Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-26 / 121. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. MÁJ. 26. PANORÁMA 7 Eleimentésért - érem - Te mentettél meg? ­kérdezte 1993. június 21. délutánján Bakró László felgyói lakos Baksai János rokkantnyugdíjast Csong­rádon. - Igen, én - hangzott a kissé meglepett felelet. - Akkor fizessél nekem egy korsó sört! - mondta a megmentett. Mi tagadás, nem szokvá­nyos párbeszéd, hát még ha a kérdezőt aznap délelőtt húzta ki békésen horgászó ismerőse a Holt-Tiszából. Mert ez történt majd' egy évvel ezelőtt, s a derék cselekedetnek most érkezett el jutalma. Dr. Farkas Lász­ló köztársasági megbízott és Lehmann István, a megyei önkormányzat elnöke Életmentő érmet adott át a miniszterelnök megbízá­sából Baksai János csong­rádi lakosnak. (trásei) Egyházzenei programok Május 26., csütörtök: 18 órától a Felsővárosi ró­mai katolikus templomban: a szentmisén, majd rövid hang­versenyen szakrális könnyű­zenét játszik a Veritas együt­tes. 17.30-kor az alsóvárosi Fe­rences templomban: Litánia, benne: Massenet - Méditation (a Thais című operából), elő­adják: Csányi Mónika hegedűn és Delley József orgonán. Valamint: Josquin - Áve vera virginitas, az Alsóvárosi Fe­rences Templom Énekkarának előadásában. Május 27., péntek: 17 órától a Felsővárosi ró­mai katolikus templomban: Li­tánia és szentmise zenei műsorral. Közreműködik: or­gona - Farkas Jácinta, gitár ­Joó Gabriella; valamint a Csongor Téri Általános Iskola Kicsinyek Kórusa és Énekkara. Műsoron: Gebhardt - Esti há­ladal; Draskóczy - Áldás (ká­non); Bárdos - Mária, kinyílt rózsa; Josquin des Prés - Ave vera virginitas, Salve Regina; Boyce - Alleluia; J. S. Bach ­II. tétel a 78. kantátából. Vezé­nyel: Juray Miklósné és Gu­lyás Mária. 17.30-tól az alsóvárosi Fe­rences templomban: Litánia, benne: J. S. Bach - Allemande; Tournier - Koncertetűd. Hár­fán előadja: Felletár Melinda. • Mintha a mi gyermek­korunkban nem esett volna ennyi szó ételek okozta betegségekről. Ismertük a csalánkiütést, vakaróztunk és vártuk, hogy elmúljon. - Az ételallergia kutatása területén nagyot léptünk előre az elmúlt 15 esztendőben, sokat fejlődtek a diagnosztikai módszerek is. Klinikánkon is bevezettük azt az eljárást, amelynek révén vérből ki lehet mutatni bizonyos allergén típusokat. A legfontosabb lépés, hogy tudjuk, mi áll a hasmenéses panaszokat, táplál­kozási zavarokat, testsúlyhi­ányt okozó betegségek hátte­rében. • Mit tehet gyermekéért az aggódó szülő? - Átnyújtunk neki egy álta­lunk készített listát, amelyből összeállíthatja gyermeke ét­rendjét anélkül, hogy beteg­ségtől kellene tartania. Az említett lista szerencsére egyre több kiváló tápszert, drága kül­földi gyógykészítményt is tartalmaz, amelyeket térítés­mentesen kapnak meg az aller­giás gyerekek. Vigaszként pe­dig legtöbbször elmondhatjuk: ez a betegség a kisdedkorhoz kötődik, megvan a remény arra, hogy később kinövik a ki­csik. • Amint itt hallgatlak, elképzelem, ülhetne velem szemben akár egy szemü­veges, bölcs doktor bácsi is. Hol kap helyet életedben a női szerep? - Nem vagyok feminista, nem értek egyet a nagy egyen­jogúsággal. Ázt vallom, a har­mónia titka, hogy egy nó éljen természetadta funkciói szerint, emellett azonban szüksége van saját