Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-18 / 115. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1994. MÁJ. 18. Januártól érvénytelenek a tb-kártyák ORVOSNŐK Dr. Veres Zsuzsa Kilenc gyerek sem akadály 99Zsuzsika mindenáron győzni akart9 „...nem szaladtam haza, mert... beteg a gyerekem." (Fotó: Gyenes Kálmán) Az Alkotmánybíróság május 17-én kihirdetett határozata szerint 1995. január l-jétől érvénytelenek a jelenleg használatos biztosítási kártyák. Miután az igazolványokat formai és tartalmi szempontból is alkotmányellenesnek minősítette a testület, az év végéig nagy valószínűséggel új tbkártyák kerülnek forgalomba tájékoztatta az újságírókat kedden Fejes László, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgatója. Mint ismeretes, a jelenleg használatos biztosítási igazolványokat 1992-ben vezették be, mintegy 900 millió forintos ráfordítással. Azóta évente 100 millió forintot költöttek pótlásukra, és további 200-250 milliót az aktualizálás ügyviteli-személyi feltételeinek biztosítására. A bevezetés óta a társadalombiztosítás 16 millió kártyát vásárolt a gyártótól, és ez idő szerint még 7-800 ezer igazolványa van raktáron. Ezek az igazolványok azonban - miután személyi számot és más, személyes adatokat is tartalmaznak - december 31. után már nem használhatók. Az egészségbiztosító főigazgatója aláhúzta: a személyi szám használatának korlátozására vonatkozó 1990-es alkotmánybírósági állásfoglalás már a kártyákról szóló kormányrendelet megalkotásakor ismert volt. Az Országgyűlés azonban - többek között az egészségügynek és a társadalombiztosításnak - törvényi felhatalmazást adott arra, hogy a személyi számot 1995 végéig használhassa. A társadalombiztosításnál ezért úgy tervezték: csak ezt követően térnek át egy új, korszerűbb biztosítási kár-tya bevezetésére. Ennek előkészítése már megkezdődött, ám az alkotmánybírósági döntés miatt az egészségbiztosítónak más, gyorsabb és természetesen emiatt - kevésbé jó megoldást kell most találnia. Az OEP-nél ezért mihamarabb kiíiják a személyi számot nem tartalmazó, és a személyiségi jogokat nem sértő biztosítási kártya elkészítésére a tendert, és előkészítik az új igazolvány bevezetéséhez szükséges törvényjavaslatot, illetve kormányrendeletet. Az idő rövidsége miatt az új kártyát nagy valószínűséggel csak papírból lehet majd elkészíttetni, ami nem igazodik a nyugat-európai normákhoz. Ilyenformán ez is csak ideiglenes megoldásnak számít majd, és lehetséges, hogy egykét év múlva újabb kártyacsere következik majd. Azok a kártyák azonban már hosszú távra szólnak, és remélhetően minden szempontból megfelelnek majd a formai, tartalmi követelményeknek. • Nem nézett rád ferde szemmel a főnök, a munkatársak? Általában óvakodnak a munkahelyek a gyesre, gyedre menő kismamáktól. - Egyszer sem éltem ezekkel a lehetőségekkel. Tudatosan ügyelek arra, hogy összeegyeztessem a hivatásomat az anyasággal. Ennek szükségét magam is érzem, de fontosnak tartom nevelési elvként is. Hadd lássák a gyerekeink: attól, hogy egy anya sok gyerekre vállalkozik, még nem kell, hogy föladja önmagát. Féijemmel közös célként is megfogalmaztuk: példát mutatunk a családban, mennyire fontos az ember számára a becsülettel, lelkesedéssel végzett munka. • Amelyért áldozatokra is képes. Férjed, említe(ted, Szentesen bíró. - Hogy engem tehermentesítsen, hét elején bepakolja a kicsiket a Barkasba, és viszi magával őket. Az ottani református iskolába kíséri Julikát, az oviba a '90-ben született Dávidot, a bölcsiben pedig leteszi a két és fél éves Rebeka Zsuzsit. Ők hét közben együtt élnek a papával a szentesi szolgálati lakásban, hét végén pedig Szegeden örülünk egymásnak. • Máshol, ha megbetegszik az egyetlen gyerek, összedőlni látszik a világ, kiíratja magát a mama... - En egyetlen percet emiatt nem hiányoztam, nem szaladtam haza, mert „jaj, beteg a gyerekem". Igaz, komoly bajuk sem volt eddig. • Zsuzsi, megkerülni nem tudom a dolgot, és sebeket fölszakítani se akarok, de sokan tudják rólatok, fájdalmas családi tragédia ért benneteket. - Ne mentegetőzz, kérlek. Elvünk, hogy igenis beszélünk róla. Sőt, megköszönöm, ha megjelenik Zsuzsika neve, hisz' addig jelen van. Ő közénk tartozik... Annak ellenére, hogy az idén nyáron lesz három éve, hogy elvesztettük. Nyolcadik hónapban voltam Rebekával, amikor egy hűvös nyári napon a család lement a partfürdőbe. A férjem a nagyobbakkal játszott a térdig érő meleg vízben a medencében, versenyt úsztak a gyerekek a víz alatt. Utolsó emléke a virgonc, 13 éves Zsuzsikáról, hogy a víz fölött mély lélegzetet vesz. Egyik testvére szólt ezután: Zsuzsika fekszik a medence alján. Az élesztés nem sikerült. Háromheti kóma után nem tudták megmenteni. Anynyi bizonyos, halálát nem fulladás okozta. Nem engedtük fölboncolni... • Anyaként, orvosként te mit gondolsz, mi történhetett? - Zsuzsika különleges egyéniség volt. Kitűnő tanuló, versenyeken indult, „Ki mit tud?"-on diszkótáncból kétszeres győztes volt, úszott, balettozott, népi táncot tanult, hihetetlen akaraterővel. Az a gyanúm, mindenáron győzni akart. Az oxigénhiányt túl hosszúra méretezte. Leállt a légzése, keringése. • Említetted, nem vallási okokból vállalkoztatok ekkora családra, de tudom, életetekben mégis irányadó a hit. Nem ingatott meg ebben ez a fájdalmas esemény? Most sem lázadtál? - Egyáltalán nem: férjemmel azzal vigasztalódunk, valamiért ennek így kellett történnie. Rengeteget sírtam, Rebeka - Zsuzsi, születése, az idő múlása, s az, hogy oly' sokat beszélünk Zsuzsikáról, megnyugvást jelent. S ebben támogatjuk egymást a férjemmel, aki nagyon jó ember. • Hogyan tovább? A sebek begyógyulnak, karodon egy újabb kisbaba, Lacika, a kilencedik. Hogyan érzed, mi volt a szakmai ára a sok gyereknek? - A késői szakvizsga. Amikor a tragédia után, környezetváltozásként Szentesre költöztünk, felejteni, az ottani kórházban a bőrgyógyászattal jegyeztem el magam. Abból szeretnék szakvizsgázni. Amikor Lacikával terhes lettem, az igazgatónő azt mondta: válasszak a főállású anyaság és a hivatás között. El kellett jönnöm. Dobozy professzor úr és a rektor úr jóvoltából azonban olyan szerződést írhattam alá a szegedi bőrklinikán, amely lehetővé teszi, hogy a szakvizsgáig ott dolgozhassam. Hálás vagyok megértésükért, segítségükért. • Terveid? - Saját egészségem védelme miatt a családtervezést befejeztük. A tévériport után fölajánlotta a Házat hazát alapítvány: ha megfelelő telket találunk, 25 évi kamatmentes kölcsönt kapunk házépítésre. Akkor kialakíthatnánk egy orvosi rendelőt is, ahol szakvizsga után magánrendeléssel egészíthetném ki a fizetésünket. (Folytatjuk.) Chikán Ágnes Ha én Bródy volnék Vámos Miklós sorozata Bródy lánosról „H. J.-től a magyar lakosság nagyobb százaléka tud idézni kapásból, mint a Bibliából, a Tórából és a Koránból együttvéve." 3. Kiszorul a szélre Ott tartottunk, hogy 1967 táján eldőlt a harc: a magyar rockzenekarok már magyarul énekelnek. A leghatásosabb közülük az Illés együttes. Az egyik oszlopos tag, B. J. kínosan ügyel arra, hogy ne tartsák képzett zenésznek. Jellemző az a jelenet az Ezek a fiatalok című filmben, amikor egy frissen elkészült dalszöveget próbálgat az orgonán, rendkívül ügyetlenül. Azután beszáll a zenekar, s elhangzik a szám. B. J. már akkor is jobban játszott a billentyűkön, mint ahogy e jelenetben színleli. Lehet, hogy a forgatókönyv írója vagy a rendező akarta így, de B. J. soha nem vállalt semmi olyat, ami kedve ellen való lett volna. Az Illés együttesbe egyébként Koncz Zsuzsa segítségével került. Ő volt az első, komoly kapcsolata a műfajjal. Ma már világos, hogy Koncz Zsuzsa volt - és maradt - a legfontosabb fegyvertársa is. Barátságuk és munkakapcsoatuk harminc éve tart. Koncz Zsuzsa első - egyetlen - engedélyezett életrajzának a hátára B. J. ezt írta: „Ha jól emlékszem (mert az emlékezet nem a valóság, hanem a lélek tükre), azon a balatongyöröki Váci utcai népművészeti babák társaságában mólón 1963 nyarán éppen nem volt nálam a gitárom (amit pedig állandóan magammal hurcoltam), mert az iskolában alapftó tagja voltam a II1/C osztály zenekarának és már több hangnemben el tudtam játszani a You Are My Destiny című Paul Anka-számot, amikor feljött a Hold és a túlsó part fényei elkeveredtek a felizzó cigaretták parazsával, én reménytelenül szerelmes voltam Juliba, akivel az üdülőben nyaraltunk, és Anniba, aki a strandon mérte a fagylaltot, és Katiba, aki mindennap ott biciklizett a parton, és Zsuzsiba, akit egyszer már láttam a tévében, a nagyobb fiúk (akik szintén szerelmesek voltak, de lényegesen több eséllyel) kérlelni kezdték Zsuzsit, hogy énekeljen valamit, de ő azt mondta azon a balatongyöröki mólón, 1963 nyarán, hogy ne haragudjatok, kíséret nélkül, egyedül nem tudok. Akkor a nagyobb fiúk rámszóltak, hogy hozzam le a gitárom, és ahogy szaladtam, elbotlottam és nagyot estem (de nem fájt, csak harmadnapra kezdtem sántikálni), végül megérkeztem az ütött-kopott gitárral, és azon a balatongyöröki mólón, 1963 nyarán Koncz Zsuzsa énekelt, én meg kísértem, és eljátszottunk néhány dalt, ha jól emlékszem, az Everybody s Got Somebody to Love címűt többször is, és ahogy a fiúk Zsuzsát hallgatták, a lányok meg néha rám is néztek, úgy éreztem, hogy talán nem is annyira reménytelen. Valahogy így kezdődött." V. M. e szöveget szívesen olvasná tovább, de nincs belőle több. B. J. nem akar magának emlékművet állítani, nem ír önéletrajzot. Annyi azért biztosan kiderül ebből a papírba zárt hangulatból, hogy milyenek voltak azok az évek. Meg az is, hogy B. J. tudna prózát írni, ha akarna. De lehet, hogy abból az okoskodásból indul ki, hogy minek beszéljen húszezernyi olvasóhoz, ameddig százezernyi hallgatósághoz is szólhat lemezen, kazettán és CD-n. E megszólalások eszközeinek sorában a gitárról már esett szó. B. J. az Illés együttes kísérő gitárosa volt, általában ő fogta le az akkordokat, Szörényi Levente játszotta a szólókat, Szörényi Szabolcs adta a basszust. Voltak azért számok, amelyeknek a szólóját B. J. játszotta, V. M. emlékezete szerint például a Légy jó kicsit hozzám-ét. Mindenesetre az Illés-korszakban a kísérő gitár volt a legfőbb hangszere. A Fonográf-időszakban - 1973 szilveszterén alakult a zenekar - egyre többet játszott a pedál steel guitar-on, melyet effektusként már az Illés-korszakban is alkalmaztak. Ez lényegében egy hawaii gitár, lábakra erősítve, vagyis asztalkává alakítva és pedálokkal ellátva. B. J. mindent elkövetett, hogy egy ilyen hangszerhez hozzájusson, és szerzett is egyet: elektromos citera néven importálta a Triál. B. J. rendszerint a színpad rendezői jobboldalán üldögélt a Fonográf koncertjein, a hangszer mögött. V. M.-nek az volt az érzése, mintha valamelyest a zenekar középpontjából a szélére szorult volna, nemcsak helyrajzi értelemben. A Fonográfban Szörényi Levente hangja mögé felzárkózott két kitűnő énekes: Tolcsvay László és Móricz Mihály, B. J. egyre ritkábban nyitja ki a száját, még a vokálból is kimarad. Rezignáltán ül a pedál steel guitar mögött. És ha már a hangszereknél tartunk: néha furulyázik is. Az első napon Adamecz László, a MEOSZ Kulturális Bizottságának elnöke vezette az előadást követő beszélgetést, amelyen a különböző helyi egyesületek keretén belül működő klubok életéről, működéséről, anyagi gondjairól volt szó. Ehhez a témához kapcsolódott Kiss Ernőnek, a Bálint Sándor Művelődési Ház igazgatójának a közösségek szervezésével, fönntartásával összefüggő tapasztalatairól szóló beszámolója. A következő napon dr. Chikán Csaba, a MEOSZ elnöke foglalkozott a mozgássérült emberek rehabilitációs igényeivel. Dr. Hegedűs Lajos, a MÉOSZ alelnöke tájékoztatta a jelenlévőket a Szövetség érdekvédelmi és a rehabilitációt elősegítő feladatairól. Egyúttal hangsúlyozta az e területen dolgozó tisztségviselők és munkatársak óriási szakmai és lelkiismereti felelősségét is. A Lakásátalakítási Támogatás (LAT) ügyintézésével kapcsolatos tapasztalatait Benkő Lajosné, az országos iroda munkatársa ismertette, s válaszolt a számos felmerülő vitás kérdésre. A Szövetség főtitkára, Szabó János és Fekete Árpád elnökségi tag a helyi szervezetek gazdálkodásáról, valamint a tagegyesületek és az országos központ kapcsolatáról beszélt. Az érdeklődők a Tisza Volán és dr. Varga László idegenvezető segítségével megtekinthették az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot. A továbbképzés igen sikeresen zárult sok lényeges részletkérdés tisztázásával, s megerősítve azt a tényt, hogy a sérült emberek összefogása továbbra is elengedhetetlenül fontos. Meg kellett állapítani azt is, hogy társadalmunk részérói még mindig nincs meg A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) háromnapos továbbképzést tartott Szegeden, a Csongrád Megyei Pedagógiai és Közművelődési Szolgáltató Intézetben. Az ország területén működő érdekképviseleti szervezetek tisztségviselői mintegy százan - előadásokat hallgattak meg az aktuális tennivalókról, az országszerte fölmerülő helyi és általános, a beteg embert különösen érintő kérdésekről. a megfelelő megértés, a szükséges fogadókészség. Ugyanis hírül sem minden segítség múlik a pénzügyi lehetőségeken. Sokat jelent számukra az embertársak célszerű figyelme, a mindennapi élet apró gondjainak, pl. a közlekedési gondok megoldásának segítése. Mint minden egyesületnek, így a rendezvényt szervező Csongrád Megyei Mozgáskorlátozottak Egyesületének is igen szűkösek az anyagi lehetőségei, ezért hálás köszönet illet minden támogatót: a rendezvénynek helyet adó intézmény munkatársait, a Török Ignác Út- és Hídépítő Ezred négy katonáját, a Pick Rt.-t, a Szegedi Paprika Rt.-t, a Florin Rt.-t, a Szeged Tourist-ot, a Tisza Füszértet, a Szervánszky családot és a Hit Alapítványt. A rendezvény résztvevői azonban nemcsak kaptak, adtak is: sokan megvásárolták Makra Agi betegsége elleni küzdelmét leíró könyvét, és készpénzzel is hozzájárultak gyógykezelésének költségeihez. •