésznek, a polgármesteri hivatalnak, Kómár Jánoséknak, Nagy Gyuláéknak, Maróti Józseféknek, Szabó Mihálynak, a kin-box tagjainak, a Szegedi Miniszínpad színjátszóinak, valamint a munkában résztvevő szülőknek. Az egyesület vezetősége POLITIKAI HIRDETES, POLITIKAI HIRDETES, POLITIKAI HIRDETES Kiszámítható lövőt! _ WÁ Tisztelt Választópolgárok! Köszönjük, hogy a választások első fordulójában eljöttek, s oly sokan a Magyar Szocialista Párt jelöltjeire szavaztak. Az. egyéni mandátumok túlnyomó többségéről azonban csak a második forduló dönt. Ebben 174 jelöltünk indul jó eséllyel. Kérem, hogy május 29-én jöjjenek el és szavazzanak újra a Magyar Szocialista Párt jelöltjeire. Tisztelettel: A Magyar Szocialista Párt szegedi egyéni képviselő-jelöltjei 1. vk. Annus József 2. vk. dr. Géczi József 3. vk. Botka László wJkém P MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT rriP^TjízriHtD rne^Q - — f~^ 11, II. ,,.,,.1 if ,i, II'I —*: frf •*•"* \ ^p^fT^f 1 Jr Ml