agyi táplálékra is. • A hajdani bálványozott szép lány hogyan képzelte el magánélete boldogságát? Valóra váltak az álmok? Dr. Várkonyi Ágnes Ami az aranygyűrűnél is többet ér „Egyedül anyaként vagyok pótolhatatlan Anya, meg két lánya az edzőteremben. (Fotó: Gyenes Kálmán) - Valamikor arról ábrándoz­tam, hogy majd hat gyerekem lesz. Veszek egy mikrobuszt és telepakolom a csemetéimmel. Ezzel szemben van két csod­álatos lányom: Titike 22, Ági­ka 12 esztendős. Számomra az a legnagyobb boldogság, hogy ők nagyon szeretik egymást. Á női szerepről annyit: szerintem a főszerepet mi anyaként játsz­szuk el. Mindig úgy éreztem: én egyedül anyaként vagyok pótolhatatlan... • Ennyi hivatásbeli munka mellett nehéz lehet tökéle­tesen eljátszani még ezt a szerepet is! - Az anyai radar minden finomságot érzékel, távolról is jól működik. Szóval az otthon és a munkahely között össz­hangot lehet teremteni, különö­sei) akkor, ha valakinek olyan fantasztikus mamája van, mint nekem. Aki ügyeletek alatt szí­vesen ugrott be helyettem. • Létezik valami recept a jó időbeosztásra, a kiegyen­súlyozott életre? - Életem értelmét a munka, és amikor magam maradtam, hét éven át a kislányom adta. Amióta teljes családban élünk, a két gyermekem és kiegyen­súlyozott, megértő férjem mi­att futok haza. Több, mint tíz éve, nincs időm, hogy ebédel­jek, csak egy szendvicset ka­pok be delente. Nem érek rá napközben beszélgetni, anek­dotázni, tartozom a szülőnek annyival, hogy teljes figyelem­mel a gyermekével foglalkoz­zam. Persze szerencsém van a munkatársaimmal, segítségü­ket nap mint nap értékelem. • Külsőd nem árulja el, • Berlinben, a Török Közösség képviselőin kívül, alakalmunk volt találkozni a Spandau városrészben lévő egyik mene­külttábor vezetőségével és lakó­ival is. Maga a név és a környe­zet - Spandau - fura gondolato­kat ébreszt bennünk: itt rabos­kodott az egyik legnagyobb náci, Rudolf Hess, aki azzal, hogy matuzsálemi életkort ért meg, évtizedekig foglalkoztatta a négy győztes szövetséges hatalom börtönőreit...Azóta lebontották a hírhedt börtönt, emléke azonban nyomasztólag hat ma is ebben, az egyébként gyönyörű, ligetes, csupazöld környezetben. A Spandau Kisselnallee-i menhelyen Sigrund Günther asszony, az intézmény vezetője tájékoztat bennünket a tábor helyzetéről. Csaknem 200 embert helyeztek el ebben a kétemeletes, korábban kaszár­nyának használt épületben, 2-4 ágyas szobákban, a családo­sokat, természetesen, külön. A legtöbb menekült a volt Ju­goszlávia területéről érkezett, 85, a volt Szovjetunió tagálla­maiból 38-an, a többi Romá­niából, Pakisztánból, Bangla­deshből, Iránból és Vietnámból. A táborban meglátogatjuk Dragan Antunovicot és család­ját. A 34 éves horvát taxisofőr, 31 éves fodrásznő feleségével, 9 éves kislányával, 6 éves kis­fiával lakik egy egyszobás la­kásban. A harmadik gyerek út­ban. A boszniai Jajce városából menekültek ide, a tavaly elké­szült emeletes családi házukat lebombázták a szerb csapatok, mindenük odaveszett, néhány hamarjában összeszedett sze­mélyes holmival hagyták el Vendég voltam Németországban (3.) Charlottenburg, Berlin egyik legnevezetesebb barokk építménye. A palotától alig 500 méterre menekülteket befogadó tábor... Menedékesek között szülővárosukat és egykori