Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-21 / 118. szám

6 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. MÁJ. 19. ORVOSNŐK Dr. Stepper Magdolna Hobbija: a foniátria Számomra egy szent dolog van: a beteg h Mindig érik meglepetések az embert. A falusi kislányt Pesten, a nagyvárosit tanyán, de megesik, hogy az egyetemi város klinkáin, kórházaiban járatos újságíró is elcsodálkozik a szomszédos kisváros, nevezetesen Makó kórházának falai között. Jó híre csalt engem dr. Stepper Magdolna főorvos . asszonyhoz, az ottani fül-orrgége osztály vezetőjéhaz. Évtizedes szándékom vált valóra, amikor szobájában egy kellemes kávé mellett beszélgetni kezdtünk az őszülő hajú, dinamikus orvosnővel. • Hallottam emlegetni nevét különleges műtétekkel kapcsolatban, valaki mint allergológust ajánlotta szegedi ismerősének, s emlékszem egy foniátriáról szóló szakmai rendezvényre, ahol szintén hivatkoztak az ön munkájára. Életútján ezek közül melyik a főcsapás? - Természetesen a fül-orrgégészet, a többi, különösen az audiológia, a foniátria a szakmán belüli hobbim. • Van-e doktornőnek valami szakmai, emberi ars poeticája? - Számomra egy szent do„Világéletemben karitatív beállítottságú voltam." (Fotó: Gyenes Kálmán) log van az életben: a segítségre szoruló beteg. Világ életemben karitatív beállítottságú voltam. Azt hiszem, nagyanyám volt a példaképem. Emlékszem, a könnyeit törölgette, amikor a kecskénk szült, úgy sajnálta, hogy szenved. Ott Rákospalotán, ahol nevelkedtem, az egyszerű emberek között, a szántók, az erdők, a Szilaspatak szomszédságában tanulff tam meg, miféle komfortérzetet adhat az, ha segíteni tudunk, legyen az ember vagy akár egy kis állat. Ezért választottam az orvosi hivatást is. • Egyetemistaként volt határozott elképzelése, hogy melyik szakterületen végzi majd ezt a karitatív szolgálatot? - Sebészként képzeltem el a jövőmet, egy nagyon is személyes élmény azonban eltérített ettől. Összeházasodtam régi középiskolai barátommal, aki a TTK-n tanult, s hamarosan megszületett a kisfiunk. Sok baj volt szegénynek a fülével, én meg úgy gondoltam, ki más lenne képes rendbehozni, mint a saját édesanyja. Nosza, elkezdtem tanulni a fül-orrgégészetet, de nagyon. • Kit tart a tanítómesterének? - Szabón professzor úrtól nem csak a szakmát, hanem életszemléletet is tanultam. Az egyértelmű betegközpontúság mellett mindig arra buzdított bennünket: soha nem kell föladni. Nincs reménytelen eset, ne riadjunk meg a külső körülményektől sem, a betegért mindent meg kell próbálnunk. Megkövetelte a szakirodalom naprakész ismeretét: ennek birtokában bármi bekövetkezhet, a lényeg, hogy saját lelkiismeretem tiszta legyen. Ő volt az is, aki fölhívta a figyelmemet a kommunikáció fontosságára. • Azt hinné a laikus, hogy ez egy egészen új, modern területe az orvostudománynak. - A hallásvizsgálat műszaki feltételei a '6o-as évek elején értek meg, akkor tanultam audiológiát. „Na, te kettéfűrészelt óriás" - mondta akkor a főnököm, - „arra nem gondoltál, hogy a kommunikációnak két része van? Nem elég hallani, létezik a beszéd is, ezzel is foglalkozni kell." Az orvostovábbképzőben foniátriát kezdtem tanulni, majd kiváló nyelvészekkel, orvosokkal, pszichológusokkal, logopédusokkal - a csodálatos Vekerdy Zsuzsával - összefogva létrehoztuk a Magyar Fonetikai-Foniatriai-Logopédiai Társaságot. • Mi a jelentősége a beteg számára ennek a munkának? - Hazai fölmérésünk szerint baleseti sérülések miatt, agyi erek károsodása következtében évente mintegy 3000 ember válik beszédképtelenné. Ezek 6,1 százaléka 20-40 esztendős, 43,3 százalékuk 40-60, a betegeknek több, mint a fele 60 év fölötti. Az ember, ha nem beszél, biológiai lény. El lehet képzelni, mit jelent számukra a visszanyert kommunikáló képesség. (Folytatjuk.) Chikán Ágnes • A RÁK-ról - másképpen Ideje a gyógyításnak Rendhagyó beszélgetés Beata Bishoppal Szentesen találkoztam és beszélgettem Beata Bishoppal május 9-cn a nagy érdeklődéssel kísért előadása után. A rákról beszélt. Pontosabban a rákbetegség alternatív, kiegészítő kezelésével, illetve a holisztikus gyógymóddal kapcsolatos véleményét ismertette. miután kivágtátok az utolsó fát, megmérgeztétek az utolsó folyót és kifogtátok az utolsó halat, akkor fogtok rájönni, hogy a pénzt nem lehet megenni." Beata Bishop idézi azt a gondolatot, melyet a Green Peace is jelmondatául választott. Nem fenyegetőleg. Csendesen. Mintegy maga elé idézve. (Aki nem ismerné: évtizedek óta Angliában élő író, újságíró, később megszerzett pszichológiai képzettséggel. A holisztikus egészségnevelés elkötelezett hirdetője. Rákbetegségét egykor gyógyíthatatlannak találták, e világban tölthető idejét hónapokban szabták. Azóta évek teltek el, Beata egészségesebb, mint valaha! Tehát - amit ez ügyben mond - abszolút autentikus.) A törékeny, madárcsontú asszonyból a béke árad. S valami hihetetlen belső erő. A bizonyosságé. A megélt, megszenvedett bizonyosságé, amely után nincs, mert már nem lehet félelem. „Ideje a gyógyításnak" című könyvét sokan olvasták. Lényege sokakhoz eljutott. S akinek van füle, hallhatta: önmagunkért mi tehetünk a legtöbbet. Ideje a gyógyításnak! És nem csak a XX. század egyik legfenyegetőbb rémével, a rákkal szemben felvett küzdelemnek érkezett el u: leje. Ideje harcba szállni önn unkkal - önmagunkért. M> ',ezni végre esztelen, min ,ésbé magyarázható \ 1 ink, mely valahol a civ ció csúcsra járatásában jelentkezik, de alapvetően nem egyébről van szó. mint végre meg kellene zaboláznunk egyre féktelenebb mohóságunk. Mellyel ha így folytatjuk - magunkat pusztítjuk el. A hinduizmus szerint most a fekete korszakot éljük, de a végén tartunk. Jöhet jobb? Élhetőbb, emberibb? Igen! - ha mi is akarjuk. Mi az, hogy szenvedés? Ara a tunyaságnak. Mi az, hogy áldozat? Nincs - legfeljebb ha megengedjük, hogy azzá váljunk. Mi az. hogy halál? Nem létezik. Csupán egy másik folytatás. Félni? Értelmetlen. Magunk teremtjük - magunknak. Olykor a félelem kedvéért. Talán mert szeretünk szorongani. Megszoktuk. Vagy csak egyszerűen nem merünk nem félni... Odaveszett valahol a mosoly, elhalt a jókedv. Lézengünk létünk peremén, várva kívülről a megváltó csodát. Ami bennünk van! Jó lenne, ha végre felfedeznénk. Előbb önmagunkat, majd a másikat. A másikban is az elesettet, a szenvedőt, a vergődőt, az utat keresőt. Azt, hogy egymás részei vagyunk. Elválaszthatatlanul. Összefüggünk. Egymással: én veled, te velem, ők velünk. Megmenthetjük! Önmagunkat. Egymást. Világunkat, a bolygót, melyen élnünk megadatott (most. vagy máskor). Keresni kell! Nem azt, anti elválaszt, de azt, ami összeköt. Hogy ismerem a gyötrelmed, melyet arcodra barázdált a kín, s talán te is tudod, mitől szép az ő mosolya. Ismerheted. Ha tudod: te ki vagy. Ember. Aki ha megjárta a maga Golgotáját, többé nem lehet csak önmagáé. Mert mindannyiunké. Ahogy a közös öröm és a közös szenvedés. De vajon rálelünk-e erre az útra? Arra az egyetlen lehetségesre, melyet ésszel, szívvel, lélekkel, belesimulva az univerzumba. még végigjárhatunk... kttlttczky Leopoldina Szlovák néprajzi tábor Békéscsabán Az idén Békéscsaba, az alföldi szlovákság központja ad helyet az országos szlovák néprajzi és honismereti tábornak. A városbeli Szlovák Kutatóintézet által szervezett táborozás június 26-ától július 2áig tart számos külföldi vendég résztvételével. Ide várják a pozsonyi egyetem két tanárát, és 15 diákját, s képviselteti magát a táborban Szlovákia tudományos akadémiája, a romániai Nagylak szlováksága és a bukaresti egyetem szlovák tanszéke. A táborba június 5-éig lehet jelentkezni Békéscsabán, a Szlovák Kutatóintézetben. • Az orgonaművészek doyenje Gergely Ferenc koncertje a dómban A hangversenyre járó közönség előtt nem ismeretlen Gergely Ferenc neve. Ősszel tölti be 80. életévét, de még ma is aktív muzsikus. 1931 óta mindennap - ma is - odaül a pesti ferences templom orgonájához és „kántorkodik" ott, ahol egykor Liszt Ferenc is játszott. Mesterei Kopeczky Alajos, Zalánfy Aladár, Harmat Artúr, Ádám Jenő voltak. így nemcsak orgonamuzsikát, hanem zeneszerzést is tanult és középiskolai zenetanári oklevelet is szerzett. Több generáció orgonistája tanult nála először a Nemzeti zenedében, majd a Zeneművészeti Főiskolán. De évtizedeken át tanított a katolikus kántorképző tanfolyamon, majd a karnagyképzőn. Orgonált református, evangélikus és baptista templomokban, de három évig volt a Dohány utcai zsinagóga orgonistája is. Azokban az években is, amikor éppen egyházzenei működése miatt nem kapott lehetőséget arra, hogy hangversenypódiumon szerepeljen. nem maradt hűtlen egyházzenei szolgálatához és zsúfolásig megtelt mindig a pesti ferences templom, ahol a szentmise után mindig improvizált. Ő az improvizáció legnagyobb hazai mestere. Európa minden országában hangversenyezett és Kanadában is. Meg kell említeni személyes barátságát, mely a francia zeneszerző-orgonaművészhez Messiaen-hez fűzte. Ő játszotta először műveit Magyarországon és a tőle kapott dedikáció ma muzeális értékű. Ma is minden hangversenyén szerepel Messiaen-mű és improvizáció. Nagy állami elismerést sokáig nem kapott, csak Liszt Ferenc díjjal jutalmazták. 75 éves korában kapta meg egyháza részéről is a Nagy Szent Gergely Rend lovagja kitüntetést. És most 80 évesen a Kossuth-díjat. Azt hiszem kevesen tudják Szegeden, hogy 1945-ben majdnem a dóm orgonistája lett. Ekkor ugyanis disszidált az akkori orgonista: Antos Kálmán. Szatmári Géza, a szegedi zeneiskola akkori igazgatója találkozott vele Budapesten. Mikor megtudta, hogy lakásukból kibombázták, két pici gyermekkel szinte állása sem volt, meghívta Szegedre, hogy tanítson a zeneiskolában és legyen a dóm orgonistája. Ez azon bukott meg, hogy az akkori közgyűlésben már ott voltak a baloldali pártok képviselői is és nem szavazták meg azt, hogy a dóm orgonistája továbbra is a város alkalmazottja legyen, de lakást sem biztosítottak volna neki mint tanárnak. így csak hangversenyezni járt Szegedre, először éppen 35 éve. Ábrahám István Gergely Ferenc Kossuthdíjas orgonaművész május 23án 20 órakor a dómban ad hangversenyt. • Ott tartottunk, hogy az Illés együttes megszűnt, majd a jogutódjának tekinthető Éonográf is föloszlott. B. J. azonban változatlanul írta a jobbnál jobb dalszövegeket, másoknak és nem egyszer magának is. Járta az országot, szólólemeze jelent meg, kikísérletezte azt az előadási módot,- amely szinte csak rá jellemző. Közben családot alapított, társasági életet élt, s amikor csak tehette, játszott. És nemcsak gitáron. Az Ecopoly társasjáték például az ő találmánya. A baj csak az, hogy a pénzkereset nem fér össze B. J. legendájával. Sokak számára ő a politikai szabadgondolkodó alaptípusa, azt mondják, a szabvány üzleti vállalkozás nem illik hozzá. Az Ecopoly azonban valószínűleg más, noha nyilván lehet vele pénzt keresni. Kevesen tudják B. J.