Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-20 / 117. szám

PÉNTEK, 1994. MÁJ. 20. SOROZAT 15 • Sajtótájékoztató a Duna Palotában A Micro-Ker az „oroszlán szájában" Dr. Bácskai Mária „ Vállalkozóként... az emberi kapcsolatokat méregtelenítem99 „Férjem... sikeresen terelgetett a valós világ felé" (Fotó: Somogyi Károlyné) (Folytatás az 1. oldalról.) Az ugyanis jól ismert tény, hogy az 1993. november 16-án létrejött Gyémánt Híd Rt. kötvény és részvény eladásával tulajdonosi pozíciót ajánlott fel a „Magad Uram II. és a III." tagjainak. Ezzel az április 10éig belépési szándékukról nyilatkozók a rendszerbe befizetett pénzüket nem kérték viszsza, hanem, nyereséget remélve, az rt. tagjai lettek. A Micro-Ker képviselői ennek kapcsán hangsúlyozták: a nagyszámú belépésnek köszönhetően a rendőrség által zárolt vagyonuk biztos fedezetet nyújt a visszakövetelt összegek legalább 70-75 százalékos megtérítésére. Azt azonban, hogy mennyi most a Micro-Ker Kft. összvagyona, illetve a kamatokkal együtt konkrétan mekkora összeget kellene visszafizetniük - a számítógépes adatbázis rendőrségi lefoglalására hivatkozással csak hozzávetőlegesen tudták megjelölni. E szerint a körülbelül 5-600 milliós vagyonból 60 milliót kellene visszatéríteniük ügyfeleiknek. Lapunk számtalan kérdése között szerepelt még az is, hogy április 10. (a rt.-be lépés végső határideje) és a rendőrség április 20-i közbelépése között hány rendszertag kapta vissza a pénzét, a következő választ kaptuk: az adatfeldolgozás miatt csak a rendőrségi akció előtt néhány nappal kezdhették el a pénzek kipostázását, (gy ez, az igényekhez mérten, nem számottevő. Sőt, hangoztatták: sajnálatukra fizetési kötelezettségeiknek - éppen mert nem juthatnak hozzá a számláikon lévő összegekhez - egyelőre nem is tudnak eleget tenni. Ezért nagyon remélik, hogy a rendőrség mielőbb feloldja a számlák zárolását. Ezt amiatt is égetően sürgősnek tartanák, mert veszélybe kerülhet a Gyémánt Híd Rt. néhány, folyamatban lévő jelentős üzleti vállalkozása. Mint megtudtuk, az rt. előszerződésekkel rendelkezik a Benetton cég által értékesített termékek kizárólagos hazai forgalmazására, valamint bizonyos lízingtevékenységekre, továbbá egy - általuk megnevezni nem kívánt - afrikai ország gyémántbányájával kötendő végleges megállapodás aláírására is, de ezekre csak a meglévő készpénzek mobilizálása után kerülhet sor, ügyfeleik pénzkövetelésének kielégítése mellett. N. Rácz ludit ••MMHHMHHNMMMMHnMHMMMN • - A '80-as évek elejére tehető az a szemléletváltozás, amely nagyobb nyilvánossághoz, nyitottsághoz vezetett. Amikor a freudi analitikusok nemzedékéhez tartozó Paneth Gábor lejárt Szegedre, rengeteget tanultam tőle, hiszen az egyetemen efféle képzést nem kaptunk. Később - miután megszületett János - már két gyermek és munka mellett részt vettem a Pszichiátriai Társaság kétéves, hipnózist oktató képzésén is. • Ne mondd, hogy nem volt segítséged! - Nem mondom. Amíg a nagymamám bírta erővel, egészséggel, helytállt itthon helyettem is. Most egy pótnagymama igyekszik helyettesíteni bennünket. • Amint látom, az önmegvalósítás módjait nem csak könyvből ismered. - Valóban: mindig igyekeztem belekóstolni valamibe, ami újabb kapukat tárt ki előttem. Hétvégeken részt vettem egy kétéves, mentálhigiénés, önismereti csoport munkájában. Megtapasztaltam, milyen is egészséges emberekkel együtt dolgozni. Amikor nem a tünetekkel találkozom, amikor az ép ember értelmesebb élete a cél. Nagyon tetszett. Megszületett bennem az elhatározás: kilépek az állami egészségügyből. Egyik társammal létrehoztuk a Szántál Stúdiót, azaz az egészségügyi és humán szolgáltatást végző kft.