hazájukat. Amikor megtudják, hogy beszélem a nyelvüket, szinte rámragadnak és véget nem érő panaszáradatot zúdítanak felém. Annyi keserűséget, fájdalmat, ilyen fiatal emberektől, bő fél órában, még nem hallottam! Nem csak a haza, a szülőföld elvesztését fájlalták, hanem azt, hogy soha többé nem lesznek képesek a normális életre, az emberi kapcsolatokra, annyira eltávolodtak a világtól, mint mondják: a „hétköznapoktól" is. Nem, ók nem haragszanak a szerbekre, az egyszerű szerb emberekre, de a politikusokra ­igen. Ezt az apokaliptikus há­borút ők idézték elő. S hálát ad­nak az Istennek azért, hogy a német állam befogadta őket, ha rövid időre is, de menedéket nyújt nekik. Azzal azonban tisztában vannak, hogy Német­ország sem krőzus, nem fogad­hat be mindenkit, élete végéig nem élhet a német állam terhére a sok menekült, aki sem a nyel­vet, sem a szokásokat, sem az itteni kultúrát nem ismeri. Egy­szóval, kilátástalannak látják a jövőt. Amikor távozunk a táborból, a kijáratnál Sigrund asszonyra leszünk figyelmesek, aki éppen egy bosnyák-pakisztáni társa­ságot választ szét egymástól. A két csoport ugyanis testi fenyí­tést helyeztett kilátásba, a pingpong asztal használata kap­csán kipattant birtoklási jog­viszonyból adódóan... A főnök asszony harsány rendreutasttása azonban eltérítette őket e csele­kedettől, bár, szavait kötve hi­szem, hógy értették. Azt azon­ban bizonyosan, hogy nagyon mérges. Az Eisenhüttenstadt-i menekülttáborban jóval többen, csaknem ötszázan vannak. A német-lengyel határ­hoz közel eső városkában 1990­ben létesítették ezt a felvevő tábort. A lakosság kezdetben nem nagyon lelkesedett érte. Most sem túlságosan, ám, ma már más a helyzet. Sokkal szer­vezettebben fogadják és látják el a menedéket keresőket, a tábor biztonsága is nagyobb (elsősorban a szélsőjobbhoz tartozó fiatalok támadásától tar­tanak), a számítógépes adatfel­dolgozás révén ki tudják szűrni a „repetázókat", vagyis azokat, akik másodszor és harmadszor is megpróbálják magukat po­litikai üldözöttként elfogad­tatni, holott kiderült róluk, hogy gazdasági emigránsok. Ilyenek például a Romániából érkező cigányok, akik tömegesen ér­keznek, átszöktetésüket az em­bercsempészek kiválóan meg­szervezik. Ottlétünk alatt is ott volt egy cigányvajda, népes családjával egyetemben, s egészen „otthonosan" mozgott már a táborban, mitöbb, irá­nyított, szitkozódott, tolmácsolt 99 hogy ilyen fukar vagy ma­gadhoz. - Nem járok fodrászhoz, kozmetikushoz, heti három­szori mozgást azonban beszorí­tok az életembe. Erre sportoló múltam is kötelez. • Szép külső, szakmai sike­rek, kiegyensúlyozott csa­ládi élet. Aligha vágyódhat többre bármelyik nő. Nem érzel irigy tekinteteket ma­gad körül? - Megpróbálom kiszűrni ezeket. Van, aki csak a felszínt látja, de azt nem, mi munka van mögötte. A külsőmmel, mások reakcióival meg nem foglalkozom. • Ha lenne időd, és most számadást, terveket készíte­nél? - Nem akarom tudatosítani, hogy közelebb vagyok a hori­zont másik pereméhez... Egyé­ni vágyam nincs, aminek örül­nék. Akkor lennék boldog, ha szeretteimet egyenesben tud­nám. Ha pályájukon, család­jukban annyi örömet lelnének, mint én. Ha éreznék, valakit szerethetnek, egy stabil em­bert, egy megértő társat, aki­nek nem kell magyarázni a fá­radtságot... Aki mellett meg­találnák a munka és a család adta harmóniát. Fele sikeremet, az aranygyűrűt odaadnám ezért... (Folytatjuk.) Chikán Ágnes követelt. Egy öntudatos sors­üldözött, jegyezte meg valaki közülünk. - Sokba kerülnek nekünk az ilyen kalandok - monjda And­reas Lorsch úr, a tábor vez­etője. - Havi 100 ezer márkás költségvetésből gazdálkodunk. Ez nem mindig elegendő, de szerencsére az utóbbi időben kevesebb a nálunk jelentkezők száma. A biztonsági szolgálat­tal együtt csaknem 150-en látunk el itt különféle felada­tokat. Erre a tekintélyesnek mondható létszámra azért van szükség, mert a menekült meg­érkezését követő 48 órán belül a teljes adatlapját el kell készí­tenünk és a szövetségi köz­pontba küldenünk, ahol dön­tenek a menedéket kérő további sorsáról, esetünkben arról, hogy marad-e nálunk, vagy tovább küldjük, más gyűjtőtáborba. Itt is, mint általában minde­nütt, tökéletes az ellátás: napi háromszori étkezés, a gyerme­keknek óvodai, iskolai fog­lalkozás, az évszaknak meg­felelő ruházat (import-turká­lóban sem lát az ember ilyen minőségi cuccokat), a felnőt­teknek heti 20, a gyermekeknek 10 márka zsebpénz. A tábor te­rületén kantin, ahol a zsebpénzt el lehet költeni, sportolási, szó­rakozási lehetőség, könyvtár, időnként szervezett kirándulási alkalom a környező helységek­be, heti kétszeri szabad kilépő a városba... És a várakozás. Mert a leg­több menedékes ezzel foglalko­zik legtöbbet: mikor jön már meg a papír, engedélyezik-e az ittmaradást, esetleg munkaen­gedély is jár-e hozzá? Ez utóbbi már főnyereménynek számít. Bérletjeggyel Lengyelországban... Rövid, Berlinen kívüli kiruc­canásunkat Frankfurt am Oder városában zárjuk. Rainer Isken polgármester úr fogad bennün­ket, tájékoztat a 85 ezres lakosú város működéséről, arról, hogy az egyesülés után e település lett a Kelet kapuja. Valóban, a várost Slubice lengyel testvér­várossal összekötő hídja jelenti a két ország közötti kapcsola­tot, határátkelőhelyet is egyben. Az ebédmeghfvás után ven­déglátóink szíves invitálására „hídnézés és -bejárás" kö­vetkezett. A Barátság hídjára való fellépéshez útlevél, vagy német illetve lengyel személyi kell(ene), ám közülünk csak néhánynak lapul a zsebében az útlevele, lévén, hogy szomszé­dolásról nem volt szó. Házigaz­dáim azonban azt mondják: nem érdekes, csak valamilyen fényképes igazolvány legyen nálam, az is elegendő. Zsebem­be nyúlok. A szegedi összvo­nalas, kombinált havi bérletem akad a kezembe. Előveszem, felmutatom. Az útlevélellenőr­ző kézmozdulata határozott: mehet... Csak amikor már a hí­don vagyok, illetve az Odera folyó túloldalán, Lengyelföld­ön, akkor önti el a homlokomat az izzadság: mi lesz, ha vissza­térőben már nem legyintenek? A kellemes lengyelországi kiruccanás után, a mellékelt ábra is mutatja, simán landol­tam a német oldalon. (A Tisza Volán és az SZKV bérletigazol­ványának népszerűsítésére pe­dig ilyen formában még va­lószínűleg nem került sor...) Kisimre Ferenc POLITIKAI HIRDETÉS. POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS POLITIKAI HIRDETÉS. POLITIKAI IRDETÉS. POLITIKAI HIRDETÉS 8 OK, HOGY Miért szavazzon az Sí EDSZ jelöltjére? Hogy megbízhat* 1 helyi képviselője hozzáértő legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom