Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-20 / 117. szám

PÉNTEK, 1994. MÁJ. 20. KULTÚRA 7 Tóth Sándor: A pokol kapuja Csongrádiak a Dante-biennalen Ravenna város aranyérmét nyerte Tóth Sándor Tizenegyedik alkalommal rendezték meg Dante városában. Ravennában a Dante-biennálét. Ez a rendezvény ma már önmagában is vendéghívogató erő a bizánci művészet, a csodás mozaikok kincsestárát jelentő városban. Zseniális ötlet volt jó két évtizeddel ezelőtt a biennálé életrehívása, amelynek egyetlen célja, hogy Dante fő müvét, az Isteni színjátékot a világ szobrászainak fantáziájával életre keltse. Minden alkalommal más-más részletét ajánlják a szobrászoknak inspirációként. Háborúval terhelt jelenünkben aktuális téma, a pokol kapuja mozgatta meg az idei biennálén a művészek fantáziáját. Az április elejétől szeptemberig nyitva tartó nemzetközi szobrász seregszemlén 30 ország 300 művésze idézte meg Dante szellemét. Május 15-én, vasárnap Ravennában a résztvevő alkotókat ünnepelte a város, ekkor hirdették ki a nemzetközi zsűri döntését a díjakról. A város mértéktartó, mégis felemelően szép ünneplésben részesítette az Európából, a Távol-Keletről és a tengerentúlról idesereglett résztvevőket. A zsűri a fődíjat örmény művésznek ítélte oda, Garegvine Davidiánnak. Igen, Karabah, az örmény-azerbajdzsán háború infernója valós élményanyagot szolgáltatott Davidián méltán díjnyertes alkotásának. A pokol kapuja bizony evilágunkra nyílik, ez az egybecsengő törekvés számos művész munkáján megmutatkozott, a szép számban szereplő hazaiakén is. Tóth Sándor szegedi szobrászművész kaputervén például századunk penetráns bűnei sorakoznak, a népirtás, a háborús rettenet, a hedonizmus és az önzés. Gondolatgazdag és mívesen formált munkáját Ravenna város aranyérmével díjazták. A másik díjazott magyar művészt, a budapesti Madarassy Istvánt a tartományi minisztérium aranyérmével jutalmazták. Csongrád megye az említett alkotón kívül még számos követét küldte Ravennába, hiszen a rendezvény alapításától számítva törzsvendégnek számít a csongrádi Lantos Györgyi. Máté István és Návay Sándor. Lantos Györgyi Dantét helyezte a Pokol kapuját megelenítő kompozíciója erőterébe. Máté István látomásos munkáján a pokolban szenvedők teste formázza a kaput. Návay Sándor kisméretű, de annál monumentálisabb hatású kisplasztikában a pokol vízióját jelenítette meg. Szegedről jelentkező Szatlimáry Gyöngyi több jelentésréteggel felruházott kompozícióban idézte meg a Dante Infernoját. A szintén szegedi kötődésű Czakó Rita Bosch mester nyomdokain járva, meglehetősen bizarr munkával adta vélekedését a személyes pokolról. A hódmezővásárhelyi Albert Ildikó míves munkáján korunk pokolstigmái jelennek meg, a pénz, az AIDS, a fegyver és a drog. A rangos szobrászati seregszemlén egyébként Magyarországot 17 alkotó képviselte, a zsűriben pedig Kutas László szobrászművész közreműködött. Ali. Dante-biennálé anyaga színvonalát tekintve meglehetősen vegyes benyomást keltett bennem. Altalánosságban jellemzi a hagyományos szobrászt" törekvések túlsúlya, hiszen az illusztráció, a dantei világképre rímelő alkotómunka feltételezi is ezt. Ha létezik nemzeti színezetű beleérző készség, akkor a már említett örmények mellett az olaszok, bolgárok, lengyelek, románok valamint a magyarok alkotásai igazolták számomra ezt. A magyar anyagot a zsűri külön is díjazta. Végül is nem a versengés, hanem egy örökérvényű alkotás sokarcú megjelenítése, az alkotói öntörvényűség jelenléte a ravennai szobrászati seregszemle legfőbb éltetője. A látottakat számomra igazolták: Dante szelleme él és hat. A fél világ alkotóinak szellemi jelenléte mellett élteti a seregszemlét Padre Enzo Fantini úrnak, a beiennálé nagy tisztelettel és szeretettel övezett igazgatójának ügyszeretete is. Az ő érdeme, hogy a biennálék legjobb alkotásaiból kialakított gyűjteményt ma már méltó formában szemlélhetik meg a látogatók. Akit Ravennéba vet a jó sorsa, látogasson el a Centro Dantescoba, kisebb gyűjteményre való magyar anyag található benne, köztük több Csongrád megyei alkotóé. Tóth Attila • Szűrös Mátyás elnökletével ülést tartott az Opusztaszeri Történeti Emlékbizottság csütörtökön a Parlamentben. A tanácskozáson a művelődési tárca vezető képviselői arról tájékoztatták a jelenlévőket, hogy a kormány a közelmúltban emlékbizottság létrehozásáról döntött, amely a honfoglalás i 100 éves évfordulója méltó megünneplését készíti elő. A kormányhatározat a művelődési tárca vezetőjét bízta meg az ünnepségek szervezési és pénzügyi feladatainak ellátásával. Kálmán Attila művelődési államtitkár elmondta: a millecentenárium és az 1996. évi budapesti világkiállítás előkészítésére széles körű, közéleti, társadalmi személyiségekből álló emlékbizottság alakul. A legfontosabb rendezvényeknek Ópusztaszer, Pannonhalma és Székesfehérvár ad majd otthont. A központi ünnepségek megrendezésének anyagi feltételeit gondosan fel kell mérni a helyi önkormányzatok bevonásával -, és az emlékbizottság által javasolt rendezvényekhez tételes költségvetést kell készíteni. Mindez azért is szükséges, hogy az 1995. évi költségvetés készítésekor a szükséges összeg tervezhető legyen hangsúlyozta az államtitkár a kormányhatározatot ismertetve. A tárca képviselője végül arról szólt: az állami, valamint a társadalmi bizottságnak egymást segítve kell tevékenykednie. Bereczky Loránd, a Feszty Fotó: Somogyi Károlyné • Az Opusztaszeri Történeti Emlékbizottság ülése 1 Feszty-körkepet egy év múlva avatják Körkép Alapítvány kuratóriumának elnöke közölte: a restaurálási munkálatok várhatóan 1995 májusában fejeződnek be. A panorámaképet egyébként pontosan száz évvel ezelőtt, 1894 pünkösdjén avatták fel emlékeztetett az évfordulóra a művészettörténész. A most folyamatban lévő munkáik során - a dublírozást követően - helyükre kerültek az egyes képdarabok. A lengyel szakemberek elvégezték ezek egymáshoz illesztését, valamint az esetleges szükséges magassági korrekciókat. A kép hátoldalára erősített üvegszálas anyagot ezekben a napokban vasalják rá a vászonra. Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke Ópusztaszer képviselőjéével közösen sürgette a pénzügyi források koncentrálását, az állami segítséget, mert csak Így oldható meg a nemzeti emlékpark és térségének fejlesztése. Ezenkívül arra hívták fel a figyelmet, hogy tisztázni szükséges bizonyos tulajdon- és fenntartói jogokat is az opusztaszeri emlékpark területét illetően. Az emlékbizottság az idei opusztaszeri Szent István napi ünnepségek terveit is megvitatta. „Mindegyik zenés műfajt megszerettem" - mondja Koczka Ferencf a Chicago karmestere • Koczka Ferenc épp egy évtizede a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Előbb korrepetitorként, majd egyre gyakrabban karmesterként is olvashattuk nevét a színlapokon. Eddig mindig a bemutató után vett át egy-egy produkciót, legutóbb az Oedipus Rex- La Lupa előadássorozatát folytatta a premiert dirigáló Pál Tamás után. Ma este a Chicago című revűmusical karmestereként először dirigál bemutató előadást. - A zeneművészeti szakközépiskolában Molnár László volt a zeneszerzés tanárom, s a főiskola után ő hozott a színházhoz. Ma már kibékültem mindenféle műfajjal, de kezdetben nem röpködtem a boldogságtól, hogy operettet is kell dirigálnom. Kedvenceimet, a Mozart-operákat sajnos csak ritkán vezényelhetem, ebben az évadban például 4 Figaro házasságára körülbelül 44 Marica grófnő jutott. Amikor megtudtam ezt az arányt, akkor elkezdtem magam ráhangolni az operettekre is. Egy ilyen színházban az a nyerő, aki sokféle dolgot meg tud csinálni. • A korrepetitori munkát is folytatja? - Csak az a jó karmester, aki aktívan zenél. Épp e?ért vállaltam a konzervatóriumban tanítást, egy kórusnál is karnagyoskadom. és zongorakísérő is vagyok. A színházban azoknak a daraboknak a betanítását nem is engedem át, amelyeket én vezényelek. Nagyon szeretek zongorázni, ezért nagy élmény külön-külön is dolgozni az énekesekkel. • Hogyan jellemezné a Chicago muzsikáját? - Ez egy dzsesszes hangvételű zene. amiben a ragtimetól a dixielandig mindenféle amerikai stílus keveredik. Nem volt könnyű ráhangolódnom, jártam koncertekre, megnéztem hogyan csinálják ezt a stílust a nagyok. Végül a zenekari kollégáim biztatására mertem csak elvállni. Kellemesen csalódtam magamban, mert úgy tűnik, napi 3-4 óra gyakorlás mellett sikerül jól megcsinálni. Szerencsém, hogy a zenekar tagjai is érzik a stílust, és mindenki mindent elkövet, hogy megközelítsük a híres nyugati musicalszínházak színvonalát. • Mennyiben más színészekkel dolgozni, mint profi operaénekesekkel? - Azt hiszem, a két vendégművész. Zsila Judit és Lengyel Kati profi a zenés műfajban is, s a szegedi színészek is egészen jól énekelnek. Ebben nagy része van két „segédemnek", Kovács Kornélia és Kardos Gábor korrepetitoroknak is, akik minden más munkájukat félretéve igyekeztek a segítségemre lenni. • Milyen feladatai lesznek a közeljövőben? - A legközelebbi feladatom: a premier után rohanok a feleségemhez a kecskeméti kórházba, aki második kisfiúnkat várja, s épp Szeged napjára jósolták a szülést. A színházi feladataimról nemrégiben beszélgettünk Molnár Lászlóval, aki továbbra is támogatja a pályámat. Ősszel én is dirigálom a Carment, decemberben a Denevért, majd a jövő tavasszal műsorra kerülő Rigolettóra és a Bál a Savoyban című operettre készülök. H. Zs. Esteban Fekete állandó kiállítása A művész köszönti közönségét. (Fotó: Révész Róbert) Új állandó galériával gazdagodott Szeged: tegnap a művész jelenlétében bensőséges ünnepség keretében nyílt meg az Egyetemi Könyvtár folyósógalériájában Esteban Fekete állandó kiállítása. Az 1924ben született, világot járt művész 50 színes fametszetét ajándékozta a JATE-nak, s ezzel Szeged városának. A résztvevőket dr. Czut Ottó rektorhelyettes köszöntötte, majd dr. Csákány Béla egyetemi tanár és Losonczi Miklós művészeti író mondtak megnyitó beszédet. A jelenleg Darmstadtban élő 70 éves mester képei egyszerre mutatják föl a világ külső pompáját, és a lélek belső történéseit. A színes fametszetek ugyanakkor dokumentumok is, egy magyar világpolgár sorsának állomásai.