Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-13 / 111. szám

PÉNTEK, 1994. MÁJ. 13. Sült képek és mandalák E lső hallásra meghökkentő Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor legújabb kiállításának a címe. Márhogy a képek sültek, ám lessenek csak körbenézni, valóban sült képekről van szó, mitöbh, néhány kép oda is égett, kissé megbarnult a tészta színe, mármost ehhez képest a törökszentmiklósi Horváth Ilonka szakácskönyve harminc percre taksálja a piskótamassza sütésének korrekt idejét. Mégse legyünk kicsinyesek. Igenis akceptáljuk, hogy a művész úgy és annyira süsse oda a képét, ahogyan azt ő akarja. Mindazonáltal e kiállításon leginkább a mandaláról, azaz a kör motívumáról van szó. Túl azon, hogy az életünk profán és szent szférái, az éjjeli edénytől a glóriáig telis- de teli vannak körkörös motívumokkal, nekem, na persze nyilván nem először a világtörténelemben, az jutott az eszembe, hogy maga az élet is kör alakú. Hogy az élet nem más, mint egy mandala. Maga a kiállítás, úgymond, nagy­szerkezete is a mandala motívumát képezi le. Az ajtón be­lépve balról kezdődik a piskóták története, s a teljes, akár a Nap teljességét felidéző nagy, kerek piskótaformáktól, majd pedig a barna és sárga kispiskótaformákon át elju­tunk az üres tepsikig, melyekben már csak a valaha volt piskóta lenyomata, emléke látszik. S ha a tészta, mint olyan, szentelt ostya formájában nemcsak felidézi, de min­denki számára elérhetővé teszi Isten testét, akkor e kiállí­tás is éppúgy szól a forma születéséről, halálról, az egy­szeri emberről, mint valamely profán üdvtörténetről, te­remtésről, sorsról és elmúlásról. Hiszen az utolsó, már üres tepsik a halotti tepsiket is felidézik, melyekbe előbb utóbb nekünk is megágyaz a halál. Ha jól értem, ezek a tészták itten mi magunk vagyunk. Az utolsó tepsit pedig, melyben még ott a piskóta lenyomata, nevezhetnénk akár torinói tepsinek is. Másfelől azonban, ha hihetünk az ős­robbanás elméletnek, akkor a világ is nagy és kellemetlen kánikulával, voltaképpen egy világegyetemi sütéssel kezdődött. És a modern művész, amikor szakácskötény köt és kevergetni kezdi a tojást és a lisztet, nem tesz mást, mint a Teremtőt alakítja, miközben halálkomoly iróniával asszociál az ételkészítés archaikus rítusára, amely az em­ber őstörténetétől a napjainkig számtalan kultúrális és lel­ki hozadékkal bír. Ilyeténképpen a piskóta áldozat, meg­váltó, fenntartó, és eszünkbe jutnak autódafék, a tűzvé­szek, a világégések, a halotti máglyák és őrült zabálások, és persze az is, hogy a piskótát leginkább a babáknak süt­jük. M ármost ha az élet köralakú, akkor a mértékegysége csakis az idő lehet. A tepsik között elhelyezve fehér mandalákat is látunk. Tisztákat, érintetleneket, halottakat. S ha a piskótatörténet leginkább az empíriára ható maté­riatörténet, az anyag stációi, színekkel, ízekkel, különféle állagokkal, tökéletlenségekkel és zavarba hozóan gazdag asszociáció rendszerrel, akkor azt kell mondani, hogy a fehér mandalák azért szentek, mert halottak. A művészek azt kérik, a látogató keltse életre az élettelen mandalákat. A fehér mandalák középpontjából cérnára kötve színes ce­ruzák lógnak alá. Mint holmi halott, élettelen mutatók. A művészek azt kérik, használjuk ezeket a ceruzákat. Rajzol­junk, írjunk velük, keltsük életre az időt. Vegynünk részt az alkotásban. Nos jó. Én a kiállítást megnyitva elsőként használom a ceruzát és írok vele. Mert egy nagy, ingerlő titok viszont, akárhogy is, de megmaradt. „De vajon finom volt e a piskótamandala?" Darvasi László (Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor kiállítása május 31-ig tekinthető meg a Szegedi Ifjúsági Házban.) Faragó Alfréd, a panaszos. • Maholnap kilenc éve lesz, hogy a Fehér-tó melletti lábas házról írtam. Azért építette a dorozsmai fékpofakészító Németh Nándor, messze a világtól, hogy senkit ne za­vaijon. és a kenyéradó főúthoz is közei legyen. Őszintén szólva, nem gondoltam rá, hogy még egyszer találkozunk. Régen tanyán lakik már, bár a dorozsmai ház is megmaradt, sőt a műhely is. A szomszéd­ból kaptam üzenetet: akkora „kilátástalanság" uralkodik itt, csak az újság segíthet. Az újság segítő szándékkal van tele, jöttem tehát