-ről, hogy szakképzettségét tekintve diplomás villamosmérnök. Még meglepőbb, hogy fiatalabb korában középiskolás matematikai versenyeket nyert. Mindig érdeklődött a logikai rendszerek és modellek iránt. Föltehető, hogy ennek is köszönhető az Ecopoly. Az is bizonyosra vehető, hogy sosem szánja rá magát a játéktervezésre, ha nincsenek gyerekei. Életmódjából adódik, hogy azokban az órákban, amelyeket a szülők általában a munkahelyükön töltenek, B. J. otthon tartózkodik. Lehetséges, hogy épp nem a gyerekeire figyel, hanem gondolkodik - például dalszövegeken -, de fizikai valójában mégis ott van. Bizonyos mennyiségű időt mindennap eltölt a gyerekei körében. Sokat játszanak, leginkább társasjátékokat. A fiával szokott sakkozni (és már ritkán tud nyerni), de olyankor a másik kettő kimarad a „céh"-ből. A társasjátékban viszont valamennyien részt vehetnek. Ha én Bródy volnék Vámos Miklós sorozata Bródy Jánosról „B. J.-től a magyar lakosság nagyobb százaléka tud idézni kapásból, mint a Bibliából, a Tórából és a Koránból együttvéve." 6. Új utakon A legszórakoztatóbbak azok a játékok, amelyek valóságos élethelyzeteket modelleznek. B. J. az Ecopoly-val olyan témákról készített társasjátékot, amelyek a leggyakrabban kerülnek szóba az ő társaságában. Az iskolás korú gyerekek időnként elég értelmes kérdéseket tesznek föl azzal kapcsolatban, amit a tévében látnak. B. J.-ék nem osztják a magyar értelmiségiek szokásos televízióellenességét, náluk gyakran megy a tévé, s a bemutatott események olykor a gyerekek számára is érzékelhető izgalmat okoznak. S megkérdezik, hogy hát tulajdonképpen kik ezek a bácsik, mi az, hogy párt, mire való a parlament, mit akarnak azok az. ideges felnőttek. B. J. szeret magyarázni. V. M. többször volt fültanúja, amint valamilyen aktuálpolitikai témáról kiselőadást rögtönzött. A leggyakrabban fölmerülő kérdésekre adott válaszait helyezte az Ecopoly dobozába. O ugyanis a politikát mindennapos gyakorlati ügynek tekinti. Csak akkor szólal meg, ha praktikusan kivihető célokat érzékel. Világnézete határozottan kirajzolható, ám az nem érdekli, hogy ezt mindenkinek a tudomására hozza. Az Ecopoly egyébként arról árulkodik, hogy B. J. úgy érzi: a szavazók még nem ismerik eléggé a politikai a koalíció létrehozása túlságosan elvont fogalmak. Mintha a demokrácia magyarországi gyakorlatában még mindig az érzelmek uralkodnának, nem pedig a ráció. S az emberek számára nem egészen világos, hogy egy választás során mit érnek a szavazatok, mit jelentenek a százalékos eredmények, mire képesek a többséget megszerző pártok, mit tehetnek és mit nem. Az Ecopoly egy képzeletbeli országról szól. Aki ebben az országban egy bizonyos területet fejleszt, annak ott befolyása lesz és számíthat a terület szavazataira. Aki az ország több mint ötven százalékát megszerzi, kormányt alakíthat. Az erőviszonyok körönként változnak... „Istenem, ha az életben is ilyen simán és logikusan mennének a dolgok!" - gondolta V. M., miután belekóstolt B. J. társasjátékába. Amely különben talán éppen arra utal. hogy B. J. ráunt bizonyos dolgokra. Illetve, hogy új utakat keres magának az eljövendő évekre.