-nket, Ú Mikor? - 1989-ben. • Mondd, kollégáid nem néztek rád kissé gyanakodva? - Dehogynem! Sokan közölték velem: megőrültem. De elárulom, mostanában ugyanazok közül többen elismerik: nekem volt igazam. • Utólag, négy év távlatából te is így látod? - Nem bántam meg, hogy a kis ablakok után kitártam egyre több nagykaput is. Ebben a megváltozott világban venni kell a fáradságot, hogy kiaknázzuk az emberekben rejlő lehetőségeket. • Neked hogyan sikerült ennyit felszínre hoznod önmagadból? - Részben szakmán kívüli értelmiségiek jóvoltából valósággal kitárult előttem a világ. A végső lökést akkor kaptam, amikor Pesten megalakult á Szolgálat Lélekvédő Egyesület. Tagjai lettek mindazok, akik tenni akartak az emberek lehető legjobb lelki egészségéért. A továbbképzések sorában különösen meggyőző volt számomra az a 360 órás, szervezetfejlesztő tréning, amelyet a világhírű Manohár nevű indiai szervezetfejlesztő tanítványainak első nemzedéke oktatott Magyarországon. A résztvevők között egyedül én voltam a pszichiáter, a négy szegedi közül hárman le is vizsgáztunk. • Mit várhatnak a Szántóitól azok, akik kérik a segítségeteket? - Átvilágítjuk a céget, majd az ott dolgozókkal együtt, közös fejtöréssel megtervezzük, miként lehetne önmaguk, kapcsolataik megváltoztatásával hatékonyabbá tenni ennek a szervezetnek a működését. Mi, más szakmák, más kultúrák ismerőiként csupán kommunikálni kezdünk, a megoldást maguk az érintettek mondják ki. • Jó messzire elkanyarodtál a detoxikálótól... - Vállalkozóként most az emberi kapcsolatokat „méregtelenítem". • S a te forrásaid nincsenek kiapadóban? - Alkalmazom magamon mindazt, amit a pszichiátriában tanultam. Olyan közösségekben dolgozom, amelyek saját terápiámat is megoldják. Szomszédságunk baráti közössége például kiváló erőforrásom. Itthon van egy tornapadom, fölszereltettem egy bordásfalat: az aktív mozgás is sokat segít. Feszültségoldásra bevált az autogéntréning. A relaxációhoz fölteszek egy lemezt, 3-4 szó instrukció után, 10 perc alatt pihent vagyok, mintha fól órát aludtam volna. Egyébként villamoson, nyitott szemmel is tudok relaxálni. • Egy psziciáter soha nem kerül szerepzavarba? - A vállalkozás világában sok pofont kap az ember, s hogy állni tudja, meg kell keményítenie magát. Valaki a szememre hányta: „Nem tudtál férfi lenni." Nem is akarok: nő és anya szeretnék maradni. S mivel mérleg jegyében születtem: hol a munkába merülök, hol meg átlendülök a magánéletbe. Tudatosan törekszem a mértéktartásra, ezért lényegtelen dolgokra olykor már tudok nem-et mondani. (Folytatjuk.) Chikán Ágnes •••••••••••••••••••••••MMMi Ha én Bródy volnék Vámos Miklós sorozata Bródy Jánosról „B. J.-től a magyar lakosság nagyobb százaléka tud idézni kapásból, mint a Bibliából, a Tórából és a Koránból együttvéve." S. A városi nápzenész Madarak és fák napja 1994 Ott tartottunk, hogy az Illés együttes megszűnt, illetve átalakult Fonográffá. Mindkettőnek oszlopos tagja volt B. J., hamarosan azonban koncepciós per indult ellene egy gunyoros mondata miatt, s a zenekar tagjai nem igazán álltak ki mellette. A következmény nem is váratott magára: megindult a szétesés folyamata. A Fonográf együttes csöndes elhalása 1978-ban kezdődött, amikor B. J. bemutatta első önálló estjét,a Józsefvárosi Színházban, illetve a Várszínházban Az utca másik oldalán címmel. (Nem véletlen, hogy most megjelent könyvének, amely az 1965-1994 közti dalszövegeket tartalmazza, ugyanez a címe.) B. J. egy szál gyertyánál adott elő dalokat, gitáron kísérte magát, bonyolult hangerősítés nélkül játszott. Manapság már világszerte divat az unplugged koncert, vagyis hogy egy rockzenekar főként akusztikus hangszereken mutassa be, hogy mit tud. Úgy hírlik, B. J. jóval megelőzte korát, az ő szólóestjein épp az történt, hogy egy közismert rockzenész az elektromos hangerősítési technika mellőzésével adta elő azokat a dalokat, amelyeknek nagy része hagyományos rockzenekari változatban már közismert volt. 1980-ban kiadott első szólólemezén megszólalnak ugyan kísérő hangszerek, az összhatás mégis napjaink unplugged koncertjeinek stílusvilágát idézik. B. J. utolsó tizenöt éve egyetlen kitartó menetelés a szerényebb - hagyományosabb, természetesebb - dalformák felé. A kör tehát bezárult. B. J. és műfaja, a rock a hangerősítési technikák fejlődésével együtt „alakult ki" és fejlődött tovább, hogy azután váratlanul leszakadjon róluk, s visszatérjen a gitározás és daléneklés legősibb, legegyszerűbb változatához. Kezdetben bizonyára hatott rá Cseh Tamás, aki mindig ragaszkodott az akusztikus gitárhoz, s az „esetlen" éneklési módhoz. így ismerték meg, így vették tudomásul, így lett népszerű. B. J. viszont a rock rendkívül színvonalas hangzásvilágát adta föl, amikor egymagában lépett a rivaldaénybe. B. J. zenekar nélkül is meg tudott maradni az, aki és ami volt, saját kifejezésével élve: városi népzenész. Hatása ugyanolyan eleven maradt, hogy immár szólóénekesként adta elő az általa képviselt tartalmakat. A városi népzenész pontos kifejezés B. J.-vel és más igényes rockzenei szerzőkkel kapcsolatban: nem kívánják föltalálni a nyelvet és a formát, inkább csak használni akaiják. Nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy az általuk alkotott dallamok és szövegek mereven elkülönüljenek a mások által alkotottaktól, vagy akár a kultúra egyéb és korábbi gyümölcseitől. B. J. legfőbb erénye valószínűlag a hangulatteremtő képessége. Minthogy dalainak egy része kerek történetet mesél el, az is sejthető, hogy talán érdemes volna kipróbálni tehetségét az elbeszélés műfajában. A jelek szerint erre B. J.-nek egyelőre nincs kedve. Érthető. Aki százezrekhez szólhat, nem akar beszélni százakhoz vagy ezrekhez. B. J. a történeteit mindig úgy adja elő, mintha az egyik ember beszélne a másikhoz, házibulin, iskolai folyosón, eszpresszóban. Ez a bensőséges tónus bizonyos mértékig ellentétes a rock harsányságával, mégis e ponton látszik érintkezni a rock meg a francia sanzon. B. J. esetében ehhez társul a magyar (szerb, szlovák stb.) népdal stílusvilága. Érdekes, hogy B. J. mindig is hajlandó volt arra, amire mások kevésbé: a házibulikon előelőkapta a gitárt és énekelt. Ez is a népzenész képzetét erősíti, s a középkor lantos költőjét juttatja eszünkbe. B. J. akkor is a költészet előszobája az ifjúi szívekben, ha úgy döntünk, hogy elfogadjuk saját minősítését, és nem tekintjük költészetnek a szövegeit. Mindegy egyébként, hogy minek tekintjük ezeket a versszak formában papírra vetett mondatokat. Egészen biztos, hogy a legszebbek fenn fognak maradni. A huszonegyedik században is jelen lesznek az éterben, a képernyőkön, és minden más hanghordozón, amit az ember addigra kitalál. A rendszerváltás után is meg tudta őrizni B. J. a magányos szabadságharcos legendáját. Volt egy kedves hagyomány: május egy napján fölkerekedett az osztály, s kirándult a sömlyék, ligetek, pipacsos rónák közé. Ez volt a „madarak és fák napja", s bár igaz, minden napból egyszer másnap lesz, ami harmadnappá szürkül, s negyednapra végleg kihull az idő rostáján, bele a hétköznapok kútjába..., de ez a nap valahogy tovább élt, él sokunkban. Mostanában van Föld Napja és környezetvédelmi hetek és hónapok, csak erről a „trombitaszómentes" napról, amelyen a gyerekek hozzáköthetik magukat valamihez vagy valakihez, egy vadrózsabokor szirmaihoz, bolondul virágzó hársfasorhoz, egy Tisza-parti fülemüledalhoz és emlékezhetnek - erről ne feledkezzünk meg. Mikor ilyentájt közeleg már a tanév vége, s készül az osztály a tábla vidám ió-ció-vakációs földíszltésére, nos ilyentájt bármely napon egy nap lehetne a madarak és fák napja! Egy csendes, dobszó nélküli kirándulás. Vezetéséhez nincs szükség omitológus, vagy főerdész professzorra, csak éppen igaz szívű, a természetet „csak" szerető osztályfőnökre, pedagógusra, aki önmaga egyszerű és szép gondolatait,-érzéseit adja át tanítványainak! A Füvészkert, a Vadaspark, a Tisza-parti öreg füzek sátora, a sándorfalvi mézillatú akácosok és a szögedi róna szarkalábbal, pipaccsal hímzett sömlyékei, mind-mind találkozás az élővel. A fák most illatoznak, madarak fortisszimója él, csak észrevegyük! Ha az ember a véletlenre bízza, majdan csak vegyes és szegényes emlékcsokra lesz a természetről. Pedig az emlékek fontosak, semmivel sem helyettesíthetőn gazdagítják az életet. Egy most nyíló parányi dolog később egy egész világot idéz föl. Gyermekkori találkozások, kamilla szirmai közt lapuló blbicfiókák bogárszemében önmagát látja az emberke. Négy évtized után is látom Péter bácsi bölcs mosolyát, a szeretet fényében érzem az öreg tó szélsimogatását a madárfiókák közt, ma is, ha a régi „madarak-fák napi" emlékek ölelnek át a pipacsos fehér-tói májusi szélben... Csizmazia György