panaszt meghallgatni. Faragó Alfréd mondja, hogy az időközben megnyílt autósbolt bejárója az ő tanyabejárója közvetlen közelében van, és ez súlyos komplikációk okozója. Közön­séges esetekben is észnél kell lennie annak, aki rá akar haj­tani a forgalmas útra, ha azon­ban kamionok vagy disznó­szállító nagy kocsik állnak a bolt előtt, életveszélyes azon­nal. Történt is már baleset, ép­pen a „kilátástalanság" miatt. Vitában áll a szomszéddal, minden fórumot megjárt már. Panasza lényege: ha boltot nyit a szomszéd, gondoskodjon parkolóról is. Elég nagy föld van a tanyához, engedje be oda a kocsikat. A túlsó sarkon van a hivatalos bejáró, ha azt hasz­nálnák. senkit nem zavarnának vele. Szegény ember summáza­taként még hozzáteszi, a hatalom és az igazság mindig a pénz árnyékában lakik. Egyértelműnek látszik, amit mond, meg is ígérem, hogy utánajárok. Amit körítésnek szánt, hogy például miből jöhet a sok pénz, és miből telhetett neki „végvárra" az út mellé, azzal nem foglalkozom még akkor se, ha tájvédelmi szem­pontok is szóba jönnek. A hivatalnak megvannak az esz­közei, hogy érvényt szerezzen akaratának, ebben rám nem lehet szükség. Azt se vállalom. ff Már Petó'fi írt verset a palotákról és a kunyhókról. (Fotó: Enyedi ZoltánI Végvár" a szomszédban hogy a gázvezeték számlázási csalfaságaiba beleszóljak, mert hadseregnyi szakértőt kellene fölbérelnem, és akkor se biztos, hogy tisztán láthatnék. Ott a törvény, őre a bíróság, nem avatkozhatom bele. • Mit mondjak, ha valaki azt találja állítani, önből a színtiszta irigység beszél? - Arra gondol, hogy én is autószérelő voltam, akárcsak ő, de én rokkantnyugdíjas lettem? • Arra is. - Nem tudom elhitetni senkivel, mert nem is tudom elképzelni, hogy valaki is gondolhat ilyesmire. Gazda­godjon mindenki, ahogy tud, és ahogy akar, de ne veszé­lyeztesse az út forgalmát. És azt észrevenni, hogy tájvédel­mi körzetbe építi bele valaki a végvárát, szintén nem lehet irigység dolga. Ha azt is ész­reveszem. hogy szabálytalan­ság történik a közvetlen szom­szédomban, az én hátrányom­ra, meg az út forgalmára néz­ve, nekem kötelességem föl­hívni rá a társadalom figyel­mét. Itt van a rendőrség levele: a régi állapotot állítsa vissza, és a tervek szerinti parkolót alakítsa ki! Itt van a Közúti Igazgatóság levele is. Az áll benne, a másik bejárón vezesse be területére a vásárlókat, ezt pedig szüntesse meg. A vízel­vezető árkot állítsa helyre, a padkára történő fölállást is szüntesse meg. ..Ha két héten belül nem intézkedik, kényte­len leszek hatósági eljárást kezdeményezni a közlekedési felügyeletnél". Ha ennyire egyetértenek velem, nem mondhatja senki, hogy az irigy vagyok. • Kilencvenkettő augusztu­sában íródott az a levél, a két hét régen letelt. - Erre mondtam én. akinek pénze van, annak mindent lehet. Átkocogtunk a szomszéd­hoz. Határozottan leszögezte, ami a kerítésen belül van, arról semmi fölvilágosítást nem haj­landó adni, mert az mind az ő szuverén belügye, de ami kívül van, arról készséggel. Meg­erősítem, hogy se adóhivatal­nak, se másnak nem vagyok bedolgozója, csak az érdekel, ami a panaszhoz tartozik. Kiál­lunk a kapuba, ott beszélge­tünk. Fotós kollégám szeretne legalább egy fényképet kattin­tani róla, de elhárítja. • Miért nem a másik bejá­rót használja? - Azért, mert a parkoló itt lesz az út mellett. • Olvastam az egyik hatá­rozatban, hogy a vízelvezető árok helyreállításáról is szó van, és azt látom, inkább tömik be az árkot. - Kilencvenötig kaptam ha­táridőt rá, de a föltöltéshez való törmelékhez most jutot­tam hozzá. Most betöltöm, mert nem tudom máshová lerakni a földet, aztán majd kisásatom, belefektetem a csövet, és visszatemetem. • Tehát mégis sikerült elintéznie, hogy itt legyen a beálló? - Kapaszkodjon meg! Az út túlsó felére is akarok egyet. Ezen az oldalon ott terelődik ide a vásárlói forgalom, ahol a másik bejáró van, és itt kanyarodik vissza a főútra, ahol a szomszéd háza van. Még hidat is építek neki, hogy ki tudjon járni. • Milyen alapon? - Mondtam már elsó talál­kozásunk alkalmával, én ebből akarok megélni. Most ezt úgy mondják, hogy vállalkozó vagyok. És azt is mondják, ez a kormány vállalkozásbarát. - De azt egyetlen törvény se mondja, hogy a szomszéd ro­vására! - Nézze uram! Nem is mondja senki, csak a szom­széd. Megmondjam, hogy miért? Mert irigyli. Kimondatott. Ettől féltem. - Uram! Ön elszámította magát. Beleöli rengeteg pén­zét, és az új út szépen itt­hagyja. Jó pár kilométerrel ar­rébb megy el. - Köszönöm szíves figyel­mét, de nem esek kétségbe. Nem a nagy forgalomra számí­tok én, vevőim köre zömmel a környéken lakókból kerül ki, azok pedig itt maradnak. Horváth Dezső • Német-magyar orvostalálkozó Izonosak a társadalombiztosítás alapelvei A szakmai program előtt az előadók sajtótájékoztatót tar­tottak, amelyen dr. Mikola István a Magyar Kórház Szö­vetség elnöke elmondta, hogy Szeged az ötödik város, ahol megrendezik az egészség­politikával és egészségtudo­mánnyal foglalkozó német-ma­"gyar orvostalálkozót. E talál­kozók célja, a magyarok szá­mára mindig is vonzó német egészségügyi rendszer megis­mertetése a hazai orvosokkal. Felsorolta azokat a fontosabb hasonlóságokat, amelyek a két ország egészségpolitikájában egyaránt megtalálhatók. Mint mondotta, Németország ugyan­azt a nagy szociális biztonsági rendszert működteti, mint ami­A szegedi kórház vezetősége volt a szervezője a SZOTE új klinikájának előadótermében tegnap, csütör­tökön megrendezett német-magyar orvostalálkozónak, amelyen a szakemberek két elődást hallgathattak meg: a németországi egészségügyi ellátás előnyeiről és hibáiról, illetve a magyar egészségügyi reformról, nemzetközi ki­tekintéssel. lyet Magyarország. Alapelveit tekintve ugyanúgy működik ott is a társadalombiztosítás, mint nálunk. Németországban is - a mienkhez hasonló - kötelező, általános betegbiztosítás min­den német polgár számára az egyenlő hozzáférés esélyét nyújtja a jóminőségű egészség­ügyi szolgáltatásokhoz. A ha­sonlóságok mellett nagy kü­lönbségek vannak a német és magyar lehetőségekben, hiszen míg Németország körülbelül 1600 dollárt képes költeni egy állampolgára egészségügyi ellátására, addig Magyarország 200 dollárt. A németeknél több évtized alatt kikristályosodott egészségügyi rendszerből minél többet szeretne átvenni magyar egészségügyi vezetés. A német vendégek nevében dr. Kuno Winn, az alsó-szász­országi parlament képviselője a többi között arról szólt, hogy míg a beteg joga a szabad or­vosválasztás - s ez vonatkozik az általános és szakorvosokra -, addig az orvos joga a fog­lalkozása szabad gyakorlása, a rendelőnyitás szabadsága. A hibákkal kapcsolatban azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy az úgynevezett szociális törvénykönyv több területen is korlátozza az orvosok működé­sét. Hibának értékelte továbbá a betegek magas önrészesedé­sét például a gyógyszerek illet­ve a betegszállítás költségei esetében. Az egészségügyi ki­adásokkal kapcsolatban el­mondta: a kórházi ellátásra kétszer akkora összeget fordí­tottak a biztosítók, mint a járó­betegellátásra, holott az össz­betegellátás 6 százaléka kórhá­zi, 94 százaléka pedig ambu­láns. K. K. Mozgássérültek találkoztak Új egyesületi munkatársak, helyi csoportok vezetői és klubvezetők részére rendez képzést Újszegeden, az ok­tatási központban mától, három napon át a Mozgás­korlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége. Az or­szág különböző területeiről ideérkező résztvevők a szer­vezeti életben tapasztalható gondokról, gazdálkodásuk ne­hézségeiről, az állami szociális feladatok megoldásában való részvétel lehetőségeiről foly­tatnak eszmecserét. A klub­vezetők számára ez alkalom arra, hogy átadják egymásnak tapasztalataikat, és megbeszél­jék az ART '94 Fesztivál elő­készítésével kapcsolatos te­endőket. Egyházzenei progiamok Május 13., péntek: 17.30-kor az alsóvárosi Fe­rences templomban: Litánia, benne: Donizetti - Ave Maria. Előadók: ének - Kerényiné Vatjasi Ida, Varjasi Gyula; or­gona - Vaijasi Ottó. Május 14., szombat: 19 órakor a Dorozsmai' római katolikus templomban: a Vaszy Viktor Kórus hangver­senye. Közreműködik: ének ­Szél Bernadett, Török Imre, dr. Szűts István; orgona: Delley József. Műsoron: Gounod ­Szent Cecilia-mise. Vezényel: Gyüdi Sándor. 17.30-kor az alsóvárosi Fe­rences templomban: Litánia, benne: Rössini - Pro peccatis (részlet a Stabat Materből). Énekli: Busa Tamás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom